A napjainkban használatos betakarítási technológiák következményeként a termésből csak a szem kerül le a tábláról, a gyakorlatilag azonos tömegû szár a területen marad. A kukoricaszár takarmányozási, ill. energetikai célú felhasználása ma még csak kutatási szinten eredményes, de esetleges gyakorlati alkalmazásuk esetén is az össztömeg mintegy 70%-a a táblán marad.



A nagy mennyiségû kukoricaszárral borított területek szántásához a korábbi években már kialakultak a nagy keretmagasságú és osztástávolságú ekék. Ezek az ekék azonban, amelyek az 5–7 t × ha-1szármaradványt megfelelően leforgatták, a megnövekedett növényi maradvánnyal már nem tudnak megbirkózni. Mivel a felszínen maradó, ill. a felszín közelében elhelyezkedő szármaradványok a következő mûveleteket (vegyszerbekeverés, magágykészítés, vetés) zavarják, szélső esetben megakadályozzák, ezért feltétlen keresni kell azokat a módszereket, megoldásokat, amelyek ezen a helyzeten kedvezően változtatnak. Az új, tökéletesebb forgató hatású ekék kialakításával, kiválasztásával párhuzamosan folynak a kísérletek különböző kukoricaszár előkészítési eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik a tökéletes szántást. A gyakorlatban ismert és használt megoldások (szártárcsázás, szárzúzás) alapján többek között a bábolnai IKR is kidolgozta az egymenetes szárzúzás és leszántás módszerét és elkészítette a módszer megvalósítására szolgáló mintagépeket.



A VZ-3 és BNG-230 szárzúzók összehasonlító mérését azonos területen, előzetes tapasztalatok alapján kiválasztott egy sebességfokozatban végeztük. A munkaminőségi mutatók közül a tőmagasság alakulását és az apríték hosszúság szerinti eloszlását elemeztük. A tőmagasság átlag- és szélső értékeit tekintve a két gép között értékelhető különbséget nem tapasztaltunk. Az aprítás hatékonyságánál – amelyet lényegesen befolyásolt a Nobili gépek kedvezőbb kés formája, kés elrendezése és nagyobb rotor fordulata – viszont már jelentkeztek eltérések. A két gép közül a BNG-230 adott jobb szecskaeloszlást, ahol a szántás szempontjából kedvező 20 cm-rel rövidebb apríték mennyisége 89,7% volt, 15,5%-kal több, mint a VZ-3 gép után. Még kedvezőbb az összehasonlítás a 15 cm-nél kisebb aprítékot tekintve, ahol a különbség 16,6%.



A munkaminőségi mutatókkal párhuzamosan rögzítettük a szárzúzók energetikai jellemzőit is, abból a célból, hogy meghatározhassuk a szecskázás hatékonyságának energetikai következményeit. A mérési eredmények szerint a hatékonyabban dolgozó BNG típusok nyomatékigénye is nagyobb, mintegy kétszerese a VZ szárzúzóénak. Az üzemeltető traktor terhelése szempontjából fontos fajlagos teljesítményigényben már nem tapasztaltunk lényeges különbségeket (13,3–14,7 – 14,7–15,0 kW × min-1). A vizsgálati eredmények összefoglaló értékelése alapján megállapíthatjuk, hogy a szántást megelőző előkészítő mûvelet céljára mindkét gyártmány használható, de a kedvezőbb szecskaeloszlás eredményeként a Nobili szárzúzók előnyösebbek.



