A mezőgazdasági tevékenységgel összefüggésben minden irányú előrelépés a biológiai, a kémiai, a technikai (gépesítési, építészeti, energetikai) és az emberi tényezők elemeiből épül fel. A felsorolt alapok sorrendjét és fontosságát egymásra gyakorolt hatásuk határozza meg. Anélkül, hogy a mûszaki fejlesztés további taglalásába kezdenénk, a gépesítést érintő kérdésekre térünk át, összefoglalóan a gépek üzemfenntartásának szinte minden termelőegység számára elfogadható folyamatának nagy vonalakban történő érintésével.
Rendszerezve: mindazok a mûszaki és szervezési intézkedések, amelyeket a gépbeszerzés szándékától kezdődően a gép végleges üzemen kívül helyezéséig (selejtezés) el kell végezni, alkotják a gépüzemfenntartás folyamatát. (Lásd folyamatábra)
Gépbeszerzés: a szóhasználat azt a szándékot tükrözi, hogy mai ismereteink szerint vásárlással, lízingeléssel, bérlettel, terménnyel történő fizetéssel stb. lehet a géphez jutni (a gépi bérvállalkozók igénybevételét csak érintjük). Mindenesetre a gépbeszerzést előkészítendő, legalább egy családi döntést kell hozni az elvégzendő feladat, a rendelkezésre álló pénzügyi forrás – és nem utolsó sorban a majdani üzemeltető személyére tekintettel. Be kell szerezni az információkat: LE, területteljesítmény, szerviz- és alkatrészellátás, javítóbázis (ez lehet saját is), garancia, ár, fizetési módok, támogatás igénybevétele stb.
Gépbejáratás: nem szabad elhanyagolni, még a legegyszerûbb gép átvételekor is igénybe kell venni a garanciaszolgáltató által elvégzendő beüzemelést. Rengeteg későbbi vita elkerülhető, és a magyar nyelvû kezelési könyv, illetve az ahhoz tartozó garancialevél vagy füzet erre felhatalmaz bennünket. A kezelési könyv adott fejezete tartalmazza a bejáratásra vonatkozó teendőinket üzemórában vagy ha-területteljesítményben. A leendő üzemeltető az első lépéstől legyen jelen, „jobb helyeken” az ő oktatáson való részvétele a feltétele a későbbi garanciaszolgáltatásnak.
GÉPÜZEMELTETÉS: a többitől eltérően ez a fejezetcím nagybetûvel íródott, hiszen azt szeretnénk, ha már jól döntöttünk, akkor az üzemeltetés időszaka lenne a legnagyobb része a gép életének, így csökkentve az órára, a termékegységre, a hektárra kiszámított üzemeltetési költséget a számunkra legkedvezőbb értékre. Minden olyan ismeretre szükségünk van, amely elősegíti a gép optimális kihasználását, így:
• az erőgép és a munkagép illeszkedése,
• gépkezelő(k) kiképzése, továbbképzése, ellátása,
• napi, heti stb. munkaidő,
• lehetséges évi üzemóra,
• kiszolgálás (üzemanyag, vetőmag, mûtrágya-utánpótlás, csereidő, erőgép és munkagép karbantartásának szervezése, javítási lehetőség, alkatrészbeszerzés, ellátás módja stb.),
• anyagi érdekeltség,
• agrotechnikai igény,
• elkerülhetetlen üresjáratok (telephely – szántóföld stb.).
Az erő- és munkagépkapcsolat teljesítményének mérésére beépített üzemóra-számláló, vetőgépeknél hektárszámláló, bálázóknál bálaszámláló stb. szolgálnak, ezek megkönnyítik a költségek elszámolását. Sokszor estünk (és esünk ma is!) abba a hibába, hogy egyenlőségjelet teszünk a mezőgazdaság és a traktor közé. Persze nem elég az ekét vontatni! A jó szántás érdekében olyan haladási sebességet kell elérni az ekével, amely biztosítja a barázdaszelet maradéktalan átfordítását, a szármaradványok aláforgatását és nem utolsósorban kedvező üzemeltetési mutatók elérését. Az üzemeltetési mutatók figyelemmel kísérése már feltételez bizonyos fokú hajtóanyag- és költséggazdálkodást, ami akkor lehet megfelelő, ha a gépbeszerzés, illetve a gépválasztás minden esetben mûszaki, technológiai és ökonómiai szempontok alapján történik.
