A zöldborsó elsősorban a feldolgozóipar alapanyagául szolgál, hiszen ma már a termény többsége konzerv- vagy gyors- fagyasztott termékként kerül a fogyasztóhoz.



A feldolgozott zöldborsót Magyarországon mintegy 15–20 ezer hektáron termelik meg. Ma már a zöldborsótermelés a nagy értékû, nagy teljesítményû önjáró fésûs rendszerû betakarítógépekre alapozódik.



A cikk a zöldborsó szántóföldi, gépesített termeléstechnológiáját mutatja be termelő gazdaságokban végzett vizsgálatokra alapozva.



A tapasztalatok összefoglalásával és a termeléshez szükséges gépek üzemi és gazdaságossági mutatók ismertetésével a korszerû zöldborsó technológia elterjesztését kívánjuk elősegíteni.

A termelés-technológia meghatározó gépeinek bemutatása



A zöldborsótermelés technológiájának igen fontos eleme a talajelőkészítés, amelytől a kelés egyenletessége, az öntözés sikere, a betakarítási veszteségek mértéke is függ. Ezért a termelők a legkorszerûbb talaj-előkészítési technológiákat alkalmazzák.



A VÄDERSTAD RAPID SUPER vetőgép gabonafélék és borsó vetésére alkalmas, tolóhengeres vetőszerkezettel rendelkezik. Három fő egysége van. A vetőgép első egysége a vetőelemek előtt helyezkedik el. Ez az egység Crossboard-simító rendszerből, Agrilla kombinátoros, tárcsás, ill. merev fogas lazító egységekből választható eszközkombinációból áll, amely a vetéshez szükséges jó magágy előkészítését teszi lehetővé a vetéssel egy menetben. A második egység a nagy átmérőjû (400 mm) tárcsás csoroszlyákat tartalmazza, amely a magon kívül a mûtrágyát is az előre beállított mélységbe helyezi. A tárcsák oldalán helyezkedik el a gumiágyba épített önbeálló csoroszlyacső. A harmadik egység a hátsó tömörítő kerekek segítségével a sorokat megnyomja, majd egy követő borona a talaj felszínét sekélyen meglazítja, ezáltal csökkentve az evaporációt. A nagy átmérőjû tömörítő kerekek a vetési mélységegyenletességet vannak hivatva szolgálni, melyek a teljes munkaszélességen osztják el a gép tömegéből adódó terhelést. A töltési idő csökkentése érdekében nagy térfogatú (3700 l) magtartály található a gépen. A típus C sorozata mûtrágya kiszórására is alkalmas. Lehetőség van a menet közbeni vetési mélységkorrekcióra is, amelyet egy munkahenger segítségével végezheti el a traktorvezető a fülkéből. A korrekció mértéke ±3 cm.



A széles gumiabroncsok, vagy ikerkerekek esetében kiegészítő járószerkezetet is fel lehet szerelni a gépre. Használatával a teljes munkaszélességben a vetés előtt a talaj megfelelően tömöríthető. A kiegészítő járószerkezet a gép fordulási sugarát is csökkenti.



A vetésellenörző monitor (Control-Station) valamennyi fontos információval ellátja a gépkezelőt, kijelzi a fellépő hibákat, és a vetés fontosabb paramétereit (magmennyiség). A vetőgép John Deere 8000-es sorozatú traktorral, vagy ezzel azonos kategóriájú erőgéppel üzemeltethető.



A PLOEGER EPD 530 típusú önjáró zöldborsó betakarítógép a zöldborsó egymenetes betakarítására, tisztítására szolgál. A borsóhüvelyeket a bokorról a gép fésülő rendszerû szedőszerkezete választja le, majd ezt az anyagot juttatja a cséplőszerkezethez. A szedőszerkezet felhordó szalagja a lefésült zöldanyagot az etetőnyíláson keresztül a perforált forgó külső cséplődobba juttatja, amely a dob vége fele tereli az anyagot. A fő verődob lapátjaival, illetve a segéddob a zöldanyagot a cséplődob belső falához dörzsöli, amitől a borsóhüvelyek felnyílnak. A borsószemek a dobrostán áthullva a tisztító rázóponyvára (manson szalag) kerülnek. A két oldalsó rázóponyva elősegíti a borsószemeknek és azon borsóhüvely- és levéldarabkáknak a különválasztását, amelyek a borsószemekkel együtt a dobrostán áthullottak. A borsószemek visszagurulnak a középső gyûjtőszalagra, majd a szívóventilátorok tisztítása után a serleges felhordón keresztül a terménytartályba kerülnek. A terménytartály megtelésekor, annak tartalmát magasítóval ellátott tehergépjármûbe is át lehet fejteni, az ürítőszalag segítségével. A megfelelő mûködéséhez a teljes gépet a szintező szerkezet terepviszonyoktól függetlenül vízszintes helyzetben tartja. A gép a fedélzeti számítógép segítségével a fontosabb üzemeltetési paraméterekről informálja a gépkezelőt.

