Így pl. ismert, hogy az etetett takarmányadag energiatartalmának, a strukturális (pl. cellulóz, hemicellulóz) és a nem strukturális szénhidrátok (pl. keményítő, cukor) összetételének, a zsírforrások típusának (pl. full-fat magvak, hidrogénezett zsír) és zsírsavösszetételének (telített és telítetlen zsírsavak), a bendőben lebomló- és le nem bomló fehérjehányadnak (RDP, UDP), az aminosav-tartalomnak (pl. metionin, lizin, hisztidin) stb. nagy szerepe van ebben a folyamatban. Nem véletlen, hogy az embrióprogramokban alkalmazott takarmányozási megoldások is egyre gyakrabban kerülnek a kutatások középpontjába. Cikkünkben ismertetjük azoknak a legfontosabb táplálóanyagoknak a hatását, melyekkel befolyásolni tudjuk a szarvasmarhák reprodukciós teljesítményét.
Ismert tény, hogy a tejelő tehenek ellés körüli időszakának tartási, takarmányozási és környezeti tényezői alapvető hatással lehetnek a tüsző és a petesejt fejlődésére. A szárazonállás, az előkészítés és a fogadó fázisokban alkalmazott takarmányozás telepi körülmények között például rövid időn belül többször is megváltozhat, aminek komoly hatása lehet nemcsak az anyagcsere-folyamatokra, hanem a petesejt fejlődésére is. Ez is oka annak, hogy az ellést megelőző időszakban egyre terjed az ún. egyfázisú takarmányozás alkalmazása (azonos takarmányadag etetése a szárazonállás teljes időszakában, természetesen alacsonyabb energiakoncentráció mellett). Az ovulációt megelőző időszakban az egyes hormonok, táplálóanyagok, anyagcseretermékek (pl. inzulin, glükóz) szintjének megváltozása a tejelő tehenek szervezetében befolyásolja a termékenyülési eredményeket és az embrió fejlődését.
Irodalmi adatok támasztják alá, hogy a vér aktuális progeszteronszintje és ennek változása az ivari ciklus egyes szakaszaiban, továbbá az embriófejlődés korai időszakában jelentősen befolyásolja a szaporodásbiológiai paraméterek alakulását. A progeszteron magas koncentrációja kedvező hatású pl. a beágyazódásra és a vemhesség anyai szervezet általi felismerésére, így a korai embrióvesztés megelőzésére. Az elmúlt években végzett kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a napi takarmányadag több részletben történő kiosztásával megelőzhető a vérplazma progeszteronkoncentrációjának csökkenése. Az utóbbi időben már a hazai tejelő tehenészetekben is megjelenő automatizált takarmányozási rendszerek (pl. takarmánykiosztó robot) ebből a szempontból is kedvező hatásúak lehetnek. A teljes értékű takarmányadag (TMR) etetést és hagyományos takarmánykiosztást folytató telepeken ugyancsak látható, hogy a takarmányozás gyakorlatának megváltoztatásával (napi többszöri etetés) javítani tudjuk a szaporodásbiológiai eredményeket. Ez különösen a nyári hőstresszes időszakban lehet pozitív hatású.
Energia- és szénhidrátellátás
A szakirodalomból ismert az is, hogy a tejelő tehenek energiaellátottsága hat a tüszők fejlődésére, az ovulációra és a termékenyülési eredményekre. Az ellés utáni negatív energia egyensúly (NEB) és az ezzel járó kondícióvesztés elhúzódó acikliás állapotot okoz és determinálja az ellés utáni első termékenyítés lehetséges idejét és sikerességét. A termékenyítéskori élősúly és kondíciópont (BCS), továbbá az ellés és az első termékenyítés közötti kondícióvesztés mértéke alapvetően befolyásolja a telepi körülmények között realizálható szaporodásbiológiai eredményeket (pl. fertilitás, vemhesülési arány, anovulációs állapot stb.).
