A trágyával kapcsolatos fogalmak

A tehenészetekben folyamatosan és jelentős mennyiségben termelődik trágya. Almozásos tartás esetén a keletkező almos trágya bélsárnak, a vizeletnek és az alomanyagnak szilárd halmazállapotú keveréke. Az alom nélküli (aprított kevés almos, homok almos, lásd 1. ábra) tartási technológiák terjedésével megjelent a hígtrágya a tehenészetekben is.

1 ábra: a keletkező trágya elhelyezkedése az etetőtéren, kötetlen-, pihenőbokszos-, homok-almozású tehénistállóban

A hígtrágya az alom nélküli (kevés almos) tehéntartásban keletkező melléktermék, amely a bélsár, vizelet, elcsurgó itatóvíz, tisztításra használt technológiai víz és kisebb mennyiségû egyéb anyag folyékony halmazállapotú keveréke. Hasonló kategória az almos hígtrágya, amely olyan szarvasmarha-istállókban keletkezik, amelyekben korlátozott mennyiségben használnak fel alomanyagot. Az almos hígtrágya olyan arányban és mértékben tartalmaz szilárd részecskéket, amellyel együtt a hígtrágya még csővezetéken keresztül továbbítható. Egy istállóban, viszonylagos jó pontossággal kalkulálható a napi vizelet- és bélsártermelés, amely különböző mennyiségû vízzel hígulhat. A hígulás mértékétől függően szoktuk megkülönböztetni az ún. „kövér hígtrágyát”, amely a bélsárnak és vizeletnek, valamint a pótlólagos víznek az 1:1 arányú keveréke. A hazai gyakorlatban egy szarvasmarha férőhelyre 100 liter/nap hígtrágya-termelődéssel számolhatunk. A hígtrágya több fázisú, heterogén rendszernek tekinthető, amelynek fizikai tulajdonságait a benne található részecskék fajsúlya, mérete, eloszlása és koncentrációja határozza meg. A hígtrágya fizikai tulajdonságát általában a súlyszázalékban kifejezett szárazanyag-tartalommal jellemezzük.

Környezetvédelmi szempontok a trágyarendszer kialakításához, mûködtetéséhez

A trágyarendszer (a tehénistálló, a trágyatárló) kialakításához az alábbi rendeletek adnak támpontokat:

•33/2000. számú kormányrendelet: a felszíni vizek minőségvédelméről.

•27/2006. (II.7.) kormányrendelet (valamint a korábbi 49/2001. (VI.3.) kormányrendelet): vizek mezőgazdasági, eredetû nitrát-szennyezéssel szembeni védelméről.

Egy átlagos tehén naponta, átlagosan 28–30 liter bélsárt, és 16–18 liter vizeletet, azaz összesen 45–50 liter ürüléket termel. Az ürülék mennyisége (4. és 5. táblázatok), főként a tehén testtömegétől és a tejtermeléstől függ.

Részletek a fenti kormányrendeletekből:

• éves szinten, szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket;

• hígtrágya-tárolóhelynek (4. ábra) legalább 4 havi hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz befogadására elegendő méretûnek kell lennie. További követelmény: szivárgásmentes, korróziónak ellenálló, legalább 20 év élettartamú kivitel;

• istállótrágya tároló kapacitása: legalább 8 havi trágya tárolására elegendő. További követelmény: szigetelt alap, csurgalékvíz gyûjtő csatornák;

• szilárd útburkolat építése szükséges lehet, amely lehetővé teszi az istálló és a tároló közötti gépközlekedést, az év bármely napján.

Az éves-, tehenenkénti szalmás istállótrágya termelés, mintegy 20 t/tehén/év, amely mintegy 0,5% N-t tartalmaz. Így egy tehén éves istállótrágyája ~100 kg N-t foglal magába.

 

4. ábra: Földmedrû-, fóliaborítású hígtrágya tároló medence 

Alomkészlet és a választható tartástechnológia

A trágyarendszer, a tartástechnológia kiválasztásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tehenészet, az egész gazdaság termelésszerkezetét. Azon tehenészetekben, ahol a tehenészethez is tartozó kalászos növények vetésterülete nagy és a betakarítható szalma mennyisége meghaladja a szarvasmarha-állomány igényét, ott előtérbe kerülhet a szervestrágya-termelés iránti igény. Itt kézenfekvő lehet az almozott csoportos tartás (mélyalmos vagy növekvő almos tartás) választása.

