Az élelmiszer előállításban résztvevők versenyhelyzetét az Európai Unióban az elmúlt években két általános külső tényező befolyásolja. A fogyasztó- és környezetcentrikus gazdálkodás és a világ fejlett országainak élelmiszerpiacán tapasztalható állandóan változó versenyhelyzet. A versenyképesség komplex fogalom, amelynek biológiai, technikai-technológiai, élelmezési stb. vonatkozásai, ismérvei vannak. A versenyképesség általában a közgazdasági (árak, költségek, jövedelem, piaci viszonyok, támogatások és elvonások), másrészt a természeti (éghajlat, talajviszonyok, csapadék) és üzemi (üzemtípus, tagoltság, erőforrás-ellátottság) adottságok függvénye. A verseny eredményét a piacgazdaságban az állam közvetlen – a támogatások és elvonások révén – befolyásolja. A termelők részéről két alapvető lehetőség kínálkozik a jövedelmek alakulására, a költségek csökkentése, illetve a termelő árak emelése, a jobb minőségû termékek előállításával. A költségek csökkentésében jelentős szerepet játszhat az üzemtípus, az üzemméret és az üzem berendezettsége.
A termelői árak befolyásolására kisebb lehetőség kínálkozik, mivel ez elsősorban piacfüggő kérdés.  A világ gabonatermelése 2003-ban megközelítette a 2,068 millió tonnát. Ebből 28%-a hántolatlan rizs, 27%-a búza és 45%-a egyéb gabonaféle. A legnagyobb gabonatermelő országok az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína.
Az 1. táblázatban mutatjuk be a búza, kukorica és a gabonafélék összes termőterületét, termésmennyiségét és termésátlagát az Európai Unióban és hazánkban a 2001, 2002 és 2003-as évek átlagában (1. táblázat).

Az 1. táblázatból látható, hogy a búza termésátlaga 63%-a, a kukorica pedig 60%-a az EU átlagának. Ha figyelembe vesszük a 2004-es magyar termésátlagokat, amikor rekordtermés volt hazánkban búzából 5,13 t/ha,
kukoricából 7,0 t/ha, ebben az esetben sem értük el az EU országainak átlagtermését.
Hosszabb időszakot alapul véve megállapítható, hogy az EU országaiban a gabonafélék termésátlagai növekvő tendenciát mutatnak, ellentétben a hazánkban megfigyeltekkel (2. táblázat).

A termésátlag-csökkenés okait vizsgálva összetett problémával állunk szemben. Az okokat vizsgálva a következők állapíthatók meg.
Az Európai Uniós előrejelzések szerint számunkra talán kedvező változások várhatók, amelyek szerint az uniós országokban a cereáliák termelése rövid távon várhatóan kismértékben csökken a farmtámogatások és az energianövények támogatásának bevezetésével. Ugyanakkor az is prognosztizálható, hogy közép távon az átlaghozamok emelkedésével az össztermés növekedik.
Hazánkban a köztermesztésbe vont fajtákról általában megállapítható, hogy a nemzetközi összehasonlításban versenyképesek, a modern termesztéstechnológiai feltételeknek megfelelnek, ennek betartásával bőséges termést képesek produkálni.
A kedvező termőhelyi adottságok és a magas színvonalú biológiai alapok ellenére a tőkehiányból eredő ráfordítások csökkenése, illetve az egyre gyakoribb száraz periódusok következtében (mennyiségi és minőségi) a termésátlagok nagyfokú változása, a felvásárlási árak ingadozását idézi elő.
Az AKI előrejelzése szerint a gabonafélék hazai piacát hosszabb távon a stagnáló humán és ipari felhasználás, rövid távon pedig a csökkenő állatlétszám következtében a visszaeső takarmánykereslet jellemezheti. Az említett növényeket a közvetlen támogatások kifizetési rendszerétől függetlenül akár a komperatív előnyökkel nem rendelkező területeken is érdemes lesz termeszteni (elsősorban kukorica vonatkozásában). Azonban az ilyen bővítéseknél figyelembe kell venni a hatékonyságot.
Az exportképes magyar gabona versenyképessége bizonyos szállítási távolságon belül a Dunán történő szállítással versenyképes. Ezzel szemben a kukorica exportja kedvezőbbnek ítélhető a Duna-Majna-Rajna vízi út vonzáskörzetében.
Az Európai Unióban történt belépéssel a számunkra kedvező támogatási és intervenciós rendszer bevezetésével az ágazat helyzete stabilizálódik.
A gabonatermelés jövedelmezősége hosszabb távon javulást mutat, amely stabilitást biztosít a termelés és értékesítés területén. Ez elsősorban a nagyobb területû gazdaságok piaci pozícióját fogja erősíteni. Ez azonban a termőföld  haszonbérleti díjának drágulását erősíti, növeli a termelési költségeket, viszont előnyt jelent a saját tulajdonú földdel rendelkezőknek. A búza és kukorica jövedelemhelyzetét az AKI közlése szerint az 1. és a 2. ábrán szemléltetjük.
A számítások szerint a társas vállalkozásokban a búzatermelés jövedelmezőségének javulása várható. A kukoricatermelésnél a magasabb termésátlagok miatt nagyobb mértékben emelkedik a hektáronkénti jövedelem.
A gabonaágazat termék előállításával felmerülő problémák, feladatok a SWOT-analízissel szemléltethető legjobban (3. táblázat).

