Növénytermesztésünk célja a maximális profit elérése mellett a környezet és a talaj védelme. Ezt úgy igyekszünk elérni a gyakorlati megvalósulás során, hogy minél kisebb ráfordítás mellett minél több piacképes terméket állítunk elő.
A talajhasználat során a legnagyobb ráfordítást a talajmûvelés igényli. A XIX. századig  a talajmûvelés egyetlen célja a megélhetés biztosítása volt. Mára ez megváltozott.

A jelen kor már többet követel meg ettől. A fejlesztéseket befolyásoló tényezők köre kibővült (Birkás, 1995).

• Tudományok előrehaladása,
• a mennyiségi, majd a minőségi termésszint növelésének igénye,
• a gépfejlesztés, gépválaszték bővülése,
• a kedvezőtlen, vagy kedvezőtlenné vált termőhelyi körülmények enyhítésének szükségessége,
• energiával való takarékosság kényszere
• talajvédelem szükségessége,
• új földmûvelési és tájtermesztési rendszerek kialakulása folytán új igények ébredése a talajmûveléssel szemben.

A minimális talajmûvelés (minimum tillage) az USA-ból indult az 1950-es években. Az új irányzat célja volt a különböző mûveletek összevonása, valamint a nem feltétlenül szükséges mûveletek elhagyása. A talajvédő mûvelés (conservation tillage) az USA-ban az 1960–70-es évek közepétől számít a talajmûvelési rendszerek legfontosabb szempontjának. Az Észak-amerikai típusú talajmûvelési rendszerek közé soroljuk a mûvelés nélküli direktvetést (No tillage), amely során a talajmûvelést mindenféle értelemben elhagyjuk. A vetést speciális géppel végzik, melyek képesek az elővetemény szármaradványait átvágva a vetőmagot megfelelő minőségben elvetni. A direktvetés speciális nyitócsoroszlyás vetőgéppel megmunkálatlan talajba történő vetés, amely során a talaj felszínének legfeljebb 10%-át bolygatják.

A direktvető géppel szemben támasztott követelmények:

• növényi részek aprítása és a felesleges növényi maradványok eltávolítása a vetés sorából,
• a magágy lazítása a mag és a talaj kapcsolatának javítása érdekében,
• a vetőmagot nedves talajba helyezze (ha a vetési mélységben nedves a termőtalaj),
• más bemunkálandó anyag bejuttatására képes legyen (mûtrágya, növényvédő szer),
• a barázda bezárása és a talaj megfelelő mértékû tömörítése a mag körül.

A hagyományos vetőgépekre is hasonló követelmények vonatkoznak, viszont a direktvetés során a növényi maradványok nehezítik a vetőgép munkáját. A direktvető gépek esetében létfontosságú a gép megfelelő önsúlya. A vetőgép megfelelő munkájához a hagyományos vetőgépeknél nagyobb önsúlyú gépek szükségesek. A vetőgép súlya függ a csoroszlyapenge kialakításától, talajállapottól, növényi maradványok mennyiségétől, kerekek beállításától, a csoroszlyák vázon való elhelyezésétől, tárcsák számától, nyílásszögétől. A megfelelő munkához a csoroszlyánkénti 150–180 kg nyomóerő szükséges. A direktvető gépek egyik legfontosabb eleme a csoroszlya. A csoroszlyák a tárcsás magágynyitók előtt helyezkednek el, feladatuk a szármaradványok aprítása, valamint felkészítik a talajt a barázda nyitásához. A csoroszlyák 2–3 cm-rel mélyebben dolgoznak, mint a tárcsás magágynyitók, a lezáró elemek talajjal takarják a vetőmagot. A csoroszlyák formáját tekintve a következő típusokat ismerjük:

• hullámos vagy hornyolt,
• egyenes vagy sima,
• fodrozott.

