Támogatók:

A legokosabb informátor a növény, attól kérdezünk meg mindent

Adatalapon a gyümölcsösben és a lombtrágyában is

Az agrárdigitalizáció előretörésével a helyspecifikus, precíziós gazdálkodás újabb és újabb kérdésekre kell, hogy megtalálja a megoldásokat. Adatalapú világunkban talán néha el is bizonytalanodunk, hiszen minél több mérést végzünk el, minél pontosabban jutunk adatokhoz és információhoz, annál több változó kerül be a döntéshozatali folyamatainkba.

 A mezőgazdaság, ahogy azt sokszor hangsúlyozzák, nem matematikai képlet, de olyan természettudományos alapjai vannak, amelyek mégis leírhatóak kell, hogy legyenek. A megfelelő változók figyelembevételével pedig az összefüggések megismerhetők, a változók pedig meghatározhatók kell legyenek.

A növények jó indikátorai a talajban végbemenő folyamatoknak, jelzéseiket figyelve meghatározhatóak a tápanyagigény-szintek, kezelhetők a hiányok, amelyeket a hiánytünetek megjelenésére reagálva lombtrágyával lehet támogatni. Ahhoz azonban, hogy a beavatkozásokat valóban a növény igényeihez – amennyiben az szükséges, akár lokációspecifikusan – tudjuk igazítani, folyamatos monitorozásra, mérésre van szükség. A tapasztalati képletek alkalmazásától el lehet jutni egy olyan, mérésekre alapozott döntéshozatali rendszerig, ami a növények valós igényeit tudja kiszolgálni. Ennek alapja a megfelelő rendszerbe ágyazott adatgyűjtés, majd az adatok feldolgozása és értelmezése. A döntéshozatali folyamatba beépítve ezt a tudást a precíziós gazdálkodás új értelmet nyer.

Az „Ezért kincs az agráradat” cikksorozat második szezonjának áprilisi cikkében erre látunk egy jó példát. Jó olvasást hozzá!

Több évtizedes tapasztalata van az almatermesztés és a lombtrágyafejlesztés területén Tánczos Lászlónak, a Bács-Kiskun megyei Jakabszálláson található Jeli 2000 Kft. ügyvezetőjének. Vele beszélgettünk arról, hogyan hoznak adat­alapú döntéseket az ültetvények és a szántóföldi kultúrák kezelése során.

Lombvizsgálati adatokra alapozott kijuttatással ér el remek eredményeket Tánczos László

Beleszületett a mezőgazdaságba Tánczos László, aki egyszerű, jakabszállási paraszti családból származik, édesapja szakszövetkezeti földterületen volt egyéni gazdálkodó. A szakember a középiskolában a kémia és a biológia tantárgyakból kiemelkedően teljesített, így felvételi eljárás nélkül választhatott az egyetemek közül, ami számára egyenes utat jelentett az agrár-felsőoktatásba: a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE, majd SZIE, ma már MATE) intézményébe, agrár­mérnöki alapszakra és a növényvédelmi szakirányra. A szakmai pályafutását aztán a jakabszállási Népfront Mezőgazdasági Szakszövetkezet állományában kezdte, majd az 1992-es átalakulási törvények megjelenése után egy mezőgazdasági boltot nyitottak meg, amit folyamatosan fejlesztettek. A vállalkozás idővel Bács-Kiskun megye egyik legnagyobb növényvédőszer-nagykereskedője lett, 2006-tól pedig lombtrágyafejlesztéssel és -gyártással is foglalkoznak, Csöpp-Mix néven forgalmazzák a termékeiket.

Termőterületek, talajok, tapasztalatok

A gazdaság területeit laza, meszes homoktalajok alkotják, 3,6–5,6 aranykorona földminőséggel, ezekből a 20 hektáros almaültetvény 1,5 százaléknyi humusztartalmú földeken található. A környéken nem ritka a 0,1–0,2 százalék humusztartalom. Ezzel csak az intenzív, öntözött kultúrában lehet hasznosan termelni, szántóföldi gazdálkodást nem lehet jövedelmezően megvalósítani rajta, többek között az utóbbi 20 évben egyre gyakoribb aszályos időszakok miatt – mondta Tánczos László. A gyümölcstermesztést hamarosan újabb fajjal bővítjük, most kezdünk bioter­mesztésben dióültetvényt telepíteni, első ütemben 9 hektáron, amit a tervek szerint később 30 hektárnyira egészítünk ki.

