A burgonya cisztaképző fonálférgeit a közönséges burgonya fonálférget (Globodera rostochiensis Wollenweber) és a sápadt burgonya fonálférget (Globodera pallida Stone) a burgonyatermesztő országokban a termelés első számú ellenségének tekintik.

A burgonya cisztaképző fonálférgei és kedvelt tápnövénye, a burgonya a dél-amerikai Andokból származik. Valószínû, hogy az 1850-es években hurcolták be Európába a burgonyavész elleni rezisztencia nemesítéshez andoki burgonyagyûjteménnyel együtt, de a fonálférget 1881-ig nem vették észre. Azóta Globodera rostochiensis a világ 65 országában, a Globodera pallida-val együtt 42 országban terjedt el. Hazánkban a G. rostochiensis megjelenését első ízben 1981-ben, Alsónémediben mutatták ki. A következő években Keszthelyen 1983-ban, majd Nógrád megyében Dejtáron 1991-ben jelezték gócszerû előfordulását. A Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok 1995-ben kezdték meg a károsító országos felderítését. 1995–2006 között 3 felderítési ciklusban vizsgálták a burgonya fonálférgek elterjedését. A megyei szolgálatok és a Központi Szolgálat munkatársai 2005-ig Magyarországon 581 hektárt találtak fertőzöttnek. A G. pallidat 2001-ben Pest megyében, Palkovics Ágnesnek sikerült először kimutatni, eddig 8 hektáron, alacsony fertőzési szinten fordult elő.

A vetőburgonya-termesztő területek mindeddig mentesnek bizonyultak a burgonya cisztaképző fonálférgeinek fertőzésétől. Az áruburgonya-termesztő területeken az előfordulás gyakorisága Közép- és Észak-Magyarországon a legnagyobb, elsősorban a házikerti, háztáji és kisüzemi területeken.

A burgonya fonálférgek fő gazdanövénye a burgonya, ezen kívül a paradicsomot és a tojásgyümölcsöt károsítják, de Solanaceae családba tartozó gyomfajok gyökerein is megélnek, mint például a csucsorfélék, maszlag, nadragulya, beléndek.

Kártételük abban nyilvánul meg, lárvák és a kifejlett egyedek a burgonya gyökerein szívogatnak. Erős fertőzés esetén a növények satnyák, a lombozat sárgul, alulról felfelé fonnyad. A beteg tövek egyre kevesebb és kisebb gumót képeznek. A károsítás hatására rövid, bojtos gyökérzet alakul ki, amely később elhal. A növények virágzása és a gumóképződés akár két héttel is késhet.






A fonálféreg fertőzés hatására foltokban gyenge, majd pusztul a növényállomány






Burgonya fonálféreg által súlyosan károsított, és egészséges burgonyatő



A táblán való előfordulása nem egyenletes. A legfertőzöttebb gócokban, a mûvelési iránynak megfelelő, általában ovális alakú ún. epicentrumokban a leggyengébb a növényállomány kondíciója. A legsúlyosabb esetben, a legfertőzöttebb foltokban kipusztul a burgonya.

A fonálféreg cisztái a gyökereken szabad szemmel a burgonya virágzásának időszakában láthatók fehér, sárga, majd barnás színû gombostûfejnyi gömbök formájában. Az első ciszták a gumókhoz közel eső sztólókon, ill. hajszálgyökereken jelennek meg, erős fertőzés esetén a gyökeret körülvevő füzéreket alkotva.

Az alacsony szintû fonálféreg-fertőzést kedvező körülmények között a növény látható károsodás nélkül elviseli. Magas egyedszám esetén a termésveszteség 80%-os is lehet.

Morfológiájukat tekintve mindkét fajt a jelentős ivari dimorfizmus jellemzi. A hím megnyúlt, fonálszerû, kb. 1 mm hosszú. A nőstény csak fiatal korában ilyen alakú, vedlései során megvastagodik, gömb alakú cisztává alakul, amelyben a megtermékenyítés után 200–300 db tojás képződik.

