Sok érdeklődő és pozitív visszajelzés mellett kaptunk egy jogos kritikát is, miszerint a termelők nem kaptak megszólalási lehetőséget, nem tudjuk, ők mit gondolnak, mit terveznek. Azóta tudjuk, az EU Környezetvédelmi Tanácsa jogosnak találta a Magyar GMO moratóriumot, tehát az továbbra is fennmaradhat. Úgy ítéltük, hogy ennek ellenére fontos a termelők véleményének megkérdezése, bemutatása. Valószínûleg a téma bonyolultsága és az egymás ellen feszülő indulatok hozták azt, hogy a megkeresett termelők közül igen sokan nem vállalták a véleményük megfogalmazását, nyilvános publikálását. Sajnos többen, akik megígérték véleményük leírását, az utolsó pillanatban különböző okokból mégis visszaléptek. Ez valamit jelent, de a lapnak nem feladata és nincs meg a lehetősége, hogy az okokat kiderítse. Ezek után nagy örömmel közöljük három termelő megszólalását a témában.
Dr. Balikó Sándor
vetőmag-ágazati igazgató, Bólyi Mezőgazdasági Zrt.
Tekintettel a kérdéskör igen szerteágazó voltára, úgy gondoltam, mintegy téma – vagy sorvezetőként figyelembe veszem a felvetett javaslatokat, továbbá helyzetemnél fogva elsősorban (és a felkérésnek eleget téve) a gyakorlati megközelítésre koncentrálok, bár ennél szélesebben is érdekel e terület. Röviden erről is írok. Előrebocsátandó, miszerint a Bólyi Mezőgazdasági Zrt. többszörösen is érintett, egyrészt, mint több szója-, borsó-, kukoricafajták nemesítője, -feldolgozója és -forgalmazója. Színesíti az érintettséget az is, hogy a társaság több száz hektár minősített bio területtel rendelkezik és ökológiai gazdálkodást folytat. Tehát „majdnem minden van”, de érintettség az mindenképpen! (Egyáltalán léteznek olyanok, akik így vagy úgy ne lennének érintettek?)
A GMO-val kapcsolatos irodalom lassan „könyvtárakat” tölt meg, hogy ezek közül melyek vannak többségben – a mellette vagy az ellene érvelők – az szinte lényegtelen, valószínûnek tartom, hogy a mérleg nyelve nem nagyon billeg sem ide, sem oda. Ezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy akit érdekel, az elmerülhet az információk tömegében – csak ismerje ki magát benne, ami, úgy tûnik, egyre nehezebb. Az is tapintható, hogy a két oldal szakértői mintha szándékoltan elbeszélnének egymás mellett, rossz szerepeket játszanak kezdettől fogva ahelyett, hogy értelmes párbeszédet folytatnának valamennyiünk, a kétségek között vergődő fogyasztók, felhasználók érdekében. Mert az kétségtelen, hogy a könyvtárnyi irodalom ellenére az emberek GMO-val kapcsolatos ismereteik finoman szólva is elnagyoltak, felületesek. A kereskedelmi televíziókon és rádiókon szocializálódott populáció ismereteit túlnyomórészt e forrásokból szerzi, onnét, ahol hovatovább már a klasszikus hír (miszerint a kutyát harapta meg a postás) sem bír semmiféle értékkel. Ennek megfelelően – jó magyar gyakorlat szerint – természetesen szélsőséges véleményekkel és magatartással találkozunk. Azt hiszem, hogy ezek egy része tájékozatlanságból, másik része az újtól való tartózkodásból, esetünkben – élelmiszerről van szó – egyszerûen bizalmatlanságból ered. Az ismeretek hiánya, a tudatlanság ugyanakkor keveseket gátol abban, hogy bírálattal éljen, vagy mondjon ítéletet, legyen az a már említett média képviselője, politikus stb. …
