2024. május 3. péntek Tímea, Irma

Szemes termények nedvességtartalmának meghatározása

Agro Napló
A szemes termények pontos és egységes nedvességmérésére már régóta nagy az igény a gabonakereskedelemben, ezért különös figyelem irányul az ehhez szükséges mûszerek kutatására és a fejlesztésére.

Mit is jelent az egységes gabona nedvességtartalom mérés? Ideális esetben azt, hogy két azonos minta mérése során a különböző nedvességmérőkkel mért nedvességtartalom-értékek a kereskedelem számára elfogadható határértéken belül maradnak, függetlenül attól, hogy a mérés az ország két különböző pontján, vagy akár a világ két távoli szegletében történik. Számos cég ért el jelentős eredményeket, de az évtizedek óta tartó párbeszéd ellenére a világon mai napig nem létezik egységesen elfogadott gabona nedvességmérési módszer.



Cikkünk célja a nedvességmérési módszerek rövid ismertetése és a lehetséges hibák bemutatása. Végezetül néhány javaslatot teszünk a felhasználók részére a leggyakoribb hibák minimalizálására.

A referencia módszer



A referencia módszerekkel a nedvességet közvetlenül határozzák meg. A nedvességtartalom meghatározására az úgynevezett szárítószekrényes eljárás a legelterjedtebb referencia módszer. A világon e módszernek számos változata létezik, azonban mindegyik a gabona szárításakor bekövetkező tömegveszteségen alapul. Az egyes eljárások között az előírt szárítási hőmérsékletben és szárítási időben van különbség. A módszer feltételezi, hogy a szárítás közben létrejött tömegveszteség a mintából eltávozott víz mennyiségével egyenlő. Sajnos, azonban ez nem ilyen egyszerû. Nem a víz az egyetlen alkotóelem, amely a szárítás hatására eltávozik a gabonából. A szárítási idő és a hőmérséklet (mely paramétereket más, általánosan elfogadott kémiai módszerrel, például Karl Fischer eljárással határoztak meg) beállítása biztosítja, hogy a melegítés hatására eltávozó egyéb magösszetevők mennyisége megközelítőleg egyenlő legyen a szárítás után a mintában maradt víz mennyiségével. A legtöbb szárítószekrényes nedvesség-meghatározás több órát vagy akár egy napot is igénybe vehet, így nem használható olyankor, ha a nedvességtartalom értékére azonnal szükség van (pl. gabonaátvételkor). E feladat megoldására fejlesztették ki az úgynevezett gyors nedvességmérő készülékeket.

Gyors módszerek



A gyors nedvességmérők körében számos technikai megoldás létezik. Közös bennük, hogy mind valamilyen fizikai jellemzőt mérve (elektromos vagy optikai elven), indirekt módon határozzák meg a gabona minta nedvességtartalmát egy beépített kalibrációs összefüggés alkalmazásával. A kereskedelemben a gabonák nedvességtartalmának meghatározása szinte kizárólag gyors nedvességmérőkkel történik, amelyek pontossága elmarad a közvetlen módszerek pontosságától. A gyakorlatban ezek pontossága megfelelő, a problémákat az okozza, hogy a mûszerek egységesítése nem megoldott.

Közeli infravörös technika (NIR)



A közeli infravörös berendezések a mérendő anyag infravörös tartományba eső abszorpcióját mérik. Minden molekulának van rá jellemző hullámhosszú elnyelési tartománya. A víznek több elnyelési tartománya is esik a közeli infravörös tartományba, amelyeket a nedvességtartalom meghatározásánál használnak. Ezek az elnyelési sávok igen markánsak, de más gabona-összetevőknek (pl. fehérje, olaj, keményítő) is van abszorpciós sávja, amelyek átlapolódnak a víz abszorpciós sávjával. A környezeti hatások és a gabonakezelési eljárások megváltoztatják a gabona fizikai tulajdonságait, befolyásolva ezáltal a NIR mûszerek eredményeit. Ezen hatások kiküszöbölésére a gyártók többváltozós statisztikai módszereket (pl. többváltozós lineáris regresszió, főkomponens analízis stb.) használnak a különböző gabonákhoz tartozó kalibrációk fejlesztéséhez, amelyekkel kiváló pontosság érhető el.

