Fogalmazzunk meg néhány célparamétert:

• Vemhesség: 90%
  visszabúgó: 5%
  hallgat: 5%
  trauma, betegség miatt selejtezésre kerül, ill. elhullik: 5%
• Ellés: 85%
• Élve születés:  12 db/ellés
• Választás:  11 db/ ellés

Nem érdemes alacsonyra állítani a mércét, mert hiányozni fog a motiváció, nem késztet cselekvésre, megújulásra, kreativitásra, a bajokat technológiai hiányosságok okozta sorscsapásként éljük meg. Ami lehet igaz is egy szélsőségesen elavult, leamortizált eszközrendszer esetén.

a) Legyek teljesen biztos a felhasznált termékenyítő anyag minőségében:

• Genetikai alap
• A négy termelő kan közül 2 magyar (norvég) lapály Rábacsé-csényből, 2 H39 Galgagyörkről származik. A lapály kanok vásárlásakor kértük.
  –  az anyák SZFTV-jét,
  –  lány féltestvérek SZFTV-jét,
  –  apák termékenyítési indexét a szokásos (HVT; ÜSTV; KB) mellett. A H39-es kanok vásárlásakor az apák termékenyítési indexét kértük az alapdokumentumok mellett.
• Egészségi állapot megőrzése medikációs program, tápon keresztül:
  –  minden 4. héten 5 nap amoxicillin kúra,
  –  minden 2–6. héten OTC-kúra,
  –  minden 1–7. héten féregtelenítés,
  –  minden hét csütörtökén vitaminkúra,
  –  megtervezett és betartott kanhasználat,
  –  teljes komfort és kényelem a kanszálláson.
• Gondozás
   Az 1983-as madridi állattenyésztő konferencián beszámoltak az ember-állat viszony spermatermelésre gyakorolt hatásáról. Három kancsoportot alakítottak ki, az egyikkel szeretetteljesen, kommunikatívan, barátságosan, a másikkal közömbösen, a harmadikkal elutasítóan, hangos szóval, durván bántak. A három csoport vemhesítési eredményei sorrendben 80–90%; 50–70%, 17–25% voltak.
• Spermavétel – hígítás – tárolás körülményei
   A felhasznált eszközök természetesen legyenek tiszták és csíramentesek (mosogatás, desztillált vizes öblítés, sterilizálás). Spermavételkor nincs szükség az első 20–50 ml-es híg frakcióra, nemkülönben a harmadik frakcióra sem. Csak a középső, tejszerûen sûrû, 150–180 ml sejtdús fázist fogjuk fel. A hígító és a sperma hőmérséklete között ne legyen különbség. A vízfürdőből a hígítós lombik természetesen kilóg, összeöntéskor a lombik falát is melegítsük fel. Végezzünk makroszkópos és mikroszkópos vizsgálatot hígítás előtt és után is. A termosztátba helyezés előtti inkubációs időt tartsuk be. A dozírozott termékenyítő anyagot a termékenyítés helyéig vezető úton ne tegyük ki hirtelen hőmérsékletváltozásnak.
   A napi – nyilván – kétszeri termékenyítés előtt minden esetben végezzünk motilitásvizsgálatot. Miután a motilitás nem egyenlő a fertilitással, a levett és tárolt spermát a tárolás során legalább egyszer:
  –  vessük alá hőtûrési próbának (38–40 °C-on tárolva a spermát óránként vizsgáljuk a motilis spermaarányt),
  –  valamint vizsgáljuk az abnormális sejtek arányát (az abnormális sejtek aránya és a fertilitás között szoros az összefüggés).
  –  a 16–17 C°-on termosztátban tárolt spermát naponta szellőztessük (flakonok forgatásával vagy a lombik kíméletes mozgatásával),
  –  a telepi adatok alapvetően arra valók, hogy segítsék a munkánkat. Minden használható adat számít. Úgy a fialási %-ot, mind a fialási átlagot vetítsük vissza a kanra.

b) Termékenyítés
Amit erről az egészről – a vemhesítés sikerességéről – gondolok, az három témakör közé csoportosul:

A koca „hibájának” felróni egy visszabúgást csak akkor lehet, ha bombabiztos vagyok abban, hogy az első két témakörben – ami valójában én vagyok – nem hibáztam.