Így működik az adatalapú gazdálkodás gyakorlata Jakabszálláson

A mezőgazdaságban a legokosabb informátor a növény, ezért attól kérdezünk meg mindent – folytatta László. Ez 3 évente talajvizsgálat, havi szinten pedig részletes lombanalízis elvégzését jelenti a különböző növényeken. Az adatokat feldolgozva és elemezve, a saját tapasztalatainkkal kiegészítve igyekszünk a meglévő szakirodalmi adatokhoz hozzáigazítani a technológiai döntéseket. Ezek összessége alapján a vegetációnak megfelelően a növényekben tapasztalt hiányokra felelve végezzük el a tápanyag-utánpótlást. Az ültetvényen belül található, különböző adottságú talajfoltok eltérő szükségleteket mutatnak, ezért eszerint is kezeljük azokat. Továbbá ahogy a vegetáció folyamán a különböző tápelemek igénye változik, csökken, vagy növekszik, a kijuttatott lomb- és az alaptrágyákat is folyamatosan az optimális értékhez igazítjuk.

A gyakorlatban ez úgy működik, hogy hétfői lombvizsgálati mintavételből a hétvégére már adatunk van, így a következő permetezésbe be tudjuk iktatni például a mezo- és mikroelempótlást. A makroelemeket általában altalajlazítóval húzzuk bele a földbe a rügyfakadás kezdetén, kora tavasszal. Amikor pedig év közben is bele kell nyúlni a tápanyag-utánpótlásba, talajlazítóval tesszük meg ugyanezt az ültetvényeken. A lombtrágyás technológiánkban a szántóföldi termesztésnél csak a vetés előtt történik a makroelemek kijuttatása, a mikro- és mezoelemek pótlását biztosító permetezést viszont év közben is végrehajtjuk az aktuális igényekre reagálva.

A növényvédelmet a meteorológiai adatokra figyelve szervezzük, a mért adatokból következtetünk a fertőzésekre. A különböző atkavizsgálatok, a csapdákban fogott rovarkártevők és azok száma szintén segít minket ebben. A várható rajzás irányát a meteorológiai körülmények ismeretében becsüljük meg, ez alapján igyekszünk meghatározni a védekezés idejét. Lényeges, hogy a különböző fejlődési stádiumoknak megfelelve válogatunk a rendelkezésre álló növényvédő szerekből, hogy éppen tojásölő, lárva, vagy kifejlett alakok ellen akarunk-e védekezni.

Helyhez igazított szaktanáccsal érdemes

Nagyon fontos, hogy a növényvédelem csak helyspecifikusan működik az ültetvények esetében, amire kiváló példa a feromonos légtértelítéses vizsgálatunk, amely során a légvonalban egymástól 500 méterre levő 2 ültetvény almamoly rajzási görbéje köszönőviszonyban sem volt. Nagyon szép és jól hangzik egy Kecskemét környékére a Szegeden mért adatokból adott szaktanács, de a valóság sokszor mást mutat. Az előrejelzések minimális támogatást nyújtanak, mert rengeteg tényező befolyásolja a görbék alakulását. Ezért a szaktanácsokat felhasználva minden termelőnek fokozottan figyelnie kell a saját területein a változásokat és a tapasztalásokat, majd azokra a helyi adottságokat ismerve szükséges reagálnia. Összességében a ragasztólapos és a színcsapdás fogások, valamint a meteorológiai állomás mért adatai alapján tervezzük meg a védekezést. A gyakorlatban a fogásszámokat viszonyítjuk a korábban tapasztalt számokhoz, ezek alapján döntjük el, hogy milyen védekezést és mikor hajtunk végre.

Folyamatos és igény szerinti fejlesztések szántóföldön is

Mindig a növénytermesztés hatékonyságának javítására törekszünk, sok évnyi tapasztalat segített hozzá minket ahhoz, hogy a 2006-ban meglévő 2 lombtrágyánktól mára 30-ig jutottunk, amelyek döntő többségét a termelés igényeinek megfelelően állítottuk össze, így alakultak ki a különböző új összetételek. Például a gabonatermesztésben egy nitrogéntúlsúlyos lombtrágyát a bokrosodástól a kalászvédelemig érdemes használni, bokrosodáskor történhet egy rézkiegészítés, ami elsősorban a szárszilárdításhoz ad segítséget. Majd a növény intenzív fejlődési időszakában a kalászhányásra felkészülve cink- és bórtúlsúlyt adunk a nitrogénhez, befejezésképpen pedig a magfejlődés és az érés támogatására nitrogén mellé mangán- és bórtúlsúlyos kiegészítést végzünk el. Úgy alakítjuk a tápanyagok arányait a lombtrágyákban, ahogy a vegetáció az elemek hangsúlyosabb jelenlétét igényli.

