Időbeni aktualitása miatt a következőkben a napraforgó-betakarítás technológiai mûveleteiről, s az ehhez kapcsolódó újabb napraforgó adapterekről adunk tájékoztatást.

A betakarítási technológia jellemzői

A napraforgó betakarítása a termelés egyik legfontosabb, nagy gondosságot igénylő technológiai mûvelete. A termés optimális időben, minél kisebb veszteséggel, jó munkaminőséggel történő betakarítása alapvetően határozza meg a termelés jövedelmezőségét.

A napraforgó-betakarítás technológiája a következő főbb munkafolyamatokból áll:

• mesterséges állományleszárítás;
• aratva-cséplés;
• szemszállítás;
• a napraforgószár zúzása;
• üzemi munkafolyamatok (tisztítás, szárítás, tárolás).

A betakarítás komplex feladat, amelyet tervszerûen kell megszervezni és ennek megfelelően lebonyolítani. A betakarítás megtervezésekor a következő alapvető szempontokat kell figyelembe venni:

• a betakarítandó terület nagysága;
• a rendelkezésre álló arató-cséplő gépek és adaptereik kapacitása;
• a mesterséges állományleszárítás időpontjának és a betakarítás időpontjának megválasztása;
• a kapcsolódó szántóföldi és üzemi munkafolyamatok (aratva-cséplés, szemszállítás, magtisztítás, szárítás) összhangja;
• a tárolás, vagy értékesítés, feldolgozás lehetőségei.

Mesterséges állomány leszárítás

A napraforgó gépi betakarítását közvetlenül megelőző vegyszeres állományszárítás a nagyüzemi technológia szerves része. Megfelelő időben és minőségben történő elvégzésével növényvédelmi – növényegészségügyi óvó – hatása is jelentős, mivel a kémiai kezelés nyomán bekövetkező gyors állományszáradás a tányérbetegségek további károsítását is megakadályozza. Hatása elsősorban elhúzódó, csapadékos betakarítási körülmények, valamint fajta napraforgó termesztése esetén előnyös, amikor az érés egyenlőtlen, az állomány kiegyenlítetlen.

A mesterséges állomány-leszárítás további előnyei még a következők:

• a betakarítás korábban történhet meg, mint a természetes úton beérett napraforgóé;
• a betakarítás időpontja az időjárástól függetlenül előre megtervezhető;
• kisebb madárkártétel jelentkezik;
• a betakarítógépek munkaminősége javul, a betakarítási veszteségek csökkennek;
• megnő a betakarítógépek teljesítménye;
• javul a termés minősége;
• utánszárításnál az energiamegtakarítás révén kisebb a szárítási költség;
• a betakarítási, szállítási munkacsúcs csökkenthető;
• a magtisztítás és szárítás munkafolyamata jobban szervezhető.

A napraforgó állományleszárítását általában akkor kell megkezdeni, amikor a kaszatok nedvességtartalma 25–30% között van. Ilyenkor a növényi szárrészek legtöbbször még zöldek, de a termés már biológiailag érett. A mesterséges állomány-leszárítás után 5–7 nappal – az időjárástól függően – a kaszatok utóérése megtörténik, s nedvességtartalmuk 20% alá csökken. Ekkor már a szár- és levélrészek is megbarnulnak, s a betakarítás megkezdhető.

A kémiai állomány leszárítására jelenleg több készítmény is megfelelő hatékonysággal alkalmazható. A vegyszerek kijuttatása légi úton történhet, mezőgazdasági repülőgéppel vagy helikopterrel. A napraforgó növényi részei a különböző vegyszereket gyorsan megkötik, ezért újabb permetezés a kezelés utáni csapadék esetén sem szükséges. Kezelés után 5–7 nappal az állomány teljesen megbarnul és leszárad.

A mesterséges állomány-leszárítási munkamûveletet jó alkalmazástechnikával, és a betakarító-kapacitásnak megfelelő szakaszos bontásban kell elvégezni. Nagyon kell ügyelni arra, hogy a permetezett területet körülvevő környezet (erdők, más kultúrák, lakott terület stb.) kárt ne szenvedjen. Ezért is lényeges már a termőhely kiválasztásánál, hogy lakott területtől, más kultúráktól távoleső, zárt, tömbösített területen termesszük a napraforgót, mert csak ilyen területeken engedélyezett és lehetséges a biztonságos kémiai beavatkozás.