A kocák választáskori csoportosítása során annyi csoportot képezünk, amennyit a kor – testtömeg – kondíció indokol. A tendencia egyébiránt nem a választás utáni csoportos elhelyezés, hanem egyedi állásokban történő tartás, inszeminálás, majd az inplantáció (12–14. nap) utáni falkásítás. Lehetséges, hogy ez az igazi megoldás, de mi nem vállaljuk a vemhes kocák falkásítását. Ha a választáskori csoportosítást igazán jól csináljuk, valamint a szinte azonnal fellépő – verekedésben megnyilvánuló – agresszivitást letörjük (2 ml stressznil), nem kell számolnunk semmilyen veszteséggel. Szerintem az egyedi állások nem arra valók, amire általában használják. Ezek arra jók, hogy kiemelhessük az optimálistól eltérő kondíciójú egyedeket, az esetleges visszabúgókat (melyek a teljes kutricaürítés korlátai), és kiválók a TF kocák „tárolására”.

A választott koca takarmányozásáról külön kellene szólni, itt és most csak a takarmány- és vízmegvonást érintem. Bár számos cikk és beszámoló szól a takarmány (és víz) bizonyos idejû – 24–72 órás – megvonásának előnyeiről, egyetlen sort sem olvastam az ebben az időben alkalmazott adagolt etetés negatív következményeiről. Mitől is félünk? Hogy nem apaszt el? Elapaszt. Hogy tőgyulladás okán elveszítünk egy tejmirigyet (csecset, tehát a következő ellés után egy választott malacot)? Erre még példát sem láttam, nem hogy tendenciát. Ha egy csecs elszáll, annak nem itt (időben) és nem ez az oka. S kocaválasztáskor amúgyis – egyébként remélhetőleg – irgalmatlan energiahiányban van. Ha van étvágya, azt használjuk fel.

Az ivarzás stimulálása

• A vemhesítő istálló megvilágítása érje el a napi 12 órát.
• Kívánatos a javuló kondíció
• A választás után 2–3. naptól a napi kétszeri kan-koca orr-orr kontaktus előnyös.

Ivarzók keresése, kiválasztása
Jó, ha a választott kocák és a tenyészérett kocasüldők a kanszállással egy légtérben vannak. A koca ivarzása meglehetősen feltûnő jelenség, az egyedi különbségek azonban itt is elég nagyok ahhoz, hogy magukban hordozzák a tévedés – késői felismerés lehetőségét. Az ivarzás jeleiből számunkra a magatartásbeli változások a döntőek, melyek külső ingerek hatására (a kan látványa, hangja, szaga) elmélyülnek. Az ivarzók kiválasztására elegendő időt, figyelmet szánjunk, ugyanakkor nem húzható a végtelenségig. A receptívvé vált kocát 10–15 percen belül rakni kell.

A termékenyítés optimális időpontja

Meghatározásához néhány megállapítás:

