A közvetlenül látható és mérhető negatívumok mellett súlyos gazdasági kárt okoznak a később jelentkező állategészségügyi és szaporodásbiológiai problémák. Tovább súlyosbíthatja a helyzetet a felmerülő kérdésekre adott helytelen takarmányozási válaszok is.
Az idősebb tehenekhez képest az elsőborjas tehenek első laktációjuk kezdetekor jelentős eltéréseket mutatnak. A legfontosabb sajátosság az alacsonyabb szárazanyag-felvevő képesség. 10–15%-kal kevesebb szárazanyag-felvétel mellett igen magas tejtermelés táplálóanyag szükségletét is biztosítani kell. Csak magas szárazanyag-felvétellel rendelkező tehén lesz képes magas és hosszan tartó tejtermelésre. Emellett az elsőborjas teheneknek a „testnagyságukat” is növelni kell, mert a kifejlett kori élősúlyt csak a harmadik laktációban érik el. Éppen ezért, fokozott veszélyt jelent számukra minden olyan tényező, ami a szárazanyag felvételüket csökkenti, ilyen a nagy nyári meleg is.
A tejelő tehén általában negatív balanszban van a laktáció első néhány hetében, ez azt jelenti, hogy az állat több energiát használ fel a laktáció elején, mint amennyit képes felvenni a takarmányból, tehát a tehén súlyt veszít. Elléstől a csúcstermelésig az energiaigény négyszeresére, a fehérjeigény tízszeresére nő. Az elléstől a laktációs csúcs utáni időszakig a tehénnek saját energia-, és zsírtartalékait kell mobilizálnia, hogy pótolja a tejtermeléséhez szükséges energiát. Több szerző kondícióegységenként az átlagos testsúlyváltozást holstein-fríz fajtánál 42–55 kg-ban jelöli meg.
A kondíciópontozás szubjektív megítélése a test zsírtartalmának és a szövetek raktározásának, amelyet monitorként használhatunk a takarmányozás és állategészségügyi státusz ellenőrzésére tejelő tehenészetekben.
Már 1976-ban leírták, hogy az ellés utáni gyors kondícióvesztés állategészségügyi rizikófaktorként jelenik meg – tovább csökkenő takarmányfelvétel, tejtermelés és szaporodási mutatók mellett –, aminek a kövér tehenek fokozottabban vannak kitéve. Legújabb vizsgálatok azt állapították meg, hogy a megvizsgált és egészségesnek talált tehenek kondíciója 42 napig meredeken csökkent, majd állandó szinten maradt (nem csökkent 3 pont alá). A ketózisos csoportba sorolt tehenek kondíciója viszont 90 napig csökkent. Azt is megállapították, hogy a magasabb kondícióponttal laktációt kezdő tehenek relatíve több pontot veszítettek el a laktáció alatt, így esetükben a ketózisveszély is nagyobb. A ketózis és a kondíció kapcsolatára számos kutató hívta fel a figyelmet. Zsírmobilizációs betegségre, vagy egyéb májmûködési rendellenességre következtethetünk az AST (aspartate-amino transferáz) megnövekedett aktivitási értékéből. A vérplazma karbamid koncentrációjából a bendőben könnyen oldható fehérjék, és a bendőben jól oldható szénhidrátok bevitelének mennyiségére következtethetünk. Abszolút mennyiségük és arányuk nagyban befolyásolja a normális bendőfermentációt. A vérből a karbamid a veséken keresztül távozik. A vérben mérhető érték a májbéli szintézis és a vesén keresztüli filtráció és reabszorbció egyensúlya határozza meg.
A különböző kondíciójú tehenek vér- és vizeletparaméterei anyagcsereprofil-vizsgálatokkal meghatározhatók. A laboratóriumi vizsgálatok eredményei egzakt módon jelzik az optimálistól eltérő kondíció veszélyeit, a már esetlegesen fennálló szubklinikai kórformákat, rendellenességeket. Brydl és mtsai (1987) dolgozták ki a hazai tehenészetekben ma használt anyagcsereprofil-vizsgálatok rendszerét, amelyek információt nyújtanak a tehén energiaháztartásáról, vagy közvetve utalnak olyan káros folyamatokra, amelyek energiát vonnak el a termeléstől.
A tehénistálló esetében az ajánlott klímatényezők értékeit a hőmérséklet esetében 8–15°C-ban, a relatív páratartalomnál 65–85%-ban a légáramlás sebességénél pedig 0,15–0,25 m/s-ben határozzák meg. Már 22°C-on csökken az állatok takarmányfelvétele, a tejcsökkenés 30°C fölött akár 50%-os is lehet. A magasabb hőmérsékletre a szarvasmarhák érzékenyen reagálnak. Az istálló hûtésével (vízpermetezés és ventilláció együtt) mintegy 10%-kal csökkenhető a hőstressz káros hatása azáltal, hogy több szárazanyagot lehet felvetetni a tehenekkel.
A komplex vizsgálataink lehetőséget adtak arra, hogy a szélsőséges időjárás hatásait elemezzük a kondíció, valamint a vér- és a vizeletparaméterek alapján.
401 klinikailag egészséges elsőborjas tehéntől származó vér- és vizeletmintát vizsgáltunk, 2003-ban 32 telepen 217 egyedtől, 2002-ben 29 telepen 184 egyedtől. A biológiai mintákat a szaporodásbiológiai és laktációs állapot alapján különböző élettani szakaszba tartozó csoportokból (ellés előtt 1–10 nap, ellés után 1–30 nap és ellés után 30 napnál idősebb) szúrópróbaszerûen kiválasztott állatokból vettük, a reggeli etetés utáni 3–5. órában. Cikkünkben csak az összes elsőborjas egyed eredményét elemezzük.
Meghatároztuk a vér hemoglobin, acetecetsav, a vérplazma FFA, glükóz és karbamid koncentrációját, és az AST aktivitási értékét, valamint a vizelet pH, karbamid paramétereit. A tejhasznú tehenek anyagcseréjét jellemző normál értékeket (referenciaértékét) Brydl (2003.) foglalta össze. Vér: hemoglobin 5,0–7,9 mmol/l. Vérplazma: acetecetsav
A cikk szerzője: Kovács Anita
