• 36-os ovulációs ráta
• petesejtek 80%-os termékenyülése (28,8 embrió)
• 20%-os embrionális veszteség
• 20%-os fetális (magzatkori) veszteség => 18,4 db malac megszületése, melyből 17,3 db élő szaporulat. Ebből választásig elhullik 5%, választva 16,4 db 2,52-es kocaforgó (21 napos választás és 5 „üres nap”) x 16,4 = 41,3 választott malac/koca/év. (Pig International 2005/4 in A sertés 2005/3 p 65)

Ez a fejtegetés nyilván csak arra jó, hogy legyen legalább becslésünk a sertés szaporaságának genetikai potenciáljára, és tovább keressük azokat a lehetőségeket, melyek a tényleges teljesítmények növelésére hatnak.
Mi 22–24 db/koca/év átlagot emlegetünk, de van egy olyan érzésem, hogy nem vagyunk őszinték önmagunkhoz. Ha a kocasüldőket vemhesítéstől kocának számítjuk, nem jön ki 2,2-es kocaforgónál jobb eredmény, a legtöbb helyen a 10-es választási átlag pedig csak álom, esetleg többletelléssel (az alacsony almokat szétdajkásítják, a kocát a fiaztatóból kiemelik) érik el. A kettő együtt jelentene 22 választott malacot.

Ha a kocasüldők genotípusa, kiválasztása, felnevelése, tenyésztésbe vétele, a vemhes kocák elhelyezése, termékenyítése, falkásítása, takarmányozása durva hibáktól mentes, és az embrionális, fetális veszteségeket okozó megbetegedéseket (PRRS, parvovirozis stb) mentesítéssel, vaccinázással és/vagy a kocasüldők korai szocializációjával kiküszöböltük, 12–14 db/ellés élő szaporulat mindenképpen elérhető. A cél az élő szaporulat minél kisebb veszteséggel történő megőrzése, a 11 feletti választási átlag elérése.
Korábban, már érintettem a malacveszteségek csökkentésének lehetőségeit, néhány mozzanattal szeretném kiegészíteni az akkori megállapításokat.

1) A malacveszteségek időpontjai és okai meglehetősen jól elkülöníthetőek és körülírhatóak:
Perinatális veszteségek (a teljesen kifejlődött, holtan született malacokra vonatkoztatva)

• pre partum (ellés előtti),
• intra partum (ellés alatt) oka oxigénhiány (hipoxia),
• post partum (közvetlenül ellés után) okai lehetnek: hipoxia, kihûlés, vagy trauma.
  A perinatális veszteségek az összes veszteség 65–75 %-át tehetik ki.
  Az ellést követő hét veszteségei (25–30%).
  Jóllehet a csecsszám indifferens hatását a választási átlagra vonatkozóan, hadd fogadjam ezt némi szkepszissel. Az általános, hogy egy malac 2 csecset használ, fordítottja azért képzelhető el nehezen, mert a szoptatás alatt a tejleadás–tejbelövellés fázisa mindössze 15–20 másodperc, ez alatt két malac 1 csecsen nehezen lakik jól. Emiatt veszteségforrás a
  
• mûködő csecsszám feletti alomszám,
• részleses tejhiány,
• teljes tejhiány,
• napos coli és következményei,
• elnyomás,
• lábszétcsúszás (splayleg).

A 7. napot követő időszak veszteségei (5–10%) és okai:

• csecsvesztés
• még mindig: elnyomás
• izületi gyulladás

2) Veszteségforrások kiküszöbölésének néhány szempontja:
a) Telepítési idő megválasztása:

• 1–2 nappal az ellés előtt a magzati glükokortikoid szint emelkedése miatt az ösztrogénszint emelkedik, a progeszteronszint csökken, ezzel párhuzamosan megemelkedik a prosztagrandin
  cc => luteolízis, ennek következtében a progeszteronszint tovább csökken. Elindulnak tehát azok a hormonális változások, melyek az ellés megindulásához vezetnek.
• A vemhesség hossza ugyan – viszonylag szûk határok között (112–120 nap) – változó, az egyedre mégis jellemző. Egyes kocák következetesen 113-113,5 napra, mások 116–117 napra ellenek. E két ok miatt a telepítést ne halasszuk a vemhesség 110–111. napja utáni időre.

