A növénytermesztés egyik alapvető faktora a biológiai alap, azaz a fajta, illetve a hibrid. A hazai napraforgó hibridválaszték mind a termésmennyiség, mind az olajtartalom szempontjából világszínvonalú, az államilag elismert hibridek száma meghaladja a 110-et. E nagyszámú és eltérő alkalmazkodóképességû hibrid nem minden esetben sematikus termesztéstechnológiát igényel, hanem egyes hibridek esetében speciális, fajtaspecifikus termesztéstechnológiát kell alkalmazni az eredményes termesztés érdekében. E fajtaspecifikus termesztéstechnológiák kidolgozásához szükség van az adott termőkörzetben végzett kísérleti eredményekre, melyek nagyban szolgálják a hibridek jobb megismerését.
A 2006. évben sajátos tavaszi időjárási körülmények uralkodtak. Április hónap első felében nagy mennyiségû csapadék hullott, ezzel együtt hideg időjárás párosult. Ez a korán vetett állományok vontatott keléséhez és kezdeti fejlődéséhez vezetett. Ugyanakkor az április végi vetések idején már kedvező lég- és talajhőmérséklet, illetve csapadékviszonyok voltak jellemzőek, így az április végén, esetenként május elején elvetett állományok kelése és kezdeti fejlődése dinamikus volt. Az április végi–május eleji csapadékos időszak következtében a preemergens gyomirtások hatékonysága megfelelő vagy jó volt. Az évjárat további jellemzője volt a csapadékos, de viszonylag hûvös május-június, a kiegyenlített július és a változékony augusztus. Ezen kedvezőnek mondható időjárási tényezők eredményeként azonban az idei évben szélsőségesen alakultak a terméseredmények, ami elsősorban annak a következménye, hogy a csapadékos augusztus hatására a szárfoltosságok (fóma, alternaria, diaporthe) kártétele ugrásszerûen megnövekedett az állományokban (1. kép), mely elsősorban a megkésett betakarítások idején okozott terméskiesést a szártörés gyakoriságának növelésével.
A tányérbetegségek (fehérpenész, szürkepenész) okozta terméskiesés direkt veszteségként jelentkezik, ugyanis a fertőzött tányér rostjaira esik szét, a kaszatok a földre hullanak. Emellett a kórokozó kitartóképlete – a szklerócium – is szennyezi a terményt, amely egyes irodalmi források szerint elérheti a 15–20%-ot is. Ez elsősorban az étkezési tételekben okoz jelentős minőségi kárt. Súlyos fertőzés esetén korábbi desszikálással a termés nagy része megmenthető, ugyanis így a tányér teljes pusztulása megelőzhető (2. kép).
A napraforgó talajelőkészítésével kapcsolatban messzemenően szem előtt kell tartani a magágy minőségét. Ennek precíz kivitelezését az idei csapadékos tavasz – elsősorban a kötöttebb, gyenge vízgazdálkodású talajokon – nagymértékben hátráltatta. A növény kezdeti fejlődése meghatározó a termés mennyisége szempontjából, ugyanakkor a talajon keresztül ható gyomirtó szerek – presowing és preemergens alkalmazásmód esetén egyaránt – hatékonyságát szintén befolyásolja a magágy minősége. A kedvezőtlen magágyban a kelés heterogén lesz, így a gyorsabban fejlődő növények elnyomják a késve fejlődő egyedeket, melyeknél a szártörés mértéke megnő, és ez direkt termésveszteségként jelentkezik. Ez azonban nem csak a magágy minőségétől, hanem a vetés kivitelezésétől is nagymértékben függ, ezért annak gépi hátterére is nagyobb figyelmet kell fordítani. Fontos a megfelelő tőszám megválasztása, ugyanis a sûrû állományban a betegségek kártétele is megnő, erős szárfoltosság fertőzés (diaporte, fóma) esetén a szártörés mértéke szintén ugrásszerûen emelkedik. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a különböző hibridek ezerkaszattömege és magmérete eltérő, ehhez a vetőgép beállításával is alkalmazkodni kell.
Az idei év egyik jelentős problémája volt egyes termőterületeken a napraforgó korai fejlődési szakaszában a mezei nyúl által okozott rágás. Elsősorban a lucernával szomszédos állományokban, táblákon a vetett terület akár 40–50%-án is tarrágást okoztak. A kártétel ideje a kultúrnövény szik-kétleveles állapota, ilyenkor a tenyészőcsúcs és a sziklevelek elfogyasztásával a növény végzetes pusztulását okozza. Sok esetben a rágás teljesen a talaj szintjéig megtörténik, az elszáradt csonk így a talaj felszínén szabad szemmel alig látható, csak a tőhiány a felületesen látható kár. Mindemellett a tarrágott részeken a növény árnyékoló hatása csökken, ezáltal a gyomosodás mértéke is jelentősen megnő ezekben az állományokban (3. kép).
A kiegyenlített csapadékosságú 2006. évben a napraforgó hibridek tőszámreakciója sajátosan alakult. A vizsgált hibridek optimális tőszáma viszonylag alacsony volt, a hibridek többségénél 35–55 000 tő/ha betakarításkori állománysûrûségnél tapasztaltuk a legmagasabb termést. A jelentős fiatalkori növénypusztulás miatt tapasztalataink szerint a kivetett magszámot nem egyszer 15–20%-kal szükséges megnövelni. Azonban a hibridek nem egyformán reagáltak a tőszám növelésére. Az „A” típusba sorolható hibridek a tőszám növelésére jelentős mértékû terméscsökkenéssel reagáltak, míg a „B” típusba tartozó hibridek klasszikus tőszámreakciót mutattak (1. ábra).
A különböző tőszámokra adott reakciót nagymértékben befolyásolta az idei évben az alkalmazott növényvédelem intenzitása. A kétszeri (szántóföldi géppel végzett, 12 leveles állapotban, illetve hidas traktorral végzett virágzáskori) gombaölőszeres kezelés hatására nem csak a tőszámreakció változott meg, hanem az adott hibrid termésszintje jelentős mértékben növekedett. Ez egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy a gombaölőszeres védekezés jelentős termésnövelő hatást eredményezett az idei évben, másrészt arra, hogy a tőszám növelése intenzívebb növényvédelmi stratégiát igényel (2. ábra).
Címlapkép: Getty Images
