A termelés alapfeltétele az állatok szervezetének, ezen belül csontvázrendszerének stabilitása. A csontok kialakulását a takarmányozás, a takarmányok táplálóanyag, ezen belül ásványi anyag és vitamintartalma is befolyásolja.
A nagy növekedési eréllyel rendelkező brojlercsirkénél a kortikális csont kialakulása során a csont szilárd váza kialakul ugyan, de annak mechanikai stabilitása a szerves állomány fejlődésének lassabb üteme miatt nem mindig éri el a szükséges mértéket. Ennek oka, hogy a kortikális csont szerkezetében üregek maradnak vissza, amelyeket nem tölt ki teljesen a szerves állomány. Utalni szükséges a tojótyúkok sajátos kalcium anyagforgalmára is, amelynek alapja az ún. medulláris csont. Az elnevezés azt jelzi, hogy ezekből a csontokból a tojáshéj képződés során az ahhoz szükséges kalcium részben a csontokból történő mobilizációval biztosítható.
A csontok az ásványi anyagok, így a kalcium, foszfor, magnézium és fluor mellett számos egyéb szervetlen és szerves anyagot is tartalmaznak. Ez utóbbiak szintézise számos enzim mûködését is igénylik, amelyek nagy része fémeket is tartalmazó, ún. metalloenzim. A takarmányozás oldaláról azzal is tisztában kell lenni, hogy az egyes elemek mennyisége a takarmányban nem csak abszolút mértékben, de az egyes elemek egymáshoz viszonyított arányában is meg kell, hogy feleljen az állat szükségleteinek.
D-vitamin és a makroelemek
Az angolkór jól ismert betegség, amelyet a D-vitamin, a kalcium és a foszfor hiánya idéz elő. Szövettanilag a D-vitamin/kalcium, illetve a foszfor hiány eltérő képet mutat, bár a következmények közel azonosak. A D-vitamin, illetve annak a szervezetben kialakuló aktív metabolitja, az 1,25-dihidroxi D-vitamin, szerepe a kalcium felszívódásában és a csontokba történő beépülésében jelentős. Hiányában az intenzív növekedésû brojlercsirkénél tibia dyschondroplasia betegség jelentkezik. Az említett tünetek kivédésére a 25-hidroxi D-vitamin is alkalmas, de annak végső átalakulása a vesében megy végbe, így egyéb takarmányozási eredetû ártalmak, amelyek a vesét károsítják, csökkenthetik az aktív D-vitamin kialakulását. A D-vitamin élettani minimum szükségleti értéke 200 NE/kg (NRC, 1994), de napjaink brojlerállományainak ennél lényegesen nagyobb (1000–5000 NE/ kg) mennyiségre van szüksége a zavartalan csontfejlődéshez.
A takarmányok kalcium- és foszfortartalmának szerepe, illetve a hiányukban bekövetkező problémák jól ismertek a gyakorlatban. Szintén számos eredmény támasztja alá a kalcium és foszfor egymáshoz viszonyított arányának hatását is a csontvázrendszer stabilitására, elsősorban annak mechanikai stabilitására, azaz törékenységére. Korábban a brojlerállományoknál a 2 : 1 arányt tartották ideálisnak (NRC, 1994), amely a takarmányban 1,0% kalcium és 0,45% hozzáférhető foszfortartalmat jelentett. Napjainkban ennek az aránynak a tágítását tartják indokoltnak, különösen az élet első két hetében akár 2,6 : 1 értékre, amely 1,2% kalcium és 0,45% hozzáférhető foszfortartalomnak felel meg.
A foszfor esetében további lényeges kérdés a gabonamagvak jelentős fitin-foszfor tartalma, amely a foszfor emészthetőségét csökkenti. A madarak emésztőrendszerében nem termelődik fitáz enzim, így annak a takarmánnyal történő kiegészítése indokolt olyan esetekben, amikor az ásványi foszfor kiegészítők mennyiségét csökkenteni kívánják környezetvédelmi okokból, azaz az ürülékkel történő foszforürítés mértékének csökkentése érdekében. Ezzel a módszerrel a foszforürítés jelentősen mérsékelhető (1. ábra) és még alacsonyabb foszforadagolás mellett is fenntartható a csontok mechanikai stabilitása (2. ábra).