b) Fiaztató épület szerepe

• a termek egymástól legyenek jól elkülönítettek,
• a teremméret legyen összhangban a telepmérettel, azaz tegye lehetővé az 5 napon belüli beellést (minimum 8-9 terem),
• ne törekedjünk 8-nál nagyobb fiaztatóforgóra, mert nem lesz lehetőség a terem biológiai rehabilitációjára (mosás – szárítás – fertőtlenítés – pihentetés),
• a szaporítás ütemezése egyszerre legyen kiegyenlített (ne legyenek szaporítási csúcsok) és szakaszos. Ha az ellésszám kiegyenlített, a választás is az lesz. Innen már nehéz elrontani. A kocasüldők tenyésztésbe állításának ütemezésénél mindenesetre vegyük figyelembe a mindig meglévő, a termékenységre ható évszakhatás telepünkre jellemző mértékét. Ha a fiaztató teremszám alacsony, a beellési idő tartásához szükség lehet a tenyészérett(!) kocasüldők ivarzásszinkronizálására,
• a fiaztató épület klimatizálása nem csak a fûtést jelenti, méginkább a hûtést.
• A fiaztató kutrica felépítése, kialakítása, méretezése, a padozat milyensége döntő fontosságú. Kiválasztására nem lehet elég nagy gondot fordítani.
  Ha visszatérünk a malacveszteségek időpontjaira, látjuk, hogy az összkiesés 60%-a a 0–3 nap között keletkezik, és ha nagyon szimplifikáljuk az okokat, négy téma közé csoportosíthatjuk:
  Halva ellés vagy nagyon gyenge biológiai érték:
• az okok között a kocák hiányos előkészítése (korai tenyésztésbevétel, túlkondíció),
• ellés alatti segítségnyújtás (jelenlét) hiánya,
• kutrica rossz kialakítása,
• koca magatartási problémái (ezek egy részét szintén vissza lehet vezetni a technológia hiányosságaira).

Elnyomás: ez döntően technológiai probléma.

Részleges vagy teljes tejhiány – a koca hiányos előkészítésének (vemheskoca takarmányozása, mozgáshiány, rosthiány, ide értve az MMA-t is.) vagy elhúzódó (nehéz) ellés következtében fellépő általános állapotromlás következménye.

Hasmenés (napos coli) oka a megelőzés hiányosságai (gyenge kolosztrális immunitás – vaccinázni kell, ha gyakori), higiéniai hiányosságok, késlekedés a kezeléssel.

Mindebből az látszik, hogy a fiaztató kutricának döntő szerepe van az elhullások megakadályozásában. Az ember – gondoskodással, szakértelemmel – képes bizonyos fokig kompenzálni, tompítani a kutrica – mint élettér – hiányosságait, ez azonban rossz kiindulópont. A technológiának kell kiszûrnie az emberi tényező negatív hatásait, sarkítva – a kutricának majdnem „önmûködönek” kell lennie, és csak a kritikus időpontokban kívánjon emberi beavatkozást.

2) A kocasüldők kiválasztása és tenyésztésbe állítása

• A kocaállomány 20%- a legyen nagyszülő, további 10% nagyszülő jelölt (ez az esetek többségében nagy fehéret jelent).
• A nagyszülőjelöltek (1-2., 3. ellésû kocák) második elléséből 1-2 koca malacot állítsunk be tenyésztésbe (ez a kontroll), ha jól termel(nek), későbbi almokból származó lánytestvéreiket vegyük tenyésztésbe.
• Nagyszülőjelölt csak az legyen, amelyik (a genotípus persze alap) az első ellésével és felnevelésével már bizonyított.
• Ne legyen nagyszülőjelölt az, amelyik süldőkorban visszabúgott, és zárjuk ki azt a nagyszülőt, amelyik később – pláne ismételten – visszabúg. A termékenység öröklődhetősége sokkal nagyobb, mint a szaporaságé.
• A tenyészérettség minimuma a 240 napos életkor és a 130 kg testtömeg (ha nézni tudjuk, a szalonnavastagság minimum 16 mm), de inkább toljuk ki egy ciklussal.