A ciszta 0,2–0,9 mm nagyságú, fehér, aranysárga, majd barna színû, nyaki részén egy ujjszerû kitüremkedéssel. A G. pallida fejlődése során kimarad az aranysárga színû fázis, a ciszták a fehér színt követően barna cisztává alakulnak, valamint a ciszták mérete, és a vulva régió alakulása is eltérést mutat.

A lárvák a cisztában képződött tojásokból még a cisztán belül kikelnek, csak az első vedlés után hagyják el azt. Ekkor még fonálszerûek, 400–500 µ méretûek, jól látható, kitinizált szájszuronnyal rendelkeznek.

Mindkét faj életmódját jellemzi, hogy évente 1 nemzedéke fejlődik. A kártevő ciszta alakjában telel át a talajban. Tavasszal a cisztából a burgonya gyökérváladékának hatására kikelnek a 2. stádiumú, un. inváziós lárvák. A gyökérzónában a hajszálgyökereken szívogatnak, majd befurakodnak a gyökérbe, ahol a sejtfalakat feloldva, óriássejtek alakulnak ki, hogy a nőstények kifejlődéséhez elegendő tápanyagot biztosítsanak. A károsító ezzel nemcsak tápanyagot von el a gazdanövénytől, hanem anyagcsereforgalmi zavarokat is okoz a növény szállítórendszerében. A hímek a 4. vedlés után elhagyják a gyökérzetet. A megtermékenyített nőstények először megduzzadnak, felszakítják a bőrszövetet, csak a feji végük marad a gyökérben. A későbbiekben egész testük anyagát felhasználják a tojások fejlesztésére. A ciszták a fehér-sárga-barna (fehér-barna) átmenetek után leválnak a gyökérről, a talajba kerülnek. A telet diapauzában töltik. A talajban zömmel a felső 30 cm-es rétegben helyezkednek el, de 80 cm mélységig is előfordulhatnak!

A burgonya fonálféreg egyedfejlődésének időtartamát elsősorban a klíma, a talajadottságok és a gazdanövény befolyásolja. Magyarországon az első tojásrakó nőstények kifejlődését 1997-ben Elekesné és mtársai az ültetés után 82–88 nappal figyelték meg, a fonálféreg fejlődési ideje azonban évjáratonként, termőhelyenként és fajtánként eltérhet. A ciszták gyökéren való megjelenése a burgonya virágzásának idejére esik.

A kártevő aktív terjedése igen korlátozott, mivel a gyökereket felkereső inváziós lárva maximum 1 m távolságra képes eljutni a talajban. A fonálférgek terjedése tehát elsősorban passzívan, az emberi tevékenységek, valamint a környezet egyéb élő, és élettelen tényezői által terjedhet. A ciszta – amely nemcsak átvészelő alak, hanem nagy szerepet játszik a károsító továbbterjedésében is – főleg a vetőburgonyára tapadt földdel terjed. A talajmûvelő eszközökre, betakarító gépekre, szállító eszközökre, emberek, állatok lábára tapadt földdel, állati ürülékkel is terjedhet, de a szél és a víz is új területekre juttathatja.

A fonálféreg az alkalmazott vetésváltás időtartamától függően, átlagosan 20 évvel a kár észlelése előtt kerül a talajba. A fertőzéseket nem lehet a kezdeti stádiumokban észlelni, mivel a talajban nagyon kicsi a fonálféreg-populáció sûrûsége ahhoz, hogy talajmintavételi módszerekkel ki lehessen mutatni.

A talajmintavétel optimális időpontja a betakarítás után van, a ciszták megtalálása ekkor a legvalószínûbb a talaj felső 5 cm-es rétegében. A megfelelő talajminta hektáronként legalább 50–100 almintavételi helyen (ponton) összegyûjtött mintákból tevődik össze.

