Az FVM 25/2004. (III. 3.) rendelete alapján 2005. aug. 3. napjától életbe lépett a karantén károsítók által okozott kár enyhítése címén (146. §) igénybe vehető kártalanítási támogatás.
Természetesen a veszélyes kártevő észleléséhez előzetesen ismerni kell leírásból, képekről az eddig Európában ismeretlen károsítót, hogy a termelők időben eleget tudjanak tenni a zárlati határozatban foglaltaknak.
„A gyümölcstermő növények karantén gombái” témában elnyert OMFB pályázat alapján 1991–1994 között feladatom, 1992-1993-ban, az USA Michigan Állam Egyetemén (MSU) a rezisztencia nemesítés témakörében dolgozva, lehetőségem volt, a hazánkban akkor még 5/1988 (IV. 26) MÉM rendeletben, zárlati és veszélyes besorolás alatt szereplő kórokozó gombák közül néhányat, az előfordulási helyükön, A. L. Jones professzor támogatásával tanulmányozni.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időpontjától, 2004. május elsejétől, a 77/93/EGK irányelv szerinti karantén gombákra már az EU növényegészségügyi jogi szabályozása vonatkozik.
A kronarciumos rozsdák gazdacserés, bonyolult fejlődésmenetû bazidiumos gombák. Idetartozó egyik faj, a Cronartium ribicola Európában 1883-tól ismert. A piros, fekete, és arany ribiszkén a gomba uredo (II.) és teleuto (III.) alakja, a fenyők közül a Pinus fajokon a gomba piknidiuma (O) és ecidiuma (I.) fejlődik. Európából Észak–Amerikába 1909-ben hurcolták be fenyőcsemetékkel. Ez a terjedés fordítva is megtörténhet, és az Európában még nem ismert kronarciumos rozsdagomba fajok mindkét, egymással nem rokon gazdanövénnyel behurcolhatók. A Cronartium occidentale gazdacserés (heteroecious) rozsdagomba a fenyő- (Pinus) és a ribiszke- (Ribes) fajokkal egyaránt behurcolható.
A Cronartium quercuum szintén gazdacserés rozsdagomba, a fenyő (Pinus) és a bükkfafélékhez (Fagaceae) tartozó szelídgesztenye (Castanea) és tölgy (Quercus, Lithocarpus) fafajokkal importálható.
A Gymnosporangium fajok szintén gazdacserés rozsdagombák. Közülük csak az Európában még nem kimutatott fajok kerültek a karantén jegyzékbe. Magyarországon gyakori a körterozsda (G. fuscum régi nevén G. sabinae), nem ritka a birsrozsda (G. clavariiforme és G. confusum), de komoly növényvédelmi gondot egyik sem okoz, ha betartjuk a szabályt, hogy 100–200 méteres körzetben nem ültetünk boróka- (Juniperus-) fajt. Fő gazdanövényei a Juniperus fajok, mert fő spóraalakjai, a teleutospóra (III.) és a bazidióspra (IV.) fertőzés hatására megvastagodott boróka törzsén és ágain fejlődnek. A bazidiospórák fertőzik a körte leveleit, fejlődő gyümölcseit, és a fertőzés helyén spermogonium (0) majd ecidiospóra (I.) fejlődik. Az uredospóra alak (II.) hiányzik, az ecidiospóra fertőzi a boróka fás részeit.
Észak Amerikában az almát károsító Gymnosporangium fajok rendkívül veszélyesek, mert az Egyesült Államok legnagyobb almatermesztő körzeteiben hatalmas erdőséget alkotnak a borókafajok. Különösen veszélyes a G. juniperi-virginianae, mert ez az egyedüli rozsdagomba faj, amelyik mesterségesen is tenyészthető. Fennmaradásához tehát nem szükséges mindkét gazdanövény egyidejû, közeli jelenléte. Európában még ismeretlen Gymnosporangium-fajok Amerikából és Ázsiából kerülhetnek földrészünkre almatermésû és borókafajokkal.