A mûvelés nélküli növénytermesztés előnyökkel és kockázatokkal jár. Csökken az erózió és a defláció. A talaj felszínét takaró növényi maradványok, valamint a talaj minimális bolygatása eredményezi a szél és víz által okozott károk csökkenését. A USA-ban végzett kutatások alapján hektáronként mintegy 1,5 tonna szármaradvány felszíni borítására van szükség. Ez a gyakorlatban kb. 30%-os talajtakarást jelent. A vizsgálatok eredményei alapján a hagyományos mûveléshez mérten akár 90%-os eróziós kárcsökkenés is kimutatható volt. Mindeközben javul talajaink szervesanyag-tartalma is. Az intenzív talajbolygatás megszûnésével csökken a légkörbe távozó CO2 kibocsátás, majd ezt követően egyensúlyba kerül a humuszbontás és -épülés. A szerves anyagok mennyisége befolyásolja talajaink víz- és szervesanyag-gazdálkodását. A CO2 légkörbe jutása egyre nagyobb figyelmet kap, mivel a mezőgazdaság magával a talaj megmûvelésével is fokozza az üvegházhatás káros hatásait. A talaj szervesanyag-tartalma a lebomlott növényi és állati eredetû maradványokból áll. Ezek a lebomlott maradványok alkotják a humuszt. A humusz nélkülözhetetlen a talaj megfelelő szerkezetének kialakulása során. A talajaggregátumok „ragasztóanyaga” a humusz, így egyértelmûvé válik annak fontos szerepe. A hazai vizsgálatok során a direktvetés esetében tömör réteg kialakulása mérhető a talaj 20–30 cm-es rétegeiben. Ezek a tömör rétegek 5–6 év után egyre kevésbé kimutathatóak, aminek oka a direktvetés talajszerkezetre gyakorolt jótékony hatása. A talajszerkezet oly mértében javul, hogy az ellenáll az évi 2–3 taposásnak. Javul a vízgazdálkodás, ami egyenes következménye a szerkezetjavulásnak. A földigiliszták számát vizsgálva egyértelmû a direktvetés jótékony hatása. A talaj bolygatásakor sok állat elpusztul, és azután a talaj visszaülepedéséig nem képesek járatépítésre a különböző földigiliszta fajok. A giliszták jótékony hatása többszörös. Egyrészt emésztésük során tápanyagokkal dúsítják termőföldünket, másrészt javítják annak fizikai tulajdonságait is. A felszín takarása aszályos időben jelentősen csökkenti a nedvességveszteséget, ennek is vannak hátrányai. A termőföld állandó takarása jelentősen befolyásolja annak felmelegedését is. A fajtaválasztás során figyelembe kell venni ezt a tényezőt is. A növények kezdeti fejlődése vontatottabb a hagyományos mûveléshez viszonyítva. A gyomnövények jelenlétének veszélye fokozott. Az esetleges növényvédő szer intoleranciát nem hagyhatjuk ki a fajtaválasztáskor. A direktvetés alkalmazása esetén jelentős anyagi megtakarításokkal kell számolni. A technológiában mindösszesen egy vetőgépre, egy növényvédő gépre és egy erőgépre van szükségünk. Csökken a hektáronkénti üzemanyag felhasználás, jelentősen csökkennek a bér jellegû kiadások, valamint a géppark egyszerûségéből következően alacsonyabb befektetési és amortizációs költséggel számolhatunk. Természetesen a termésátlagok nem érik el a hagyományos mûvelésben megszokott szintet, de a ráfordítás is jóval elmarad attól. A direktvetés hazánkban új technológiának mondható, ezért magasabb szakértelmet kíván azok alkalmazóitól. A nem megfelelő alkalmazás több kárt is okozhat a gazdálkodó számára. A nem megfelelő talajállapot esetén végzett munkákkal jelentősen növekszik a káros tömörödés kialakulásának veszélye. Itt meg kell említenem egy komoly előnyt a hagyományos mûvelési rendszerekhez képest. Mivel gyakorlatilag egy mûveletből áll a technológia, ezért nincs munkacsúcs és így optimális időben elvégezhető a vetés. Ha nem tudjuk ezt megtenni, és taposási kárt okozunk, azt nem tudjuk a direktvetéses technológiában orvosolni rövid távon. Gyakorlatban alkalmazzák a direktvetés technológiát megelőző évben a talajlazítást, így próbálják kompenzálni az első néhány év kedvezőtlen tömörödési folyamatát. Mivel a szármaradványok a felszínen maradnak a kedvező hatások mellett a növénykórtani veszélyekről nem szabad elfeledkezni. Ha van rá mód kórtani szempontból ellenálló fajták termesztése javasolt a direktvetés során. A legnagyobb óvatosság ellenére is az első években számolni kell a kórokozók, kártevők megjelenésére. A növényvédelmi munkák pontos időzítése nélkülözhetetlen. Mivel nincs talajbolygatás, ezért a tápanyagok koncentráltabban vannak jelen a felső 5–10 cm-es rétegben. A növények gyökérzete is ehhez igazodva fejlődik. A kísérletek azt mutatják, hogy nitrogén mûtrágyából 10–15%-kal több, P, K mûtrágyákból kevesebb is elegendő a hagyományos rendszerekhez viszonyítva. Észak-Amerikában a direktvetést nagy területen alkalmazzák kukorica-szója bikultúrákban, hazai viszonyok mellett a kukorica-őszi búza vetésváltás mutatkozik reális elképzelésnek.

A talajvédő mûvelés a hagyományos mûvelési módszerek gazdaságos és életképes változata. Talajvédő mûveléssel a gazdálkodó az alábbi jótékony hatásokkal számolhat:

• csökkennek üzemeltetési költségei (üzemanyag, fenntartási, munkabér),
• csökkennek az állandó költségek (pl.: gépvásárlás),
• a csökkenő költségekkel pénzügyi biztonság alakulhat ki, a meglévő forrásokkal jobban lehet gazdálkodni,
• növekszik a gépek hasznos élettartama.

A növénytermesztők számára kedvező lehet a talajvédő mûvelés használata, hosszú távon mindenféleképpen. Megőrizzük egyik legfőbb természeti értékünket, a termőföldet. Remélhetőleg az EU-s támogatások egyre nagyobb.

A cikk szerzője: Balogh Zsigmond