Természetesen a speciális, különböző tájegységek talajösszetételéhez kapcsolódóan kialakuló hiányokat egyedi koktéllal igyekszünk pótolni. A helyi adottságok és adatok alapján módosítjuk az összetételt, akár csökkentjük is az elemek arányát: a dél-somogyi mangántúlsúlyos talajokra a megszokotthoz képest töredéket adunk, az észak-békési, Szeghalom környéki szikes altalajú területeken pedig, ahol a lombvizsgálat a rézmérgezés határához közelítő értékeket mutat, nem teszünk rezet, pedig általában ez az igény a gazdák részéről. Az okszerű tápanyag-utánpótlás viszont ezeket a helyi adottságokat fokozottan figyelembe veszi, a legjobb hatékonyság érdekében fontos, hogy mindig a mért adatokra alapozzuk az inputanyagok kijuttatását és adagolását. A növény mindig megmondja, mire van szüksége, erre érdemes nagy hangsúlyt fektetni.

Kísérletek, eredmények és következtetések

A lombban mért adatok alapján, a kezelések után 10–20 nappal megmérjük, milyen változásokat indukáltunk a növényben, és igyekszünk választ adni az adott tünetekre a következő kezelések során. Az évjáratnak megfelelő változásokat, a 3 évente elvégzett talajvizsgálatok, illetve a folyamatos kezelések eredményeit részletes és rendszeres lombanalízissel vizsgáljuk meg. Ez az antagonizmusokat és minden egyéb jellemzőt is jól mutat azzal, hogy jelzi a tápanyagok hasznosulásának mértékét. Ha egy tápelem kötődik a talajban, vagy ha a növény nem tudja hasznosítani azt, valami gond van. Ilyenkor érdemes lehet az adott hatóanyag kapcsolódó anionján változtatni, vagy egyéb módosításokat végrehajtani a megfelelő hasznosulás érdekében. Amennyiben a vas, a mangán, a cink, a bór, vagy egyéb hatóanyag nem jelenik meg a lombban, annak meg kell keresni az okát. Mi 15 elemre végzünk lombvizsgálatokat, ebben az anionokat is nézzük. Sokszor ezekből már látszik, hogy épp klór, kén vagy nitrogén hiányzik, amire reagálni is tudunk. Azonban fontos, hogy mivel élő közeggel dolgozunk, rengeteg változóval és befolyásoló tényezővel kell számolni, ezért nem egyszerű a hiányokra történő válaszadás.

A beérkező adatokat egyelőre még tapasztalati tényezőkre hagyatkozva értékeljük és igyekszünk naprakésszé tenni. Erre nagyon jó referencia a saját ültetvény, viszont a digitalizáción is gondolkodunk. A cél egy vagy több olyan program szerkesztése, amelyekkel elemző és döntéstámogató rendszert lehet működtetni, vagy a már meglévőkhöz kapcsolódni. A középiskolás matematika tagozatos osztálytársaim közül sokan gyakorolják is az ott szerzett tudást alkalmazott matematikusként, megfordult már a fejemben, hogy valamelyikükkel közösen létrehozunk egy ilyen adatkezelő- és feldolgozó rendszert – mondta Tánczos László.

A korát felülmúló almaültetvény

Az elmúlt évtizedek adottságait figyelembe véve a kertész szakma jó része 15 évre tartotta a meszes-homok talajon intenzív M9-re telepített almaültetvény életkorát. Nálunk éppen 21. nyarasak a fák. Az ültetvény 15 éves korától kezdtük el a havi lombanalízisek végzését és az adatok alapján történő tápanyag-utánpótlási rendszer alkalmazását, aminek eredménye, hogy 5 év alatt megdupláztuk a kert termésvolumenét. 2020-ban 704 mázsa volt az ültetvény hektáronkénti átlagtermése, ami a 180 mázsa körüli országos átlag közel négyszerese. A 8 termesztett fajtánk között van a Gála, a Golden, a Jonagored, az Idared és a japán Fuji Kiku is.

A vegetáció meglepetései és a szakmai támogatás

A lombvizsgálatok során a legtöbb mért adat megerősítette az előzetes feltételezéseket, de az számomra is meglepő volt, hogy a vegetáción belül egy-egy szakaszban adott tápelemből nagyságrendileg eltérő szükséglete van ugyanannak a növénynek. A gabonának például bokrosodáskor mangánból tizedannyi kell, mint termésérés idején, a réz hatóanyag élettartam-szükségletének 60–70 százalékát pedig a bokrosodástól a szárba indulásig tartó időszakban használja fel. A hely- és egyedspecifikus megoldásokat úgy alkalmazzuk, hogy figyelembe vesszük az adott fa növekedését, nagyságát és állapotát, valamint azt is, hogy milyen, egységként kezelhető folthoz tartozik. Ezek alapján pótoljuk, vagy éppen nem adunk a területeken inputanyagot, illetve kezelést. Fontos megjegyezni, hogy ilyen specifikus tápanyag-utánpótlást nagyon nehéz úgy a gyakorlatban megvalósítani, ha 250 méteren belül 5 talajcsík is van, ezért mindenkinek a saját területeihez alkalmazkodva érdemes tervezni a technológiáját.