Európában több Monilinia faj fertőzhetia gyümölcsfák virágát és termését, de a Monilinia fructicola fajt még nem mutatták ki. Észak Amerikában a M. fructicola okozza a csonthéjas gyümölcsfák termésének barna rothadását, de 15–20 éve, valószínûleg rezisztens meggyfajtákkal az európai barnarothadás kórokozója (M. laxa) is bekerült Michigan állam meggytermesztő vidékeire. A meggytermesztő farmerokat meglepetésszerûen érte a virágok fertőződése. Nálunk is kedvezőtlen helyzetet okozna a M. fructicola behurcolása, mert a hazai sebparazita Monilinia fajokkal ellentétben ez a faj a gyümölcs ép kutikuláján keresztül is fertőz. A Monilinia fajoknak ismert az ivaros, vagyis az aszkospórás alakja, de a fertőzést elsősorban a nagy mennyiségben, penészpárnákban (sporodochiumban) képződő konídiumok okozzák. A hazánkban gyümölcsfajokon előforduló két Monilinia fajtól a penészpárnák elhelyezkedése alapján is megkülönböztethető a karantén faj. A M. laxa elszórtan, a M. fructigena koncentrikus körökben, a M. fructicola pedig sugárirányban fejleszti konídiumtelepeit. Észak-Amerikából és Ausztráliából fertőzött gyümölccsel hozható be az EU országokba.
Az almatermésûek fillosztiktás levélfoltosságát hazánkban a Phyllosticta rosarum okozza. Az eddig csak Észak-Amerikában előforduló, az Európai Unióban karantén Phyllosticta solitaria kórokozót, behurcolása esetén nehéz lesz azonosítani, mert a két faj által okozott tüneteket hasonlóan írják le, és a konídiumos alak nem mindig teszi lehetővé a pontos határozást. A P. solitaria sokkal veszélyesebb kórokozó, mert nem csak a leveleket, hanem az alma, körte és a galagonya hajtását, vesszőjét és termését is károsítja, a fertőzés következtében azokon is megjelennek a lencse alakú és nagyságú foltok. A magvak kivételével, gazdanövényeinek valamennyi szervével behurcolható Európába.
Kettőezernél több kétszikû növényfaj gyökerét fertőzi a Phymatotrichopsis omnivora konídiumos gomba. Valamennyi gyümölcstermő növényünk, és a szőlő is veszélyeztetve van, de legnagyobb veszteséget eddig az almafák kipusztításával okozta. Eddig csak az Egyesült Államokban és Mexikóban találták meg ezt a veszélyes kórokozót. Az okozott betegséget texasi gyökérrothadásnak hívják, mert 1888-ban Texas állam területén határozták meg. Konídiumtartói szabadon képződnek a gyökerek felületén, konídiumai egysejtûek, gömbölyded alakúak. Kitartó képletével (szkleróciummal) több éven keresztül életképes marad a talajban, barna rizomorfával terjed, behatol az élő gyökérbe és elpusztítja. Elsősorban nem a talajmunka és az öntözés viszi tovább a fertőzést, hanem a gyökerek érintkezése útján terjed a kórokozó. Ezért a sûrû állományú faiskolákban szaporodhat fel, és a fertőzött gyökérzetû oltványok terjesztik a betegséget. Védekezésként a fertőzött fák mielőbbi eltávolítását javasolják. Csak a gyökeres szaporítóanyaggal és talajjal terjed.
Az almástermésû és a csonthéjas gyümölcsfák alternáriás betegségét okozó Alternaria mali nem európai alfajai az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban fordulnak elő. A kórokozó gomba konídiumtartóit és azon konídiumait a növény felületén, szabadon képzi. A leveleket és a gyümölcsöket támadja meg, kerek, bordó szélû, barna, nekrotikus foltokat, a termésen tárolási rothadást okoz. A betegség időben történő észlelését az akadályozza, hogy az okozott folt permetlé-, gyomirtószer- perzseléshez, napégéshez és más kórokozók által okozott levélbetegségek tüneteihez is hasonló, azokkal összetéveszthető. A spórák alapján végzett határozást nehezíti, hogy ivaros alakja nem ismeretes, a szakirodalom több, mint 50 Alternaria-fajt és a fajokon belül még számos alfajt tart nyilván.
