Ma már azonban rendelkezünk olyan intenzív típusú zabfajtákkal, melyek jobb körülmények közé kerülve, megfelelő növénytermesztési eljárások alkalmazásával – ha nem is minden esetben a szemtermés mennyiségében, de a betakarított szalma- és szemtermés takarmányértékét tekintve mindenképpen – versenyképesek a kalászosokkal. Egyesítve a zab botanikai jellemzőiből adódó előnyöket (erős gyökérzet, jó tápanyagfeltáró képesség) a nagyobb termés elérését célzó termesztési eljárásokkal, a hazai nemesítésû, intenzív típusú zabfajták használatával reális lehetőség van arra, hogy a zab, a takarmányozási célra használt kalászos gabonafélék egy részét gazdaságosan helyettesítse.
A zab, mint takarmánynövény
A zab kitûnő beltartalmi értékû szemes terményt adó takarmány-, illetve élelmiszer gyártásra egyaránt felhasználható növény. A zab a Föld kultúrnövényei között fontos helyet foglal el. Vetésterülete a búza, a kukorica, a rizs és a cirok után következik. Magyarországon az 1931–40 évek átlagában 220 ezer ha-on termesztették, ez a '80-as évek végére 50 ezer ha-ra csökkent. Az elmúlt évtizedben vetésterülete ismét nőtt és napjainkban 70 ezer ha körülire becsülhető évente. Hazánkban is az egyik legértékesebb takarmány a tenyész- és fiatal állatok, valamint a versenylovak számára (Palágyi 1997). Magas fehérje-, keményítő- és zsírtartalma, valamint a benne lévő oldható dietikus rost tartalmának köszönhetően kitûnő az étrendi hatása, ami nagyban elősegíti az emésztést, s ezzel javítja a takarmány tápanyag hasznosulását. Nemcsak magas fehérjetartalma, hanem annak biológiai értéke is a legkedvezőbb a gabonafélék között (1. táblázat).
Mész- és foszfortartalma a csontképződést segíti elő. A zabban lévő avenin és E-vitamin pedig növeli az apaállatok tenyészképességét. Kanadában, ahol nagy mennyiségben termesztenek zabot, elsősorban a baromfi- és a sertéstápokban a szójadarát – részben, vagy egészben – zabdarával helyettesítik és az ilyen abrakkal etetett állatoknál jobb súlygyarapodást értek el. Minden lehetőségünk adott arra, hogy a takarmányozási célra importált szójadara egy részét zabdarával váltsuk fel Magyarországon is. A pelyvás zabdarát szívesen fogyasztják a kérődző állatok, a csupasz zab pedig akár szemként, akár darálva kitûnő abraktakarmánya a baromfiféléknek. A zabszalma időben learatva közepes szénaértékû szálastakarmánya a juhoknak és a szarvasmarháknak. Így a zab föld feletti biomassza termése teljes egészében hasznosítható takarmányozásra.
A zab, mint humán élelmiszer alapanyag
A zabból értékes emberi táplálék is készíthető. A zabpehelyből és a zablisztből készült csecsemőtápszerek régóta közismertek. A nálunk kevésbé fogyasztott zabkészítmények külföldön – főleg a nyugat-európai országokban – keresett élelmiszercikkek a felnőttek számára is. A zabpehely 13%, a zabliszt 16% fehérjetartalmával a gabonafélék között a leggazdagabb fehérjeforrás. Nagy mennyiségben találhatók benne az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen aminósavak. A vitaminok közül különösen figyelemre méltó a B1 vitamintartalma, de megtalálható benne a B2, B6-vitamin, a nikotinsav és a pantoténsav is. Az E-vitamin tartalmának antioxidáns tulajdonságát kell kiemelni.
A zab a fent említett kimagasló beltartalmi értékein túl az utóbbi években növekvő figyelmet kapott elsősorban a táplálkozás-élettannal és a gyógyászattal foglalkozó szakemberek részéről azért, mert a dietikus rost tartalmának köszönhetően csökkenti a vér koleszterinszintjét és kedvező hatással van a vércukorszint alakulására is. A vér koleszterinszintje és a koszorúerek szûkületén alapuló szívbetegségek közötti kapcsolat többszörösen bizonyított. A zab oldható dietikus rosttartalmának nagyobb része a ß-glukán. Állatokkal végzett etetési – és humán táplálkozási vizsgálatokkal több kutatócsoport is bizonyította a zab ezen összetevőjének koleszterin, azon belül is az úgynevezett „káros” LDL koleszterinszint-csökkentő hatását.
A zab diétás rosttartalmának körülbelül 40%-a oldható, s ezen belül a ß-lukán tartalom 75%-ra tehető. A zabfajták ß-glukán tartalma genetikailag meghatározott, öröklődő tulajdonság, amit a környezeti tényezők befolyásolnak. A termesztett fajták ß-glukán tartalma 3,4 és 5,9% között mozog, ami lehetővé teszi e tulajdonság nemesítéssel történő javítását.
