Az idei tavaszra is a csapadékhiány a jellemző, amely egy enyhe telet és kevés havat követ, tehát a talajban megőrződött nedvesség kincset ér a tavaszi vetésű növények csírázásához és kezdeti fejlődéséhez, ill. az ősziek tavaszi vegetációjának indulásához.

Hogy mennyi csapadék őrződött meg a talajban, nagymértékben az őszi alapművelésektől is függ. Az elővetemény utáni tarlóműveléssel és mulcskezeléssel majd a kombinált, mélyebb lazító és sekélyebb porhanyító-keverő mulcsműveléssel, ill. minden esetben a talajfelszín visszazárásával lehet a legtöbb nedvességet konzerválni a talajban. A tarló- és a mulcskezeléssel felgyorsítható a szerves tarlómaradványok lebomlása, növelhető a talajlakó mikroorganizmusok tevékenységének intenzítása, csökken az áttelelő kórokozók élettere, az újrafertőződés veszélye, csökken a növényvédő szerek használata, javul a talajszerkezet és a talaj vízgazdálkodása, csökken az aszálykárosító hatása, sőt még a későbbi művelések energia­igénye is mérséklődik. Ugyanakkor csapadékhiányos időszakban különösen fontos szabály, hogy csak annyira szabad a talajt bolygatni, amennyire feltétlen szükséges, ugyanis minden talajbolygatás nedvességvesztéssel is jár.

Az enyhébb csapadékhiányos és szelesebb telek – mint az idei is volt – az alapművelés során a talajfelszín elmunkálását és lezárását is szükségessé teszik. Az ősszel nem megfelelően tömörített és lezárt talaj tavasszal porosodásra lesz hajlamos. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az őszi alapművelés során a képződött rögök felaprításra kerüljenek, mert a nem felaprított, csak betemetett rögök az enyhe tél folyamán nem porhanyulnak át és ez gondot okoz a tavaszi magágykészítésnél.

Az enyhe tél, a melegebb, szárazabb tavasz alatt a talaj folyamatosan veszít a nedvességtartalmából. A nedvességhiány miatt visszaesik a talajban a morzsalékképződés és a talajszerkezet degradálása következik be (pl. porosodás). A hiányzó nedvesség hátráltatja a biológiai folyamatokat is a talajban. A nedvesség hiánya a felső rétegben gátolja a talaj mélyebb rétegeiben tárolt nedvesség hasznosulását is. A különböző talajművelési eljárások során, a talaj mikro- és makroporozusságát lehet befolyásolni és az összporozus térfogat változása határozza meg a beavatkozás kedvező, vagy kedvezőtlen irányát. Az összporozus térfogat számszerűsíthető és a legnagyobb hatással van a talaj vízforgalmára, a gyökérzet fejlődésére és az aeróziós viszonyokra. A tavaszi magágykészítés során is az ideális talajszerkezet létrehozásával, az optimális pórushálózat kialakítására kell törekedni. Az ideális talajszerkezet jellemzői a talaj különböző mélységi rétegeiben:

1. Felső, magágymélységben: morzsalékos, nedvességmegkötő, sok mély bioporust tartalmazó laza réteg, tömörebb magágyfenékkel;

2. Felső, középső réteg: sarkosabb aggregitumokból felépülő, kissé tömődött, de elegendő biogén perforációt tartalmazó, gyökerekkel jól átszőhető talajréteg;

3. Alsó, középső réteg: gyengén tömődött, poliederes szerkezetű, a gyökerek növekedésének helyt adó talajréteg;

4. Altalaj: tömörítetlen, jó vízmozgású altalaj.

A tavaszi vetésű növények (borsó, cukorrépa, kukorica, napraforgó, szója, cirok stb. magágykészítése és vetése során az idén a legfőbb feladat a legkevesebb talajmozgatással és a talaj nedvességének maximális megőrzésével járó műveletek megválasztása és alkalmazása. Ez a műveletek gyors egymást követésével, a művelési menetszámok csökkenésével, kapcsolt (magágykészítő + vető) gépek, ill. kombinált (összeépített vetőgép és talajművelőgép) vető aggregátokkal valósítható meg leginkább.