Hazánkban is sok, fás- és lágyszárú növényeket károsító parazita, és nagyon sok szaprofita Alternaria faj is előfordul. A karantén fajokat csak specialista mikológus tudja elkülöníteni az Európában is előforduló fajoktól, alfajoktól.
A Prunus-félék fekete rákját okozó Apiosporina morbosa (syn. Dibotryon morbosum) elsősorban a szilva-, cseresznye- és a meggyfán fordul elő, és a megtámadott vessző, ág megvastagodását, daganatát, rákosodását, majd pusztulását okozza. A megvastagodott rész rücskös felszínébe süllyesztve képződnek a zárt termőtestek (aszkosztromák), és azokban képződő aszkuszokban nyolcasával fejlődnek a kétsejtû aszkospórák. A kórokozó gomba az Egyesült Államokban és Kanadában termesztett és vad Prunus–fajokon fordul elő. Az okozott tünet összetéveszthető az agrobaktériumos gyökérgolyvával. A gyökérgolyva azonban gyümölcsfákon általában csak gyökéren fordul elő, bár a szőlőn kívül már őszibarackon is megjelent az agrobaktériumos tumor a földfeletti fás részeken. Az Észak-Amerikából importált Prunus szaporító- és ültetvényanyagot karanténkertbe kell ültetni és rendszeresen megfigyelni, hogy nem jelenik-e rajta a jellegzetes daganat. Fertőzöttség esetén az importált anyagot meg kell semmisíteni. Nagy veszélyt jelent az ellenőrizetlenül, engedély nélkül behozott szemzőhajtás, a „zsebimport”.
Egyetlen egy adatot találtam arról, hogy az USA Oregon Államában a fenyőket (Pinus fajokat) fertőző 4 Atropellis faj közül az Atropellis pinicola fajt a Ribes fajok közül a R. watsonianum fajon megtalálták. Fő gazda-növényén a feketefenyőn a hajtásokat, vesszőket fertőzi, és ágrákosodást okoz. Mivel mind a leírt 4 Atropellis faj II/A listán szereplő kórokozó elsősorban a Pinus fajok behozatalánál kell ellenőrizni ezt az aszkospórás gombát, mert lehetséges, hogy behurcolása esetén hazánkban a Ribes fajokat is fertőzni fogja.
Több, mint 30 Botryosphaeria faj fordul elő a mérsékelt égöv alatt, valamennyi gyümölcsfajon, erdei lombos fákon és szőlőn. A kórokozó meghatározását megnehezíti, hogy országonként eltérő synonim néven említik. Az ivaros alak jelenleg érvényes neve a karantén rendeletben is feltüntetett Botryosphaeria dothidea (Syn: B. berengeriana, Physalospora suberumpens), a perfect alaknál sokkal gyakoribb ivartalan (anamorph) alak érvényes neve Fusicoccum aesculi, de azonos gazdanövényeken gyakran Spaeropsis sp. néven írják le előfordulását, károsítását. Nem lesz könnyû feladat a hazánkban almafa kéregelhalást okozó, általánosan elterjedt, a Physalospora obtusa piknidiumos alakjaként nyilvántartott Sphaeropsis malorum (Leptophoma malorum) fajtól külön választani.
A karantén gombaként nyilvántartott faj, veszélyét fokozza, hogy a gyümölcsfák valamennyi földfeletti részét, a levelet, hajtást, vesszőt, törzset, gyümölcsöt és még a virágot is fertőzheti, jelentős veszteséget a gyümölcstárolás során is okoz.
A Venturia nashicola eddig még csak Ázsiában fordult elő, a Pyrus pyrifolia (P. serotinia), ahogyan az angol elnevezést lefordíthatjuk ázsiai körte-, kínai körte-, japán körte- vagy keleti-körtefán. Mivel ez a körtefaj kezd meghonosodni hazánkban is, fokozott figyelmet kíván a behozott szaporító vesszők, faiskolák, törzsültetvények és gyümölcsösök ellenőrzése, hogy a karantén kórokozó ne kerüljön be. A Venturia nashicola által okozott tünetek hasonlóak a Venturia pirina által okozott tünetekre, ezért a nashi fákon jelentkező betegség esetében mindig fontos a mikroszkópi vizsgálat.