Azon tehenészetekben, ahol az alomanyag készletek szûkösek és egyéb mélyalmos tartást akadályozó tényezők is vannak, ott számításba jöhet az egyedi pihenőteres elhelyezés (pihenőbokszos tartás), amely szerényebb mennyiségû alomanyag felhasználással jár. A mély- vagy növekvő almos pihenőtér tehenenként és naponként 6–7 kg alomszalma igényû. Az éves tehenenkénti alomszalma-igény 2200–2600 kg, amely megfelel 8–9 db 300 kg-os szalmabálának (3. táblázat).

Megfelelő almozás hatására a kötetlen tartás valamennyi variációjában csökken a bimbótaposás és a klinikai tőgygyulladás gyakorisága. A szalmát itt nem célszerû szecskázni, bár ezzel nőne a nedvszívó képessége, ugyanakkor nagyobb megtelepedési, majd támadási felületet jelentene a baktériumok számára.

Ha a tehenészetben nincs elég alomszalma, akkor a megfelelő minőségû, szárított fûrészpor is szóba kerülhet, mint szalma-helyettesítő, a szalma jobb alomanyag, mint a fûrészpor. Ez utóbbi gyakran klebziellával fertőzött, másrészt rendkívül poros, ezért használata igen korlátozott.

Alomréteg, pihenőbokszban

A pihenőboksz alomrétege legyen olyan, mint egy párna és javítsa a tehénkomfortot. Az állás anyagától függetlenül az alom arra van, hogy felszívja a nedvességet, segítsen tisztántartani a tehenet és minimalizálja a baktériumszaporodást. A csekély költség és a könnyû kezelhetőség is követelmény. Az alom lehet szerves, és szervetlen anyagból való. A szervetlen anyagok, mint a homok, a mészkő, akadályozzák a mikrobák szaporodását, és gyakran alkalmazzák azokat a tőgygyulladás kontrollprogram részeként. Ugyanezen anyagok gyakran okoznak gondot a kitrágyázó gép mûködésében, tekintettel koptató hatásukra. A homokkal almozott pihenőboksz homokigénye egy felmérés szerint:

• a teljes feltöltéshez szükséges homokmennyiség 0,4–0,6 m3/pihenőboksz,

• homokmélység a pihenőbokszban:

• teljesen feltöltött állapotban: 25–30 cm,

• általános célállapotban: 15–20 cm,

• minimális mélység: 10 cm.

• homokigény: 1–10 m3 homok/pihenőboksz/év,

• átlagos homokigény 3,5 m3/pihenőboksz/év,

• napi homokigény: minimum 3,5 kg/pihenőboksz,

• átlag 17 kg/pihenőboksz,

• maximum 35 kg/pihenőboksz.

Használatos szerves alomanyagok (1., 2. táblázat) a következők:

• fûrészpor,

• homok,

• faforgács,

• szalma,

• széna,

• kukoricaszár,

• aprított papírhulladék,

• szárított tehéntrágya.

Almozásra gyakran alkalmazzák a különféle alomanyagok keverékét is. Az alomréteg, ill. a pihenőfelület száraz volta eldöntéséhez javasolt a „nedves térd teszt” elvégzése. Térdeljünk 10 s-t a pihenőbokszban, ha térdünk benedvesedik, akkor a pihenőfelület nem kellően almozott, ill. nem kellően rendben tartott.

Pihenőboksz rendbentartási alapelvei

Az első lépés a minőségi tejtermeléshez vezető úton a tehéntőgy, valamint a tehén oldalfelületeinek tisztántartása. A pihenőboksz tiszta, száraz és kényelmes állapotban tartásához a szilárd ürüléket legalább naponta egyszer el kell távolítanunk a bokszból. Bevált gyakorlat szerint, a közlekedő és etetőtérről a trágyát el kell távolítani, a tejelő tehéncsoportoknál naponta legalább kétszer, a szárazonálló csoportnál naponta egyszer. A pihenőbokszok alomanyagát rendszeresen pótolni kell, valamint naponta egyszer el kell igazítani. Tartalék alomanyag felhalmozható a bokszok első részében és könnyen hátrább rakható a napi, rendszeres pihenőboksz rendben tartása során.

Amint a pihenőboksz felülete egyenetlenné válik, szükségszerû lesz az „eredeti forma” visszaállítása, hogy felülete a betonszegélyhez lejtsen.

A megfelelő bokszkonstrukció segíthet a boksz rendbentartási igénye csökkentésében. A bokszot használó tehénnek, jó esetben, kevés érintkezése van a pihenőboksz részegységeivel, ezért törekedjünk azok megfelelő tervezésére és elhelyezésére. A tehénsérülés megelőzése céljából valamennyi elgörbített, eltört, vagy megrongált boksz-részegységet, a lehető legrövidebb időn belül javítsuk meg.

