1. Here degeneráció. A leggyakoribb tünet az, hogy a kan termékenyítő képessége eddig zavartalan volt, egyszerre azonban megnövekszik a visszaivarzó kocák száma, vagy minden koca visszaivarzik. A herék vizsgálatakor gyakran csak kissé keskenyebb, petyhüdtebb heréket találunk, súlyosabb esetben az egyik vagy (igen ritkán) mindkét oldali here zsugorodott.
Egyoldali bántalom esetén még van (bár csökkent mértékû) fogamzás, kétoldali degeneráció esetén a meddőség teljes. Az ejakulátumban megnövekedik az elhalt, szétesett spermiumok aránya. Sok a plazmacseppes, éretlen spermium. A sperma mennyisége fokozatosan csökken. Okai: lázas, toxikus megbetegedések, herezacskó gyulladás, tartási hibák, takarmányozási anomáliák, tartós túlzott nemi használat, öregedés. A leggyakoribb ok a tartós és kimerítő nemi használat. Nem szabad elfelejteni, hogy a kanok nagyon könnyen onanizálnak. Ha a nemi ingerek tartósan hatnak (pl. szomszéd kankutricában fedeztetés vagy spermavétel kocán), az onanizálás is fedeztetésnek számít. A túl alacsony, ill. túl magas hőmérséklet is okozhat here degenerációt. A tápanyagok közül a tartós A-vitamin hiány játszhat szerepet. Károsítók a penészgomba toxinok is. A here degeneráció nem gyógyítható!
2. Heregyulladás. Első tünetei megegyeznek a here degenerációnál leírtakkal. A herék melegek, megnagyobbodtak, fájdalmasak. Esetenként a kan járásán is észrevehetők. A sperma mennyisége csökken, sok az abnormális és elhalt spermium, nagymértékû a spermium agglutináció és a bomlásban lévő spermium massza. Okai a sérülések, áttételes gyulladások, bakteriális fertőzések. Kezelése: antibiotikum adás, herék hûtése, kámforos kenőcs alkalmazása. Sok esetben a kan selejtezésre kerül. Ha sikerül a heregyulladást meggyógyítani, úgy a spermakép normalizálódása a gyógyulást követő 45 nap körül várható (spermiogenezis időtartama).
3. Kriptorchizmus (rejtett heréjûség). Veleszületett genetikai egy, ill. kétoldali rendellenesség. Tünet: egy vagy mindkét here a hasüregben, ill. a lágyék csatornában maradt. Egyoldali bántalom esetén a kan még fedezőképes lehet, azonban a rejtett heréjû kanokat selejtezni kell az örökítés veszélye miatt. Nem szabad elfelejteni, hogy a rendellenességet recesszíve a kocák is örökíthetik.
Kocák meddősége
1. Szezonális meddőség. E témakörben már írtam külön cikket, mégis röviden tárgyalni kell fontossága és rendkívül nagy gazdasági kártétele miatt. Tünetei: anösztrusz, megnövekedett ciklusos és főleg aciklusos (25–35 nap között) visszaivarzás, magzatelhalás, súlyosabb esetben korai (30–40 nap körüli) vetélések. Oka egyértelmûen az energiahiány. A szezonális meddőség évszakhoz kötött probléma, július-szeptember havi csúccsal. A főbb kiváltó tényezők: genetikai ok, meleg, takarmányminőség-romlás. Genetikai tényező a vaddisznótól örökölt és máig hordozott genetikai kód, ami a fajfenntartás érdekében rögződött (télen ugyanis nem talál magának a koca táplálékot).
A meleg közvetlen és közvetett hatású lehet. Amennyiben a testhőmérséklet megemelkedik a fogamzás körüli időszakban és a vemhesség első 3 hetében, az érésben lévő petesejtek, ill. a megtermékenyült zigóták elfajulnak. A termékenyülés ugyan végbe megy, megtörténik a beágyazódás is, de az embriók életképtelensége miatt a vemhesség megszakad, és az állatok aciklusosan ivarzanak vissza. A korai vemhesség alatt (első 3–4 hét) a meleg embrió elhalást okozhat, és ez embrió felszívódásban ill. korai vetélésekben jelentkezhet. A meleg közvetett hatása az étvágy csökkenésben jelentkezik. 27 fokot adnak meg kritikus hőmérsékletként, ami felett az étvágy jelentősen csökken. Ennek oka a sertés rossz hőleadási mechanizmusa. A koca a termelt hőtől csak passzív párologtatással, hőkisugárzással, ill. hőelvezetéssel képes megszabadulni. Mindhárom mechanizmus gyenge hatásfokú. A takarmányminőség-romlás egyrészt a beltartalmi érték csökkenésében, másrészt a penészgombák és toxinok megszaporodott mennyiségében, harmadrészt pedig az esetlegesen közvetlen az aratás után etetett gabonák fiziológiás éretlenségében jelentkezik. Amennyiben az energiát pótolni tudjuk zsírokkal, szénhidrátokkal, ill. speciális energiavivő anyagokkal, a nyári meddőség jelentősen csökkenthető, ill. kiküszöbölhető.