Aratva-cséplés (kombájnolás)

A napraforgó nagyüzemi egymenetes gépi betakarítására hazánkban a különböző szerkezeti felépítésû napraforgó adapterekkel felszerelt arató-cséplő gépeket (kombájnokat) használjuk.

Az arató-cséplő gépek a betakarítás kulcsgépei. Jórészt ezek szabják meg a betakarított termék tovább-feldolgozásának lényeges paramétereit. A kombájnokat a termelőüzem mégsem a napraforgó-betakarítás nézőpontjából választja meg, miután a kalászos gabona- és kukoricaágazat jelentősen nagyobb volumene miatt azokat adottnak kell tekinteni.

A napraforgó betakarítására a kombájnokat rövidebb ideig használjuk, mivel a növényt kisebb területen termesztik, az időjárási körülmények, a szár- és gombabetegségek, a madárkártétel fellépésének veszélye is szûkre szabja a betakarítás időtartamát. A napraforgóbetakarításának mielőbbi befejezését üzemszervezési okok is szükségessé teszik, a kukorica-betakarítás ugyanis a teljes betakarító gépcsoportot és szállítógép-kapacitást leköti.

Az aratva-cséplés a napraforgó-betakarításban is megegyezik a gabona-betakarítás munkafolyamatával. Ez esetben azonban – az eltérő morfológiai és egyéb tulajdonságok miatt – a gabonakombájnt, vagy annak vágóasztalát megfelelő adapterrel kell felszerelni.

A napraforgó betakarításakor a kombájn arató része a lábon álló terményt rövid szárrésszel levágja, és azt a cséplőszerkezetbe juttatva a cséplődob kicsépeli. A szemtermést a tisztítószerkezet kitisztítja, és a magfelhordó elevátor segítségével a magtartályba gyûjti. A napraforgó szár- és egyéb növényi részek a szalmarázó-ládákról, valamint a törekrostáról rend formájában a tarlóra hullanak, vagy szárzúzós adapter esetében a tarlón szétteríthetők.
Az arató-cséplő gép magtartályában összegyûjtött szemtermés szállítójármûbe üríthető, és a további üzemi munkafolyamatoknak megfelelő helyre (magtisztító, szárító) szállítható. A tarlón maradt nagy tömegû napraforgó szárrészek, kicsépelt tányérok stb. szárzúzás után tárcsázással a talajba keverhetők. Betakarításkor a kombájnok cséplő- és tisztító szerkezetét a betakarítandó terménynek megfelelően átállítják: a cséplődob és a szelelő fordulatszámát – kerületi sebességét – csökkentik, a cséplőrés méretét növelik, a tisztítószerkezet sík- és zsalus rostáit a napraforgónak megfelelő rostára cserélik, illetve állítják be.

Napraforgó adapterek, adaptercsaládok

A hazánkban jelenleg elterjedt, és szélesebb körben is alkalmazott – hazai gyártású – napraforgó szerelékek és napraforgó-adapterek jellemzői a következőkben foglalhatók össze:

• NA adaptercsalád: az arató-cséplő gépek különböző munkaszélességû gabonavágó-asztalára szerelhetők, kiegészítő felszerelésük: tányéremelők, nagy átmérőjû (dróthálóval burkolt) motolla, kétoldalt rendválasztók;
• SNA soros behúzó-csigás rendszerû adaptercsalád, soronkénti behúzó-csigákkal, a csigák végén álló- és mozgó pengékkel két szélükön sorválasztókkal;
• NAS adaptercsalád soronkénti (füles) vitorlás-lánccal és csillagkéses vágószerkezettel; egyes kiviteleknél szállításkor összecsukható;
• UN univerzális napraforgó-adaptercsalád, soronként 2-2 behordólánc, oldalválasztókkal és forgókésekkel.

Az országban jelenleg használt és forgalmazott különböző típusú napraforgó adapterek jellemzőit a táblázatban foglaltuk össze.

A cikk szerzője: Dr. Fûzy József