A talajminták feldolgozása, majd a ciszták kinyerése után a fajok elkülönítése biokémiai módszerekkel történhet.

A terület élő fonálféreggel való fertőzöttségének megállapítására a cisztaképződés és -érés időszakában elvégzett vizuális vizsgálat alkalmas fogékony burgonyafajták gyökerein.

A Magyarországon leginkább kedvelt, köztermesztésben lévő fajták – Desirée, Kondor, Kleopatra – sajnos a burgonya fonálférgekre igen fogékonyak.

E fonálférgek túlélési stratégiája igen fejlett. Gazdanövény hiányában akár 20 évig is fennmaradhatnak a talajban tartós diapauzában. A cisztába zárt tojások rendkívûl ellenállóak a környezeti hatásokkal szemben. Kiszáradt állapotban is évekig fennmaradnak. Hidegtûrésük is jelentős, a tojások és a még ki nem kelt lárvák a -35 °C hőmérsékletet is elviselik. Az oxigénhiányos környezethez is ezen a módon alkalmazkodnak.

A két faj populációi eltérő genetikai struktúrájú egyedekből, ún. patotípusokból állnak. A Globodera rostochiensis fajon belül 5 patotípust (Ro1, 2, 3, 4, 5), a G. pallida fajon belül 3 patotípust

(Pa1, 2, 3,) különítettek el. Később patotípusok összevonása után a G. rostochiensis fajnál 3, (Ro1,3,5) a G. pallidánál 2 (Pa1, 2/3) patotípust állapítottak meg. A virulencia karakter különbséget a kontinens különböző részeiről, az eltérő időpontokban, eltérő genetikai összetételû populációkból való behurcolás okozza. Helyesebb ezért a virulencia csoport elnevezés használata. A patotípusok elkülönítése a vad Solanum fajokban található rezisztenciagénekre adott virulenciaválaszok alapján történik bioteszt módszer segítségével. Magyarországon eddig a G. rostochiensis 1-es patotípusát Ro1 mutatták ki, első esetben Nógrád megyében.

A veszélyes létszám és a károsító környezeti igényeire vonatkozóan az elsősorban külföldi megfigyelésekre alapozó szerzők rendkívül változatos adatokat közölnek. Magas fertőzöttségi szintet is kompenzálhatnak a növény számára optimális környezeti feltételek. A hûvös, csapadékos klímát tartják optimálisnak, de a károsító Észak-Afrikában és a mediterrán országokban ugyanúgy jelen van, mint a skandináv államokban. Nálunk az utóbbi években kifejezetten csapadékszegény, olykor aszályos körülmények ellenére is kialakult erős fertőzés. Nyilvánvaló, hogy a károsítás mértékét önmagában az egyedszám nem határozza meg, ez több biológiai, agrotechnikai, időjárási tényező függvénye.

Magyarországon a G. rostochiensis és a G. pallida zárlati kártevő, karantén státuszát a 69/465/EGK irányelvvel harmonizált, a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény, valamint a növény-egészségügyi feladatok végrehajtásának részletes szabályairól szóló 37/2003.(IV.4.) FVM rendelettel módosított 7/2001.

(I.17.) FVM rendelet szabályozza.

Ahol a kártevő az alkalmazott megelőző hatósági intézkedések ellenére már megtelepedett, onnan kiirtani nem lehetséges, ezért a védekezés célja a talaj cisztafertőzöttségének a kimutatási szint alá csökkentése. A burgonya cisztaképző fonálférgek ellen különböző védekezési eljárások integrált alkalmazása lehet eredményes: vetésforgó, a rezisztens fajták termesztése, csalogató növény termesztése és fumigánsok, ill. nematicidek alkalmazása.