Az egyéb makroelemek közül a klór mennyiségének csökkentése, azaz a Na++K+/Cl– arányának növelése szintén csökkentheti a tibia dyschondroplasia kialakulásának kockázatát.
Ez a betegség pulykáknál is előfordul, de a kutatási eredmények és gyakorlati tapasztalatok alapján más kóroktani folyamat révén, mivel sem a D-vitamin tartalom, sem a Ca/P arány változtatásával nem lehetett lényeges eredményeket elérni ennek kiküszöbölésére.
Tojótyúkoknál a kalcium illetve D-vitamin hiányában osteoporozis – a csontok fokozott törékenysége – alakul ki, amely a tojáshéjba történő intenzív kalcium mobilizáció eredménye.
B-vitaminok és a réz
A B-vitaminoknak a csont szilárd vázának kialakulására nincs bizonyított közvetlen hatása, de hiányukban a porcképződés zavarával, az ún. chondrodystrophia-nál lehet számolni. Ennek súlyosabb eseteinél akár perosis – az inak „megcsúszása” – is kialakulhat. A chondrodystrophia kialakulása a niacin, a biotin, a folsav és a kolin, valamint nagy fehérje tartalmú takarmányok etetésekor a piridoxin, hiánya esetén valószínû. A piridoxál-foszfát, a rézzel együtt a kollagén bioszintézisét katalizáló lizil-oxidáz enzim mûködéséhez nélkülözhetetlen. Gyakorlati takarmányozás körülményei között klasszikus B-vitamin hiány viszonylag ritkán fordul ugyan elő, de csontok mechanikai stabilitását az ellátás zavarai csökkenthetik.
C-vitamin
A C-vitamin vagy aszkorbinsav biológiai hatása abban áll, hogy erőteljes redukáló vegyület, illetve redox-rendszert képezhet. A baromfi szervezete számára a C-vitamin nem tekinthető esszenciálisnak, mivel rendelkezik azzal az enzimmel, gulonolakton-oxidáz, amely lehetővé teszi az aszkorbinsav szintézisét az állat szervezetén belül. Ennek ellenére baromfi fajoknál az aszkorbinsav esszenciális voltát régóta tényként fogadják el, mivel a szervezet szintézis kapacitása esetenként nem elegendő az aktuális szükséglet kielégítéséhez, illetve az aszkorbinsav igény bizonyos esetekben – így például stresszhelyzetekben – megnő.
A C-vitamin iránti valós igény mértékét nem lehet meghatározni, mivel nem különíthető el a szervezet által termelt, illetve a takarmánnyal vagy ivóvízzel szolgáltatott aszkorbinsavnak a hatása. A C-vitamin emellett könnyen bomló és reakcióképes vegyület. Szabad formában már 40–50 °C-on elbomlik, a levegő oxigénje hatására oxidálódik, egyes fémekkel, főképp a vassal reakcióba lép. Alkalmazása, illetve a szükséges mennyiség meghatározása során tekintetbe kell venni a gyártási folyamatok során fellépő hőhatásokat, illetve a tárolás alatt bekövetkező veszteségeket is.
Az aszkorbinsavnak szerepe van a csont- és porcképződésben is. Ez a hatás elsősorban fiatal állatoknál jelentős, de a tojótyúkok lábszerkezeti stabilitásának kialakításában is lényeges. Az osteoporozis kialakulása intenzíven termelő tojótyúkoknál jelentős kieséseket okozhat, bár en-nek kialakulásában, illetve annak prevenciójában a C-vitamin szerepe nem egyértelmû, annak ellenére, hogy az aktív D-vitamin forma kialakulásában is bizonyított a C-vitamin szerepe.
A C-vitamin igényt az állatokat érő elháríthatatlan stressztényezők is befolyásolják. A legfontosabb stressztényező a baromfitartásban a hőmérséklet, illetve a hőstressz. A komfortzóna felső határértékét (30–32 °C) tartósan meghaladó hőmérséklet hatására, mivel a madarak tollazatuk miatt jelentősebb mértékû hőleadásra nem képesek, csökken a baromfi fajok takarmányfelvétele és megváltozik számos táplálóanyag, így az ásványi anyagok és vitaminok felvételének mértéke és azok metabolizmusa is a szervezetben.