Az etetett abrak mennyisége és összetétele, továbbá az abrak:tömegtakarmány arány ugyancsak befolyásolja a petesejt és az embrió minőségét. Az ellést követően a nagyobb keményítőtartalmú TMR etetése pozitív hatással van a petefészek ciklikus működésére. A laktáció későbbi szakaszában viszont a nem strukturális szénhidrátokban (NSC) gazdag takarmányadag már egyértelműen negatív hatású a szaporodásbiológiai eredményekre. Az intenzív tejtermelés miatt etetett nagy keményítőtartalmú és csökkentett rosttartalmú takarmánykeverékek ezenkívül megnövelik a szubakut bendőacidózis (SARA) kockázatát, ami tovább rontja a telepi reprodukciós eredményeket.
Nyersfehérje- és aminosav-tartalom
A takarmányadag nyersfehérje-tartalma, illetve a fehérjebevitel bendőben lebomló (RDP) és bendőben le nem bomló (UDP) hányadának hatása a tejelő tehenek szaporodásbiológiai eredményeire régóta kutatott terület. A túlzott fehérjetartalmú takarmányadag etetését, főleg akkor, ha a TMR vagy PMR (partial mixed ration, részleges takarmányadag) bendőben lebomló fehérjét (RDP) nagyobb mennyiségben tartalmaz, a megnövekedett vérplazma karbamidtartalom miatt gyakran hozzák összefüggésbe a tejelő tehén gyenge szaporodásbiológiai mutatóival. Irodalmi adatok szerint a bendőben lebomló fehérjeforrások túlzott etetése megnöveli a vér karbamidszintjét, ami a fertilitás, illetve az embriók minőségének romlásával jár együtt. A rendelkezésre álló források arról számolnak be, hogy a megnövelt fehérjebevitel a luteális fázisban a magas progeszteronszintnek a méh mikrokörnyezetére gyakorolt támogató hatását befolyásolja hátrányosan és ezáltal az embrió fejlődésének feltételei romlanak. Más kutatási eredmények viszont azt jelzik, hogy a nagyobb nyersfehérje-tartalmú takarmányadag etetése (18% az etetett takarmányadag szárazanyag-tartalmában) kedvezőbb hatású az embrió minőségére, mint az alacsonyabb nyersfehérje-tartalmú (14% sz.a.) TMR etetése. Éppen ezért, az etetett takarmányadag összetételét több szempont alapján, együttesen kell értékelni, ugyanis az embrióminőség romlása leginkább az elégtelen energiaellátás és a túlzott fehérjebevitel együttes hatásának eredménye lehet. Számos hazai kutatás is igazolta, hogy bendővédett fehérjeforrások (pl. védett szója és -repce, lenmag stb.) szerepeltetése a takarmányadagban csökkentheti a két ellés közötti időt, továbbá pozitívan befolyásolja a vemhesülési eredményeket.
A szarvasmarha takarmányok aminosav-ellátottságának és -kiegészítésének (natúr és bendővédett formában) a tejtermelésre és a tej összetételére gyakorolt hatása szélesebb körben kutatott téma, mint a szaporodásbiológiai és ezen belül az embriófejlődésre kifejtett hatásának vizsgálata. Érdemes megemlíteni, hogy az aminosav-ellátás javítása a tejelő tehenek takarmányadagjában nemcsak az embriófejlődésére pozitív hatású, hanem a tehenek fehérjeellátását is kedvezően befolyásolja, anélkül, hogy a vérplazma karbamidkoncentrációja emelkedne. A vér karbamidkoncentrációjának növekedése közvetlen hatással lehet a tüszőérés végső folyamatára, illetve a petesejt érésére, emellett indirekt módon – a méh lumenében a pH csökkenése miatt – az embriófejlődés zavarát is okozhatja. A jelenleg rendelkezésre álló vizsgálatok szerint a zavartalan embriófejlődéshez a limitáló aminosavak (metionin, lizin, hisztidin) megfelelő koncentrációja szükséges, ami az etetett takarmányadag aminosav-kiegészítését indokolhatja.
A bendővédett aminosavak tejelő tehenek szaporodásbiológiai teljesítményére gyakorolt hatásának vizsgálata az utóbbi időben került az intenzíven kutatott területek közé. A legtöbb pozitív eredményt (pl. embriófejlődés, amnionhólyag mérete) főleg többször ellett teheneknél a bendővédett metionin etetésekor figyelték meg.