A koegzisztenciával összefüggő kérdésekről: ismert tény, hogy az Európai Unió nemzeti hatáskörbe utalta az együttélés, együtt termesztés szabályozását, a konvencionális, a bio- és a GM növények egyidejû termesztését. Tette ezt abból, az alapelveivel harmonizáló megfontolásból, hogy mindegyik gazdálkodási forma vagy mód lehetőséget kapjon annak folytatására. Csakhogy van egy kis (nagy!) bökkenő! Az EU ezzel a döntésével nemzeti hatáskörbe utalta egy olyan probléma megoldását, amelyet ő maga képtelen szabályozni, mert ebben a formában végrehajthatatlan. Azoknak, akik mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak (a szántóföldön) nem kell bizonygatni azt, hogy a rendszer – és most csak a termelési oldaláról beszélek, nem foglalkoznék a genetikai, ökológiai, biztonsági stb. kockázatokkal – mûködésképtelen. A termesztés, feldolgozás, szállítás, értékesítés valamennyi pontján párhuzamos termelési infrastruktúrák létrehozását és mûködtetését feltételezi, ami könnyû belátni NONSZENSZ! Nem kivitelezhető! A keveredésre (csak a mechanikaira gondolok) a talajelőkészítés, vetés, növényápolás, betakarítás, szárítás, manipulálás, csomagolás, tárolás, értékesítésre felkínálás stb. során számos alkalom adódik, még akkor is, ha a legnagyobb körültekintéssel és elővigyázatossággal járunk is el. Könnyen belátható, hogy ezek a paralel kapacitások nem hozhatók létre! Ebből a megközelítésből a koegzisztenciával, mint lehetséges megoldással nem lehet számolni és „lelkiismeret megnyugtató, probléma delegáló” politikusi praktikának tekintem.
A moratóriummal, a GM növények termesztésével (magával a GMO-val!) kapcsolatban a következő gondolatok fogalmazódnak meg bennem:
1./ A tudomány megy azon az ösvényen, amelyet kitapos magának. Az élettudományokkal kapcsolatos eredmények és lehetőségek különösen érzékenyen érintik az embereket, a társadalmat. Azt hiszem, hogy a genetika távlatai szédületesek és a tudományos eredményeket – ha azok létrejönnek – előbb vagy utóbb használja is az ember. Már csak ilyenek vagyunk. Az elővigyázatosság, fokozatosság és a folyamatos kontroll elengedhetetlen. (Végül is nem kell mindent megcselekedni, amit lehet!)
2./ Gyakorlati alkalmazását a praktikus oldalról közelítem meg, nevezetesen: cui prodest? Milyen közvetlen és járulékos haszna van egy kisebb és egy nagyobb közösség (társadalom) számára? A Bóly Zrt. jelenlegi álláspontja az, hogy tartsuk fenn fajtáink vetőmagvainak, terményeink GMO mentes státusát, mert jelenleg ehhez fûződik gazdasági érdekünk. Amennyiben ez az érdek nem áll fenn, úgy az új szituációhoz alkalmazkodva felülvizsgáljuk jelenlegi és kialakítjuk az azt követő álláspontunkat. Nyilvánvaló, hogy az első és második generációs GM fajtákat újak és még újabbak fogják követni, amelyek olyan tulajdonságokat hordoznak, amelyek további gazdasági előnyökkel kecsegtetnek. Alkalmazásukról ezek ismeretében fognak dönteni a felhasználók. A tudomány eddigi eredményeit tekintve meggyőződésem, hogy a szellemet nem lehet (kell?) újra visszazárni a palackba, a GM szervezetek elfoglalják helyüket a világban, mindennapjaink részeivé válnak akár az inzulin, vagy a teflon, vagy minden olyan termék, áru, szolgáltatás, ötlet és eszme, amelyek ma még az alkotó elme labirintusaiban szunnyadnak.
A végén – ha lehet – a saját töprengésemet fogalmazom meg:
• A hagyományos nemesítési eljárásokkal előállított fajták genetikai potenciálját a termelés messze nem használja ki. Százalékokat szándékosan nem írok, ezek ismertek.
• A géntechnológia alkalmazása általam nehezen megfogalmazható távlatokat nyit a nemesítésben.
• A fentiek előrebocsátása után, a kinek áll érdekében (?) kérdésre azt válaszolom, hogy azoknak a multinacionális cégeknek, akik az elmúlt évtizedben dollár milliárdokat invesztáltak a kutatásba, fajták, eljárások, módszerek kidolgozásában, szabadalmi jogok és védettségek megszerzésére és gyakorlati bevezetésére. A magam részéről természetesnek tartom, hogy befektetett tőkéjük busás megtérülését várják.
