Csökkenő kínálat, lanyha kereslet

Az Európai Unió (még az Egyesült Királysággal együtt, 28 tagországgal számolva) idei búzatermése a várakozások szerint nem éri el a 138 millió tonnát, 17 millió tonnával elmarad a 2019. évitől. A világ vezető búzatermelő és meghatározó búzaexportőr térségében már az őszi vetés is nehézségekbe ütközött, különösen az északnyugati tagországokban, ahol a bőséges csapadék akadályozta a tervezett munkák befejezését. Részben emiatt, az idén mintegy 1,5 millió hektárral kisebb területről lehet betakarítani a búzát. Ráadásul a kontinens nagy részén az enyhe telet aszályos tavasz követte, ami nem kedvezett az őszi kalászosoknak, és aminek a következményeként egyes térségekben megindult a kényszerérés. Amíg a májusi és júniusi esők több helyütt megmentették az állományt, addig másutt már túl későn érkeztek.

A búzatermés mindenekelőtt Franciaországban és az Egyesült Királyságban csökken számottevően, az előbbi esetében kereken 8 millió, az utóbbinál 6,4 millió tonnával, de Romániában is mintegy 1,5 millió tonnával kevesebb búza betakarítása valószínűsíthető a 2019. évihez képest. Noha a legtöbb tagországgal ellentétben Spanyolországban kivételesen jók voltak a feltételek az őszi kalászosok növekedési és érési időszakában, a 2,3 millió tonna körüli terméstöbblet búzából az összes kiesés csupán töredékét ellensúlyozza. A tavalyinál bőségesebb terméssel számolnak Lengyelországban és Litvániában is, ez azonban szintén keveset nyom a latba (1. ábra).

A száraz tavasz Magyarországon sem kímélte a növényeket, amit a termésátlagok és a minőség is visszaigazolnak. Az Agrárminisztérium tájékoztatása szerint az őszi búza (durumbúza nélkül) betakarítása 899 ezer hektáron várható, a tavalyinál 6 százalékkal kisebb területen; a hektáronkénti átlaghozam országos viszonylatban, a tervezett munkák harmadának elvégzésekor 5 tonna körül alakult, ami egybevág az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) műholdfelvételekre alapozott, összes magyarországi búzatermő területre vonatkozó, utolsó hozambecslésével. Az elmúlt hetek özönvízszerű esőzései, különösen a Dunától keletre, megnehezítették a termény betakarítását és tovább csökkentették a korábbi, csapadékhiányos időszak miatt egyébként is alacsony fehérjetartalmát. Az aratási beszámolók alapján néhány megyében a malmi minőségű búza mindössze 20–30 százalék közötti részarányt képvisel. Fehérjében szegényebb búzáról érkezett jelentés az Európai Unió több tagországából, ugyanakkor a mikotoxinok fokozottabb jelenléte a kiadós esőzések ellenére még sem Magyarországon, sem máshol nem jellemző.

Az Európai Unió búzatermésének visszaesése miatt a termény belpiaci, elsősorban takarmánycélú felhasználása, továbbá harmadik országokba irányuló kivitele előreláthatóan jelentős mértékben csökken a 2020/2021. szezonban (július-június). A koronavírus-járvány megfékezésére bevezetett korlátozások, illetve ezek nyomán a HoReCa szektor összeomlása Európa-szerte visszavetette az állati eredetű termékek keresletét, ami eleve visszafogottabb takarmányfelhasználást vetít előre. Ráadásul takarmányárpából (az árpatermés mindenkori rekordot közelít) és előreláthatóan kukoricából is bőséges mennyiség áll majd rendelkezésre. Ami az exportteljesítményt illeti: a kihajózott búza volumene bő 10 millió tonnával elmaradhat az előző szezonétól.

Visszalépés a rangsorban

Az Európai Bizottság adatai alapján az Európai Unió a 2019/2020. évadban 35,7 millió tonna búzát (durumbúzával együtt) szállított ki harmadik országokba. Legnagyobb vevői Algéria, Szaúd-Arábia, Marokkó, Egyiptom és Kína voltak. Ugyan még nincs előzetes adat Oroszország 2019. július és 2020. június közötti búzakiviteléről, de valószínűsíthető, hogy ennél valamivel kisebb szám lesz, annak ellenére, hogy a kőolaj világpiaci árának globális pandémia miatti mélyrepülése magával rántotta a rubelt, ami erősítette az Oroszországból származó termények nemzetközi piaci versenyképességét. Vagyis elmondható, hogy a június végével lezárult gazdasági évben ismét az Európai Unió volt a világ vezető búzaexportőre. Viszont a mostani szezonban előreláthatóan az Amerikai Egyesült Államokkal és Kanadával versenyez majd a második helyért.

Az USA idei terméskilátásai egyébként korántsem fényesek: a tavalyinál 5 százalékkal kevesebb, mindössze 49,6 millió tonna búza (durumbúzával együtt) betakarításával számolnak (ehhez képest az elmúlt évtized rekordtermése 62,8 millió tonna volt). Ezzel ellentétben a kanadai agrárminisztérium július közepén bőségesnek mondható, 33,6 millió tonna körüli, az előző évinél 4 százalékkal nagyobb búzatermést (szintén durumbúzával együtt értendő) jósolt – persze ez az érték még közel sincs kőbe vésve, hiszen Kanadában a búza aratása novemberig elhúzódik. Észak-Amerika mellett külön kiemelésre érdemes Ausztrália, ahol az előző két, rendkívüli aszálytól terhes, gyenge szezon után, amelyek közül az utolsót még óriási kiterjedésű bozóttüzek is tarkították, az időjárás most segítette a szántóföldi munkák időben történő elvégzését, és elegendő csapadék hullott az elvetett növények megfelelő fejlődéséhez. Amennyiben a feltételek a következő hónapokban nem romlanak, akár 26 millió tonna búza is teremhet, ami 10,8 millió tonnával múlná felül a tavalyi termést, és amiből 16,5 millió tonna a nemzetközi piacra kerülhet. Nem így Argentínában, ahol az esőzések elmaradása miatt a Bolsa De Comercio De Rosario a napokban 7 millióról 6,6 millióra csökkentette a búza idén betakarítható területére vonatkozó előrejelzését, és ezzel szerte is foszlottak az újabb rekordterméssel kapcsolatos várakozások a dél-ameriaki országban...

