mely korábban egy – vele fizikailag nem szervesen összefüggő – telep részeként üzemelt.

Az eredeti kapacitás fázisonként:

• 3 × 600-as hizlalda,

• 22 férőhelyes fiaztató,

• 30 férőhelyes kocaszállás,

• 375 férőhelyes malacnevelő.



Minden használható egységet több-kevesebb technológiai módosítással megtartottunk, új fejlesztéssel és az egyik hizlalda átalakításával:

• 130 kiscsoportos,

• 40 egyedi kocaszállás férőhelyet,

• 40 férőhelyes fiaztatót,

• továbbá 425 férőhelyes malacnevelőt,

• 4 férőhelyes kanszállást és spermalabort alakítottunk ki.

A fejlesztés részeként takarmánykeverőt építettünk.



Az örökség és a fejlesztés következtében az a sajátságos – tulajdonképpen kuriózumszerû – állapot állt elő, hogy egyaránt vannak

• automata klímaszabályzós, lagunás, teljes rácspadlós (1. kép)

• félrácspadlós, lagunás, infralámpával kiegészített melegvizes teremfûtésû, automata szellőztetésû (2. kép), továbbá

• padozatos szalmás, gázinfrával fûtött, természetes szellőzésû malacnevelő egységeink, termeink (3. kép).




 



A malacok teljesítménye között érzékelhető különbségek vannak, méginkább a munkaerő igényben, különösen a munkaerő igényességében. Egy, a közeljövőben előttünk álló beruházás – fejlesztés döntés–előkészítésének részeként vizsgáltuk az egyes tartástechnológiában elért hozamokat annak érdekében, hogy megtudjuk, milyen volumenû beruházást enged meg a hozamok különbözősége, illetve milyen megtérüléssel kalkulálhatunk.

A malacnevelők klímáját több-kevesebb sikerrel próbáljuk az optimálist megközelítő (26–28°C 20°C-os teremhőmérséklet 40–60% rp) szinten tartani, a padozatos termekben a napszakhoz (munkafázisokhoz) köthetően azonban jelentős klímakilengések társulnak.

A termek 15 férőhelyes kutricákból állnak, abszolút szinkronban a hizlaldai kutricák méretével, a későbbiek során nem falkásítunk. Választáskor korábban csak a kort (a beellési idő 5–7 nap), méginkábban a tömeget vettük figyelembe az egyes falkák kialakításakor. A nőivar hízékonysági handicapje azonban – különösen a hizlalási fázisban – olyan mértékû, hogy néhány hónapja a falkák kialakításakor alapszempont az ivar is.

A választási idő elvileg 30 nap, általában ezt tartani is tudjuk (27–33 napos kor között ürítjük a termeket).

15 napos kortól kezdjük a malacok etetését prestarterrel, választás után 2 héttel (45 napos korban 3 napos átmenettel térünk át a starter tápra, amit 65 napos korig etetünk.

A takarmányok első két lépcsője (prestarter, starter) import, granulált késztáp (1. táblázat).

A fiaztató méretek nem azonosak – azért ez gyakran kínos tud lenni – 6, 8, 12,14, férőhelyesek. A választási átlag jellemzően – huzamosan – 10 feletti, gyakran 11 feletti, éves szinten 10,54 db/alom. A mérések exactságát kis mértékben megkérdőjelezi az egyidejûség hiánya, ami az üzemszerû mûködés következménye (2. táblázat).

A kiesések nem feltétlenül jelentenek elhullást, sokkal inkább a gyengébb, megbetegedett egyedek kiemelését és elkülönítését.

Következtetések:

• A padozatos (3. tálbázat) tartás hátránya nyilvánvalóan látszik. A mi esetünkben egyértelmûen így van, ami nem jelenti ennek a megoldásnak az elvetését. Biztos, hogy a felülről sugárzó fûtéssel szemben a padlófûtés valamilyen megoldása teljesen mást eredményezne – komfortérzetben.

• A trágyázó – pihenőtér jobb elkülönülésében.

• Ennek következtében jobb klíma kialakulásában.

• A mindig problémás (mycotoxinok) szalma elhagyásában, végső soron termelési eredményekben.

• A nemek szerint elkülönített nevelés bármilyen technológia mellett eredményesebb mint vegyesivarban, ebben a korai életszakaszban is.

• További vizsgálódást igényel a malacnevelési teljesítmény hatása a hizlalási fázisra. Erre vonatkozóan még nincsenek teljes eredményeink, az augusztusi-szeptember elejei szaporulatot még csak részben értékesítettük. A növendékek (hízók) életteljesítményét a telep üzemelése során kezdetektől mérjük (szállításkor az összes csipkét leolvassuk). Az elmúlt néhány hónap eredményét a 4. táblázatban közlöm.



Az értékelt malaccsoportok életteljesítményét, az értékesítést követően értékeljük és közöljük.

A cikk szerzője: Dr. Gács Pál