A kukorica termesztése vetésforgóban vagy monokultúrában történik. A herbicidekkel legjobban ellátott kultúrák közé tartozik, a gyomproblémák mégsem csökkentek. Újabb és újabb veszélyes gyomnövények kerülnek előtérbe, míg mások egy időre háttérbe szorulnak. Megjelentek és felszaporodtak a nehezen írtható gyomnövények, amelyek komoly kihívást jelentenek a gyomszabályozásban. A gyomszabályozásban továbbra is a legfontosabb szabály, a korai gyomosodás kikapcsolása, mivel a fiatal gyomnövények – a kukoricánál is – tavasszal nagyobb terméskiesést okoznak, mint a nyárutói erősebb és látványosabb gyomosodás.

A monokultúrás termesztés, illetve az adott területen, azonos típusú gyomirtó szerek tartós, több éven keresztül történő használata kukoricatermő területeink gyomflórájának teljes átalakulását eredményezte. A gyomflóra leszûkült, nagyobb mennyiségben fordulnak elő a táblákban a nehezen irtható gyomnövények, illetve megjelentek az egyes gyomirtó szer hatóanyagokkal szemben ellenálló, rezisztens gyombiotípusok.

Az alább felsorolt gyomnövények felismerése, előfordulásuk ismerete elengedhetetlen a megfelelő gyomszabályozás eléréséhez. A felsorolt gyomnövények hazánk különböző termőterületein, a gyakoriságuk, a borítási értékük, a kompetíciós képességük, a herbicidekkel szembeni ellenállóságuk miatt komoly kihívást jelentenek, jelenthetnek a kukorica termesztésében.

Fontosabb gyomfajok a kukoricában:

• Évelő egyszikûek: tarackbúza (Agropyron repens), csillagpázsit (Cynodon dactylon), nád (Phragmites communis), fenyércirok (Sorghum halepense);
• Magról kelő egyszikûek: pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), közönséges kakaslábfû (Echinochloa crus-galli), muhar fajok (Setaria spp.), köles fajok (Panicum spp.);
• Évelő kétszikû gyomnövények: mezei acat (Cirsium arvense), apró szulák (Convolvulus arvensis), hamvas szeder (Rubus caesius), vidrakeserûfû (Polygonum amphibium), sövényszulák (Calystegia sepium);
• Magról kelő kétszikûek: disznóparéj fajok (Amaranthus spp.), libaparéj fajok (Chenopodium spp.), parlagfû (Ambrosia artemisiifolia), olasz szerbtövis (Xanthium italicum), bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium), selyemmályva (Abutilon theophrasti), árvakelésû napraforgó (Helianthus annuus), csattanó maszlag (Datura stramonium).

A felsorolt fajok többsége jó kompetíciós képességû, egyes fajok nagyméretû maggal rendelkeznek, ami lehetőséget ad a gyomnövénynek a mélyről való kelésre (eredménye az elhúzódó, folyamatos kelés, akár szárazabb tavaszokon is). Ezen tulajdonságuk is nehezíti a hatékony gyomirtást, illetve, a herbicidekre a gyomnövények, a fejlettségük egy bizonyos szakaszában a legérzékenyebbek!

Lehetséges herbicid-kijuttatási módok kukoricában:

• Vetés előtt alkalmazható szerek (PPI technológia): kijuttatás után szinte azonnal a talajba kell dolgozni a készítményeket. Csapadék nélkül hatnak. Csak kombinációban alkalmazzuk, a gyomirtási spektrum szélesítése miatt. Előfeltétel a jól elmûvelt, aprómorzsás talaj. Lehetőségként ugyan rendelkezésre áll a technológia, de mivel gyomirtó szerrel igen jól ellátott kultúráról van szó, inkább az egyszerûbb, kisebb gépkapacitást igénylő preemergens illetve posztemergens kijuttatási technológiát választják a termelők. A PPI technológia elsősorban a magról kelő egyszikûekre hatnak, de néhány kétszikû gyomnövényre is van mellékhatásuk. 
• Vetés után kelés előtt alkalmazható szerek (Pre-technológia): a pre-kezeléseknél is alapvető, hogy 2-3 féle hatóanyagot kombináljunk a megfelelő gyomirtási hatékonyság eléréséhez. A készítményeket gondosan elmunkált, aprómorzsás talajra permetezzük ki. A hatóanyagok a csírázó gyomnövényeket irtják, így a csírázás mélységéig a talajba kell mosódniuk a szereknek. A bemosó csapadék mennyisége a szerek oldhatóságától függően 15–30, de akár 40 mm is lehet, aminek a kijuttatás után két héten belül kell esnie, máskülönben a hatóanyagok elbomlanak a napfény hatására, ezáltal csökken a gyomirtási hatékonyság, vagy teljesen el is marad.
• Állománykezelések (Poszt-technológia): általában elfogadható (vannak kivételek is), hogy a készítmények a 2–4 leveles gyomnövények ellen hatnak a legjobban, s a kukorica 10–20 cm-es korban jól elviseli (fitotoxicitás nélkül) a kezeléseket. Terjednek a csak állománykezelésre alapozott technológiák, de ezeknek a veszélye, hogy a korai gyomosodás károsítása nagyobb (nagyobb terméskiesés), s a felülkezelés csak optimális időjárási feltételek között ütemezhető napos pontossággal. Nagyobb területen termelőknek valószínûleg sohasem szabad csak egyetlen módszer mellett lándzsát törniük.
• PRE/POSZT kezelések ülepedett magágyban (a kukorica szempontjából PRE, a gyomok szempontjából POSZT): az eljárás lényege, hogy a kukoricát ülepedett magágyba kell vetni, ahol a gyomok már tömegesen csíráztak, szikleveles állapottól egészen négy valódi leveles állapotban vannak a vetés időpontjában. A módszer előnyei között lehet említeni a kisebb időjárási függőséget, illetve a készítmények PRE és POSZT hatásspektruma összegződik. A nehezen irtható magról kelő gyomokkal erősen fertőzött kukoricatáblákon lehet ezt a technológiát alkalmazni, abban az esetben, ha a talaj laza szerkezetû, jó vízgazdálkodású, könnyen felmelegedő, és megfelelő mennyiségben hullott tavasszal csapadék. Fontos technológiai szabály, hogy a kezeléseket a vetés után 2-3 napon belül el kell végezni, máskülönben a kikelő kukoricára erősen fitotoxikus lesz a technológia! 
• Levélalá permetezés technológiája: ehhez a gyomirtási technológiához különleges, az adott technológiára specifikusan kialakított szórófejeket, szórókeretet kell alkalmazni. Ennél a kijuttatási technológiánál a kukoricaállomány 40–60 cm magas, és a sorok közé történik a szórófejek belógatása, a kikelt gyomok permetezése.   
• Csemegekukorica gyomszabályozása: lényegesen kevesebb készítményt használhatunk, mert érzékenyebb a kultúrnövény. Ugyanakkor nincs szükség a leghosszabb hatástartam elérésére, mert a tenyészidő rövidebb. Emellett a hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási idővel rendelkező herbicidek sem használhatók, illetve a készítmények csak előzetes fajtaérzékenységi vizsgálat után alkalmazhatók, a fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében.
• Vetőmagtermesztés gyomszabályozása: a hibridkukorica vetőmagtermesztés gyomirtására a herbicideknek a szûkebb palettája áll rendelkezésünkre, mert a beltenyésztett kukoricavonalak, szülőpartnerek herbicid-toleráló képessége sokkal kisebb, mint az árukukoricáé. A szülőpartnerek érzékenységénél minden esetben figyelemmel kell lenni az alkalmazott hatóanyagokra, készítményekre a fitotoxicitás elkerülése érdekében.

A kukoricatermő területeken előforduló gyomnövények ismerete, illetve a kelő gyomok felismerése alapvető fontosságú ahhoz, hogy megfelelő minőségben elvégezhessük a gyomszabályozást a vegetációs időben. Ha tudjuk azt, hogy mely gyomnövények ellen kell megvédeni a kukoricanövényt, akkor arra teljes bizonyossággal fel tudjuk állítani a gyomirtási technológiát, mivel szinte minden gyomnövényre megvan a megfelelő herbicid hatóanyag. A megfelelő technológia megválasztása lehetőséget ad arra, hogy a kukorica terméspotenciálját szinte maximálisan kihasználjuk az adott év folyamán!

A napraforgó gyomnövényei, gyomszabályozása: a gyomirtás elsősorban a magról kelő egy- és kétszikû gyomnövények ellen irányul, az évelő kétszikûek ellen az előveteményben vagy annak tarlóján védekezzünk. Az egyszikû gyomnövények, köztük az évelők ellen a „legegyszerûbben” a szelektív egyszikûirtókkal védekezhetünk posztemergensen. A kétszikû gyomnövények ellen a ppi és pre kezeléseknek főleg az első 6–8 héten kell eredményesnek lenniük, míg a napraforgó árnyékoló levelei kifejlődnek. Ha már kifejlődnek az árnyékoló levelek, és megfelelő a tőszám, akkor a napraforgó kiváló gyomelnyomó képességgel rendelkezik.

Leggyakoribb gyomnövények a napraforgóban:

• Évelő egyszikûek: tarackbúza (Agropyron repens), fenyércirok (Sorghum halepense);
• Magról kelő egyszikûek: vadzab (Avena fatua), közönséges kakaslábfû (Echinochloa crus-galli), muhar fajok (Setaria spp.), köles fajok (Panicum spp.);
• Évelő kétszikû gyomnövények: mezei acat (Cirsium arvense), apró szulák (Convolvulus arvensis);
• Magról kelő kétszikûek: disznóparéj fajok (Amaranthus spp.), libaparéj fajok (Chenopodium spp.), parlagfû (Ambrosia artemisiifolia), olasz szerbtövis (Xanthium italicum), bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium), csattanó maszlag (Datura stramonium), vadrepce (Sinapis arvensis), repcsényretek (Raphanus raphanistrum), varjúmák (Hibiscus trionum), lapulevelû keserûfû (Polygonum lapathifolium);
  A legkevesebb gyomprobléma a jól gyomirtott kalászos után van. A kukorica után vetett napraforgóban okoz a legtöbb „fejfájást” a kikelő gyomok sokasága!

