2004. évben 49 000 ha-on 297 547 tonna őszi búza vetőmag nyerstermés termett. Ebből az OMMI adatai alapján 153 040 tonna került fémzárolásra. A Vetőmag Szövetség és Terméktanács tagjainak adatszolgáltatása szerint mintegy 92 750 tonnát használtunk fel. Tehát az összes nyerstermés 31%-a hasznosult vetésre, a termesztés eredeti céljának megfelelően.
2004. évben az FVM adatai szerint 1 140 444 ha-on vetettek őszi búzát. Előbbi számokból kiindulva a terület 32%-ára került fémzárolt vetőmag elvetésre. A jelenlegi jogszabályok mindenütt előírják az áru nyomon követhetőségét, az eredetigazolást, mint a piaci versenyhelyzet követelményét. A nyomon követhetőség a vetőmagból kell kiinduljon. Első kérdés, hogyan lehet igazolni az árugabona fajtáját, ha nem tudjuk igazolni a minőségi vetőmaghasználatot, vagyis a fajtát?
42 562 ha-on 5055 t/ha átlagterméssel összesen 215 150 tonna tisztítatlan nyersterméssel számolhatunk, ami 50 000–60 000 tonnával kevesebb az eredetileg vártnál. Az eddigi vetőmag-tisztítási tapasztalatok kedvezőek. Egyes fajtáknál, helyeken előfordult csirás szem, ami nagyobb tisztítási veszteséget jelenthet, de ez érdemében nem befolyásolja a várható vetőmagkészletet. A várható fémzárolt vetőmag tömegét és a 2004 őszén megmaradt készleteket figyelembe véve a 2005. évi őszi búza vetésterületre akár 70–80% felújítással is jutna vetőmag. Ez azonban a kereslettől függ. Valószínûbb, hogy ismét jelentős vetőmagkészletek maradnak meg. A vetőmag-előállítóknak át kell gondolni az őszi búza vetőmag-előállítás lehetőségeit. Nevezetesen csökkenteni kell a fajták számát, ami korlátozná a fajták kínálatát, csökkenteni kell a vetőmagszaporító-terület nagyságát, vagyis a tényleges vetőmagkínálatot. A vetőmag-felhasználást befolyásoló tényezőként szóba jöhet a vetőmag árának csökkentése. Ez az út azonban csak elméletben megoldás. Ahhoz, hogy a vetőmag-termesztés megtérüljön, a megtermelt vetőmag összes költségeinek kell megtérülnie, ez pedig az alacsony értékesülés során a növekvő általános költségek miatt nem járható. Mindebből egyértelmûen következik, ha nem változik meg a minősített vetőmag iránti jelenlegi igény, lényegesen csökkenteni kell a fajta- és vetőmag-kínálatot. Második kérdés tehát, hogy ilyen körülmények között hogyan alakul versenyképességünk?
Nézzük a kérdést az árubúza értékesítési lehetőségek szempontjából. 2004-ben a gabonatermelés célzott piaca az intervenció volt. Őszi búzából az EU intervenciós készleteinek közel felét Magyarország adta. Jelenlegi adatok szerint 4,4 millió tonna került 2004. évi termésből felajánlásra és július 31-i határideig átvételre. 2005. évi termést őszi búzából 5,2–5,3 millió tonnára becsültük, az összes kalászos 7–7,4 millió tonna lehet. Mindebből 3,8–4,0 millió tonna búza várható intervencióra, összesen mintegy 5 millió tonna kalászos. A jelenlegi intervenciós készletek lassan csökkennek, a raktárbázis korlátozott, és az állatállomány száma – mint fogyasztó – nem nőtt. Harmadik kérdés mit tudunk csinálni őszi kalászos (búza) termésünkkel?
Jelenleg reménykedünk, de hogyan tovább? Bízunk abban, hogy rendbe hozott, vagy új raktárakkal, és az FVM által tervezett 2 + 2 éves bérleti rendszerekkel a raktárak kapacitása emelkedni fog. A remény azonban kevés. Gondolkozzunk egy kicsit az EU szemével. Mit csinálhat az EU ilyen magas intervenciós készletekkel. Feltételezhetően korlátozni szeretné az átvételi kötelezettségeit. Ezt a minőségi követelmények szigorításával, így az intervenciós áru piacképességének javításával, és az intervenciós átvétel tömegének csökkentésével oldhatja meg. Gondoljunk az eredetigazolásra, a különböző beltartalmi követelményekre, (pl. toxintartalomra stb.) és arra az egyszerû piaci követelményre, hogy a paraméterekben megfelelő, egységes áru vonzóbb a vevő számára. Tudunk-e ehhez alkalmazkodni, illetve milyen más lehetőségekkel tudunk élni. Nem hiszem, hogy adottságaink jelenleg lehetővé tennék az őszi búza, kukorica vetésterületének mérséklését. Megoldás csak a termés minőségi színvonalának emelése, stabilizálása volna. Egyszerûsítve, az előremenekülés. Magyarország tud minőségi kemény búzát termelni, ebben versenyezni az EU tagállamokkal. Ellenkező esetben a megtermelt árubúza egy része nem fog megfelelni az intervenció növekvő igényeinek. Itt a negyedik kérdés, mit fognak a termelők a visszamaradó, értékesíthetetlen búzával csinálni? E kérdést különösen jelentősé teszi a betakarítások során esetenként jelentkező minőségromlás, vagyis annak lehetősége, hogy a termés egy része nem fog megfelelni az intervenciós követelményeknek.
Hosszú távon azt kellene elérnünk, hogy Magyarország ismételten a minőségi búzatermelés hazájává váljon. Ennek útja a vetőmag-használattal kezdődik, az eredetigazolás mûködtetésével, a növényvédelmi előírások betartásával folytatódik. El kell érni, hogy szabadpiac kiépüljön a minőségi búzatermesztésre és csak az kerüljön intervencióra, ami megmarad. Természetesen ez mind termelési többletköltséget jelent, intenzív értékesítési követelményeket igényel. Elsősorban az értékesítés lehetőségét kell mérlegelnünk és meg kell ragadni a lehetőségeket, feltételezve, hogy valószínûen nem lehet a minőségi búzánkért intervenciós ár fölötti bevételre számítani, de legalább el tudjuk búzatermésünket helyezni.
A megfelelőséghez azonban a termelői összefogás, integrációs szervezés, és elsősorban szemléletváltás szükséges. Csak az EU átlagtól, intervenciós minőségtől jobb, versenyképesebb búzát lehet termelni. Ezzel esélyt teremtünk a piacon magunk számára.
A témával összefüggő, de más kérdés a gabonafélék területi arányának csökkentése. Ez csak úgy oldható meg, ha helyére jövedelemtermelő kultúrák kerülhetnek. Van min spekulálni a gazdáknak és az agrárirányításnak egyaránt.
A cikk szerzője: dr. Hullán Tibor
