A gyökérbetegségek esetében nagyon fontos a megelőzés, mert mire észrevesszük a megbetegedést, és meghatározzuk a kórokozót a növény már menthetetlenül kipusztul. Nem kell gyökérbetegségre gyanakodni, ha a gyökérsarj, tősarj kihajt.

Agrobaktériumos gyökérgolyva

(Agrobacterium radiobacter pv. tumefaciens, A. r. pv. vitis)

Az Agrobacterium gazdanövényköre rendkívül széles. Gyakorlatilag valamennyi fás növényünket megbetegítheti. A fertőzés kezdetén még alig látható, sárgásfehér, puha, karfiolszerû golyvák később gyorsan nőnek. Kitermeléskor már barna, fásodó, borsószem, dió nagyságúak lehetnek a tumorok. Mivel a földfeletti részen nincs jellemző tünet, a fertőzöttség csak a szabadgyökerû oltványok vásárlásakor és a kipusztult fa kiásásakor vehető észre. Idősebb fák kiásásakor ökölnyi, gyermekfej méretû golyvákat is találhatunk. Felületük rücskös, fa keménységû, barnás-fekete. Szőlőn és esetenként az őszibarackon a gyökérzet mellett a tünetek az egy és több éves földfeletti fás részeken, a törzsön, gyökérnyakon, illetve tőkefejen is megjelennek. A rákos sejtburjánzás kiterjedésétől függően a beteg növény legyengül, vagy elpusztul.

A kórokozó sebparazita, a mûvelő-eszközök vagy kártevők által okozott sebzéseken keresztül jut a növénybe, és sejtburjánzást indít el. A beteg sejtek rendellenesen fejlődnek és a sejtekben felszaporodó baktérium, a gyökérnyakon, fő- és mellékgyökereken, daganatok fejlődését indukálja. A golyva elzárja a tápanyagszállítás útját. A gyökér által felvett, vízben oldott tápanyagok nem jutnak el a levelekbe, a levelekben termelt asszimiláta pedig nem jut el a gyökerekbe. A golyván keresztül tehát a tápanyagszállítás gátolt, ezért főgyökéren lévő golyva a fa pusztulását okozhatja, míg oldalgyökér fertőzöttsége esetén az elpusztult gyökérrészt a növény újabb gyökerek fejlesztésével pótolja. A beteg növény gyengén fejlődik, sínylődik, majd elszárad.

Védekezés: az Európai Unió növény-egészségügyi jogi szabályozása szerint az Agrobacterium már nem szerepel a karantén listán. A faiskolai kitermeléskor azonban meg kell semmisíteni, el kell égetni azokat az oltványokat, amelyeknek gyökérnyakán, vagy főgyökerén agrobaktériumos gyökérgolyva található. Az oldalgyökereken található tumorokat a kitermeléskor le kell vágni, és ha ezután a gyökérzet még megfelel a szabvány követelményeinek, az oltvány értékesíthető.

 

Verticilliumos hervadás

(Verticillium albo-atrum és Verticillium dahliae)

A betegséget okozó két rokon talajgomba faj, a fiatal fákat a gyökérnyakon, gyökérzetükön, a gyökerek visszavágásakor, kapavágáskor keletkezett sérüléseken, pockok vagy pajorok rágása nyomán és a fonálféreg okozta mikrosebeken keresztül fertőzi. A gomba által termelt mikotoxin a felvett, vízben oldott tápanyagokkal együtt vándorol, és a hajtások hervadását, fonnyadását, barnulását majd hullását okozza. A két faj szaporodását szolgáló spóra a konidium, a beteg növény felületén fejlődő konidiumtartókon fûződik le. A Verticillium-fajok a talajban, a lágy szárú termesztett- és gyomnövények gyökereiben, növényi maradványaiban hosszú ideig fertőzőképesen életben maradnak. Mindkettő polifág, azaz mindkét kórokozó fajnak termesztett gyümölcsfáinkon kívül számos fás és lágy szárú gazdanövénye is van. A Verticillium albo-atrum a csonthéjas gyümölcsfáink, a málna, szeder, szamóca és rózsa károsítója.