A pihenőboksz rendben tartása egy fontos részkérdés, amely gyakran meghatározza a pihenőbokszos tartási rendszer sikerét, vagy sikertelenségét. A jelentős mennyiségû alomanyag, az alomanyag gyakori rendben tartása ellensúlyozhatja, palástolhatja a pihenőboksz szerkezeti hibáit, hiányosságait. E gondolat kissé módosítva is igaz, ugyanis szinte valószínû, hogy a jól tervezett pihenőboksz-szerkezet sem fog beválni egy tehenészetben, hiányos alomanyag-ellátás, valamint hiányos alom rendben tartás mellett.

A pihenőboksz akkor jó pihenőhely a tehén számára, ha a bokszot az állatgondozó rendben tartja. Számos tehenészetben rendszeresen megvalósítják az ágyazatok és a pihenőbokszok gyakoribb rendben tartását. Bár e feladat többlet élőmunkát igényel, ezen extra erőfeszítés megtérülő tevékenység. A tisztább tehenek a fejéskor rövidebb idejû tőgyelőkészítést igényelnek, ezért növekszik a fejőterem áteresztő képessége, valamint a fejési munka kellemesebbé válik. A szorgalmasan végzett boksz rendben tartás következménye lehet a tej szomatikus sejtszámának-, valamint a környezeti tőgygyulladás előfordulásának csökkenése azáltal, hogy a rendben tartott ágyazaton a nemkívánatos mikroorganizmusok szaporodása gátolt.

A pihenőboksz napi rendben tartása általában a következő feladatokat jelenti:

• szennyezett alomanyag eltávolítása a pihenőfelületről,

• vizelet és tej eltávolítása a pihenőfelületről.

E feladatok gyakoriságát meghatározzák:

• a kívánatos (elérendő) tisztasági szint,

• az ágyazat típusa,

• a használt alomanyag mennyisége,

• a tehénméretek csoporton belüli szórtsága,

• az etető- és közlekedőterek tisztítási gyakorisága,

• a zsúfoltság,

• egyéb tényezők (pl. napi időjárás, évszak).

Gyakoribb rendben tartásra lehet szükség a téli hónapokban és az esős napokon. Előfordul, hogy a pihenőbokszok napi rendben tartását végző személy nem a tehenészet tulajdonosa, és nem is tudja a feladata fontosságát és a jövedelmezőségre való hatását. Az alkalmazottat részesítsük megfelelő oktatásban, hogy ismerhesse, hogyan kell tisztán és rendben tartani a pihenőfelületet, valamint azt is adjuk tudomására, hogy feladata az üzleti célok elérése szempontjából igen nagy fontosságú.

A pihenőbokszok minimális szintû rendben tartásához el kell végezni a trágyaeltávolítást a közlekedő utakról mialatt a tehéncsoportot éppen fejik, valamint el kell végeztetni az ágyazatok tisztítását is a napi, szolgálatban lévő állatgondozóval.

Azon nedves felületeket, amelyek fedetlenül maradtak a bokszból való trágyakitolás után, fedjük be alomanyaggal, hogy azok felszáradjanak, és így jobb pihenőfelületül szolgáljanak a következőkben lefekvő tehén számára.

A földalapú pihenőboksz pihenőfelülete alkalmanként igényel rendben tartást. Idővel a döngölt földalapon is gödrök keletkeznek, melyeket után kell tölteni. Traktorra szerelt, vagy vontatott szerkezet kapható, e munka gépi végzéséhez.

Az állásalap rendszeres szintezése, ápolása csökkenti az egyszerre utántöltendő föld mennyiségét. A pihenőbokszban, a betonszegély környékén gyakran szilárd trágya és vizelet gyûlhet össze. Annak ellenére, hogy a betonszegély környékét rendszeresen friss alommal fedik be, e terület melegágya lehet a nemkívánatos mikroorganizmusok elszaporodásának. E terület rendben tartása gyakran több munkát és nagyobb figyelmet igényel, de tisztántartása alapvető fontosságú. A nedves alomanyag, a szilárd trágya teljesen eltávolítandó a bokszból és helyettesítendő friss alomanyaggal, ismételten létrehozva ezzel a tiszta, száraz,

kényelmes pihenőfelületet.

Almozás pihenőbokszokban

Általános recept a pihenőbokszos rendszer problémáira az, hogy „biztosítsunk több alomanyagot és gyakoribb almozást”. Jobb almozással általában javul a tehénkomfort, csökken a bokszfelület eredetû sérülések száma, valamint tisztábbak lesznek a tehenek. A pihenőbokszokra szórt alomanyag mennyiségét, a kiszórás gyakoriságát általában befolyásolják:

• a rendelkezésre álló, minőségi alomanyag mennyisége,

• a trágyarendszer típusa,

• a szükséges élőmunka rendelkezésre állása.

