A szemes terményeket erjesztéssel tartósíthatjuk egész szemként, vagy aprítva, mely utóbbi mûvelet a gyakorlatban leggyakrabban darálással, illetve roppantással valósítható meg. Az erjesztés mechanizmusa ekkor ugyanazon az alapokon nyugszik, mint a szálastakarmányok fermentációja. A legnagyobb hányadot kitevő kukorica erjeszthetősége annak ellenére, hogy keményítőképzése miatt minimális mennyiségû fermentálható szénhidráttal rendelkezik, mégis a kevés puffer hatású anyagának köszönhetően, jónak minősíthető és a folyamat könnyen vezényelhető. Ehhez viszont mindig azt az optimális szárazanyag-tartalmat kell kiválasztanunk, melyet a tartósítási technológia létesítmény-oldalához kell igazítani.
Így ugyanazon fermentáció megvalósításához a falközi silók esetében fellépő légelzárási problémák miatt több, a légelzárást tökéletesen megoldó toronytárolók és silófólia-tömlők esetében pedig, kevesebb tejsav szükséges. Az első esetben az optimális szárazanyag-tartalmat 62–64% között adhatjuk meg (Schmidt 2003). Az ennél magasabb érték hatására kevesebb szerves sav és nagyobb kémhatás jelentkezik, melynek köszönhetően a falközi silókban az élesztők és a penészek fokozatosan megjelennek és elszaporodnak. Abban az esetben, ha nem tudjuk biztosítani a takarmányhalmaz megfelelő tömörségét sem, akkor egy gyenge erjedést követő intenzív utóerjedésre is számítanunk kell. Lényeges szempont még az is, hogy a tartósítás optimális táplálóanyag-tartalommal valósuljon meg, ezért a betakarítási nedvességtartalom és a hibridfajták fiziológiai érettségének összefüggése is külön elemzésre szorul.
Mindezek alapján a kukorica falközi silóban csak aprítva, tároló toronyban és silófólia-tömlőben mind szemesen, mind pedig aprítva, egyaránt tartósítható és tárolható. Figyelembe véve, hogy a nedves tartósításra kialakított tároló tornyok és a rájuk alapozott technológiák előfordulása elenyésző, a gyakorlatban a kukorica döntő hányada darálva, vagy roppantva kerül feldolgozásra, a szemes tartósítás reprezentánsaként a silófólia-töltés várható. Míg a silózás nedvességtartalomtól függő veszteségei falközi silók esetében a 10–15%-ot is meghaladhatják, addig a silófólia-tömlők alkalmazásakor ez az érték 5% körül tartható.
Tartósítás szerves savakkal
A szemes takarmányok tartósítása és tárolása szerves savakkal, vagy savkészítményekkel is megoldható. Megfelelő dózisban történő adagolásukkal gyorsan optimális szintre csökkenthető a pH, szabályozható a kedvező hatású baktériumok mûködése, megakadályozható a kedvezőtlenek túlsúlyba kerülése, illetve az általuk termelt toxinok megjelenése. A fermentáció szabályozására alapvetően a hangyasav, vagy annak propionsavval, megfelelő arányban kevert készítménye (hangyasav a baktériumok, a propionsav a penészgombák fejlődésére fejt ki lényegi hatást) alkalmas. A készítményekkel elősegíthetjük a tejsavas erjedés tökéletesebb lefolyását és visszaszoríthatjuk a káros flóra elszaporodását. Az erjesztett szemes termények anaerob stabilitásának biztosításához a propionsav lép előtérbe. Elsődleges feladatunk ekkor a kedvezőtlen tárolási körülmények hatására bekövetkező penészgomba-szaporodás és a toxinképződés megakadályozása. A szeradagolás mértéke a tárolás időtartamával és a takarmány nedvességtartalmával arányosan nő, de a légszáraz anyag esetében is értelmezhető. Az anaerob erjesztéssel történő tartósítása akkor ajánlott, amikor a termények nedvességtartalma 23–28%-nál magasabb. Egész szemeket is lehet erjeszteni, de élettani és gazdaságossági szempontból előnyösebb, ha a közvetlen feletetésre szánt takarmányt, már ekkor megroppantjuk. A termények aerob tartósítás akkor célszerû viszont, ha a szemek nedvességtartalma az említett 23–28% alatt marad. Bár a takarmányok speciális készítményekkel magasabb értékek mellett is konzerválhatók, de ekkor a megnövelt dózis miatt az erjesztési mûvelet már gazdaságosabban vitelezhető ki. Az a nedvességtartalom-határérték, amelytől kezdődően a kezelési eljárások egyértelmû elkülönülése miatt érdemes módszert váltanunk, több tényező (pl. hatóanyagok és technológiák költségigénye, növény- és állatfajok hatása stb.) függvényeként kezelendő (Karnóth 2004.)