A Verticillium dahliae a körtét, csonthéjas gyümölcsfajokat, ribiszkéket, málnát, szedret, szamócát, szőlőt és a rózsát fertőzi meg. A felsorolt növényeken kívül még több mint száz növényfajról leírták előfordulásukat.

A fertőzés általában csak a fiatal, a faiskolai kitermelést, szállítást, vermelést, telepítést megsínylett fáknál okoz pusztulást. A már jó kondícióban lévő fák ellenanyagot termelnek és megakadályozzák, vagy kiküszöbölik a fertőződést.

Védekezés: megelőző védekezésként nagyon fontos telepítés előtt a fás  és lágy szárú termesztett növények és gyomok gyökérmaradványainak eltávolítása. A telepítésre kijelölt területen ne legyen elővetemény Solanaceae-fajhoz tartózó növény, tehát paprika, paradicsom, burgonya és dohány.

Tielaviopsziszos fekete gyökérrothadás

(Thielaviopsis basicola)

 

Ezt a mikro-gombát Angliában és Hollandiában cseresznye és meggy gyökerén megtalálták és a talajuntság egyik okozójaként ismertették. Hazánkban csak enyhe telet követően számíthatunk károsítására. A fertőzés az időjárásunk melegedésének hatására váratlanul, meglepetésszerûen is bekövetkezhet, hiszen a kórokozónak rendkívül széles a gazdanövényköre. Elsősorban lágy szárú növények kórokozója. Fő gazdanövénye a dohány, ibolya, ciklámen, csillagfürt, lencse és baltacim. Alkalmanként a legtöbb, növényházban, fóliaalagútban teleltetett, vetett vagy palántázott lágy szárú haszonnövények, gyomnövények mellett védett helyen teleltetett fás növények (Citrus-félék) is gazdanövényei a tielaviopsziszos gyökérrothadást okozó talajgombának.

A fertőzött, rothadó gyökér a sötétszínû, vastagfalú spórák tömegétől fekete, deres bevonatú. A kórokozó káros hatása a vékony gyökerek rothadásában, elhalásában jelentkezik. A beteg növény visszamarad a fejlődésben, majd elpusztul.

Védekezés: ez a mikrogomba a talajban, elpusztult növénymaradványokon szaprofita stádiumban is sokáig életképesen fennmarad, ezért faiskola vagy gyümölcsös telepítése előtt tisztítsuk meg a területet a rothadó növényi maradványoktól. Trágyázásra, vagy talajtakarásra csak teljesen érett szerves trágyát használjunk fel.

Fitoftórás gyökérnyak-rothadás

(Phytophthora cactorum, Ph. cambivora,  Ph. cryptogea, Ph. megasperma)

A fitoftórás betegség nagyon sok termesztett, lágy szárú és fás növényen előfordulhat. Gazdanövényre specializált fajokat írtak le. Csak a gyümölcstermő növényeinket figyelembe véve is több Phytophthora-faj fertőzésével kell számolnunk. A Ph. cactorum és a Ph. megasperma-faj a csonthéjas gyümölcsûek mellett fertőzi a diót, almát és a körtét, a Ph. cambivora gazdanövénye a csonthéjasok mellett a szelídgesztenye, az alma és a körte. A Ph. cryptogea-fajt a gyümölcsfák közül, a Prunus-fajokon kívül, eddig csak az almán mutatták ki. A szőlőn nem ismert a fitoftorás betegség.