Mint a pihenőboksz állapotát leginkább befolyásoló tényezőket, az alomanyag mennyiségét és az almozás gyakoriságát sokkal inkább a tehenek megfigyelése alapján határozzuk el, mint az előző almozási adatok naptárban való keresgélése alapján. A legnagyobb mennyiségû alomanyag-pocsékolás az almozás után néhány napon belül következik be.

Az alomréteg közel állandó vastagságon tartása a pihenőbokszban igen fontos. Ma ugyanis az elválasztó korlát alsó csöve, valamint az állásalap közötti távolság túl nagy, a tehén az elválasztó korlát alá tud bújni, amellyel növekszik az állatsérülés, és állatbeszorulás veszélye. A tehénmatrac használatával csökkenhet az alomanyag-szükséglet, de a megfelelő pihenőfelület biztosításához gyakoribb alomkiszórásra lehet szükség.

A szövetborítás tetejére alomréteg biztosítása elengedhetetlen, a száraz pihenőfelület biztosításához (2. ábra). Számos tehenészetben a matrac tetejére, az alomréteg megújítására csak hetenkénti gyakorisággal kerül sor. E gyakoriság azért nem jó, mivel a matrac tetejére szórt megfelelő alomréteg könnyen lecsúszik a matrac sima felületéről. Az elv az, hogy kisebb mennyiséget gyakrabban juttassunk a matracfelületre. Vagyis kevesebb alommennyiséget, de két vagy három naponként szórjuk a matrac tetejére.

 

2. ábra: A keletkező trágya elhelyezkedése az etetőtéren, kötetlen-, matracos pihenőfelületû-, pihenőbokszos-, szecskázott szalma-almozású tehénistállóban

3. ábra: A keletkező trágya elhelyezkedése az etetőtéren, kötetlen-, pihenőbokszos-, szalma-almozású tehénistállóban 

Az etetőtér, a közlekedőtér padozata, tisztítása, a tisztítás gyakorisága

Ha a közlekedőtér nem eléggé tiszta és száraz, a tehén testfelületein trágyát visz a pihenőfelületre, amikor belép a bokszba. A tehén első lábai a belépéskor a legpiszkosabbak és ráadásul, lábaival a pihenőterület azon részére lép, amelyen a tőgy lesz, amelyen a tőgy fog „pihenni”. Gyakoribb közlekedőút-tisztítás várhatóan csökkenti azt a trágyamennyiséget, amely a pihenőbokszba menő tehénről jut a pihenő felületre. Gyakorta az etetőtér (közlekedőút) tisztítását csak akkor végzik, amikor a csoport teheneit fejik. Számos tehenészetben akkor figyeltek fel a gyakoribb trágyaeltávolítás és a tehéntisztaság közötti kapcsolatra, amikor áttértek a napi kétszeri fejésről a napi háromszori fejésre, így a trágyaeltávolításra minden 12 óra helyett minden 8 óra leteltekor került sor. Jelentős javulás figyelhető meg a pihenőbokszok és a tehenek tisztaságában, ha a szárnylapátos, vagy a vízöblítéses trágyaeltávolítót naponta többször mûködtetik.

A jól tervezett rácspadló is képes minimális szinten tartani az etetőtéren (a közlekedőtéren) összegyûlő trágya mennyiségét. Ha képesek vagyunk a padozaton összegyûlő trágyamennyiséget minimumra csökkenteni, akkor ezzel mind a teheneket, mind az állatgondozókat kedvezőbb helyzetbe juttatjuk.

Automatikus mûködtetésû szárnylapátos trágyaeltávolítóval az etető és közlekedőterek tisztítását naponta többször, vagy akár folyamatosan is el lehet végeztetni. E trágyaeltávolítókat rendszerint akkor mûködtessük, amikor a tehenek fejésen, vagy a pihenőbokszokban vannak, de annak sincs akadálya, hogy akkor mûködjenek, amikor a tehenek az etetőtéren, ill. a közlekedőtéren tartózkodnak. Ilyenkor a tehenek egyszerûen átlépik a lassú mozgású szárnylapátokat, amelyek előtt egyébként jelentős mennyiségû szilárd és folyékony trágya gyûlik össze. A szárnylapátos trágyakihúzó gyakoribb, vagy hosszabb idejû mûködtetése segíthet a tisztább állapot megvalósításában, fenntartásában.

A cikk szerzője: Pazsiczki Imre