Külön munkamenetben végzett magágykészítés és vetés

A külön munkamenetben végzett magágykészítés és vetés során a két művelet a lehető legrövidebb időben kövesse egymást, hogy a vetőmag még nyirkos, aprómorzsás talajba kerüljön és mihamarabb lépjen kontaktusba a talajjal, majd betakarva a vetett sorok és sorközök is lezárásra kerüljenek. Ezeknél a műveleteknél rendkívül fontos, hogy a magágykészítés csak a szükséges (vetési) mélységben valósuljon meg, a mozgatott talaj lehető legkisebb mennyisége mellett és a magágy felszíne minden esetben visszatömörítésre kerüljön. A magágykészítő elejére, nyomlazító kapák felszerelése ajánlott a traktorkerekek vetési mélységét befolyásoló, tömörítő hatásának mérséklésére az egyenletes kelés érdekében. A részben mulccsal borított területen a magágykészítőket lúdtalpkapákkal felszerelve célszerű alkalmazni és azok elejére mulcstakarás esetén száraprító tárcsasort, vagy száraprító késes hengert, ill. ezek kombinációját felszerelni, amely az áttelelt szármaradványokat felaprítják, talajba keverik és így a magágykészítő kapák egyenletesebb mélységtartás mellett képesek aprómorzsás, porhanyós magágyat készíteni (Framest, He-Va, Horsch, Kerner, Satex, Väderstad, Wallner stb.).

Szárazabb körülmények között célszerűbb a magágykészítőkhöz nehezebb széleróziónak kitett területeken a magágy felszínét mintázó (mikrobarázdált, spirális stb.) hengereket választani. Erre a feladatra a magágykészítőknek igen széles választéka áll rendelkezésre a piacon.

A legnevesebb külföldi gyártók (Bednar, Dal-Bo, Farmet,  Horsch, Lemken, Quivogne, Kverneland, Kongskilde, Rabe, Kuhn, Multiva, Väderstad stb.) mellett számos hazai gyártó (Busa, Framest, Kühne, Omikron, Metalwolf, Vadkert stb.) is kínál többféle munkaszerszámmal felszerelt (különböző munkaszélességű) magágykészítőt.

A jó mélységszabályozású, kisebb földmozgatással dolgozó kapákkal felszerelt és dupla szabályozható nyomással dolgozó előtömörítő hengerekkel rendelkező magágykészítőket célszerű előnyben részesíteni.

Magágykészítés és vetés egy munkamenetben kapcsolt gépekkel

Jó megoldást kínálnak az egymenetes magágykészítéshez a traktoron alkalmazott mellső függesztésű magágykészítő gépek és a traktorra hátul függesztett vetőgépek. Ebben az esetben egy időben történik a magágykészítés és a vetés.

Az ilyen kombinációhoz választhatók a Güttler Kft. Avant és Duplex tolt kivitelű magágykészítői, amelyek háromsoros rugós­ szárú, 15 cm-es húzástávolságú, nyílhegyű kapákból és egy- (Avant), ill. kétsoros (Duplex) prizmahengerből épülnek fel. Az Avant modellek kilencféle munkaszélességgel érhetők el 2,5–6,15 m között. A Duplex modellek munkaszélessége 2,92 és 6,05 m közötti munkaszélességekkel készülnek. A velük egy menetben üzemeltethető vetőgépek munkaszélessége a magágykészítő gépek munkaszélességéhez igazítható.

A tavasszal használt vetőgépek közül a keskeny sortávú cukorrépa és szója függesztett szemenként vető gépeknek a 6/8 és 12 soros változatai  választhatók a kapcsolt üzemmódhoz. A széles sortávú (kukorica, napraforgó), szemenként vető gépek közül pedig a 4/6 és 8 soros változatok illeszkednek a frontfüggesztésű magágykészítős kombinációkhoz. Sajátos gépkombinációt kínál a vízmegőrző, egymenetes magágykészítő-vető kombinációra a Lemken. A profi talajművelő és vetőgépgyártó a Solitair 25 KA pneumatikus starter műtrágya-kijuttató és sorvető gépére elől vonórúd alatti beépítéssel különböző magágykészítő egységek (Zirkon aktív forgóborona, System-Kompaktor passzív magágykészítő) csatlakoztathatók, mögé pedig az ikersorban deltáben vető Azurit DeltaRow 6, vagy 8 soros szemenként vetőgép. A gépkapcsolás a traktorra hátul féligfüggesztett kivitelben csatlakoztatható.

Az első szekcióban dolgozó magágykészítő egységek készítik elő a vetőágyat, az elektromos meghajtású, pneumatikus üzemű Solitair 25 juttatja ki az iker sorok közé a starter műtrágyát és látja el vetőmaggal az elektromos meghajtású Azurit vetőelemeket. Mivel a vetőegységek is nagy vetési sebességre képesek, így a gépcsoport területteljesítménye a munkaszélességtől függően is kiemelkedő lehet.