Dielektromos módszer



A rádió frekvenciás (RF) dielektromos módszer a minta dielektromos állandójával kapcsolatos villamos mennyiségből határozza meg a gabona nedvességtartalmát. Az anyagok dielektromos állandója egy olyan viszonylagos tulajdonság (a vákuumhoz hasonlítva), mely kifejezi, hogy mennyi energiát képes egy anyag tárolni abban az esetben, ha elektromos mezőben van. Minden gabonaszemet alkotó molekula hozzájárul a dielektromos állandóhoz. Viszont a víz molekulaszerkezete 20-szor nagyobb dielektromos állandót eredményez, mint bármelyik másik gabonaszemet alkotó molekula. A víz (80) és más összetevők (2–3) dielektromos állandója közötti nagy különbség teszi a RF dielektromos módszert viszonylag érzéketlenné a mintaösszetétellel szemben. Azonban a gabonában jelenlevő víz különbözően viselkedik attól függően, hogy szabad vagy kötött állapotú, és azon belül is, hogy mely gabona összetevőhöz kötődik. Ezek a különbségek legfőképpen a gabonafajták között jelentkeznek, ezért a dielektromos elven mûködő berendezésekhez is fajtafüggő kalibrációra van szükség.


Lehetséges hibaforrások



A nedvességmérés eredményeit számos egyéb tényező is befolyásolja. A pontos nedvességtartalom-meghatározás a zavaró tényezők (sûrûség, hőmérséklet, egyenlőtlen nedvességeloszlás a magban vagy a magok között, ill. szennyeződések) kiküszöbölésétől függ.


A sûrûség hatása



A nedvességmérő berendezések az anyag vezetőképességét, dielektromos állandóját vagy fényelnyelését mérik. Ezek eredendően térfogatalapú mérések, ezzel szemben a gabona-nedvességtartalom mérése tömegalapú. Ezért a sûrûséget mérni, és valamilyen módon korrigálni kell. A dielektromos elven mûködő berendezések általában állandó térfogatú vagy állandó tömegû mintát mérnek. A közeli infravörös tartományban mérő berendezések pedig speciális statisztikát használnak a sûrûségkorrekcióra. A korrekciók ellenére a nedvességmérők rendszeres hibát adnak a minták közötti sûrûségkülönbség miatt. Számos módszert alkalmaznak a sûrûségkülönbségből adódó eltérések korrigálására. A „térfogatos” nedvességtartalom mérők állandó mennyiségû gabonát használnak, és nem veszik figyelembe az azonos típusú gabonaminták sûrûségkülönbségeit.






Más nedvességtartalom mérők állandó tömegû gabona mintát használnak minden további sûrûség korrekció nélkül. Ez a hibalehetőségeket körülbelül a felére csökkenti a térfogatos mérőkhöz képest, de szignifikáns kapcsolat mutatható ki a sûrûség és a hiba között. A tömegmérés pontatlansága 1 grammnyi eltérés esetén 0,1% nedvességmérési hibát okoz.

A hőmérséklet hatása



A minta hőmérséklete erősen befolyásolja a vízmolekulák egymáshoz és más molekulákhoz való kötődését, ezzel a mérőmûszer által mért értéket. Sok nedvességmérő méri a minta hőmérsékletét, és a mért paramétert, vagy a számított nedvességértéket módosítja a hőmérséklet függvényében. Jellemzően ez a korrekció 1°C eltérésnél 0,1 nedvességszázalék. Az optimális hőmérséklet-korrekciós együttható függ a gabona típusától, a nedvességtartalomtól és a mérőfrekvenciától. Az optimális hőmérséklet-korrekciós függvény meghatározása az egyik legnagyobb kihívás a gabona nedvességmérők kalibrációjában.