• Ugyanakkor egyáltalán nem tartom helyénvalónak azt, hogy a termesztett és természetes környezetünk néhány multinacionális nagyvállalat kezébe kerüljön, akik kormányoktól, társadalmaktól függetlenül vezessenek bennünket abba az egyirányú utcába, amelyben ők diktálnak fajtát, hibridet, herbicidet, inszekticidet, árat…
• Az én értelmezésem szerint a gazdaság más területei után most az élővilág globalizációja folyik, és tartok attól, hogy ebben a folyamatban a mezőgazdaság, a gazdálkodók, az élelmiszer-előállítók és végső soron a fogyasztók (mi!) globálisan veszélyeztetett pozícióban vagyunk.
Balla Gábor
Zöld Bárók Kft.
Mint iskolázott ember mindig is érdeklődéssel fordultam az új tudományos eredmények felé. Ráadásul eddigi tapasztalataim megerősítenek abban, hogy ma már csak azoknak a cégeknek van pénzük komolyabb kutatásra, amelyek világviszonylatban is jelentősek, mondhatni globalizáltak. Éppen ezért sok a vesztenivalójuk is, tehát fejetlenül, meggondolatlanul nem jönnek ki új tudományos vagy technikai felfedezésekkel, hiszen nagyságukból, jelentőségükből eredően azok kudarca e cégek halálát jelentené, ezért többször is meggondolják, mielőtt bármi mellé letennék voksukat.
A GMO technológia a világon mindenütt egyre nagyobb mértékben tör előre, ráadásul e területen jelentős kutatóink vannak szerte a világban. Itt még talán fellelhető a korábbi évek világ átlagtól jobb oktatási színvonala. E kutatások az életjelenségekkel kapcsolatos ismereteket olyan mértékben fejlesztik, amelyeket ostoba, felelőtlen és tudományosan nem megalapozott ellenvéleményekkel Isten ellen való vétek lenne megakadályozni. Érdekes módon ezt még a legvadabb zöldmozgalmak is csak a növénykutatások területén próbálják meg, ellenzik az ún. zöld biotechnológiát. Az élővilág más területén végzett kutatások már nem ennyire ellenszenvesek számukra, és azt magától értetődőnek tartanák, hogy ha ez az ún. piros biotechnológia komolyabb egészségügyi problémájukat meg tudná oldani (mint ahogy a kutatások eredményeképpen – pl. őssejt kutatás – ez egyre inkább kézzelfoghatóvá válik) korábbi álláspontjukat félretéve saját magukon alkalmazzák ezt az új technológiát. Ez és tárgybani tudásuk teszi komolytalanná tiltakozásukat.
Ismerem a koegzisztencia törvényt, melyet amúgy a magam részéről fából-vaskarikának tartok, hiszen ha egy társadalomban mindenki azzal foglalkozna, amihez ért, akkor ilyen törvényre nem lenne szükség. Főleg egy olyan társadalomban nem, mint a magyar, amelyik az egy főre jutó átlagos önromboló tevékenységben mondhatni világelső. Itt a „szavazó állampolgárnak” az a fontos, hogy a GMO-s és a GMO mentes kukorica között 400 m. legyen, az már kevésbé, hogy naponta talán nem kellene annyi cigarettát elszívni, vagy szeszt meginni. A koegzisztencia törvény magyarországi előírásai betarthatatlanok, a moratórium, pedig megdöbbentő, főleg egy olyan országban, amelyik eddig arra volt büszke, hogy mennyi Nobel díjast adott a világnak.
Mindettől függetlenül az élet nem fog megállni, hiszen az ember, amit a laboratóriumban elő tud állítani, azt előbb vagy utóbb a valóságban is megcsinálja, vonatkozik ez a jó és rossz dolgokra egyaránt. Így volt ez az atommag-kutatásokkal kapcsolatban is, és így lesz a GMO-val, illetve, hogy tovább menjek az esetleges szövet-, szervklónozásokkal is. Azt azért én is remélem, hogy egyelőre ez a tudományos fejlődés meg fog állni, az ember klónozása előtt. De hogy pontosan hol, az ma még nehezen prognosztizálható.