A szántógépcsoportok munkaminőségi jellemzői közül a mélység-, ill. szélességtartást és a forgató hatást vizsgáltuk. Mivel az agrotechnikai szempontból még megengedhető 10%-os mélységszórást, ill. 5%-os szélességszórást egyik változatnál sem léptük túl, ezért ezek részletes értékelésére nem térünk ki. Az összehasonlító vizsgálatsorozat tulajdonképpeni célját a minél eredményesebb kukoricaszár leforgatás, a forgatóhatás jellemzi. A legjobb eredményt (átlagot) (95,9%) a szárzúzóval felaprított, majd nehéz tárcsás boronával meghántott területen kaptuk, bár ettől nem sokkal maradt el (94,7%) az egymenetes zúzás-szántás technológiája. A két legrosszabb eredményt adó eljárás a forgató hatás romlása mellett a folyamatos munkavégzést akadályozó ismétlődő eltömődések – amelynek oka eltérő – miatt sem javasolható. Az eltömődések az álló szárban konstrukciós (nem elégséges átömlési keresztmetszet az ekénél), a kétszer tárcsázott területen pedig technológiai okok (a második mûveletnél a szár összehúzódik, kupacokat képez) következményei.



Az energetikai értékelés még mindig nem ad teljes képet, mivel nem veszi figyelembe a gépek beszerzési, üzemeltetési költségeit. A gyakorlatban legjobban bevált (B, szárzúzás-bekeverés-szántás) és az új (egymenetes (C, szárzúzás + szántás)) technológiák teljes körû összehasonlításához tehát a gazdaságossági értékelés adatai nyújtanak segítséget.



A különböző mutatók összevetése alapján úgy ítélhető meg, hogy a kukoricatarló gazdaságosabb leszántása a „C” variáns alkalmazásával, vagyis az egymenetes, szárzúzást követő szántással valósítható meg. A viszonyítási alapnak tekintett szárzúzás-tárcsázás és szántás („B” változat) alkalmazásával közel azonos beruházási igény mellett 20%-kal több élőmunka felhasználás és 7%-kal több üzemeltetési költség szükséges ugyanazon feladat ellátásához, mint az új technológiát képviselő, egymenetben végzett szárzúzás és szántás („C”) alkalmazásakor. További előnyt jelent a nem, vagy csak igen nehezen számszerûsíthető kevesebb menetszám által elérhető kisebb talajtömörítés.



A különféle módon előkészített kukoricatarló szántás során kapott vizsgálati eredmények alapján az alábbi következtetéseket lehet levonni:

• munkaminőségi szempontok alapján az állószár, ill. a kétszer tárcsázott kukoricatarló szántása nem tekinthető megfelelő módszernek,

• forgató hatás szempontjából legjobb eredményt a zúzott és tárcsázott eljárás ad, de nagyságrendileg azonos hatásfok érhető el a zúzás (akár egy-, akár külön menetben) utáni szántásnál,

• a szántást követő mûveletek szempontjából kifogástalan munkát egyetlen változat sem biztosított, ennek következtében feltétlen foglalkozni kell az ekék fejlesztésével is,

• a zúzást és szántást egy menetben végző gépcsoportok fajlagos teljesítmény felhasználása (kW × m-1) mind a FIAT, mind a RÁBA-Steiger traktornál a legkedvezőbb,

• az egyes technológiák területegységre vetített hajtóanyag felhasználásában lényeges eltérések vannak. Alapidőre vetítve mindkét traktornál az egymenetes eljárás a leggazdaságosabb. Mûszakórára vetített hajtóanyag-fogyasztásnál a sorrendek módosulnak a külön menetben végzett zúzás és szántás javára,

• élőmunka felhasználást, beruházási és üzemeltetési költséget tekintve az egy menetben végzett szárzúzás és szántás gazdaságosabb, mint a szárzúzás-tárcsázás-szántás technológiája,

• a zúzást és a szántást egy menetben megvalósító eljárás energetikai és gazdaságossági mutatói a munkagépek szélességi illesztése után várhatóan még tovább javulnak.

A vizsgálati eredmények és tapasztalatok összefoglaló értékelése során tapasztalt munkaminőségi, energetikai és üzemeltetési előnyök arra engednek következtetni, hogy az új technológia a munkagépek szélességének pontosabb illesztése és a tapasztalt – elsősorban mûszaki-technikai jellegû – hiányosságok megszüntetése után széles körben is alkalmazhatóvá válhat.

A cikk szerzője: Dr. Soós Sándor