3) A vemheskoca takarmányozása

• Az egész időszak tulajdonképpen felkészülés – felkészítés az ellésre – szoptatásra. Itt az olcsó nagyon drága tud lenni. Kapjon meg mindent, és mindenből a legjobbat. A kondíció kontrollja kiemelkedően fontos. Számosan a nagyfalkás, mikrochipes megoldást javasolják.
• A szükséges vakcinázásokat (parvo, coli) el kell végezni.

4) Fiaztató és kutrica előkészítése.
Ha a termelés kiegyenlített – már volt szó róla – van rá idő. Nem érdemes időintervallumot meghatároznom, a fiaztatók általában túlpörgetettek. Át kell gondolni, hogy a kisebb forgó által eredményezett nagyobb turnushozam és kevesebb egyedi probléma nem kompenzálja-e
a nagyobb forgót. Az előkészítés tartalma mindenesetre a takarítás – mosás – karbantartás – fertőtlenítés – száradás – pihentetés.

5) A feltelepített kocák takarmányát ellésig fokozatosan csökkentsük az ellés utáni nap takarmányadag szintjére (1, 5 kg)

6) Ellés alatt jelen kell lenni.
Ne engedjük az ellést

• elhúzódni,
• megszakadni.

Beavatkozni csak indokolt esetben és mértékben szabad, akkor viszont kötelező.

• Az újszülötteket el kell látni
• Mindenképpen javaslom a ládába gyûjtést, infra alatti szárítást. A nedves malac 18 °C-on (elvileg ennyi a teremhőmérséklet) megfázik, hûl, aktivitása csökken
• Javasolják az újszülöttek száraz fertőtlenítő porral történő beszórását
• A köldökzsinórt csonkoljuk és mindenképpen fertőtlenítsük.
• Születhet burokban is, fel kell tépni
• Elégtelen légzés esetén mesterséges légzéssel segítsünk a légvétel felgyorsulásán
• Spriccelő köldökcsonkot csomózzuk vagy elkötjük
• A koca kellemetlen viselkedését gátoljuk meg (suacron, suivet vagy stressznil)
• Az ellés befejezéséről győződjünk meg
• Csecsrerakás ideje: eltérőek a vélemények. Szerintem felszáradás után azonnal

7) Az aktív csecsszám feletti malacokat az ellést követő napon dajkásítjuk. Dajkásításra a nagyobb kocamalacok a legalkalmasabbak.

8) Teendők az ellést követő napokban:
A gondozót meg kell tanítani, hogy mire fígyeljen és mikor jelezzen.

Fígyelni kell a koca

• trágyáját. Trágyázott-e, és milyet. Ha nem, engedjük ki rövid időre.
• van-e hüvelyváladék, és az milyen?
• milyen az étvágya?
• általános állapota?
• mérhetjük a hőmérsékletét is.

Az ellés abszolút normális, fiziológiás folyamat, nem szabad szövődménybe torkollnia. Ha mégis, kezelni kell. Az utókontrakciókat segíthetjük oxitocinnal az ellést követő napon, ha benyúlás volt, mindenképpen antibiotikum.
Fígyelni kell a malacok

• bélsarát. Kezdődő hasmenést azonnal kezelni kell. Jól jelzi az egészségi állapotot és a közérzetet a malacpihenőn való terültség.

9) Az elléshez használt eszközöket, a malacgyûjtő ládát ellés után mossuk el és fertőtlenítsük.

A hiányos tárgyi és személyi feltételek együttes megléte gyenge eredményhez vezet. Mégis előfordul, hogy már eleve hibás tervezésû és kivitelezésû, ráadásul mûszakilag leamortizált fiaztatóban még éjszakai elletőst sem alkalmaznak. A legnagyobb probléma azonban nyilvánvalóan a pillanatnyi eredmények elfogadása. Szükség van az egészséges elégedetlenségre még jó termelési szint mellett is.

A cikk szerzője: Dr. Gács Pál