Mûszaki igény: vonóerő, sebesség, TLT stb.
Technológiai igény: munkaminőség, veszteség stb.
Ökonómiai igény: élőmunkaerő, beruházási költség és megtérülés, energiafelhasználás stb.
A döntéshez ismerni kell a gép munkateljesítményét (ha/óra, t/óra, stb.), a tényleges fogyasztását (kg/ha, kg/t stb.) és a felmerült üzemeltetési költségeket (Ft/ha, Ft/t stb.).
Mindezeket figyelembe véve a hajtóanyag-gazdálkodás céljai a következők:
• hajtóanyag csökkentése, valamint olyan üzemi körülmények létrehozása, hogy az adott munka a legkevesebb hajtóanyaggal legyen elvégezhető,
• az esetleges mûszaki hibák felderítése, hogy azok kijavításával az üzemeltetési költségek mérsékelhetők legyenek,
• a hajtóanyag-eltulajdonítás és a „fekete” munkák felderítése.
A költséggazdálkodás célja viszont az, hogy az adott gazdálkodóegységben felmerülő munkákhoz:
• a gépkínálatból a legmegfelelőbb gépet vásárolják meg,
• a géppark csökkentése esetén a legnagyobb költséggel üzemelőket selejtezzék le, vagy adják el,
• megítélhető legyen az erőgépvezető – a gép gondozása terén végzett – munkája.
A felsorolt célok miatt a hajtóanyag- és költséggazdálkodásra minden kis- és nagygazdaságban szükség van. A hajtóanyag- és költséggazdálkodás javításának egyik legfontosabb tényezője a gépek optimális kihasználása. Alacsonyabb kihasználás esetén mind a fajlagos hajtóanyag-felhasználás, mind a fajlagos költség is nő. A kihasználás megítélésénél a traktorok esetében az évi ledolgozott üzemóra (vagy mûszakóra), kombájnoknál az évi betakarított hektárteljesítmény (gabona + kukorica, együtt is) lehet a megfelelő mérőszám. Az értékeléshez szükséges adatok összegyûjtését minden gazdaságban el kell végezni. Az üzemeltetés költségét azok a döntések határozzák meg, amelyeket a mezőgazdasági gépek beszerzése, selejtezése, a kezelők és az irányítók munkájának elbírálása során kell hozni. A költségkihatás esetenként azonnal jelentkezik (pl. a munka elvégzése során nagyobb költség merül fel, mint a kialkudott bevétel), vagy hosszú távon hat (pl. az adott munkához, a meglévő traktorokhoz megvásárolt gép – ha nem jól választanak – selejtezésig, vagy az eladásig a szükségesnél nagyobb önköltséggel dolgozik). Fontos tehát, hogy a gazdálkodó tisztában legyen az aktuális árakkal, a termelési költségekkel, a gazdálkodás jövedelmezőségével stb. A gépüzemeltetés terén ismerni kell, hogy a különböző motorteljesítményû erőgépek (kis vagy nagy teljesítményû traktorok), a különböző segéd üzemághoz tartozó eszközök (pl. traktor, tehergépkocsi, magjáró gép), a különböző géptípusok milyen önköltséggel dolgoznak, így választható ki az adott körülmények közötti legmegfelelőbb rendszer.
Költségkímélő együttmûködési formák
Elsősorban a kisgazdaságok körében, a nyugati példákhoz hasonlóan, lehet igen nagy jelentősége a beruházási és üzemeltetési költségeket kímélő közös géphasznosítási és géphasználati, valamint a gazdálkodást segítő módszerek alkalmazásának.
Néhány ilyen géphasznosítási forma már fellelhető a magyarországi mezőgazdaság gyakorlatában is. A szervezett keretek között történő mûködés azonban még nem tekinthető kialakultnak, a gazdálkodók ez irányú igénye viszont egyre inkább érzékelhető. A gépigények kielégítésében, továbbá a már meglévő gépkapacitások jobb kihasználásában és ezzel együtt a beruházási, valamint üzemeltetési költségekkel való takarékoskodásban az egyik meghatározó együttmûködési forma hazánkban a gépkör (gép- és gazdaságsegítő kör) lehet. Az ilyen jellegû szerveződések Európa számos országában – de a világ más területein is – megtalálhatók, és mintegy 220 000 tagot számlálnak.
