Az általános tendenciák kiemelten az elektronika, a szoftver, és a traktorok témakörében fogalmazódnak meg. Innovatív fejlesztések figyelhetők meg a talajmûvelés és a vetés eszközeinél. Az elektronikai megoldások a teljesítményfokozásra, a vezérlés és kormányzás egyre tökéletesebb megoldásaira, valamint az üzemi menedzsment fejlesztésére törekszenek. A traktorok területén komplex modellek várhatók, ahol a vezetőfülke rugózása, az automata kormányzás és egyebek mind a vezető tehermentesítését szándékozzák maximálisan megvalósítani. Rendkívül fontos szempont azonban a hajtóanyag-megtakarítás és az autóiparban már megvalósult szintetikus hajtóanyagok szerepe, különös figyelemmel az égéstermékre.
A talajmûvelés gépeinél a terhelés csökkentése, a talajvédelmi követelmények, a kombájnok növekvő munkaszélessége, valamint a magasabb hozamok elérése jelöli ki a fejlesztési irányt. A vontatott és aktív vetőgépeknél a nagyobb munkaszélesség, a különleges vetéstechnikák és a fokozatmentes hajtás elérése, míg a tápanyag-visszapótlásnál az automatizált adagolás és környezetbarát technika a cél. A növényvédelem területén a pontos adagolás, a szemestakarmány mennyiségének és a környezetterhelés csökkentésének elérése a fejlesztések iránya.
A gabona-betakarítás területén nőnek a napi teljesítmények, a motorteljesítmények pedig már elérik az 500 LE-t, 9 méteres munkaszélesség mellett. Említésre érdemes, hogy a cukorrépa-termelésben az önjáró kivitelû gépek már mintegy 75 százalékát uralják a termőterületeknek. Az elektronika területén kiemelt szerepe van a minőségbiztosítási rendszereknek, a munkakövethetőségnek és elengedhetetlen a teljes körû dokumentálás alkalmazása. Nagy az innovációs hajlam, az adatrögzítő rendszerek továbbfejlesztése pedig még tovább növelheti az amúgy emelkedő számú beruházást a kis- és nagyvállalatoknál egyaránt és egyre több teljes automatizálással számolhatunk.
A mezőgazdasági gépesítésnél fontos az ember minél tökéletesebb tehermentesítése, az általános igényekhez való igazodás. Ugyancsak kiemelt szempont a tájfenntartás, amely több, mint trend – fenntarthatóság. A gazdaságossági és ökológiai tényezőkön túlmenően a hatékonyság növelése, az üzembiztonság és megbízhatóság is követelmény.
Napjainkban már a logisztika is besegít a teljesítmény növelésébe. A lézeres navigációs rendszernek köszönhetően a munkasebesség is automatikusan optimalizálható. A mûveleti teljesítményt kell növelni és ez a szoftveres optimalizálással megoldható, hiszen kezelhetőek és összehasonlíthatóak a gépek, követhető a flotta. Csökkent az élőmunka szükségessége és ez a folyamat tovább nő. A fejlesztésben lineáris trendek uralkodnak, az értékesítés rapszodikus. Olyan intelligens megoldásokkal találkozhatunk, mint például a fém- és kőfelismerés, rendtartás, illetve követés, az áteresztés beszabályozása. A jövő az átrakodást segítő rendszerek megvalósításának irányába tart.
Az ökológiai tényezők is említésre méltók, hiszen mára már 90–95 százalékkal sikerült csökkenteni a károsanyag-kibocsátást. Itt is érdemes megjegyezni, hogy az azonosítás és dokumentálás elengedhetetlenül szükséges a biztonságos, minőségi termeléshez és a követhetőséghez.
A minősítéseknek nagy szerepük és jelentőségük van a gépek fejlesztésében. A vizsgálat eredménye mindenképpen visszahat a gép minőségére. A minősítésnek megbízhatónak és nagy értékûnek kell lennie, ugyanakkor igazodnia kell a megrendelő igényeihez, aki természetesen költségkímélő árat akar. A minősítés kiterjed a szabványosításra, a munka- és közlekedésbiztonságra, a közúti közlekedési szabályok homogenizálására, tanulmányokra és kutatásokra is.
A használt gépeknek is konformnak kell azonban lenniük, nem csak az újaknak. Legnagyobb probléma a mezőgazdasági gépek minősítésében az, hogy a felhasználók ennek nem tulajdonítanak akkora fontosságot, amekkora azt megilletné. Nem elég azonban csak a gép memóriakapacitásának és teljesítményének az ismerete, a munkabiztonságról és az ezzel összefüggő megfelelőségekről is célszerû tájékozódni. A gyártó kötelezettsége kockázatmentes, ugyanakkor a minősítés valódi hozzáadott érték.
