A nitrogénmûtrágyák értékesítési adatait is figyelembe véve arra a következtetésre jutunk, hogy az elmúlt vegetációs periódusban hektáronként átlagosan a szükségesnél 50 kg-mal kevesebb nitrogén-hatóanyag került kijuttatásra. A magas hozamok gyakran negatív hatást eredményeztek, amely alacsony fehérjetartalomként jelentkezett.
A környezeti tényezőkre, így például az időjárásra a gazda nincs hatással, ugyanakkor lehetősége van a tudatosan minőségorientált gazdálkodásra, melyben fontos szerepet játszik a mûtrágyázás. E téren a következő tényezők döntők:
- a mûtrágya fajtája
- a mûtrágyázás időpontja
- a mûtrágya mennyisége
A mûtrágya fajtája
A nitráttartalmú mûtrágyák a hozamra és a minőségre gyakorolt hatás tekintetében egyaránt felülmúlják a tiszta karbamid mûtrágyákat és a folyékony UAN-oldatot (ammonnitrát-karbamid-oldat) is. A mészammonsalétrom (LINZER NAC) még szûkös vízellátottság mellett is aránylag biztos hatást gyakorol. Ezzel szemben karbamid esetén az átalakulás során gáz formájú nitrogénveszteség lép fel, emiatt a hozam és a minőség nem növekszik olyan mértékben, mint NAC esetén.
A mûtrágyázás időpontja: hozam vagy minőség?
A nitrogén elraktározódása szempontjából fontos a második szórás időpontja. Korai időpontban történő trágyázással még hatást gyakorolhatunk a kalászonkénti szemszámra (hozamorientált fejtrágyázás). A későbbi időpontban történő trágyázás elsősorban az ezerszemtömeget és a fehérjetartalmat növeli. Bajorországi kísérletek bizonyítják, hogy ezáltal 100–200 kg-mal mérséklődik a hozam, ugyanakkor 1 százalékkal nő a fehérjetartalom.
A mûtrágya mennyisége
130 kg nitrogén-hatóanyag elegendő 4800 kg minőségi búza (mag + szalma) megtermeléséhez. Az optimálisnál rendszeresen kisebb mennyiségû mûtrágyázás hatására csökken a talaj tápanyagszolgáltató képessége. Ugyanakkor magasabb minőségû és hozamképességû fajták jelennek meg a piacon, amelyek magasabb tápanyagigénnyel rendelkeznek.
Röviden tehát a következő mûtrágyázási tényezőkön múlik a minőségorientált búzatermelés sikere:
(30–50 kg N/ha)
A cikk szerzője: Dudda Roland