A magam részéről a gyakorlat mellett a gyümölcstermesztés elméleti oldalával is rendkívül sokat foglalkozom, igyekszem a saját tapasztalatokra, valamint a sokat látott szakemberek által velem megosztott információkra is alapozni a technológia tervezését és alakítását. Országosan is sokan megkeresnek minket azzal, hogy a gyümölcstermesztésben adjunk nekik szaktanácsokat, a Nyírségtől egészen Sopronig igyekszünk segíteni a kollégáknak és a partnereknek abban, hogyan használják szakszerűen és egyénileg azokat az optimum táblázatokat, amelyekre mi is alapozzuk az elemzéseket. Az Excel táblákban meglévő adatokat így a későbbiekben kisebb segítséggel önállóan is használni tudják a saját területeiken és követni tudják ezeken a változásokat is. Fontos, hogy ezek nemcsak az optimumokat, hanem például a nitrogén és a foszfor, vagy egyéb tápanyagok egymáshoz való arányát és hatását is igyekeznek követni, leírják a gátló és a támogató folyamatokat és kapcsolatokat is.

Fejlesztések és megoldások

A lombtrágyáink aktuális fejlesztési irányait az utóbbi időben is a gyakorlati igényekre való reagálás határozza meg. Igyekszünk olyan tápanyag-összetételeket kifejleszteni, amelyek a legjobban hasznosíthatóak a növények számára az adott területeken, mindezt a lehető leghatékonyabb felvételi lehetőségekkel megvalósítva. A tápanyag-utánpótlásban és a növényvédelemben eltöltött 40 éves tapasztalatom azt mutatja, hogy érdemes a növények szükségleteihez alkalmazkodva tervezni és gyakorlatba illeszteni a technológiát. Nem többet, nem drágábbat, hanem pontosan azt kell kijuttatni, amit igényelnek. Ez pedig egyáltalán nem biztos, hogy többe kerül, de biztosan hatékonyabb, mint megszokásból, vagy csak a naptár szerint permetezni és tápanyagot pótolni.

Az okszerű alkalmazásra jó példa a Kiskunságban a Homokhátság, ahol az őszi vetésűeknél, a repcénél, a gabonáknál megfelelő növénynagyság esetén minimális, heti 1 kilogramm nitrogén hatóanyag is elegendő addig, míg nem jön csapadék. Felesleges kijuttatni a nagy adag nitrogént, mert lassú lebomlású nitrogén lombtrágyával 2 hétig is tartani lehet a lelket a növényben, így nincs akkora veszteség a szilárd műtrágya, a pétisó, vagy az UN-oldat túl korai kijuttatásával és a tápanyag jobban hasznosul a növekedés elindulásakor.

Fontos, hogy a mínusz 8–9 fokos, hideg talajban nincs gyökértevékenység, ezért felesleges a kijuttatás. Amikor pedig lilul a repce a hideg talaj miatt és foszforhiányt jelez, kihasználjuk, hogy ez oldalgyökér-növekedést indukál és a lombtrágyában adunk a növénynek foszfordús tápanyagot, ami elindítja a hosszanti növekedést, így javítjuk a helyzetet. Tartósan aszályos hónapok esetén pedig, ha nem segítjük a hosszanti növekedést, az állomány nem bokrosodik, nem lesz elegendő oldalhajtás és normális termés sem a repcén. Ehhez mindenképpen érdemes megismerni a növények hiánytüneteit, vagy megfelelő szaktanácsadó segítségét kérni abban, hogy a különböző mezo- és mikroelemek lombtrágyapótlással hogyan tudják növelni a makroelemek hatékonyságát. Ez különösen fontos a magas mű­trágyaárak miatt, hogy a termésszint akár kevesebb makroelem-felhasználással is szinte ugyanannyi legyen, mint azelőtt. Persze idővel, hosszú távon muszáj pótolni a makroelemeket is, ám 1-2 évet lehet várni a teljes feltöltéssel, mert a talajban lévő tápanyagok jobb kihasználásával szinten lehet tartani az állomány terméshozamát – mondta Tánczos László.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási megoldások a helyspecifikus gazdálkodásban

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
• Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
• Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
  
• Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása
• Ezért kincs az agráradat – 12. rész: Tőszámkísérletek a Szigetközben
• Ezért kincs az agráradat – 13. rész: Tesztelték a precíziós szolgáltatókat

A cikk szerzője: Csurja Zsolt