Mint sok mindenhez, ennek megvalósításához is pénzre lenne szükség, s nem is kevésre. A költségvetési anomáliák tükrében talán nem a legjobb ötlet ezt is felemlegetni, de úgy gondoljuk: az illetékesek agrárstratégiai döntéseik meghozatalához jól jöhet a felfelé áramló szakmai információ, ill. a gazdálkodói igény hangoztatása is. Anyagunkban e téma mûszaki hátteréről nyújtunk rövid áttekintést.
A középmélylazításos technológia általános jellemzői
A talajmûvelés feladata többek között, hogy a különböző mértékben és mélységben tömörödött talajt/talajrétegeket fellazítsa. Ez történhet forgatással és forgatás nélkül egyaránt. Ez utóbbi esetben a nem melioratív jellegû, 30-tól max. 50 cm-ig terjedő mûveletet nevezzük középmélylazításnak, amelynek hazai elterjedése és megbecsülése sajnos még napjainkban sem kielégítő. Az eljárást már régebb óta alkalmazók azonban tudják, hogy megfelelő körülmények között és megfelelő munkeszközzel ugyanolyan, vagy közel azonos jellemzőjû talajfizikai állapotot állíthatunk elő, mint a szántásos módszerrel.
Döntő azonban az alkalmazás mikéntje: a számtalan tényező közül felhívjuk a figyelmet néhány talajjellemzőre, a gépek kialakítására és az üzemeltetés főbb szempontjaira.
Mindenek előtt szükséges átismételnünk a lazításos alapmûveléssel kapcsolatos ismereteinket. A fentebb leírtakhoz kapcsolódóan tudjuk, hogy e mûveletet különböző munkamélységben végezhetjük, mindenkor igazodva a termesztendő növény igényeihez és az adott tömörségû talajállapothoz.
Nézzük címszavakban a lazítás jellemzőit:
Előnyök:
- elhanyagolható mértékû a káros talajrétegek (sókoncentráció, szerke-zetességi probléma stb.) felső talajrétegbe hozatala, ill. keverése;
- talp/tömör zárórétegek kialakítása nincs;
- a talaj nedvességtartalmának vesztesége jóval kisebb, mint mély/mélyítő szántás esetén;
- kedvezőbb a fajlagos energiafelhasználás;
- a másodlagos/elmunkáló talajmûvelés minősége jól megválasztható és gazdaságosabban kivitelezhető,
Hátrányok:
- alacsony gyomirtó hatás, a káros vegetációk megszüntetése nem hatékony;
- a szerves maradványok mennyisége és felszíni eloszlása a technológiai üzembiztosságot rontja, sőt meg is akadályozhatja;
- a tarló-növényi maradványok jelentős része visszamarad a felszínen.
A szakmai viták jogosságát ezen utolsó megállapítás is igazolja, mivel az ún. talajvédő (csökkentett, költségtakarékos stb.) technológiák terjedésével a szerepek felcserélődhetnek. Mindenesetre a mûszaki hátterû szakma készen áll arra, hogy a környezetvédelmet előnyben részesítő – s ezért mûveleti költség kompenzációban is részesülő – gazdálkodót jó színvonalú munkagépekkel lássa el.
Vizsgálati gépek – új fejlesztések
A gépgyártók – felismerve a káros mértékû talajtömörödöttség ellen hatékonyan használható középmélylazítók jelentőségét – egyre újabb technikai megoldásokkal jelentkeznek a piacon, amelyek kialakítása, ill. részmegoldásai igen sokrétûek, némelyik konstrukciós elv azonban szakmailag is vitára adhat okot. Ezek alól kivételek többek között az OMIKRON Kft. lazítói, amelyek középmély- és meliorációs lazítási feladatokra egyaránt jól használhatók. A kedvező üzemeltetői referenciákkal rendelkező gépek közös jellemzője a jó mûszaki megbízhatóság, a könnyû szabályozhatóság és az agronómiailag már többször igazolt elmunkáló egység jelenléte. A széles skálán (1 késtől az 5/7 késes kombináltig) gyártott gépek szerszámválasztéka nem túl bő, de a véső alakú és a szárnyas lazító elemek a gazdák minimális elvárásaihoz jól igazodnak, csakúgy mint a törőléces hengerborona. Legújabb fejlesztésük az OTL-3E gépkombináció, amely tárcsásboronából, lazító- és lezáró egységből áll. A gép érdekessége, hogy a torziós lazító elemek ráhelyezési szöge fokozatmentesen megválasztható. Hasonló elvi felépítésû a Vogel-Noot cég TM jelû gépcsaládja, amelynek robosztus kivitele igen jó technológiai és mûszaki üzembiztosságot mutat. A cukorrépa tarlón történő mérések igazolták a szárnyas kapatestek rendkívül jó lazító hatását, ám egyúttal jelentős energiafelvételét is. Ez utóbbiak pontosítására a cég különböző talajtípusokon is tervezi üzemi próbák, ill. mérések végzését.
