A faiskolai, szőlőiskolai szaporítóanyag és a telepítési anyag a veszélyes és karantén károsítók világrészek közötti terjesztője lehet. Ezért nagyon fontos a növény-egészségügyi előírások betartása.



Szaporítóanyag-előállítás

A fás növények szaporításának alapvetően két módja van:

Telepítési anyag előállítás

A telepítési-, vagy ültetési anyag előállítása az oltványiskolában történik, ahol a magonc, gyökeres dugvány, a szemzőhajtás, vagy oltóvessző további fertőzéseknek van kitéve. A nagy állománysûrûség miatt a betegségek futótûzként terjednek. A lappangva hurcolt betegségek kifejlődhetnek, továbbterjedhetnek. A környezetből érkező kórokozók is fertőzik a növényeket, szívó-, rágó kártevők pedig sebet okozva utat nyitnak sebparazita kórokozóknak. Az oltás, szemzés is sebészi beavatkozás, ami mindig sebfertőzés veszélyével jár.



Kórokozók

A maggal terjedő himlő-gyûrûsfoltosság-, szilvatörpülés-, kéregnekrózis- és érdeslevelûség-vírusok nagymértékû hazai terjedését az árutermelő gyümölcsösökből származó magok okozták. A magok vírusfertőzöttségét csak a „leopárdfoltos” kajszi magon tudjuk meghatározni. Alannyal és nemes szemző- vagy oltóvesszővel a legtöbb vírusbetegség átvihető az oltványba. Az agrobaktériumos golyva kórokozója a faiskola talajában több éven keresztül, életképesen megmarad, sebeken keresztül fertőz. A kórokozó gyümölcsfákon gyökérgolyvát, a szőlő gyökerén és törzsén is golyvásodást okoz.  Az erwiniás tûzelhalást okozó baktérium valamennyi almatermésû gyümölcs- és számos rózsafélékhez tartózó díszfát, bokrot fertőzhet. A kórokozót valamennyi hasznos és káros rovar, felcsapódó esőcsepp, faiskolai eszköz és az emberi kéz is terjeszti. A lisztharmat betegségek, a venturiás varasodás, blumeriellás, gnomoniás, fabreás, fillosztiktás, polisztigmás levélfoltosság, tafrinás levélfodrosodás, sztigminiás levéllyukacsosodás, szőlőnél az orbánc és a peronoszpórás levélfoltosság fertőzésének veszélyét fokozza a közelben lévő idős, gondozatlan ültetvény. A hajtások, vesszők foltosodását, majd száradását okozó nektriás, leukosztómás, fomopsziszos, és leukosztómás mikro-gomba a szaporítóanyaggal, a széllel, és az oltó-szemzőkéssel egyaránt terjedhet, és fertőzheti az oltványokat. A gazdacserés fejlődésû rozsdagombák faiskolai előfordulásával, csak ott kell számolnunk, ahol a rokonságban nem lévő két gazdanövény egymás közelében található. Például a gimnosporangiumos rozsdagomba gazdanövénye az almatermésû fajok mellett a boróka fajok. Elegendő védekezés, ha nem egymás közelében termesztjük a két különböző fajhoz tartozó gazdanövényt. A xilofág bazidiumos makro-gombák, vagyis a farontó taplók sebparaziták, fertőzésük az oltás, szemzés vagy szemre-metszés, vadalás helyén következhet be. Mivel az elhanyagolt fákon, bokrokon, szőlőtöveken, nyesedéken nagyszámban fejlődő termőtestek, taplók egész évben fejlesztik a bazidio-spórákat, a fertőzés csapadékos időben bekövetkezhet. A rozelliniás és a rözlériás gyökérparazita gomba rövid forgóval üzemelő faiskolákban, gyökérmaradványokon több éven keresztül fennmarad, hosszú lappangási ideje miatt az őszi kitermeléskor még nem vehető észre. A verticilliumos, pitiumos és fitoftórás talajgombák a fejlődő gyökereket sebzésen keresztül fertőzik, és hervadásos megbetegedést okoznak. 

Kártevők

A talajban élő fonálférgek szájszuronyukkal megsebzik a vékony gyökereket és utat nyitnak a talajgombáknak, és a NETU vírusok vektorai. A levéltetvek, kabócák nemcsak szívásukkal, hanem a vírusbetegségek terjesztésével is nagy kárt okoznak.



Az alma alany gyökérzete a vértetû-, a szőlő alany gyökérzete a szőlőgyökértetû- (filoxéra) gubacsaiban viszi magával a károsítót. A károsítóval szemben ellenálló alany nem pusztul el, de gyengíti a növényt és terjeszti a tetveket. A lombrágó bogarak, és hernyók oly mértékben csökkentik az asszimiláló felületet, hogy az oltványok egy év alatt nem érik el a szabványos méretet. A nagy munkával beoltott nemes szem kirágásával, odvasításával az ormányos bogarak, barkók, rügykárosító hernyók, pockok, nyulak nagy kárt okoznak. A talajmunka alkalmával a talajlakó lárvák összeszedegetésével hasznos fácánok, és háziszárnyasok a nemes szemből fejlődő hajtás lecsípésével szintén tönkreteszik a szemzést. A cserebogár pajor és a bagolypille lárvája, a mocskos pajor a talajban megrágja az oltványok földalatti részét, gyökereit. A pajzstetvek is a környezetből fertőzik a faiskola növényeit, és a kitermelt oltványok értékesítését megakadályozzák. A káros, leveleket szívogató takácsatkák, levélatkák mellett a faiskolában gyakran előfordulnak a hasznos, parazita atkák és rovarok ezért csak a hasznos élőlények védelmére figyelve végezzünk vegyszeres védekezést.