Hazai gépfejlesztési lehetőségeinkról szólva mindenek előtt megjegyezzük azt, hogy alapvetően kontinensünkön Kelet-Európa nettó mezőgép importőr, míg Nyugat-Európa exportőr. Az átlagban 60–70 milliárdos piacra számít mindenki. A hazai mezőgéptermelésünk 25 százalékát teszi ki a belföldi értékesítés, 75 százalékot pedig az export, amely adatok a kész gépek eladására vonatkoznak. A hazai gyártású gépek közül a talajmûvelők képviselik a legnagyobb arányt. Ez az egyik szakterület, ahol jelentős piacra számíthatnak a hazai gyártók. Az eke és a magágykészítők tekintetében a hazai ipar termékei minőségükben megfelelőek, de túlsúlyosak. Az ekére hosszú távon szüksége lesz a hazai iparnak, tehát a magyarországi gyártóknak van piacbővítési lehetőségük, de fejlesztésre nem költenek kellőképpen. Pedig a fejlesztésben van még lehetőség (a hazai eladási statisztikák javítására), megemlítve az adaptergyártást, amely például zászlóshajó lehet a fejlesztésben.
A talajmûvelő gépek fejlesztési irányai a korszerûbb, kisebb energiaigényû, jó forgató hatással dolgozó ekekonstrukciók kifejlesztése felé mutatnak. A lazítóval kombinált tárcsás talajmûvelő gépek választékának bővítésében valamint a forgatás nélküli mulcs kezelésére és bedolgozására alkalmas nehéz szántóföldi kultivátorok (grubberek) fejlesztésében is vannak lehetőségek – akár a talajmûvelő és vető gépcsoport kombinációs lehetőségeinek alkalmazásában.
A tápanyag-visszapótlás és a növényvédelem gépeinek fejlesztésben megemlíthetők: a nagy teljesítményû függesztett és vontatott szabályozható szórásképû, nagy pontosságú mûtrágyaszóró gépek, a szórótárcsákkal kombinált nagy munkaszélességû, függőleges terítő dobokkal épített szervestrágya-szóró pótkocsik, a jó permetfedettséggel dolgozó, környezetkímélő, szabályozott adagolású, függesztett és vontatott szántóföldi, illetve növényfelismerős ültetvény permetezők.
Kukorica és napraforgó adapterek fejlesztési irányainál a csökkentett tömegû, alacsony elhagyási veszteséggel dolgozó, kis energiaigényû, korszerû hajtásrendszerû, szárzúzóval kombinálható kukoricacső-törő adapterek; a kis tömegû és energiaigényû, alacsony pergési veszteséggel dolgozni képes, szárzúzóval is kombinálható napraforgó adapterek; valamint az adapterek szállítási szélességének csökkentése lehet a cél.
A traktoros üzemû rakodó gépek és pótkocsik fejlesztési irányai a többcélú munkaeszközzel rendelkező, sokoldalúan használható, egyszerû kezelésû (Joystik) traktoros üzemû rakodógépek; a teleszkópos gémrendszerek és új munkaeszközök; a talajkímélő járószerkezettel, alacsony tengelynyomással gyártott, billenőszekrényes, lehordó szerkezetes és tartályos felépítményû, különböző teherbírású egy- és kéttengelyes pótkocsik.
A szemestermény-kezelő, -mozgató, -szárító és -feldolgozó gépek fejlesztésében említésre méltó lehetőség a terménykímélő, állagmegóvó, alacsony energiafelvétellel dolgozó anyagmozgató gépek (serleges felhordók, csigák, szalagok, rédlerek, gabona-pumpa) fejlesztése; a különböző teljesítményû, recirkulációs, energiatakarékos és környezetbarát, alternatív tüzelésû, automatikus üzemû szemestermény-szárítók fejlesztése; a hatékonyan tisztító, termelékeny, pormentes üzemû, könnyen kezelhető, kis energiaigényû magtisztítók és pontosan dolgozó szemestermény-osztályozó berendezések fejlesztése.
Végezetül hozzátesszük, hogy a hazai mezőgépgyártók figyelmébe ajánlott konferencián sajnos pont az érdekeltek ültek a legkisebb számban. Pedig, ha figyelembe vesszük a tényt, miszerint több, mint 2000 gyártó tevékenykedik világszerte, jó tudnunk azt is, hogy csak akkor maradunk versenyképesek, ha kedvező áron, rugalmasan teljesítünk. A minőség és a gyártás korszerûségében ugyan nem állunk rosszul, érdemes tehát fejleszteni. Az alternatív növénytermesztés is új lehetőséget nyit hazánkban és új ágazatként belép a versenytársak közé az ipari növénytermesztés.
A cikk szerzője: Keresztes
Címlapkép: Getty Images