A GMO legnagyobb előnyét – lehet, hogy meglepő, amit most mondok – pillanatnyilag nem elsősorban a gyakorlati eredményeiben látom, hanem abban a perspektívában, amit ez a tudományág az élet, mint csodálatos dolog folyamatának megismerésében, befolyásolásában és bízunk abban, jobbá alakításában jelenthet. Nyilvánvaló, hogy már eddig is emberek százmillióinak életminőségét javító dolgok is kijöttek már ebből (pl. aranyrizs) de az igazi fejlődés kezdetén vagyunk. A saját gazdaságom területén a GMO technológia elsősorban a kukoricabogár elleni védekezés környezetbarátabbá tételében, e védekezések költségeinek csökkentésében, versenyképességünk javításában segítene. Mi több, szilárd meggyőződésem, hogy amennyiben a kukoricabogár Nyugat-Európában is olyan mértékben elterjed, mint Magyarországon, a GMO technológiával bogár rezisztenssé tett kukorica- hibridek előretörését semmi nem fogja tudni megakadályozni (jelenlegi ilyen hibrid MON 863). Mind emellett szükség lenne néhány termék minőségének, beltartalmi értékének, színének, tárolhatóságának stb. javítására is, természetesen ezen új technológiák elterjedésénél is figyelve ezen új növények többi élőlénnyel való kapcsolatára. Azt is világosan kell látni, hogy mint minden új technológia, a GMO sem jelent örök és végleges megoldást a fenti kérdésekre, de az azokra adott válasz egyik lehetséges eleme. Ezért ezt ostoba módon üldözni óriási hiba.
Remélem, hogy Magyarországon is előbb-utóbb győz a józan ész, és szabad utat kapnak a hazai kutatások és azok gyakorlati alkalmazásai. További lemaradásunk már igen nagy károkat okozna az országnak.
Bón István
okleveles növényvédő szakmérnök
Az elmúlt évtizedben egyre több információ látott napvilágot a GM-növényekkel, és használatukkal kapcsolatosan. Sajnos, hogy a GM-fajták kezdeti termesztésbe vonását nem előzte meg korrekt tájékoztatás, mely azt lett volna hivatott megismertetni a későbbi felhasználóval, hogy a vélt, – és a „feltupírozott”- előnyök mellett milyen biológiai kockázatokat rejthetnek. Mint kiderült, vannak kockázatok.
Azok a törekvések, melyek a biotechnológiai módszerek bevezetését szorgalmazták, tiszteletreméltóak. Addig, amíg a törekvésekkel párhuzamosan, – de mindenképpen a „kibocsátást megelőzően” – a biológiai kockázatok megelőzését szolgáló tudományos vizsgálatokra történő módszerek kidolgozását, és alkalmazását is céloznák. De mivel nincsenek – vagy hiányosak –, addig ez úgy is minősíthető, mint egy „biológiai hazardírozás”. Felelőtlen cselekedet a profit érdekében, olyan kockázat vállalása, mely mellett az esetleges „biológiai környezetszennyezés” esetén az alkalmazó ember cselekvési lehetőségét meghaladja. A FÖLD a kísérleti labor, és mi EMBEREK vagyunk benne a kísérleti nyulak. Be kell látnunk, hogy tudományunk véges! A tájékoztatás egyoldalú, kevés,- és így értéke kétséges. A lehetséges kockázatokkal kapcsolatban meg kellene szólalni a nagy nyilvánosság előtt a témában tájékozottabb független kutatóknak, akadémikusoknak is. De nem a „lényegében azonos” kétes jogi elfogadottságnak bedőlve. Mert éppen hogy „lényegében nem azonos”! a GM növény.
A koegzisztencia tv. csak malaszt, mert megvalósíthatatlan. Esetleges alkalmazása esetén a termelési környezet 4–6 év alatt egyoldalúan GM szennyezetté válna, mert az ún. izolációs távolság, de még a „köpenyvetés” sem nyújthat kielégítő biztonságot. Ebben az esetben a vetőmagtermesztésnél alkalmazott izolációs távolság sem nyújthat kielégítő védelmet, mert a módosított gén képes reprodukálni önmagát, kiszorítva más fajokat. Találtak már génszennyezést a termőterülettől több km-es távolságra is. Azok az érvelések, mely szerint a hagyományos nemesítési eljárások is a génmódosításnak megfelelőek, azért nem fogadhatók el, mert a természetben csak rokonfajokkal kapcsolatban gyakoriak, az új módszerrel pedig nem rokonfajok génjeit alkalmazzák ezért az ilyen vélemény csak ködösítés, figyelemelterelő.