• A spermiumok a termékenyítés időpontjában nem termékenyítőképesek, érési időre, kapacitációra van szükségük (ez 8–12 óra), ezt követően – egyre gyengülő hatásfokkal – 12–18 órán keresztül termékenyítő képesek. Ez nyilván azt jelenti, hogy az optimális termékenyítési idő az ovulációt megelőző 12 óra.
• Az ovuláció a tûrési reflex kialakulásától számított 32–34. óra múlva kezdődik. 3–4 órán keresztül tart, a petesejtek ezt követően 5–6 óráig fogamzó képesek.
• A tûrési reflex kialakulása napszakhoz jól köthető. A kocák zömének a hajnali-reggeli órákban (4–10 h) kisebb hányadánál az esti órákban alakul ki. Emiatt mindenképpen szükség van a napi kétszeri kerestetésre.
• Kissé módosít az eddigi megállapításokon az a tény, hogy az ivarzás hossza (a tényleges ivarzást értve alatta, azaz a TR kialakulásától annak megszûnéséig tartó szakaszt) változó. A választott kocák a választást követő 2–9. nap között, zömmel a 4–5. napon ivarzanak. Ha a búgás
  – korai, az ivarzás hossza  1,5–3 nap,
  –  5–6 napi ivarzás esetén  1–1,5 nap,
  –  8–9. napon  0,5–1 nap.
  Mindemellett jelentősek lehetnek az egyedi különbségek is.
• Módosítja a képet a koca kora is. Kocasüldő esetén az ovuláció az ivarzás elején, kocáknál az ivarzás közepén–végén történik.

Általánosságban mindezek alapján az jelenthető ki, hogy

• a kocák tûrési reflexének megállapítása után 12 és 24 óra elteltével, kétszer termékenyítsünk,
• kocasüldők esetében a TR magállapításakor azonnal.

Vásárolt spermával nem is javasolható más, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a sok szempont alapján kijelenthető-e egyáltalán egy minden kocára alkalmazható és helytálló megoldás?
Az igazi az lenne, ha az egész ivarzás alatt lennének élő, termékenyítőképes spermiumok a petevezetékben. Mióta saját előállítású termékenyítő anyaggal termékenyítünk, a kocákat–nyilván megkérdőjelezhető „szakszerûséggel”–megállástól megállásig rakjuk. Többletköltséget csak a flakon és a katéter jelent, ami termékenyítésenként nem éri el a 100 Ft-ot. (Mindez kocánként 3–5 termékenyítést igényel.)

Mindenképpen javaslom, hogy

• a katéter bevezetése előtt használjuk a pératörlő kendőt, akár többet is,
• valamint hogy a termékenyítéskor a kan a koca előtt (a folyosón) álljon.
   c) A kocák fogamzóképessége
  Minden a kocasüldővel kezdődik.
• Legyen elég kocasüldő nevelő kocánk (a kocalétszám 8–10%-a)
• Ne válogassunk süldőt visszabúgásra hajlamos kocától.
• A kocasüldő nevelő kocák malacait születéskor dajkásítsuk le 10–11 malacra. Ne neveltessünk vele túl nagy almot. Az első hónap környezete kihat az egész életteljesítményére.
• Legyen elegendő kocasüldőnk, hogy bátran selejtezhessünk tenyésztésbe vételkor.
• Egy kocasüldő ne búgjon vissza. Ha biztos vagyok a termékenyítő anyag minőségében és önmagamban, akkor egy kocasüldő visszabúgása egyben a selejtezését is jelentse. Ha ezt van bátorságunk következetesen végigvinni, akkor elmondhatjuk, hogy kocáink mint süldők első termékenyítésre vemhesültek és ellettek, bármilyen későbbi negatív esemény (vb) oka újra csak bennem kereshető, s mint ilyen, kideríthető.
• A kocasüldők tenyésztésbe vételekor érjék el a 130–135 kg-ot, a 240 napot, min. 16 mm hátszalonna vastagságot.
• A fertőző eredetû szaporodási zavarok ellen feltétlenül védekezni kell vaccinázással (pl. parvo) vagy mentesítéssel.
• A kocák húgyúti fertőzései és megbetegedései ellen állítsunk fel egy medikációs programot (pl. 4 hetente 150 ppm OTC)
• Az ellés során felléphetnek (elhúzódó ellés, nehéz ellés, magzatretenció, benyúlás okán) későbbi termékenyülést gátló fertőzések. Ennek megelőzése és megoldása az ellést követő napok teendője (étvágy, bélsár, hőmérséklet, hüvelyváladék ellenőrzése, esetleges kezelések).

A cikk szerzője: Dr. Gács Pál