A lehetséges herbicid kijuttatási módok napraforgóban: a napraforgó gyomszabályozását a termelők elsősorban alapkezeléssel oldják meg, mivel a kiegészítő állománykezelés lehetősége kockázatos (fitotoxicitás, időjárási tényezők, géphiány), illetve a rendelkezésre álló készítmények száma is korlátozott. A szerválasztás emiatt nagy körültekintést igényel, a megfelelő szakmai ismeret alapvető követelmény. Tehát a napraforgó gyomszabályozásában az elsődleges szakmai szempont a lehető legnagyobb gyomirtási biztonságra való törekvés.

Ehhez a szakmai tapasztalat és a területen előforduló gyomnövények ismerete továbbra is elengedhetetlen! 

• Vetés előtt talajba dolgozott készítmények (PPI technológia): alapkezelésre egyetlen készítmény önmagában nem elegendő, csak kombinációkat alkalmazzunk, mert az egyes készítmények, a gyomflórának csak meghatározott spektrumát irtják. A kombinációkkal a magról kelő egy- és kétszikû gyomnövények ellen tudunk hatékonyan védekezni.
• Vetés után kelés előtt alkalmazható szerek (PRE technológia): a kezelés utáni csapadék megléte, vagy éppen elmaradása nagymértékben befolyásolja a hatékonyságot! Ezért ennek a technológiának a sarkalatos pontja a csapadék, aminek a kezelést követő két héten belül, minimum 15–20 mm kell lenni a megfelelő hatás eléréséhez. A csapadékhiány miatt bekövetkező hatékonyság csökkenést ellensúlyozni lehet (a mára talán elfelejtett technológiával), mégpedig, a preemergensen kijuttatott készítményeket néhány napon belül sekélyen (2–4 cm mélyen) bekeverjük a talajba!
• Állománykezelés (POSZT): a „hagyományos” napraforgó kultúrában sikeresen egyedül az egyszikû gyomnövények ellen lehet védekezni posztemergensen! Illetve „tûzoltásra”, megfelelő technikai feltételekkel, levélalá permetezve lehet védekezni a kétszikûek ellen. A termelők a 2005-évtől megismerkedhettek, a nemesítés útján előállított, (nem GMO) imidazolinon-rezisztens és a tribenuron-metil-ellenálló napraforgó hibridekkel. Ezen hibridek vetése azzal az előnnyel jár, hogy olyan viszonylag széles hatásspektrumú, eredetileg nem napraforgóban alkalmazott hatóanyagokkal tudunk megfelelően védekezni a kétszikû gyomok ellen.    
• PRE/POSZT kezelések ülepedett magágyban (a napraforgó szempontjából PRE, a gyomok szempontjából POSZT): fontos, hogy a kezeléseket azonnal, de legkésőbb három napon belül el kell végezni!
• Defóliálás, deszikkálás: a betakarítás elősegítésére, a szárítási költségek csökkentésére vegyszeres kezelések végezhetők, melynek eredményeként a növények a természetes folyamatokhoz képest gyorsabban és nagyobb mértékben veszítenek vizet, egyszerre érnek be, zöld részeik és az esetleges gyomnövények leszáradnak és a betakarítás zavartalanul elvégezhető, a termény tárolható. Deszikkálásról akkor beszélhetünk, ha a cél a növény vízleadásának gyorsítása és növelése volt, s ezért még a teljes érés előtt meghatározott idővel végzik el a permetezést. A cél a betakarítás megkönnyítése, a szárítás elkerülése, vagy a szárítás költségeinek csökkentése, a raktározáskor a bemelegedés, befülledés, bepenészedés elkerülése. Defóliálásnak azt az eljárást nevezhetjük, amikor a növények föld feletti zöld részeit leszárítjuk. Ez természetesen szintén járhat vízvesztéssel, de ezt rendszerint a természetes érési folyamat befejezéséhez közel végzik, s egyértelmûen a betakarítás elvégzését könnyítik meg, illetve teszik lehetővé. A készítmények hatásának fokozására adalékanyagok, illetve elsodródást csökkentő (cseppnehezítők) szerek állnak rendelkezésre.

A napraforgó gyomszabályozása nagy odafigyelést, a terület jó ismeretét kívánja. Kevesebb lehetőség van a „hibák” kijavítására, az engedélyezett herbicid hatóanyagok száma miatt.

A cikk szerzője: Hornyák Attila