Védekezés

A gyökérgombák ellen egyedüli hatásos védekezés az előző kultúra gyökérmaradványainak összegyûjtése és elégetése. A környezet fertőzöttségét is meg kell szüntetni. A közeli szántóföldi kultúrák károsítói gyakran elözönlik és letarolják a faiskola zsenge növényeit. Ezért a mechanikai és vegyszeres védekezést a környezet fás- és lágyszárú növényeire is ki kell terjeszteni. Faiskola, szőlőiskola létesítése előtt nagyon fontos a talajhigiéniai vizsgálat. Amennyiben a talajgombák, fonálférgek, rovarlárvák előfordulása indokolja, végezzünk talajfertőtlenítést dazomet vagy metám-ammónium hatóanyagú talajfertőtlenítő készítménnyel, az előírások pontos betartásával. Az oltványiskola keskeny parcelláiban a legkülönbözőbb fajok és fajták egymás közelében vannak, ezért széles hatásspektrumú fungicidek, inszekticidek használata célszerû.



Az almatermésûek fitoftórás betegségének észlelését az illetékes szakhatóságnak be kell jelenteni. A védekezést az előírt karantén rendszabályoknak megfelelően végre kell hajtani. A beteg növényi részeket el kell távolítani. Faiskolában a fertőzött növényeket ki kell szedni, és el kell égetni, mert a sûrû növényállomány miatt nagy a terjedés veszélye. Kihajtástól kezdődően rézhidroxid, vagy rézszulfát hatóanyag-tartalmú szereket kell használni. Virágzás elején fosetil-Al vagy kasugamicin hatóanyagú szer ajánlott. Eseti engedéllyel sztreptomicin hatóanyagú készítmény jöhet számításba. A rézkészítmények a levél- és vesszőbetegségek ellen is széleskörûen hatásosak, de a csonthéjas növények rézérzékenységét figyelembe kell venni. Ezért a csonthéjasokat, levél- és  vesszőbetegségek leküzdésére a kontakt hatású szerek közül a dodin, a folpet, a kaptán, a mankoceb, a metirám és a propineb hatóanyagú készítménnyel permetezzük. Réztartalmú készítményekkel, perzselő hatásuk miatt, a hajtások fásodása után, nyár végén valamennyi gyümölcs- és szőlőoltványt permetezhetjük. A lisztharmatbetegségek leküzdésére a kontakt hatású szerek közül a dinokap- és a kén hatóanyagú szerek javasolhatók. Ügyelni kell arra, hogy a kéntartalmú szerek 25˚C feletti hőmérsékleten perzselnek. A szisztémikus hatású szerek közül a bupirimát, a kuratív és eradikatív hatással rendelkező szerek közül pedig a dinikonazol, a fenarimol, a fluzilazol, a hexakonazol, a miklobutanil és a penkonazol hatóanyagok jöhetnek számításba. Ez utóbbiak egyben az egyéb gombabetegségek ellen is hatnak.



A rovarkártevők közül a molyok, lepkehernyók, levéltetvek ellen a piretroidok (alfametrin, bifentrin, ciflutrin, cipermetrin, deltametrin, eszfenvalerát, lambda-cihalotrin, és a rovarok mellett az atkák ellen is hatásos gázosodó-szerek, mint a diklórfosz, az endoszulfán és a klórpirifosz eredményesen használhatók. A lombrágó hernyók, moly- és aknázómoly lárváinak fejlődését a fenoxikarb, és a kitinszintézist gátló diflubenzuron, flufenoxuron, lufenuron, teflubenzuron, triflumuron hatóanyagú készítmények akadályozzák meg. Széles hatókörû a levéltetvek, molyok, lombrágó hernyók és bogarak ellen a szerves foszforsavészterek (diazinon, dimetoát, fenitrotion, foszalon, klórpirifosz, malation) vagy azok kombinációi (béta-ciflutrin+oxidemeton-metil, eszfenvalerát+fenitrotion) használhatók.



A mezei pocok, kószapocok ellen a cinkfoszfid, kálcium-foszfid és a klórfacinon hatóanyagú, rágcsálóirtó készítményeket, az előírások szigorú betartásával használhatjuk. A méreg hatására elhullott pockokat azonnal össze kell szedni, hogy elfogyasztásuk ne okozzon kárt a hasznos élőlényekben. A nyulak ellen a talajba süllyesztett kerítéssel, és rendszeres kutyás bejárással, a szarvasok, őzek ellen a kerítésre akasztott, riasztó szagú készítmények kiakasztásával védekezhetünk.



Legfontosabb tanácsot azonban 1886-ban Bereczki Máté fogalmazta meg: „Nagyon kívánatos, hogy a faiskola-kezelő tavasztól kezdve őszig, minden reggel szemlét tartson ojtványai sorain s azokat a rájuk települt különféle kártékony rovaroktól, férgektől, hernyóktól megtisztítsa. E szemle gyorsan megeshetik s gyakoriságánál fogva a faiskola-kezelőt képessé teendi csemetéi ellenségeinek fölismerésére s azoknak mind-mind gyorsabb fölfedezésére és elpusztítására is.” A bölcs tanácsot csak azzal kell kiegészíteni, hogy a tél folyamán is ajánlatos bejárni a faiskola területét, hogy időben tudjunk védekezni a nyulak, pockok, őzek, szarvasok károsítása ellen.

A cikk szerzője: Dr. Véghelyi Klára