A cseh Farmet a 3 és 8 m közötti munkaszélességben készülő Falcon PRO talajművelő-vető gépkombinációjával oldja meg az egymenetes magágykészítési és vetési technológiát. A féligfüggesztett gépek vonórúdjával összeépített osztott (vetőmag/műtrágya) tartálya alatti térben cserélhető magágykészítő modulok helyezhetők el, amelyeket a gép vontatására szolgáló gumiabroncshenger követ. A gép alvázának hátsó függesztő szerkezetére különböző pneumatikus gabona és szemenként vető gépek csatlakoztathatók.

Ugyancsak a magágykészítő-vetőgép összeépítésére kínál megoldást az osztrák Pöttinger is. A FOX vibrációs kapás tömörítő hengeres rövid magágykészítője, vagy a LION forgóboronái kapcsolhatók össze a szemenként vetésre is alkalmas AEROSEM PCS (Precision Combi Seeding) vetőgéppel és így egy menetben képesek a magágykészítésre a starter műtrágyák kijuttatására és a különböző tavaszi vetésű kultúrák szemenkénti vetésére. A lengyel Rolmako cég is kínál 2,5–4,0 m közötti munkaszélességű, két kapasoros, hátsó függesztésű vetőgéppel összekapcsolható, függesztett magágykészítő gépeket, amelyekkel egy menetben idő- és művelettakarékosan végezhető el a magágykészítés és a vetés. A különböző egymenetes gépkapcsolásokkal 50%-kal csökkenthető a munkamenetek száma, ilyen arányban mérsékelhető a gépek okozta talajtömörítés és nemcsak a nedvességet lehet megőrizni, hanem időt is lehet nyerni, hogy a mag optimális időben kerüljön a talajba.

A vetőgépek felszereltsége

A száraz körülmények között végzett tavaszi vetéseknél a vetőgépek talajban dolgozó részeinek megválasztására kell megfelelő figyelmet fordítani, amelyeknél a legfontosabb kritérium, hogy azok a legkisebb talajmozgatással dolgozzanak.

A vetőelemek csoroszlyakocsijára elől felszerelt rög- és mulcsrendezők közül a terelő-egyengető lapokat célszerű előnyben részesíteni, a nagyobb bolygatást végző terelőcsillagokkal szemben. A magbarázda nyitásához a jó mélységszabályozású kéttárcsás, keskeny hasítékkal dolgozó csoroszlyákat ajánlatos választani, széles mélységhatároló kerekekkel. A mag-talaj kontaktus javításához, a csoroszlyakocsikon legyen magbarázda fenék igazító és tömörítő, valamint a vetőmagot a talajba nyomással rögzítő magnyomó kerék. A magbarázdába kivetett magok takarására is a V-alakban futó gumipalástú, állítható talajnyomású magtakaró kerekek használhatók leginkább, amelyek mögött száraz körülmények között sortömörítő rácsos hengerek használata kínálja a legjobb megoldást, ugyanis a rugósfogú és egyengető-simító, L-alakú sortakarók nem tömörítenek eléggé.

Strip-Till és direkt vetés

Jó szerkezetű talajokon száraz körülmények között tavasszal további megoldást kínál a Strip-Till sávos művelésen alapuló vetés is.

Ebben az esetben csak az elvetett sorok 20 cm-es sávszélességében történik meg a magágy előkészítése, amelybe a vetőelemek el is vetik a magokat. Természetesen ez kombinálható a starter és alap műtrágyák különböző mélységű sávos kijuttatásával is. A terület nagyobbik (70–74%-os) részén bolygatatlan marad a talaj és így kevesebb nedvesség távozik belőle. Természetesen a bolygatatlan területen kémiai gyomirtással kell védekezni a gyomok ellen. Ehhez a megoldáshoz választhatók a KITE rendszerében használt Ortmann Strip Till technológiák. De számos európai gyártó is (Bednar, Farmet, Kuhn, Mzuri stb.) kínál Strip Till technológiákat.

Az egyik legbevállaltabb típus, egy lengyel gyártónak, a Mzuri-nak a Select Pro-Till 4T robusztus gépe, amelyet különösen Nagy-Britanniában, Észak-Németországban és a Benelux Államokban használják szívesen a gazdaságok. A talaj bolygatása nélkül dolgozó direktvetőgépek is megoldást kínálnak a széles sortávú, tavaszi kultúrák szemenkénti vetéséhez. Több európai vetőgépgyártó is kínál olyan pneumatikus szemenként vető változatot, amely direktvetésre is használható. Ezek robusztus csoroszlyakocsikkal, 200 kg/db feletti csoroszlyaterheléssel készülnek és hasítékba helyezik ki a vetőmagot, amelyet azonnal le is zárnak.

Erre a célra Magyarországon elsősorban a John Deere, a Kuhn direktvető gépei terjedtek el.

A cikk szerzője: Dr. Hajdú József