Rendszertani besorolásuk

A spanyol házatlan csiga (Arion lusitanicus Mabille, 1868) a puhatestûek (Mollusca) törzsén belül a csigák (Gastropoda) osztályába, szárazföldi csigák (Stylommatophora) rendjébe, és a simatestû házatlan csigák (Arionidae) családjába tartozik.

Leírásuk

Megjelenésük alapján könnyen összetéveszthetők a barna házatlan csigával (Arion rufus), melyet a 80-as évek elején, Barcs környékén figyeltek meg. Ám a barna házatlan csiga nincs terjedőben, így a hazai észlelések általában a spanyol házatlan csigára vonatkoznak. Színük leggyakrabban narancsszínû és az élénk vörösbarna közötti átmenet, de piszkosszürke, vagy éppen barna változatai is előfordulnak. Gyakoriak a zömök, nagytestû, közel 15 centiméter hosszúságú egyedek. Duzzadt elülső részük oldalán jellemző, nagy légzőnyílások találhatók, a hátuk felszíne erősen bordázott. Talpaik szegélye világosabb, oldalukon esetenként sötét sávok húzódnak.

Életmódjuk

A buja növényzettel fedett vegetációt, árokpartokat, elgyomosodott mezőgazdasági területeket különösen kedvelik. Élettevékenységük a nedves, csapadékos körülmények között intenzívebb, mint általában. Rejtőzködő életmódot folytatnak, éjszaka, borús időben aktívabbak. A sûrû növényzet takarása alatt napközben is könnyen rájuk akadhatunk, de leggyakrabban késő este, vagy hajnalban találkozhatunk velük. Magyarországon az elmúlt két év (2004–2005) csapadékosabb időjárása kedvezett a tovaterjedésüknek és felszaporodásuknak. A nedvesebb mikroklímájú, növényzettel dúsan benőtt területek ideális élőhelyet biztosítanak a spanyol házatlan csigák számára. Számos útjukba kerülő növényt elfogyasztanak, a zöld növényi részeken reszelő nyelvük segítségével szabálytalan alakú foltokat rágnak, vagy éppen tarrágást okoznak. Nyúlós nyálkájukkal, ürülékükkel szennyezik a termést. A tárolt zöldségeket a tárolókban is megdézsmálhatják. A föld alatti növényi részek (gyökerek, gumók) is áldozatul eshetnek a károsításuknak. Kártételüket csapadékos tavasz és nyár esetén egész évben megfigyelhetjük. Legnagyobb számban mégis a nyár végén, ősszel találkozhatunk velük, előfordulásuk gyakran gócosan jelentkezik. Szaporodásukra kedvező években két nemzedéket is fejleszthetnek. Tojásaikat levélzettől védett, árnyékos helyeken, közel a talajfelszínhez, sekélyen, a laza talajba rakják, telelésük is tojásalakban történik. Tojásrakásuk gyakran elhúzódó, a legtöbb tojást nyár végén rakják. A petékből közvetlenül (átalakulás nélkül) fejlődnek ki a fiatal csigák. Tömeges felszaporodásukat a csapadékos időjárás mellett az ugaroltatás, minimális talajmûvelési technológiák, a mûvelés nélküli vizes területek elhanyagolt, elgyomosodott élőhelyek előfordulása segíti.

Védekezés megelőzéssel, riasztással, vagy csalogatással (csapdázással). Figyelnünk kell a termőhely kiválasztásra, kerüljük a mély fekvésû, vizenyős területeket. Vízfolyások és gyepesített árok mellé, lehetőleg ne ültessünk tág térállású, értékes növényeket. Gyomos, ugaroltatott tábla mellé ne tervezzünk zöldséges kertet.