2. Penészgomba- és toxinártalmak. Itt elsősorban a Fusarium gombafajok toxinjairól van szó. Ezek közül egyesek ösztrogén hatásúak (F2, DON, DAS), mások elsősorban emésztőszervi problémákat okoznak. Viszont szinte kivétel nélkül mindegyik okoz meddőséget is. Az ösztrogén hatású toxinok megzavarják a petefészek és a méh nyálkahártya ciklusos és szinkron mûködését, és ezáltal gátolják az embriók túlélését. Az F2 toxin ezen kívül közvetlenül károsítja a harmadlagos (terciér) tüszőket. Szerencsére a toxinártalom megszûntetése után a helyzet és a fogamzó képesség normalizálódhat (kb. 30 nap). A többi toxin közül a legveszélyesebb a T2 toxin, ami viszont az egyéb kártételei mellett a primér tüszőket károsítja. Ez végleges meddőséget vonhat maga után. Megoldás: toxin mentes vagy toxinszegény takarmány etetése, a takarmányok átrostálása és/vagy kezelése. Sajnos a már megtermelődött toxint nem lehet semlegesíteni. Jó toxinkötők alkalmazása elkerülhetetlen!
3. Vetélések. Okok: alacsony takarmány-energiaszint, alacsony környezeti hőmérséklet, nagy légsebesség, csökkent takarmányfelvétel, nedves kutricák, rossz padozatszigetelés, parazita fertőzések, egyes fertőző betegségek, mechanikai okok. Vetéléseket okozhat a kifutós tartásnál a rekkenő hőség is (a koca szereti a napozást!!!). Vetélések jelentkezésekor az okot sürgősen tisztázni kell. Mindenképpen elengedhetetlen a vetélt magzat és a koca vérének laboratóriumi vizsgálata.
4. Petefészek ciszták. Cisztának nevezzük a fel nem repedt és nem progredáló tüszőt. A cisztás elfajulás lehet nagy és kiscisztás ártalom. A nagy cisztás elfajulás a veszélyesebb, mert tartós anösztruszt, esetenként nimfomániát okozhat. Okai: toxinártalmak, hormonális zavarok, helytelen hormonkezelés. A toxinok közül elsősorban az ösztrogén hatású toxinokat kell említeni. Hormonális zavarok elsősorban a szezonális meddőséggel kapcsolatosak. Helytelen hormonkezelés a kocák ill. kocasüldők ösztrogént tartalmazó szerrel történő kezelése. A ciszták kezelése: elvileg a ciszták LH hormontartalmú szerekkel kezelhetők, viszont az élő állaton a cisztás elfajulás diagnosztizálása szinte lehetetlen. A kórkép igazán a vágóhídon kerül megállapításra.
5. Mumifikált magzatok, holtellések. A mumifikált magzatok jelentkezése lehet fiziológiás, mivel a méh befogadó képessége meghatározza a benne elhelyezkedő magzatok számát. Így a potenciális alomnagyság anatómiai függőségû is. A nagy almokban a mumifikált magzatok megjelenése nem tekinthető kóros folyamatnak, ha a többi született malac normális fejlettségû.
A holtellések lehetnek prenatális, intranatális és posztnatális elhalások, ill. elhullások következményei. A leggyakoribb a normális fejlettségû intranatális (születéskori) elhalás az elhúzódó fialások esetén bekövetkező oxigénhiány miatt. Főleg a nagy létszámú almokban fordul elő gyakrabban, mégpedig az utolsóként született malacok között. Törekedni kell a normális ellési folyamat biztosítására a fialás előtt adott magasabb rosttartalommal, megfelelő fialtatási menedzsment alkalmazásával, és a szakszerû szülészeti segítségnyújtás végzésével.
Címlapkép: Getty Images