A több száz, elsősorban lágyszárú gazdanövényt fertőző Colletotrichum- fajok között kivételnek számít a Colletotrichum acutatum faj, mivel csak a szamóca, a kereskedelemben földi eper, eper (Fragaria spp.) a gazdanövénye. Az ivaros alak nem ismert, konídiumai tál alakú, a gazdanövény epidermiszével fedett konídiumtelepben (acervulusz) fejlődnek.
Előfordulása Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon ismert. II. A/2 listán szerepel, és ez azt jelenti, hogy már EU tagországban is kimutatták előfordulását. Károsítása elsősorban a termés rothadásában jelentkezik, a kórokozó fennmaradása, terjedése azonban, a mag kivételével, valamennyi növényi szervvel lehetséges. Fokozottan kell figyelni a szamóca gyümölcs és a szaporítóanyag importra.
A szamócaimporttal kapcsolatban még két további, II./ B listán lévő kórokozó is óvatosságra int. A Phialophora cinerescens konídiumos gombát 1929-ben Európában írták le, a mérsékelt égövben mindenütt előfordulhat. Korábban Verticillium cinerescens néven volt ismert.
A növény felületén fejlődő színtelen, rövid, gyéren elágazó konidiumtartó, és azon fejlődő, egysejtû, kicsi fialokonídiumok nagyon hasonlóak a Phialophora és a Verticillium fajoknál. Ez természetesen megnehezíti a határozást. Két gazdanövénye van, a szegfû (Dianthus) és a szamóca (Fragaria). Hazánkban a növényházi szegfûn szórványosan fordul elő, leveleken foltosodást, a szárban a szállító edénnyalábok elhalását okozza.
A Phytophthora fragariae var. Fragariae csak a szamócán fordul elő az USA és Nagy- Brittania (Anglia és Skócia) szamócatermesztő területein.
A II./B listába sorolt szelídgesztenyét, fügét, diót, csonthéjas gyümölcsfákat, málna- és szederbokrokat fertőző Phytophthora cinnamomi az USA mellett Görögországban ismert. A szelídgesztenye pusztulásának egyik okozójaként az 1970-es években Pécsváradon, a Phytophthora cambivora rokonfajt határozták meg. A Phytophthora-fajok a talajban szaprofita módon is élnek és szaporodnak. Sebparazitaként fertőzik a gazdanövény gyökereit, vagy gyökérnyakát. A fertőzött növények nem menthetők meg, a megelőző védekezés is rendkívül nehéz. A talajban 30 cm mélyen kitartó-spórákkal, a gyökereken sporangiumokkal életképesen, hosszú ideig megmarad. Behurcolásuk ezért talajjal, elpusztult növénymaradvánnyal és gyökeres szaporítóanyaggal történhet.
A szelídgesztenye krifonektriás kéregelhalását majd a fák pusztulását okozó Cryphonectria parasitica (Syn.: Endothia parasitica) az USA területéről kiindulva Európában már a legtöbb mérsékelt égövi országban, a termesztett vagy erdőkben vadon előforduló szelídgesztenyefákat befertőzte. Mivel kedvező ökológiai körülmények között a gesztenye erősen sarjadzik, időben eltávolítva a fertőzött ágakat, a fa kigyógyulhat. A karantén intézkedések nem állíthatják meg a betegség terjedését, mert a fertőzést a vándormadarak terjesztik. Ezért a fertőzés a magas, környezetből kiemelkedő fák legfelső, a madarak megpihenésére legalkalmasabb ágain kezdődik.
Az Európai Unió karantén előírásait a 77/93/EGK irányelv alapjogszabályként határozza meg, és ennek betartása minden tagországra, így már hazánkra nézve is kötelező! A karantén kórokozók megismerése azért nagyon fontos, hogy váratlan behurcolásuk esetén, tünet alapján felismerve azonnal intézkedni lehessen a fertőzött anyag megsemmisítéséről. Ezzel elejét lehetne venni a betegség országos terjedésének.
A cikk szerzője: Dr. Véghelyi Klára