A Phytophthora-faj mindig az alanyt támadja meg, tehát az oltáshely alatt, általában a talaj szintjén, vagy az alatt kell keresni a kórokozó által okozott, jellemző tünetet. Kezdetben a gyökérnyak kéreg alatti részének barnulását, majd az egész fa elhalását okozhatja a fitoftórás betegség. A kismértékben besüppedt kérget felvágva, a háncsszövetek felül éles vonallal elhatárolódó, gyakran nedves, nyálkás elbarnulását láthatjuk. Később a héj besüppedése fokozódik, a kéreg megrepedezik, rákosodik. A betegség tápanyag-szállítási zavart okoz, ezért a fa föld fölötti rész pusztulási tünetei nem jellemzőek.

Védekezés: fás növények vizsgálata során hazánkban eddig csak egy esetben, szelídgesztenye kórokozójaként mutattak ki Phytophthora faj előfordulását.

A szokatlan tünetre különösen külföldről származó oltványok esetében figyeljünk fel, mert a gyökérnyak fonnyadását okozó Phytophthora-fajok nálunk eddig veszélyes károsítóként voltak nyilvántartva. Ezek a kórokozók már több, elsősorban nedvesebb, enyhébb telû európai országban előfordulnak. Az Európai Unió növényegészségügyi jogi szabályozása szerint, csak a szamóca megbetegedését okozó Ph. fragariae és a fás gyümölcstermő fajokat fertőző Ph. cinnamomi-faj szerepel a II. Karantén listán.

Rozelliniás gyökérpenész 

(Rosellinia necatrix) 

A gomba a felszámolt gyümölcsös, vagy a rövid forgóval üzemelő faiskola, szőlőiskola területén, a talajban maradt gyökérmaradványokon szaprofita stádiumban szaporodhat fel. A rozelliniás gyökérgomba kimutatása, közvetlenül a talajban maradt gyökérmaradványok vizsgálatával történhet. Az élő növényen a hosszú lappangási idő miatt, a fehér, cérnaszálhoz hasonló, vagy pelyhes gombafonalak csak hónapokkal a fertőződés után fejlődnek. Ezért az oltványok vásárlásakor nem határozható meg a fertőzöttség, csak bizonyos tünetek utalnak rá. A szabványban előírt 4-5 ceruza vastagságú gyökér mellett fontos a vékonyabb gyökerek megléte is. A vékony gyökerek hiánya gyökérgomba fertőzöttségre utal, még akkor is, ha vásárláskor nem találjuk meg a kórokozót a gyökér felületén. Mivel a kórokozó a felszívó övön fertőz, védelmet jelenthet a vastag, roncsolt gyökerek metszése mellett a vékonyabb gyökérvégződések levágása. A gyökérmetszést addig kell folytatni, amíg egészséges metszlapot kapunk. Az egészségesen vásárolt oltványok fertőzött talajba kerülve fertőződhetnek. Ebben az esetben a fák pusztulása csak évekkel a telepítés után kezdődik. A kipusztult fa kihúzásakor a fertőzött gyökerek leszakadnak, és a talajban fertőzőképességük sokáig megmarad. 

Védekezés: fás kultúra felszámolása után csak a talajban maradt gyökérzet teljes lebomlása után szabad ismét gyümölcsöst telepíteni. A várakozási időt lerövidíthetjük, ha mélymûvelést követően több alkalommal, gyökérfésûvel, kisebb kertben kézzel kiszedjük a gyökérmaradványokat. A rozelliniás fertőzöttségről növényhigiéniai vizsgálattal lehet meggyőződni. 

Röszlériás gyökérgomba

(Roesleria pallida)

A gyümölcsfák gyökérzetén a szegecs alakú termőtestek megjelenése csak hónapokkal, esetleg fél évvel a fertőzés megtörténte után várható. Ezért a telepítési anyag még tünetmentes, vásárlásakor csak a vékony gyökerek hiánya utalhat a fertőzöttségre. Elsősorban rövid forgóval üzemelő faiskolákból szaporítóanyaggal és ültetvényanyaggal terjed. A fertőzött gyökerek elhalnak. A jó körülmények közé került oltvány, újabb gyökerek fejlesztésével egy ideig pótolja az elhalt gyökereket, de a fertőzöttség tovább terjed és az egész növény elpusztul. A gyökérgombával kipusztult fát nem szabad pótolni, mert a fertőzött talajba ültetett egészséges pótlás is fertőződhet.