Karbantartás
A kezelési könyv előírásai, vagy ahhoz igazodóan általunk eldöntött módon:
• üzemórák alapján,
• a végzett munka mennyisége szerint (pl. nha, tkm stb.)
• az elfogyasztott üzemanyag ismeretében,
• vagy naptári beosztással,
a lényeg az, hogy rendszeresen kell elvégezni a gépápolás, a mosás, a kenés, a beállítások és a tárolás előírásait. A karbantartás a gépek mûszaki állapotának romlását csökkenti, az esetleges hibákat megelőzi, a gépek rendszeres ápolását, beszabályozását biztosítja. A felsorolt mûveletek rendszeres és megfelelő minőségû elvégzése, meghatározója a gépek megbízhatóságának és élettartamának. A gépek használati folyamata és a karbantartás között szoros kölcsönhatás van. A mûködő gépeken elkerülhetetlenül kisebb-nagyobb változások mennek végbe, és ezek következtében megváltoznak az alapvető üzemeltetési mutatók (a munkavégzés minősége, a megbízhatóság, a gazdaságosság stb.). A változások egy meghatározott értéken túl a normális mûködés megszûnéséhez vezetnek. Az üzemeltetési jellemzők változásának forrásai:
• az alkatrészek kopása, ami méret-, alak-, térfogat- és mûködésbeli változást idéz elő,
• mechanikai és termokémiai hatások, amelyek szintén az előző pontban leírt következményekkel járnak,
• a felületre tapadó, különböző formában jelentkező üledék- és szennyezőanyagok, amelyek akadályozzák a gép normális mûködését,
• a kötőelemek lazulása, ami egyrészt a beszabályozott értékek elállítódásához, másrészt dinamikus igénybevételhez vezethet.
Az alkatrészek kopása elkerülhetetlen folyamat, helyes üzemeltetéssel azonban a kopás mértéke jelentősen csökkenthető. A karbantartás és javítás határát nehéz egyértelmûen megjelölni. A karbantartások keretében is végezhetők kisebb javítások, és egy javítás közben is végezhetünk karbantartást. Ezzel elérhetjük, hogy gépeink balesetmentesen, üzembiztosan és kedvező üzemanyag-fogyasztással dolgozzanak. A technika fejlődésével lehetővé vált a gépek diagnosztikai vizsgálata, kialakultak a kevesebb karbantartást igénylő szerkezeti megoldások (pl.: gumiágyas csapágyazások), javult a szerkezeti anyagok minősége (pl.: magasabb hő- és jobb kopásállóság), azonban a kenő és ápolóanyagok teljesítményszintje növekedett a leglátványosabban. Ezek a változások felülírják a hagyományosan kialakított és a nagyüzemekben általánosan alkalmazott karbantartási szinteket, illetve periódusidőket. A kategóriájában magasabb gépár, kenőanyagár általában magasabb technológiai szintet képvisel, ami esetenként a karbantartási periódust megnyújtja. A gazdaságos üzemeltetés érdekében a karbantartási besorolásokat az adott gépre vonatkozó gyári előírások (kenőanyag minőség, periódusidő) figyelembevételével kell kialakítani (pl. az olajcsere ciklus az alkalmazott kenőanyag teljesítményszintjétől függően a 80–100 üzemórától több száz üzemóráig terjedhet). A karbantartási periódusidők meghatározása leggyakrabban üzemóra alapján történik. Traktorok esetében szakmailag indokoltabb lenne a teljesítményarányos üzemóra használata, ami a gyakorlatban, mûszer hiányában, az elfogyasztott hajtóanyag alapján történő besorolással helyettesíthető.
Mûszaki diagnosztika: az úgynevezett szervizszerû karbantartási rendszerben a karbantartások során kötelezően elvégzendő ellenőrzések és vizsgálatok nagyobb részét mûszerek segítségével, az alkatrészek megbontása, szétszerelése nélkül végzik. Az ilyen jellegû vizsgálatokat mûszaki diagnosztikai (hibamegállapító) vizsgálatoknak nevezzük. Alkalmazásának előnyei:
• a mûszerek jelzése alapján a hiba megelőzhető, ezért jelentős mértékben csökkenti a gépállást,
• elhagyható a szerkezetek gyakori megbontása,
• az időben elvégzett karbantartási munkákkal növekszik a gép élettartama.