Amikor az EU területén kereskedelmi forgalomba kerülő nem GM kukorica vetőmag második legnagyobb mennyiségét Magyarországon termelik meg, addig a kockázat többszöröse a GM-technológiából prognosztizált nyereségnek. E piacot is elveszíthetjük! De itt ejtsünk szót az Öko-termékekről is. Az ilyen termékek vásárlói addig maradnak vásárlóink, amíg GM-mentes státuszunkat a nemzetközi piac elismeri. Ha biológusaink véleményét a hagyományos fajták termesztési potenciáljáról mérlegeljük, látnunk kell, hogy ennek a kihasználtságában óriási tartalékaink vannak, tehát kockázatmentesen is van még lehetőségünk. De a nemzetközi piac az utóbbi időben egyértelmûen a hagyományos fajtákkal termelt termékeket veszi. A bioenergia célú termesztéssel ezt a jelenlegi piaci előnyünket is elveszítenénk, mert a biológiai környezetszennyező hatás nem a termesztési céltól függ! Tehát e cél sem kell! Véleményem szerint, amíg csak lehetséges ki kell tartanunk a mentesség mellett! A GM-növények lehetséges többlettermése pedig valószínûtlen, mert az eredeti fajta, melyet génmódosítottak, nem tudott többet, a módosítással pedig más volt a cél. A módosítások eddigi tapasztalatai szerint nemzetközi viszonyok között is nagyon szerény eredmény következett be. A rovarölő toxin termelésére módosított gyapotnál a tenyészidő elején van némi előny, de a TERMÉSZET ismét gondoskodott róla, hogy a remélt előny elmaradjon, ugyanis az elpusztított gyapottok-bagolylepke helyét olyan kártevő foglalta el, melyre a termelt toxin nem hatásos, ezért mégiscsak kell rovarölő szert alkalmazni. A Bt kukorica hazai esetben, pedig céljavesztett a törekvés, mert a tízévenként esetleg egyszer indokolt védekezés „megspórolása” érdekében túlságosan drága ár a többezerszeres toxintermelés, mint a biológiai diverzitást hátrányosan befolyásoló „következmény”. Arról is vannak adatok, hogy a toxinnal szemben 8–10 generáció alatt rezisztencia alakul ki. A fajtatulajdonos viselkedése, mellyel a kockázatelemzések folytatását és erről a tájékoztatást igyekszik megakadályozni, enyhén szólva is elgondolkodtató. Valószínûleg a számára előnytelen vizsgálati eredményeket szeretné megelőzni. Más okot nem látok a viselkedésére. Érdekes lehet a gyomirtószer-toleráns GM-fajták kérdésköre is. Az eredeti szándék szerint a glifozát – és a glufozinát –, rezisztencia volt a cél. Ahol ezeket bevezették, az ott élő gyomfajok között is kezdett kialakulni a tûrőképesség, mely öröklődve növekedett, ennek eredményeként a hatékonyságot növekvő gyomirtó szer adagokkal lehetett fenntartani, mely a költségek növekedését eredményezte. De más „eredmény” is jelentkezett, a rezisztens gyomfajok miatt helyenként kényszerültek a termelést abbahagyni, mert gazdaságtalan lett. Nem GM témában, a közelmúltban olvastam egy írást, mely arról szólt, hogy kutatóknak már sikerült almamoly ellen a dezorientációs-feromon alkalmazással egy jelentős területen e károsítót kiszorítani, de ennek eredményeképpen a keleti gyümölcsmoly olyan mértékben felszaporodott, hogy a termelők „visszasírják” az almamolyos időket. Ha a hazánkban eddig elvégzett szántóföldi gyomfelvételezések eredményeit összehasonlítjuk és elemezzük, világosan látszik, hogy a kémiai gyomirtással az életképesebb fajok kerülnek jobb pozícióba, ezáltal újabb kihívások elé állítva bennünket. Összegzésképpen annyit, hogy természetesen szükségünk van az eredményesebben termeszthető fajták elérése érdekében minden BIZTONSÁGOS és GAZDASÁGOS új technológiára, (lehet, hogy ezt hímsteril fajtákkal lehet elérni.), de az ne jelenthessen semmiféle kockázatot a FÖLD biológiai életére, és a biológiai sokféleségre.
Összeállította:
A cikk szerzője: Tóth Miklós