Védekezés: egészséges oltvány vásárlása, telepítés előtt az előző ültetvény gyökérmaradványainak eltávolítása.

Armilláriás tuskógomba

(Armillaria mellea, A. tabescens) 

Gyûrûs tuskógomba néven erdeinkben rendkívül gyakori, ehető termőtestû kalaposgomba szeptembertől november végéig az elszáradt fák tövében, tuskóján csoportosan fejlődhet. A termőtest kalapja világos okkersárga, mézszínû, vagy világos-, később sötétbarna, puha, rothadó. A termőréteg lemezei a tönkhöz nőttek, esetleg kissé lefutóak. A lemezek ritkán állnak, fehérek, sárgásak, később foltosan megbarnulnak. A termőtest méreganyagai csak 20 percen túli főzés során bomlanak le.

A fajcsoport tagjai morfológiai bélyegekben és patogenításban is különböznek egymástól. Patogén változatát nálunk még nem mutatták ki. Az Egyesült Államokban, Michigan-államban termő meggyültetvény pusztulását okozta ez a bazidiumos gomba. Franciaországban is a patogén faj előfordulását bizonyították. A tuskó, vagy a törzs kérge alatt fejlődő fehér színû, legyező alakú micéliuma a szijács fehér korhadását okozza. Sötétbarna, fekete, zsinórszerû, 2-3 mm átmérőjû gombafonala, rizomorfája a fakéreg alatt és a talajban fejlődik. A talajban terjedő zsinóros gombafonál, és a lemezes termőrétegen nagy számban fejlődő bazidió-spóra a gyökérnyak és a vastag gyökerek sérülésein jut be a kéreg alá. Ott tovább fejlődve pusztítja a háncs szöveteit, akadályozva a tápanyagszállítást.

Védekezés: nagyon fontos a sérülések megelőzése, a keletkezett sebek kezelése, és a kiszáradt fák mielőbbi eltávolítása a tuskóval, gyökérzettel együtt.

Pecsétviasz gomba

(Ganoderma lucidum) 

Erdő közelében, háborítatlan, nem mûvelt kertben, idősebb fák mellett, nyár végén és ősszel a talajon fejlődnek a vörösbarna, pecsétviasz színû, jellegzetes, aszimmetrikus termőtestek. A termőtest helyét kiásva a vastag gombafonál, a rizomorfa követhető a fa vastagabb revesedő gyökeréig. Utólag már nehéz megállapítani, hogy egy mûvelő eszköz okozta sérülésen, vagy pajor, pocokrágás helyén az élő gyökereket parazita módon fertőzte, vagy a más ok miatt elpusztult, revesedő gyökér további korhadási folyamatába kapcsolódott be. Lehet korhadékbontó, de gyökérélősködő is. Fehér korhadást okoz. A gomba a magyar nevét onnan kapta, hogy az 5-30 cm átmérőjû, kerek, félkör vagy vese alakú kalapot és az egyik szélén, aszimmetrikusan illeszkedő 1–25 cm hosszú, gyakran meggörbült tönköt egyaránt vörös, vörösbarna, pecsétviasz színû, fényes, lakkos bevonat borítja. A kemény bevonat tartóssá teszi a termőtestet, ezért lassan bomlik le, szinte egész évben megtalálható.

Védekezés: erdő közelében, vagy erdő helyére tervezett telepítés előtt gondosan távolítsuk el a lombos és tûlevelû fák gyökérmaradványait.

A cikk szerzője: Dr. Véghelyi Klára