Folyamatos újdonság a piacon a VAKOND ikerszárnyas középmélylazító (korábban csak 3, ill. 5 késes variáció), amely ún. utómegmunkálóval is szerelhető. Sem a lazítószárnyak elve, sem pedig azok kialakítása, ill. elrendezése nem merőben újkeletû, mégis a lazítás hatásfoka és rögképzése messzemenően jobb, mint az összehasonlításban szereplő – s széles üzemi körökben ismert, beváltan alkalmazott – IH lazítóé volt. A SASFORM Kft. és a debreceni Mechanikai Mûvek gyártmányának újszerûségét a már ismertetett gerinclemezek mellett az ún. réteges mûvelés és az egyedi el/utómegmunkáló adja. A réteges mûvelőeszközök rövidebb szárú és kisebb aktív munkafelületû elemei is lényegében lazító kések, csak kisebb munkamélységben (max. 30 cm) dolgoznak. A „fő” szerszámok, azaz az ikerszárnyas lazító gerinclemezek osztásközében való elhelyezésük a felső talajréteg jó átvágásának és aprózottságának a garanciája. Kérdés, hogy nagyobb mennyiségû szerves maradvány felszíni jelenléte esetén hogyan alakul az öntisztítás hatásfoka. Az utómegmunkáló csillagkerekei – elsősorban élkiképzésüknek köszönhetően – intenzív rögaprítást biztosítanak magasabb agyagtartalmú, kötött talajokon is. Az elmunkáló egység fajlagos terhelését azonban még így is növelni szükséges. A gyártástechnológiai racionalizálással együtt folyamatban van Croskill-Cambridge jellegû lezáró egység kialakítása is. Az ötlet továbbvitele eredményezte a VAKOND-IS Combi ikerszárnyas lazító, ill. nehéz kultivátor kifejlesztését (Tálas know-how). Jelentős változtatásra került a szerszámok geometriája és elrendezése, valamint a lezáró hengerborona egység mûvelőelemeinek kiképzése és a rugóterhelés kialakítása. Ez utóbbi módosításának szükségessége ellenére a gép az intenzív és kedvező rögfrakciójú lazítás mellett hatékony felszínlezárást (egyengetés, visszatömörítés) produkált az idei tavaszi bemutatókon.
Változatlanul az egyik legvitatottabb téma az ún. ferde-, vagy hajlított kés! Előnyeinek – elsősorban energetikai vonzatú – igazolására számtalan elmélet megjelent, de az ezeket alátámasztandó talajvályús mérővizsgálatokra technikai okok miatt sajnos nem kerülhetett sor. A VOGEL-NOOT hazai forgalmazóinak köszönhetően néhány rendezvényen a gazdálkodók is találkozhattak már az új SSD középmélylazítókkal, amelyek szintén magukba foglalnak lezáró elemeket is. Ezen lazítók szerszámválasztéka tetszőleges: a gyár az igényekhez maximálisan tud igazodni, sőt a lezáró egység – amely lényegében a gép hosszirányú vízszintességét és a lazító elemek munkamélységét is szabályozza – beállítása, ill. terhelése nemcsak mechanikai úton (csavarorsóval) hanem hidraulikusan is megoldható.
Dicséretes gyorsasággal reagált az új irányzatra a géderlaki METALWOLF Kft. is, amelynek talajmûvelő gépei elsősorban a kisebb üzemek gazdálkodói körében népszerûek. A GMW középmélylazító család tagjaira minden igaz, amit a VN esetében leírtunk, azaz az ívelt, illetve ferde vágóélû kések osztástávolsága ezeknél is szabadon választható(!). Ennek azért van jelentősége, mert a középső balos-jobbos gerinclemezek osztástávolságát a mûvelendő talaj állapota és a választott munkamélység szabja meg! Így elkerülhető az egymáshoz túl közeli szerszámoknál jelentkező eltömődési hajlam, rossz felszínképzés és a megnövekedett vonóerő- igény. A szántóföldi vizsgálatok és üzemeltetési tapasztalatok egyértelmûen kedvező lazító hatásról számolhatnak be. A konstrukciós kialakítás erősségének bizonyult a lezáró egység is, amely teljes keresztmetszetben jó egyengetést és visszatömörítést végzett. Megemlítendő még, hogy a gazdálkodók rendelkezésére ez esetben is többféle mûvelőelem típus áll rendelkezésre. Felmerült az igény egy, a szimmetriatengelyben elhelyezendő egyenes lazítókés alkalmazásával (így „vegyes” késszereltség funkcionális alkalmazhatóságával) kapcsolatban is – ennek üzemi próbáit a gyártó remélhetőleg mielőbb leszervezi.