A vetésváltás a populációkat évente átlagosan 30%-kal csökkenti. Hazai vizsgálatok is megállapították, hogy a fonálféreg gazdanövényeit nem tartalmazó vetésforgó 8. évétől a cisztaszám a kimutatási határon mozgott vagy az alá csökkent, de a 10. év után ültetett fogékony fajta próbatermesztésével ismét kimutatható volt a talaj fertőzöttsége. Kívánatos lenne ezért a burgonya legalább 5–6-éves forgóban való termesztése.

A vetésváltás elsősorban a felszaporodás megelőzősére, illetve alacsony fonálféreg egyedszám esetén elegendő.

A rezisztens fajták nagyobb mértékben csökkentik a talaj fertőzöttségét. Ezeken a fajtákon nem alakulnak ki a ciszták kifejlődéséhez szükséges óriássejtek, a nőstény éhezik, elpusztul. Használatukat korlátozza, hogy magas egyedszám esetén a lárvák táplálkozása miatt jelentős a kártétel mértéke, monokultúrás termesztésük pedig agronómiai szempontokból is helytelen, valamint más patotípusok kiszelektálódásához vezethet. A nemesítés jóvoltából számos, a Globodera rostochiensis-szel szemben rezisztens fajta áll rendelkezésre. Ezekben az ellenálló képességért egyetlen domináns gén, a H1 gén a felelős.

Hazai kísérletekben, – Nógrád és Pest megyékben – a fajták próbatermesztése során a talaj patotípus készletét, valamint a fajták magyarországi viszonyokhoz való adaptációs képességét vizsgálták. Megállapították, hogy elméletileg bármely, államilag elismert rezisztens fajta alkalmas lehet Globodera rostochiensis- szel fertőzött területeken a fogékony fajták leváltására. Azt hogy a fajták közül melyek bizonyulnak perspektivikusnak, az egyes fajtáknak az adott termőhelyen megmutatkozó agronómiai jellegzetességei döntik el. A próbatermesztés során a fajta víz-, ill. talajigénye, termőképessége, a kötések száma, a gumók mérete, színe stb. mellett az adott termőhelyen előforduló károsítókkal szembeni fogékonyság is értékelhető.

Az eddig vizsgált fajták közül az AGRIA, RAJA, KURODA, IMPALA, ROSARA, KÁNKÁN, ADORA, ATLANTIC, KARLENA fajták látszanak megfelelőnek a hazai termesztési viszonyok között. A G. pallida-val szembeni rezisztens fajták száma lényegesen kevesebb. Termesztési értékük is lényegesen gyengébb. Ezeknél a fajtáknál a rezisztencia poligénikus, tehát több gén által meghatározott. A leginkább elterjedten termesztett fajta a SANTE.

A csalogató növényes védekezési módszer alapelve, hogy a burgonya lombozatát még a ciszták kifejlődése előtt meg kell semmisíteni. Tehát a betakarítást, vagy a lombozat deszikkálását még ez előtt az idő előtt el kell végezni. Magyarországon ez az időszak május 20–június 5 közé esik. Emiatt a módszer csak korlátozottan használható.

A kémiai védekezés a fonálféreg ellen régóta használt eljárás. A ciszták élő tojástartalmának elölésére Magyarországon a dazomet hatóanyagú Basamid G, a meta-ammónium hatóanyagú Ipam 40, valamint a metam-nátrium hatóanyagú Nemasol 510 fumigánsokat engedélyezték. Környezetkárosító hatásukon és fitotoxicitásukon kívül rendkívül magas költségigényük is korlátozza használatukat. Csak magas fertőzöttség esetén, illetve az egyéb eljárások kiegészítéseként javasolhatók.

A nematicid hatású talajfertőtlenítő szerek az inváziós lárvák ellen, az ültetés előtt vagy az ültetéskor a gyökérzónába juttatva alkalmazhatók. Nem fitotoxikusak, ezért rugalmasan felhasználhatók. Hazánkban a fosztiazat hatóanyagú Nemathorin 10 G, és az oxamil hatóanyagú Vydate 10 G készítmények engedélyezettek.

A cikk szerzője: Szántóné Veszelka Mária