Zsírforrások, zsírsavprofil
Irodalmi forrásokból ismert, hogy a takarmányadag zsírtartalma, különösen annak zsírsavprofilja hatással van a tejelő tehenek szaporodásbiológiai teljesítményét befolyásoló hormonok képződésére. Ugyanakkor az egyes zsírsavaknak (pl. n-3 és n-6) a petesejt minőségére és az embriófejlődésre gyakorolt hatásáról lényegesen kevesebb információ áll rendelkezésre. Több vizsgálatban értékelték az energiakiegészítésként adott hidrogénezett zsírokat a szaporodásbiológiai teljesítményre gyakorolt hatásuk vonatkozásában. Ez több esetben nem hozott pozitív eredményt, viszont felhívta a figyelmet arra, hogy a zsírforrásokat nemcsak az energiaellátásban betöltött hatásuk alapján kell értékelni. Az egyes zsírforrásokban lévő zsírsavak ugyanis alapvető szerepet játszanak a koleszterin-, a szteroidhormonok és a prosztaglandin-szintézisben. A többszörösen telítetlen zsírsavakban (PUFAs) gazdag zsírforrások etetése (pl. bendővédett halolaj, lenmagdara, full-fat szója stb.) több vizsgálatban pozitív hatású volt a tejelő tehenek reprodukciós teljesítményére (pl. tüszőfejlődés, ivarzás, megtermékenyülés, progeszterontermelés, embriófejlődés, korai embrióveszteség mérséklődése stb.). A pozitív hatások az n-3 és n-6 zsírsavforrások esetén egyaránt jelentkeztek. Így pl. egy ellést követően végzett vizsgálatban az n-6 zsírsavakban gazdag zsírforrás etetésekor javult a vemhesülési % és csökkent a magzatburok-visszatartásos esetek száma. Egyes vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a bendőbeli (mikrobiális) biohidrogénezés következtében az n-3 és n-6 zsírsavforrások hatékonysága nem megfelelő mennyiségű alkalmazás (pl. alacsony etetési dózis) esetén csökken.
A tejelő tehenekkel etetett takarmányadag zsírsavprofiljának vizsgálata a korszerű biotechnikai (embriótranszfer, ET) és biotechnológiai (Ovum Pick Up-OPU, In Vitro Embryo Production-IVP) módszerek esetén ugyancsak vizsgálat tárgyát képezik. Bendővédett halolaj és extrudált lenmag etetésekor (n-3 zsírsavforrások) megállapították, hogy a kontroll (telített zsírsavakban gazdag, hidrogénezett zsír) zsírforráshoz képest az embriókinyerési arány kedvezőbb. A többszörösen telítetlen zsírsavak kedvező hatását a termékenyülési eredményekre és az embriófejlődésre szintén igazolták.
Összefoglalás
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a tejelő tehenekkel etetett takarmányadag energia-, szénhidrát-, fehérje-, aminosav- és zsírsavösszetétele a tüsző és az embrió fejlődését számos ponton befolyásolja. Kifejezett hatásuk van a reprodukciós mutatókra (ivarzási tünetek, fertilitási mutatók, vemhesülési %, korai embrióveszteség alakulása stb.). A szaporodásbiológiai és embrióprogramok sikerességét – többek között – befolyásolhatja a vérplazma karbamidtartalma, a limitáló aminosavak (lizin, metionin, hisztidin) megfelelő koncentrációja a méh lumenében, továbbá az etetett adag zsírsavprofilja, a koleszterin-, a szteroidhormonok és a prosztaglandin szintézisben betöltött szerepük miatt. Ennek ellenére az ellentmondásos adatok miatt további vizsgálatokat célszerű végezni a gyakorlat számára.
Dr. Papp Péter1 – Dr. Tóth Tamás2
1Agrofeed Kft.
2Széchenyi István Egyetem, Agrár- és Élelmiszeripari Kutató Központ
A cikk szerzője: Dr. Tóth Tamás