A nedvességtartalom-határ felső értékét az adott növény táplálóanyag-bevándorlása, a betakarítógépek üzemeltetésének hatásfoka és az aprítás módszere határozzák meg. Az első kettő megközelítőleg egybe esik (max. 40%), míg az utóbbit az adott állatfajokhoz igazított technológia határozza meg. A magas nedvességtartalmú roppantást a hengerszékek tökéletesen végrehajtják, de ezen anyagok viszont csak speciális konstrukciójú kalapácsos darálókkal dolgozhatók fel.
Hengerszékek és roppantási technológiák
A takarmányadagok összeállításánál egyik legfontosabb szempont az aprított szemes termények szemcseméretének, valamint frakcióeloszlásának, állatfajoktól függő helyes megválasztása. Sertések és baromfik, valamint szarvasmarhák esetében az üzemi gyakorlat számára különböző átlagos szemcseméret szükséges. Extrém értékei mindig problémát okoznak: így a finom frakció túlsúlya számottevő energiafelhasználást igényel, illetve megjelenése az emésztőrendszer komoly károsodását okozhatja, míg speciális nedves etetési eljárásoknál a durva frakciók túlzott elszaporodása vezethet üzemeltetési hibákhoz (pl. folyékony takarmánykiosztó rendszerek szelepvezérlése). Mivel szarvasmarhák etetésekor eleve szükségtelen, sőt kimondottan káros az alacsony átlagos szemcseméret és az ezzel párhuzamosan megjelenő lisztes frakció, ezért ezen állatok takarmányozásában a roppantásos rendszerû szemestermény-feldolgozás lesz a célszerû mûvelet.
Az eljárással elkerülhető a kimondottan káros lisztes frakciók túlsúlya és a szükséges frakcióméretek kisebb energiafelhasználás mellett is megvalósíthatók. Gazdasági állataink takarmányozásában a roppantott nedves szemes takarmányok hagyományos, valamint korszerû tartósítási és tárolási eljárásának nagyüzemi megvalósulása feltételezi a technológiába illeszthető nagy teljesítményû hengerszékek alkalmazását. Mivel mezőgazdasági viszonyaink között a hazai fejlesztés nem jellemző, elkerülhetetlenné vált a berendezések nyugati piacról történő beszerzése.
A nagy teljesítményû hengerszékekre alapozott roppantási technológiák alapvetően a szántóföldön, vagy az adott gazdaságok aktuális telephelyén valósíthatók meg. Az első esetben a betakarítás helyszínén felállított berendezés kiszolgálását, vagy maga a betakarítógép végzi közvetlenül, vagy a mûveletet nagy kapacitású szállító-, illetve kiközelítő jármûvekkel oldjuk meg. A második esetben a hengerszékek, telephelyre folyamatosan beszállított szemes takarmánnyal történő etetésére, nagy kanáltérfogatú rakodógépeket használunk.
Annak a problémakörnek a tisztázásához, hogy mikor, hol és melyik módszert válasszuk, a tartósítási eljárásokat és ökonómia kihatásaikat, a betakarítási eljárásokat és kiszolgáló mûveleteiket, az adalékanyagok szükségességét és kiválasztásukat, a tárolási és anyagmozgatási eljárásokat, a takarmányozási igényeket és az állategészségügyi szempontokat kell részletesen elemeznünk.
A száraz és nedves takarmányok roppantására egyaránt alkalmas berendezések mind stabil villany-, vagy belsőégésû motorral üzemeltetett, mind pedig traktor TLT-ről meghajtott változatban egyaránt beszerezhetők. Hazai piacunkon fellelhető 15–100 kW teljesítményigényû és
10–40 th-1 roppantási teljesítményû berendezések közül a finn Murska (Taurina-Kanizsa Kft., Orci), az olasz Mutti (Ádám és Társa Kft., Debrecen) és a cseh Romill (Szegána Kft., Szeged) cégek gépeit emelhetjük ki.
A bemutatott roppantógépek közül az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI) a Murska 1400 S 2x2, illetve a Mutti International Roller Mill hengerszékek fejlesztő vizsgálatát végezte el. A gépek alapidőre vonatkoztatott legfontosabb mûszaki, energetikai és technológia jellemzői az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra.