Bőtermő, jó alkalmazkodóképességû tavaszi zabfajták Martonvásárról
Intézetünk kalászos gabonakutatási tevékenysége jelentősen bővült az elmúlt időszakban. A Martonvásáron folyó eredményes őszi búzanemesítés mellett a tavaszi árpa, a tritikálé, az őszi durum búza, a tavaszi búza és az őszi árpa honosításának eredményei is országos jelentőségûekké váltak. A zabkutatási programunkat 1992-ben indítottuk, olyan új fajták honosítása és nemesítése céljából, amelyek jó termőképességük, betegség ellenállóságuk és jó beltartalmi értékük révén a szokásos termesztési körülmények között, lehetőleg növényvédő szerek használata nélkül humán fogyasztásra és állatok takarmányozására egyaránt használhatók és sikeresen termeszthetők hazánkban. Elsősorban bőtermő, jó beltartalmi értékû tavaszi zab termesztésbe vonására törekszünk.
A honosítási és nemesítési munkánk eredményeként 1998-ban a Kwant és a Komes, 2000-ben a Cacko csupasz zab, 2001-ben a Hetman tavaszi zabfajták részesültek állami elismerésben. Az első martonvásári nemesítésû tavaszi zabfajta Mv Pehely néven 2006 tavaszán kapott állami minősítést.
A Kwant és Komes lengyel származású tavaszi zabfajták az elmúlt években a gyakorlati termesztésben is bizonyították kiváló termőképességüket. Az Mv Pehely termőképessége meghaladta a standard fajtákét az elmúlt négy évben különböző termőhelyeken végzett kísérletek átlagában. Nagy termőképessége kiváló beltartalmi értékekkel párosult. Fehérjetartalma 13,9% és 17,6% között, pelyva nélkül mért ß-glukán tartalma 3,7% és 5,0% között alakult (2. táblázat).
Erősen bokrosodó, jó állományképző, kiváló alkalmazkodóképességû fajta. A jelenleg köztermesztésben lévő fajtáknál kissé alacsonyabb, kísérleteinkben még a 160 kg/ha N hatóanyagú fejtrágyázás hatására sem dőlt meg. Erős szára miatt a keverék zöldtakarmányokban jó támasztónövény. Nagy előnye a zabnak, hogy zöldtakarmányban nem vénül el, még bugahányás után is szívesen fogyasztják az állatok. A különböző kórokozókkal szemben jó a szántóföldi ellenállósága. Megfelelő termesztéstechnológia és kedvező agroökológiai körülmények között potenciális termőképessége 6–7 t/ha.
Intenzív típusú, nagy szemtermés elérésére képes zabfajtáink genetikai termőképességének jobb kihasználása érdekében a következőket javasoljuk figyelembe venni.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezek a fajták hazánkban mindenütt sikeresen termeszthetők. A szárazságot és a meleget bírják, de a csapadékosabb éghajlatot és a mérsékelten hûvösebb fekvést nagyon meghálálják. Annak ellenére, hogy valamennyi gabonafélénk közül a zab a legigénytelenebb, humuszban és nitrogénben gazdag talajon jelentősen többet teremnek és mûtrágyázás hatására sem dőlnek meg. A zab általában az előveteményre nem érzékeny, de önmaga után nem tanácsos vetni. Lucerna- vagy gyeptörésbe is vethető, de napjainkban leggyakrabban kukorica után következhet. A talaj-előkészítési, vetési, növényápolási tennivalói nagyban megegyeznek a tavaszi árpáéval.
Vetésénél arra kell törekedni, hogy tavasszal mielőbb földbe kerüljön a vetőmag, mert csak a korai vetéstől várhatunk teltszemû, nagy ezerszemtömegû bő termést. Valamivel mélyebbre kell vetni, mint az árpát, mert csírázásához több vizet igényel. Gabona sortávolságra, folyómétereként 55–60, hektáronként 4,0–4,5 millió szemet vessünk. Ez ezerszemtömegtől függően hektáronként 150 kilogramm körüli vetőmag-szükségletet jelent. A fajtáink potenciális termőképességének jobb kihasználása és a nagyobb fehérjetermés elérése érdekében – talaj feltöltöttségétől függően – a bokrosodás kezdetén 80–120 kg/ha N mûtrágya kijuttatását ajánljuk.
A zab a levélbetegségekkel (koronarozsda, lisztharmat) szemben általában ellenállóbb, mint a többi gabonaféle, a vetésfehérítő viszont – éppen a zöld tömegben is jelenlevő magasabb oldható szénhidráttartalom miatt – jobban kedveli. A zab a nyári melegben gyorsan érik, ezért ha a külső legfejlettebb szemek érettek, meg kell kezdeni a betakarítást. Az időben elvégzett aratással megelőzhető a szeles időben előforduló szemkiverődés és a szalma is igen jó minőségû szálastakarmányként takarítható be.
A zabfajtáink vetőmagját – hasonlóan a martonvásári kalászos gabonákhoz – az Mv Elitmag Kft. forgalmazza.
Irodalomjegyzék:
Szelényiné Galántai M.-Kralovánszky U P.: 2001. A gabonafélék takarmányozási jelentősége és minőségi értékelése. A fehérjék biológiai értéke és a takarmányozási igények (III. rész). Mag Kutatás Termesztés Kereskedelem 15: 24–28.
Palágyi A.: 1997. Zab. In: Kismányoky T.–Vágó M.–Palágyi A. (szerk.): Az árpa, a rozs és a zab termesztése. A GKI és a Winter Fair közös kiadványa, Szeged, 99–144.
A cikk szerzője: Dr. Veisz Ottó