K-vitamin
A K-vitamin szerepe a csontképződésben abban foglalható össze, hogy a csontok szerves állományát alkotó egyes fehérjék végső szerkezetének kialakításához szükséges egyik fontos kofaktora. Ez a mechanizmus ugyan a baromfi fajoknál is bizonyított, de ennek ellenére a K-vitamin szerepe pontosan nem ismert a csontképződésben.
Magnézium
A csontképződés során feltétlenül szükség van magnéziumra is, súlyos hiánya esetén ugyanis, amely a gyakorlatban nem fordul elő, a csontok mechanikai stabilitásának csökkenésével kell számolni. A magnézium-hiánnyal kapcsolatosan szükséges arra is utalni, hogy ilyen problémák elsősorban trópusi országokban fordulnak elő a folyamatosan fennálló hőstressz hatása miatt. Hazánk ugyan nem trópusi ország, de a globális felmelegedés miatt nálunk is számolni kell a hőstressz kedvezőtlen hatásaival. Ilyen esetben csökken a magnézium felszívódásának hatékonysága a vékonybélből, így a vérben rendelkezésre álló magnézium mennyisége is. Más oldalról viszont a magnézium túlzottan – vagyis az aktuális szükségletet jelentősen meghaladó – mennyisége a takarmányban gátolhatja a kalcium és ezzel együtt a foszfor felszívódását is. A magnézium túladagolás ugyan nem gyakori probléma, de esetenként a kalciumszükséglet kielégítésére – gazdasági megfontolásból vagy szakmai hozzá nem értésből – dolomit típusú kőzetekből készült ásványi kiegészítőket is használnak. Ezek magnéziumtartalma a karbonát típusú kőzetek még elfogadható 1-2% mennyisége helyett elérheti a 10–12%-ot is, amely viszont már kalciumfelszívódási zavarokat okozhat még megfelelő -kalcium és D3-vitamin ellátottság mellett is.
Mangán
A csontvázrendszer stabilitásának befolyásolásában a rézhez nagyon hasonló hatásokkal rendelkezik, a mukopoliszacharidok bioszintézisét katalizáló mukopoliszacharid-szintetáz enzim másik fontos kofaktora.
Cink
A cinknek, mint esszenciális mikroelemnek a csontvázrendszer kialakításában közvetett szerepe van, mivel az A-vitamin szervezeten belüli transzportjához nélkülözhetetlen. Az A-vitamin viszont lényeges a csontok szerves struktúrájának kialakításában, így ezt a folyamatot közvetett módon a cink is befolyásolja.
Egyéb ásványi anyagok
A fluor a hidroxi-apatit kristály integráns része, így annak kialakulásához nélkülözhetetlen. Hiánya a gyakorlatban nem fordul elő, inkább túladagolása okozhat gondot, mivel a takarmányokban lévő túlzottan nagy mennyiség esetén olyan mértékben megnöveli a kristályok mé-retét, amely már nem növeli, hanem éppen ellenkezőleg, csökkenti a csontok mechanikai stabilitását.
Néhány egyéb elem, így például a stroncium, az ólom vagy az alumínium szintén beépülhet a csontok szilárd vázát alkotó hidroxi-apatit kristályokba, különösen kalcium-hiányos takarmányozás esetén. Normális esetben ezeknek az elemeknek a beépülése nem idéz elő számottevő problémát, de nagy mennyiségû felvételük – pl. takarmány eredetû toxikózis – esetén már jelentősen csökkenthetik a csontok mechanikai stabilitását.
Egyes ritka elemek, így a bór, a kadmium, a szilícium és a vanádium, szintén befolyásolhatják, toxikózis esetén, a csontok szilárdságát.
Összességében elmondható, hogy a csontvázrendszer fejlődésének optimalizálása és a mechanikai stabilitás folyamatos fenntartása érdekében a gyakorlatban jól ismert kalciumon és foszforon, valamint a D-vitamin ellátáson túl gondoskodni kell a baromfiállományok megfelelő egyéb makroelem, mikroelem, és vitamin-ellátásáról is.
Az ellátottság azonban nem csak az adott ásványi anyagoknak az aktuális szükségletnek megfelelő mennyiségben való adagolását jelenti, hanem azt is, hogy a takarmányok ásványi anyagait a felszívódásra leginkább alkalmas formában alkalmazzuk.
A cikk szerzője: Dr. Mézes Miklós