Mint minden mûszaki eljárásnak, a mûszaki diagnosztika eredményes alkalmazásának is több követelménye van. Ilyen követelmény a gép tisztítása, szakszerû kezelése, tervszerû karbantartása. Ha ezek nincsenek biztosítva, akkor a diagnosztika hatékonysága is kétségessé válik. A diagnosztikai vizsgálat a felsorolt előnyök ellenére is nehezen terjed a gyakorlatban. Ennek elsődleges oka, hogy eredményesen csak akkor alkalmazható, ha a következő feltételek is biztosítva vannak:
• a vizsgálati sorrendnek megfelelően kialakított diagnosztikai szakmûhely,
• szakképzett és állandó jelleggel, diagnosztizálással foglalkozó szakmunkások,
• a mûszaki diagnosztika követelményeit maradéktalanul kielégítő mûszerek, készülékek és berendezések,
• és nem utolsó sorban haladó gondolkodású, a hasznos újdonságok alkalmazásától nem idegenkedő üzem.
A diagnosztika mûveleti sorrend összeállításának célja az, hogy a beállításokat és ellenőrzéseket egymás után úgy végezzék el (pl. szelephézag beállítás, majd sûrítési végnyomás mérés), hogy a hiba kiszûrhető legyen. Ezen kívül irányt mutat arra nézve is, hogy hogyan lehet kialakítani a vizsgálatoknak legjobban megfelelő szervizmûhelyt.
Gépjavítás: a mezőgazdasági gépek üzembiztos mûszaki állapota csak folyamatos hibamegelőző karbantartással és időszakonkénti gépjavítással tartható fenn. A tervszerû hibamegelőző karbantartással elsősorban az üzembentartási időt igyekszünk meghosszabbítani. A gép vagy alkatrész javításakor pedig visszaállítjuk az eredeti (újszerû állapotot). A jelentéktelenebb, nem sok időt igénylő felújítást (pl. tömítéscsere, menetfelújítás stb.) kis, a nagyobb munkát igénylő felújítást (pl. szelepbeszabályozás, becsiszolás), amikor alkatrészcsoportokat, esetleg egy egész fődarabot újítanak fel, középjavításnak nevezzük. A kis- és középjavításokat általában a különböző fokú karbantartásokkal együtt végzik, ezért a karbantartástól nehezen választhatók el. A gépek elhasználódásának egy bizonyos fokán az együtt dolgozó alkatrészek a kopás következtében elvesztik pontos illesztésüket. Ha ez a természetes elhasználódás az alkatrészek túlnyomó többségénél végbemegy, akkor gyakori üzemzavarok keletkeznek. Ilyenkor a gépet teljesen szét kell szerelni, és az összes alkatrész illesztését helyre kell állítani, a gép törött és használhatatlan részeit pedig újakkal kicserélni. A javításnak ezt a módját nagyjavításnak nevezzük. A javítómunka jellegétől, valamint a javítási munkák szakosításának mértékétől függően különböző javítási rendszerek alakultak ki. Megkülönböztetünk:
• egyedi,
• részegységekre szakosított,
• szalagszerû, és
• fődarabcserés rendszereket.
A mezőgazdasági gép termelőeszköz, vele értéket állítunk elő. Bizonyos üzemóra teljesítése után azonban a gép üzemképessége csökken, üzemeltetése gazdaságtalanná válik. Az ilyen géppel tovább termelni nem érdemes. Ekkor két lehetőség közül választhatunk:
• a gépet leselejtezzük, vagy
• a gépen nagyjavítást végzünk.
A döntést gazdasági számítás alapján kell meghozni. A technika gyors fejlődése a mezőgazdasági erő- és munkagépgyártás területén is oda vezetett, hogy a hagyományosan értendő nagyjavítások jelentőssége az újonnan beszerzett eszközöknél csökkent. Különösen alacsonyabb éves kihasználás esetén a gép erkölcsi kopása előbb következhet be, mint a tényleges elhasználódás. Így a gyakorlatban a kis- és középjavítások (másként futó- és folyójavítások) fordulnak elő általában.
A javítási rendszerek ismertetésére, valamint a gépüzemfenntartás további, eddig nem érintett elemeire (anyag- és alkatrészellátás, tárolás, korrózióvédelem és selejtezés), hely hiányában itt nem térünk ki.
A cikk szerzője: Dr. Kacz Károly
Címlapkép: Getty Images