Ukrán és orosz gondok

Számunkra azonban fontosabb, ami tőlünk keletre történik. Ukrajna és Oroszország déli vidékein, különösen a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger környékén, ahol az aratás hamarabb kezdődik, a tavaszi hónapokban szokatlan szárazság uralkodott, ami erősen visszavetette a hozamokat. Az északabbra húzódó, csapadékosabb és így bőségesebb terméssel kecsegtető térségekben a búza betakarítását és a termény kikötőkbe szállítását eddig a kiadós esők hátráltatták. Délen a termelők egyelőre késleltetik az eladásokat, abban a reményben, hogy a felvásárlási árak emelkednek és fedezik a tavalyinál magasabb termelési költségeiket. Amint azonban az aratás nekilendül más országrészekben, az árak visszaesése várható. Igaz, a minőségi búza ára valószínűleg kevésbé csökken majd, ugyanis ebből az idén Ukrajnában és Oroszországban is kevesebb lesz a megszokottnál.

Ukrajnában helyi elemzők 26 millió tonna körüli búzaterméssel számolnak, ami 11 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Az ukrán növénytermesztők július 16-ig (a lapzártáig elérhető legfrissebb hivatalos közlemény szerint) 8,3 millió tonna búzát takarítottak be 2,4 millió hektárról, a termőterület 36 százalékáról. Tavaly ilyenkor már a terület 59 százalékáról lekerült a termény. Oroszországban az agrárminisztérium utolsó – nemzetközi piacelemzőknél már jóval pesszimistább – becslése alapján 75 millió tonna körüli búzatermés valószínűsíthető, ami csupán 2 százalékkal több az előző évinél. Az orosz termelők július 23-ig 9,5 millió hektáron, az egyébként 1982 óta legnagyobb termőterület 32 százalékán végeztek a búza aratásával, a betakarított termésmennyiség elérte a 33,6 millió tonnát.

Pandémia után, közben és előtt(?)

Magyarországon március első felében, még a járványügyi korlátozások bevezetése előtt megindult az alapvető élelmiszerek pánikszerű felvásárlása, aminek következményeként többek között a csomagolt búzaliszt is átmenetileg eltűnt az üzletek polcairól. A rendkívüli kereslet miatt a malomipar búzafelöntése márciusban és áprilisban mintegy harmadával meghaladta az ilyenkor jellemző volument. A búza beszállításában nem voltak fennakadások, ellentétben az élelmiszer-kiskereskedelem áruellátásával. A liszt lakossági kereslete azonban májustól, a korlátozások enyhítésével párhuzamosan folyamatosan csökkent, az üzletekben júliusra visszaállt a megszokott havi forgalom. Európa-szerte hasonló tendenciák érvényesültek, és a csomagolt liszt, a pékáruk, valamint a tésztaféleségek keresletének hirtelen növekedése nyomán a hazai lisztexport is megugrott, különösen márciusban. Az újtermésű búza iránt eddig visszafogott volt az érdeklődés a hazai malomipar részéről. Ugyanakkor az aratás megkezdése óta ütemesen zajlik a termények dunai szállítása a romániai Konstanca irányába. A júliussal elindult új évadban egyelőre Románia az Európai Unió vezető búzaexportőre.

Az ótermésű búza jegyzése Párizsban február utolsó hetén indult meg a lejtőn, a májusi szállításra szóló kontraktus március közepéig tonnánként 18 eurót veszített az értékéből, de április elejére már visszatornázta magát a 190 és 200 euró közötti sávba. A búzapiac a koronavírus-járvány közepette legjobban teljesítő árupiacok (ideértve a nem mezőgazdasági áruféleségek piacait is) közé tartozott. A termény iránti kereslet élénk maradt, a logisztikai problémákkal és kiviteli korlátozásokkal kapcsolatos hírek és félelmek több – nem csak meghatározó importőr – országot a tartalékok növelésére ösztönöznek. (Így például Kína március utolsó hetében 380 ezer tonna búzát vásárolt az Amerikai Egyesült Államoktól(!), immár a két ország közötti kereskedelmi konfliktus felszámolásának első lépéseként január közepén aláírt megállapodás keretében.) A hiánypszichózis általános eluralkodásának azonban gátat szabtak a globális terméskilátások és a várakozások, amelyek alapján a világ a 2020/2021. szezont közel 300 millió tonna búzatartalékkal, jó eséllyel történelmi rekordkészlettel kezdi, és akár újabb rekordtermésnek néz elébe (2. ábra).

Az új termésű búza jegyzése Párizsban harmadik hete a 180 és 190 euró közötti sávban ingázik (3. ábra), a technikai indikátorok alapján azonban nem érdemes bevásárolni a szeptemberi lejáratra szóló kontraktusból. Noha a közeljövőben inkább negatív kiigazítások valószínűsíthetők a termésbecslésekben, a gazdasági recesszió és a koronavírus-járvány fenyegető újabb hulláma sötét fellegként nehezednek többek között a terménypiacokra is.

A cikk szerzője: Dr. Potori Norbert