Előzetes becslések szerint idén 1,2 millió tonna termésre lehet számítani, ezért különleges figyelmet érdemel ez a kultúra. A Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztériumba nemrégiben teltházas rendezvény, az Útkeresés előadások negyedik állomásaként megszervezett Napraforgó Fórum vonzotta az érdeklődőket. Hazánkban a napraforgóé a harmadik legnagyobb vetésterület, amely egyre növekszik. Megjegyezzük, hogy tavaly 16 százalékos volt a termésnövekedés a 2004. évihez képest. Az Európai Unióban Franciaország után a második helyen állunk eredményeinkkel. Termesztési mutatóink alapján az utóbbi években mind Európában, mind a világon előkelő helyet foglalunk el.
A növekvő hazai termelés számára, nagy felvevő piacot jelentenek az EU 15-ök országai. A termésünk 50 százalékát magként exportáljuk, pedig a hozzáadott értékkel (nem nyersanyagként történő értékesítéssel) nagyobb nyereséget érhetnénk el. A piaci lehetőség növekszik – különös tekintettel a növényi olajokra –, mivel potenciális exportőrként jelenhetünk meg a világpiacon. Export célpiacainknak tekinthetjük Hollandiát, Olaszországot és Törökországot.
A feldolgozás és értékesítés kérdése azonban fontos problémakört jelent, ezért az előadásokon kiemelten foglalkoztak a szakemberek ezen kérdéscsoporttal. A jövő irányainak jellemzői: a versenyképes termelési színvonal, a kínálati ár valamint a logisztikai és marketing feltételek.
A magyar napraforgóár a világtendenciával változik, de inkább valamelyest alatta marad az átlagosnak, ami a versenyképességet tükrözi. Ez évben némi töréssel számolhatunk, ám a 2007–2010-es időszakra az állandósulás lehet a jellemző. A támogatási rendszerben várható az SPS üzemsoros támogatási rendszer, amelyre azonban csak 2008-ban térhetünk át. A területalapú támogatás egységes lesz és előírja a kötelező pihentetést, ami a területek mintegy 10 százalékát érinti majd. Ezeken a területeken csak energetikai célú növények, – tehát napraforgó is – termeszthető.
Előzetes becslések szerint 2010-ig komoly gabonafelesleg keletkezik majd, melynek fő oka a csökkenő állattenyésztés. A napraforgó viszont kivételes ágazat, ezért biztató piacot jósolnak a közgazdaság elemzői. Mivel biodízel alapanyag lehet, szilárdulhat a kereskedelmi oldal.
A napraforgó-feldolgozás szemszögéből érdemes megvizsgálni a felvásárlás és az üzleti taktika szempontjait, ugyanis figyelembe kell venni a többi olajos növényt is, (mint például a repce és a szója, de a feltörő kókusz- és pálmaolajjal is számolni kell). Összességében 8–9 százalékos emelkedés prognosztizálható az olajos növényeknél.
Az árak alakulásánál természetesen a különböző olajnövények hatnak egymásra (feldolgozási technológia/átfedések). A szója és a repce áralakulása a napraforgóra rányomja a bélyegét. A legnagyobb előállítók (USA, Argentína, Brazília) és fogyasztók, (elsősorban Kína) meghatározóan hatnak az olajiparra. Ezzel a jövőben is mindig számolni kell, nemcsak napjainkban.
Az Európai Unióban a feldolgozás 4 millió tonnáról 3,6-ra csökkent. Súlypont-eltolódás mutatkozik a termelés és magfeldolgozás területén. Mivel Franciaországban gazdaságosabban állítható elő a repce, ez eltolja az irányt afelé. Spanyolország a legjelentősebb olajfogyasztó, de támogatás hiányában (szárazság) nem gazdaságos a termelés náluk, ezért elfordulnak tőle a termelők és szerkezetet váltanak. Ez viszont nekünk kedvező, hiszen Európa napraforgó igénye növekedni fog, a feldolgozóipar pedig keletre terjeszkedik. Hazánk fekvése kedvező, a dunai szállítás lehetősége előnyt jelent és nagy hagyományaink is vannak e területen. Sőt, az olaj és az olajtermékek vámmentességet élveznek.
A feldolgozás kérdésénél is figyelembe kell venni a többi olajosnövény helyzetét. A szója termesztése csökken, a repcéé pedig pályára áll.
A növénytermelési integráció egy cél érdekében összefogja a termelőket, és erre a szervezettségre ma nagy igény van. Az integráció tartalmazza a termelés, a betakarítás utáni szakasz és a piacra lépés meghatározását, továbbá a mennyiséget, a szállítóképességet valamint a pénzügyi feltételeket komplexen. Meg kell vizsgálni, hogy mit és mennyit igényel a piac, és ezt ellátják-e az integrátorok. Minél speciálisabb egy áru, annál több igény van a szervezett integrációra. Ez persze nagyobb kötöttséget is jelent. Az olajosnövényekről elmondható, hogy viszonylag szervezett keretek között folyik a termesztésük. A vásárló és a feldolgozó egyaránt arra törekszik, hogy ne ő tároljon, a logisztikai feladatokat a termelőktől várják. A termelésnek és az azt követő fázisnak kell integrálódnia, fokozottan szerveződnie, közép- és hosszú távra egyaránt. Az intervenciós megoldásról mindenképpen váltani kell. A napraforgó esetében is kimondható, hogy globálisan az exportlehetőséget az önköltség és a szállítás dönti el.
A precíziós gazdálkodással a termelés költsége optimálisan a legkedvezőbb lehet. A GSP talajminta vétel sok olyan információval szolgál, ami a költségversenyben nélkülözhetetlen, hiszen egy területen belül is mutatkoznak változó igények a talajvizsgálatok alapján. Így egyszerre megvalósítható az optimális és minimum (differenciált) kijuttatás.
A napraforgó kereskedelmi piacánál figyelembe kell venni, hogy Oroszország és Ukrajna termelési színvonala növekedni fog. Erőteljesen termel olajat és magot arra a piacra, ahol mi is szeretnénk eladni. Bár a piacon a csatlakozottak közül az első helyen vagyunk napraforgótermelésben, sajnos marad a lokáció (hazánk 3 régióra osztható az árképzés szempontjából). Fontos, hogy a régió milyen távolságra van a vevőtől és a feldogozóktól (szállítás), ami eldönti az értékesítést, de nem tudja megváltoztatni a piaci pozíciót.
Az integráció alapelvét „Ha nem a piacra termelünk, eladhatatlan árut termelünk!” érdemes a gyakorlatban megfontolni.
A cikk szerzője: Keresztes