A fejlesztés lehetőségei
A berendezések konstrukciós fejlesztése több irányban indult meg, így a teljesítmények növelését több hengerpár alkalmazásával, a végtermék minőségi jellemzőinek javítását a roppantófelületek speciális kiképzésével és kezelésével, valamint a tartósítás és tárolás folyamatának komplettírozását a roppantási és tárolási mûveletek, vezérelt adalékanyag-kijuttatás melletti összevonásával valósították meg. Ennek eredményeképpen a piacon megjelentek a különböző teljesítménykategóriába tartozó, a roppantást, a tartósítást és a betöltést egymenetben elvégző, kompakt konstrukciók. Az ún. roppantó-fóliatöltő berendezéseket a már előzőleg is említett vállalkozásokon kívül a német Bagger (Ag-Bag Hungária Kft., Mosonmagyaróvár) és az olasz Luclar cég (Ádám és Társa Kft., Debrecen) gyártja. Az Ádám és Társa Kft. egyben a hazai Ádám M 699 gép forgalmazója is.
Hasonlóan a hengerszékekhez az MGI által vizsgált Bagger G 5000, Luclar Manitoba 1500 és Ádám M 699 berendezések legfontosabb mûszaki, energetikai és technológiai jellemzőit a 2. táblázat foglalja össze.
Üzemelési tapasztalatok
A hengerszékek vizsgálati eredményei és az üzemelési tapasztalatok egyértelmûen bizonyították, hogy a szárazabb szemeskukorica roppantásakor kisebb átlagos szemcseméret és a finomabb frakciók megnövekedése eredményeképpen, kisebb egyenetlenségi tényező jelentkezik. Ezen összefüggés a nedvességtartalom függvényében fordított arányosságot mutat, illetve a könnyebben aprítható nedvesebb szemes takarmányok hasonló hengerrés-méretek melletti, nagyobb adagolónyílás méreteit igazolja. További fontos megállapítás, hogy ha a silófólia-töltő présberendezések aprító hatását is figyelembe vesszük, akkor a szemroppantás együttes mértéke nagyobb hengerrés-méretet enged meg. Ez további teljesítménynövekedést és fajlagos energiafelhasználás-csökkenést fog eredményezni. A maximális teljesítményeknek az ép egész szemek megjelenése fog gátat szabni, viszont azok egyértelmûen az állati és technológiai oldal függvényeként kezelendők.
Az üzemelési vizsgálatok szerint a szántóföldi betakarítási mûvelet alkalmával történő kiközelítő kocsis kiszolgálás csak akkor tehető eredményessé, ha a kombájn(ok) nedves anyagban mért teljesítménye, valamint a szállítási mûvelet kiszolgálási teljesítménye a roppantó berendezésekével tökéletesen összhangba hozható. Ellenkező esetben a termelési időre vonatkoztatott teljesítmények 50%-kal esnek vissza. Ezért praktikusabb megoldásnak a belső telepi feldolgozás látszik, mivel ekkor a deponált anyag betárolása és a roppantott anyag elszállítása, minimális technológiai mellékidők felhasználásával oldható meg. A legfontosabb szempont ekkor a deponált anyag romlási határához tartozó mennyiségének és a roppantás ehhez igazított ütemének korrekt megállapítása. A produktív teljesítmények ekkor az alapidejû érték 90%-a fölött tarthatók.
Ahhoz viszont, hogy a nedves szemeskukorica roppantásra alapozott tartósítási eljárásának energiamegtakarítási, takarmányminőség-javulási és környezetszennyezés-csökkentési lehetőségeit maximálisan ki tudjuk aknázni, a technológiai folyamat komplex szemléletmódja és a technológiai fegyelem szigorú betartása szükséges.
A bérvállalkozási feladatokban is tökéletes berendezések a száraz és nedves szemes termények takarmányozási technológiáival rendelkező állattartó telepek, valamint a száraz és nedves szemes termények korszerû, fóliatömlős tartósítási-tárolási technológiáit megvalósító kis-, közép és nagygazdaságok (szükség szerint többgépes kiépítés) kiszolgálására javasolhatók.
Murska 1400 S 2x2 hengerszék
Mutti Roller Mill hengerszék
Romill M 1 hengerszék
Romill CP 2 roppantó-fóliatöltő gép
Bagger G 5000 roppantó-fóliatöltő gép
Luclar Manitoba 1500 roppantó-fóliatöltő gép
Luclar Manitoba 1500 roppantó-fóliatöltő gép
A cikk szerzője: Dr. Bellus Zoltán