A géphasználat költségei



A zöldborsótermelés gépi technológiájának bemutatása a mellékelt táblázat alapján történik. A táblázat tartalmazza a munkamûvelet megnevezését, az adott mûvelet során alkalmazott munkagépet és az ahhoz kapcsolt erőgép típusát, a gépkapcsolat mûszakteljesítményét. Ökonómiai adatok közül a munkagép és az erőgép beszerzési árát és mûszakórára jutó használati költségét, valamit a gépkapcsolat használati költségét. [2]



Látható, hogy az egyes munkamûveletekhez kapcsolódóan meghatározásra került a gépkapcsolatok esetében a 100 ha termőterület mûveléséhez szükséges gépi munkaidő. Eredményül kaptuk az egyes mûveletek 100 ha-os volumenéhez kapcsolódó költségeit, amelyek összegzésével megkapjuk a 100 ha zöldborsótermesztés összköltségét, s hektáronkénti fajlagos költséget is.



Az eredmények alapján megállapítható, hogy a munkagépek használati költsége (2 538 000 Ft) töredéke az erőgépek használati költségének (14 040 000 Ft), az össz géphasználati költség pedig 16 578 000 Ft. Egy hektárra vetített értéke 165 000 Ft.



A zöldborsó-betakarítás során a szállítási munkamennyiség 800 munkaórányi kapacitást köt le, hiszen a szállítás közvetlenül a távoli feldolgozó üzembe történik közúti szállító jármû felhasználásával, amelynek kapacitása 15 t. Számításaink szerint egy szállítási fordulóval 1–1,2 ha termőterület terménye szállítható be. A fordulóidő mintegy 6–8 óra.



Mindennek hatására a mûveleti költségarányok ismeretében megállapítható, hogy az összes költség 39%-át a betakarítás, 31%-át pedig a terményszállítás mûvelete teszi ki. Ezt követi a vetés 6%-kal, a mélyszántás és az öntözés 4–4%-kal, s a technológia többi munkamûveleteinek költségarányai jellemezően 1% alattiak.



A hatékony munkavégzés céljából megbízható minőségû és nagy értékû „nyugati” erőgépekkel számoltunk. Ezáltal az erőgépek beszerzési és használati költsége is jelentős. Természetesen megfelelő teljesítményszintû alacsonyabb mûszaki színvonalú erőgéppel is elvégezhetők az előírt munkamûveletek, ez esetben az általunk kalkulált géphasználati költség csökkenésére számíthatunk.



A termelés-technológiában alkalmazott gépek beszerzési költsége 28 1 08 000 Ft. Ez az összeg egynegyed-háromnegyed arányban megoszlik a munkagépek (67 436 000 Ft) és az erőgépek (213 582 000 Ft) között. Az erőgépek esetében megfigyelhető, hogy a talajmunkák és a vetés végzéséhez 1 db 150 kW motorteljesítményû erőgépet alkalmaztunk, míg a talajfelszín elmunkálás, tápanyag-utánpótlás, a növényvédelem, -ápolás, a tápanyag- és vetőmagszállítás feladatait 2 db 65–70 kW teljesítményû erőgép látta el. Igen jelentősen növeli a beruházási költségeket a magajáró betakarítógép beszerzési ára. A közúti szállító jármû esetében sikerült egy alacsony használati- és beruházási költségszintû géptípussal megoldani a feladatot. Ennek ellenére a szállítási munka költsége jelentős.



100 ha-os zöldborsótermesztés gépi munkaigénye 1487 mûszakóra, amelynek több, mint felét a szállítás teszi ki. A legnagyobb teljesítmény-kategóriába tartozó traktor számára a talajmûvelésen és vetésen kívül nem jut más feladat, így e termeléstechnológiában a mûszakóra teljesítése csupán 175 mûszakóra. A kisebb teljesítményû erőgépek mûszakóra-tejesítése összességében mintegy 300 mûszakóra.



A jó terméseredmény érdekében elengedhetetlen az öntözés. Az alkalmazott lineár rendszerû öntözőrendszer 100 mûszakórát üzemelt, amelynek gépi költsége mintegy 500 ezer forint.



A magajáró betakarítógép 100 mûszakóra teljesítése jelentős költséggel jár (6 438 000 Ft).



A különböző mûveletcsoportok gépi költségének arányát tekintve a betakarítás költségaránya a legjelentősebb (70%), ezt követi a talajmunkák aránya (10%), a vetés mûvelete (8%), majd a növényvédelmi munkák (5%), a sort a tápanyag-utánpótlás és az öntözés (3–4%) zárja.

Megállapítások



Vizsgálataink bizonyítják, hogy a zöldborsótermelés jelentős gépi munkaköltséggel párosul. Mindezt nehezíti, hogy a speciális betakarítógép magas beszerzési ára és ez által a jelentős fajlagos használati költsége, amely csak kedvező kihasználással és jó munkaszervezéssel mérsékelhető. E miatt beszerzésük sok esetben a feldolgozók, termeltetők feladata, a termelők egy része erre képtelen.



A gépek jobb kihasználása miatt célszerû a betakarítási és feldolgozási idényt kiszélesíteni. A termelés szakaszolására különböző időpontokban vetett, különböző tenyészidejû fajták szolgálnak. A szakaszolás módját általában a feldolgozó határozza meg, és állítja össze a vetéstervet. Nagy gazdaságok azonban ezt önállóan is elvégezhetik.



A betakarítás, a talajmunkák és a vetés a legjelentősebb költségviselők, az össz gépi munkaköltség mintegy 88%-át teszik ki.

Kapcsolódó irodalom:

A cikk szerzője: Dr. Magó László