Bár már több éve jelen vannak a piacon a kiskőrösi AGRIKON KAM Kft. KL és KML típusjelû lazítói, mégis azok folyamatos fejlesztései miatt az újdonságok közé kell sorolnunk őket. A jó színvonalú gyártástechnológia az alapja a mûszaki megbízhatóságnak, a szerszámok kialakítása és elrendezése pedig a technológiai üzembiztosságnak, azaz az eltömődésektől mentes, folyamatos munkavégzésnek. Ebben nagy szerepe van a tárcsasorok, a lazító elemek és a lezáró egység agronómiailag is megfelelő összehangolásának. A többcélú gépkombináció fajlagos vonóerő igénye jelentős – hiszen mûvelet összevonásra képes technológiai alkalmazhatóságról van szó, ám optimális energetikai kapcsolat biztosítása mellett igen jó teljesítmény mutatók érhetők el.
A tervezők is tudják, hogy a hatékony felszínlezárás – különösen az ún. nehéz mûvelésû talajokon – jóval nagyobb elmunkáló tömeget is igényelhet. Mivel a rászerelt egységeknél ez csak elvileg rentábilis (gondoljunk a stabilitási és a hidraulika terhelhetőségi problémákra), így megjelentek a lazító alapgéphez paralelogramma karokkal kapcsolódó, önálló kocsiszerkezettel, így mélység- és terheléshatárolással rendelkező, ún. nehéz elmunkáló egységek (a franciák és az angolok utána a cseh SME, SMS géptípusok; Economic RO stb.). Igaz ugyan, hogy ezek kedvezőtlenül befolyásolják az üzemeltetés produktív időtényezőit, de az egymenetes alapmûvelés és elmunkálás még így is jóval gazdaságosabbnak tûnik a hagyományos megoldásoknál. Végül ne feledjük, hogy a gépkiválasztásnál fordítsunk kellő figyelmet a lazító szerszámok élkiképzésére és alakjára is! A különböző geometriájú, egyenes élû, vagy paraboloid/ívelt szárú gerinclemezek nemcsak az energetikai mutatókra, hanem a lazítás intenzitására és a felszíni rögképzésre is hatással vannak.
Helyzetértékelés
A már másfél évtizede hangoztatott túlzott mértékû talajtömörödési problémák egyik lehetséges megoldásaként a közelmúltban már új középmélylazítókkal is találkozhattunk. A három csoportra osztható fejlesztések egyike a lazító + lezáró elemek összekapcsolása. Az új gépek (szinte mindegyik import eszköz, Vakond) vizsgálati eredményei bíztatóak, mûszaki-konstrukciós módosítások azonban még szükségesek. A ferde-, vagy hajlított kések lazítási és felszínképzési jellemzői igen kedvezőek. Szükséges azonban megismerni a pontos energetikai mutatókat és az átlazulatlan kúpok agrotechnikai kompromisszumának mértékét is, megismerve azokat különböző talajokon és elővetemények után. A lazítótárcsa-kombinációk folytatják előrenyomulásukat, s az új megoldások (Vogel-Noot TM, OMIKRON) első eredményei jónak ítélhetők. Az egyik legfontosabb feladatot a lazító elemek geometriájának és energiaigényének pontosítása jelenti.
Mûvelésbe vont területeink túlnyomó többsége a természetes ülepedés és a szakszerûtlen használat együttes következményeként túlzottan tömődött. Ennek káros kihatásai nemcsak az ősziek, hanem a következő év termésbiztonságát, minőségét és mennyiségét veszélyeztetik. Egyre többen belátják, hogy a nagy energiaigényû, drága mûveleti költségû, ám tartamhatásában kifizetődő középmélylazításra minimum 3–4 évenként sort kellene keríteni! Ehhez érdemes táblatérképet, ill. mûveleti tervet készíteni, s a technológia alkalmazásának mûszaki hátteréről – talán fentiek figyelembevételével is – időben gondoskodni. Szerencsére e problémakört egyre többen magukénak érzik, s az erősödő gazdálkodói érdeklődést a kínálat is igyekszik követni. Ma már több, mint 10 ország gyártói vannak jelen a magyar piacon. A középmélylazítókat (a „mély” változat egy külön kategória!) 34 kereskedő cég, ill. azok viszonteladói forgalmazzák, 278 típust kínálva a gazdálkodóknak. A technikai megoldások széles skáláját jól mutatja az MGI reprezentatív felmérése is (ld. táblázat), bár egyes, az üzemeltetők körében elterjedten népszerû gépek adminisztratív okok miatt a felsorolásból hiányoznak (Jympa-Szegána, Rau, Rome, Razol stb.).
A cikk szerzője: Dr. Soós Sándor