Csigákkal fertőzött terület közelében kerüljük a minimális talajmûvelési technológiákat. Vegyük figyelembe, hogy kora tavasszal végzett talajmunkákkal, jelentősen csökkenthetjük az egyedszámukat. Csigákkal fertőzött területeken mondjunk le a vastag, jól átnedvesedő talajtakaró alkalmazásáról. Amennyiben lehetséges reggel öntözzünk, és kerüljük az esti és gyakori öntözéseket. Lehetőség van az úgynevezett „csigakerítés” alkalmazására is. Ez 20 cm magasságú fémlemezből készül, a tetejét 45 fokos szögben visszahajtják. A visszahajló perem a csigák bevándorlási irányába nézzen. Egyes megfigyelések szerint bizonyos növények (begónia, fekete ribiszke, paradicsom, harasztok stb.) riasztó hatással van a csigákra. Ugyanakkor kiválóan csalogatja a csigákat a védendő területen kívül elhelyezett lédús növényi részek (burgonya és uborka darabok), vizezett korpa stb. A házatlan csigák rendszeres összegyûjtése különösen akkor eredményes, ha rejtőzködésre alkalmas, nedves, beárnyékoló anyagokat, eszközöket (vizes rongyokat, deszkákat, cserepeket) helyezünk a károsított területre. A hajnalban ezek alá rejtőzött csigákat rendszeresen eltávolíthatjuk és megsemmisíthetjük. Csigagyûjtésre jól beváltak a sörös csigacsapdák is. Ennek lényege, hogy mûanyag, vagy üvegpoharakat ásunk a védendő terület talajába, melyekbe csalogatás céljából kevés sört töltünk. Alkalmanként az összegyûlt csigákat eltávolítjuk, megsemmisítjük.

Biológiai védekezés

Egyes nyugat-európai országokban az indiai futókacsával védekeznek a házatlan csigák ellen. Ez a délkelet Ázsiából származó, furcsa, függőleges testtartású kacsa hatékonyan pusztítja a házatlan csigákat. Alkalmazásuk a spanyol házatlan csiga ellen is bevált. Házatlan csigák ellen, egy Magyarországon még nem engedélyezett készítmény, a Nemaslug is bevált külföldön. Ennek a „hatóanyaga” egy fonálféregfaj, ami a csigákat pusztítja. Itthon is kifejlesztett biológiai védekezés hiányában, segítő társaink lehetnek a természetes előfordulású, csigapusztító hasznos élő szervezetek. Ezek a nagytestû futóbogarak, varangyok stb. szívesen tartóz kodnak az ökológiai termesztésû zöldség és veteményeskertekben.

Védekezés kémiai anyagokkal, növényvédő szerekkel

Legismertebb az oltatlan mészpor alkalmazása. Csigaölő hatása azon alapszik, hogy a csigák közlekedő útjaira kiszórt mészpor a csigák nedves testén maró-, ölőhatást fejt ki. Kertészetekben gyakran eredményesen alkalmazzák. A mészpor rendszeres használata esetén számolni kell annak talaj- lugosító hatásával is.

A szántóföldi és kertészeti kultúrákban (palántaágyakban és üvegházakban) zöldségfélék, dísznövények és szamóca védelmére alkalmazható, forgalmazott csigaölő szerek is sikeresen pusztítják a csigákat. Ezek a Delicia csigaölő szer (5% metaldehid) 15–20 kg/ha adagban, Limex csigaölő szer (6% metaldehid) 0,6 g/m2, Mesurol csigaölő szer (4% merkaptodimethur) 3 kg/ha, Detia Degesch Schneckenkorn (6% metaldehid) 0,6 g/m2.

Szabadföldön sorközbe, sávosan, kupacokba kell kihelyezni a csigaölő szert, ügyelve arra, hogy a friss gyümölcsre, és a zöld növényi részekre ne kerüljön.Hajtatásban, a fóliasátor szélén, a búvóhelyek környékén szabad sávosan a talajfelszínre helyezni, úgy hogy az ne kerüljön a szélső sorok leveleire, terméskezdeményeire.  A szereket felülről a növényállományra szórni tilos! A csigaölő szerek közvetlenül nem használhatók olyan zöldségfélékben (zöldhagyma, kapor, saláta, spenót, sóska), melyeknek a friss része kerül fogyasztásra. Azonban a kerti közlekedő utak mentén, valamint a kerítések mellett elővigyázatosan alkalmazhatók.

A spanyol házatlan csiga, különösen csapadékos évjáratban jelent veszélyt a kertészeteknek. E hívatlan jövevénnyel is fel kell vennünk a küzdelmet. A védekezésnél sose felejtsük el, hogy a védekezés a megelőzéssel kezdődik, de szükség esetén a gyári készítmények bevetésével folytatódik. Erős fertőzés esetében természetesen e módszerek együttes alkalmazása is szükségessé válhat.

A cikk szerzője: Cziklin Margit