A gabonatermékek kereskedelme jelentős változáson ment keresztül az ellátási felelősség, a felvásárlási kötelezettség, a területi behatároltság elvéből és gyakorlatából kiindulva a szabad kereskedelemig. A rendszerváltást követően az egyes szereplők részaránya jelentősen változott. Az integrációs és koordinációs kapcsolatok kis része megmaradt, nagyobb hányada átalakult és sokkal változatosabb lett. Új típusú szövetkezetek, gazdasági formák (kft., bt., részvénytársaság), TÉSz-ek alakultak. Jelentős részesedést szereztek a külföldi multinacionális cégek, egyes ágazatokban a 80%-ot is meghaladja tulajdonrészük.
A probléma komplex kezelése (termelői és gyártói kör nehézségei) nemcsak a marketingterületet öleli fel, hanem közrejátszanak a technológiai hiányosságok, a kiszámíthatatlan piaci változások, amelyek nem oldhatók meg csupán marketingeszközökkel.
Az elmúlt időszakban jelentkező problémák ellenére a mezőgazdaság termékértékesítési rendszere, a koordinációs és integrációs kapcsolatok változtak és sokszínûbbé váltak. A változásokat az alábbiak szerint lehet összefoglalni:

• a mezőgazdasági kereskedők egy része megszûnt, más része átalakította tevékenységi körét;
• a régi piacok szereplő (mezőgazdasági szövetkezetek, termelési rendszerek) új szerepkört töltenek be;
• a külföldi tőkeerős élelmiszeripari vállalatok aktívabb termeltetési politikát alkalmaznak;
• a korábbi vertikális kapcsolatok felbomlottak;
• a mezőgazdasági vállalatok átalakulásával, illetve feldarabolásával a kínálat elaprózódott;
• új piaci intézmények jelentek meg (tőzsde, közraktárak)
• megváltoztak az egyes funkciók, a termelők maguk értékesítenek, raktároznak, exportálnak, élelmiszer-előállítók hizlaldákat vásárolnak.

A gabonavertikumra jellemző változások: a gabona-termékpálya alapvető jelentőséggel bír a magyar agrárvertikumban. Jelenleg a vertikumban kialakult vertikális koordinációs formák a következők (Lehota, 2000):

• szerződéses kapcsolatok,
• a tárolás, raktározás és kapcsolódó intézményei,
• szövetkezetek, társulások és együttmûködési formák,
• vertikálisan koordinált minőségszabályozási rendszerek,
• kisegítő intézmények (információ, logisztika, pénzügy).

Ezek alapján három alapvető irányt lehet meghatározni:

A cikk szerzője: Dr. Salamon Lajos