Fagyott gabona



A nedvességmérők hatékonysága erősen vitatott, ha a gabona fagyott. Az általános vélemény, hogy a fagyott gabonában a nedvességmérő nem képes a jéggé fagyott vizet érzékelni. Valójában a nedvességtartalom a viszonylagosan száraz gabonában (tárolási nedvességtartalom) nem mutat törést a fagyáspontnál. Az 1. ábrán különböző nedvességtartalmú kukoricaminták viselkedése látható (ahol a víz kötött formában van jelen) összehasonlítva egy 15% nedvességtartalomra beállított nedves homokmintával, melyben a víz szabad formában található.

Egyenlőtlen nedvességeloszlás hatása



A gabonaszemeken belüli, illetve a magok közötti egyenlőtlen nedvességeloszlás az alkalmazott mérőfrekvenciától függően jelentős hibát okozhat. A nem egyenletes nedvességoszlás létrejöhet egyrészről a magok között, például a különböző betakarításból származó, eltérő nedvességtartalmú kukoricahalmazok keveredésével, másrészről a szárítási folyamat végén a viszonylag gyors száradás miatt a magokon belül (2 ábra). A 3. ábrán a gyors szárítás következtében a magokon belül létrejött nem egyenletes nedvességeloszlás által okozott nedvességkülönbség (kiegyenlített mínusz kiegyenlítetlen minta nedvességtartalma) látható a mérőfrekvencia függvényében különböző nedvességtartalmú kukoricamintákban több mint 24 óra pihentetés után. Jól látható, hogy a számított (hőmérséklet és sûrûség korrigált) nedvességtartalmak közti eltérés 0,5–4,5 nedvességszázalék is lehet a mérőfrekvenciától függően.

Javaslatok:

  • A feladatnak megfelelő mûszer kiválasztása. Figyelembe véve a pontosságot, hordozhatóságot és alkalmazhatóságot.
  •  A mért minta reprezentatív legyen, azaz a gabonahalmazra jellemző nedvességû legyen. A nem megfelelően vett mintán végzett nedvességmérés lehet pontos, de nem fogja a gabonahalmaz nedvességtartalmát tükrözni.
  • A kalibráció felülvizsgálata, a beépített mérleg és hőmérő ellenőrzése az erre szakosodott akkreditált laboratóriumban.
  • A használati utasítások pontos betartása. Méréskor a megfelelő gabonafajta kiválasztása a menüből.
  • A berendezés szakszerû karbantartása.
  • A nedvességmérő készülékek megfelelő tisztítást igényelnek. A használat során a készülékek belsejében felhalmozódó por vagy egyéb szennyeződések hibákat okozhatnak a készülékek mûködésében. A különösen magas nedvesség- és olajtartalmú szemestermények mérése után a nedvességmérő mûszerek mérőcellájának falán bevonat képződhet. Ennek szakszerû eltávolítása elengedhetetlen a következő mérés előtt.
  • A nedvességtartalom meghatározásakor a hőmérséklet a teljes mintában homogén legyen. Ha a mérendő gabonaminta túl hideg, akkor célszerû felmelegíteni egy tökéletesen szigetelt, zárt mintatartóban, ezáltal csökkentve a hőmérséklet-kompenzációs hibát (amely a hőmérsékletmérés és a hőmérséklet-kompenzációs algoritmus hibájának eredője) és segít elkerülni a páralecsapódást. A felmelegítés során (ha nem jól záródó edényben végezzük) a hideg gabonaszemeken lecsapódó pára megzavarja a nedvességmérő berendezést és a tényleges nedvességtartalomnál nagyobb értéket mutat. Mikrohullámú sütőt soha ne használjunk a minta felmelegítésére, mert a hirtelen melegedés hatására a nedvességet „kihajtja” a mintából. A tapasztalatok szerint az egyik legjobban bevált módszer a gabonaszemek felmelegítésére és a páralecsapódás elkerülésére, ha a mintát egy akkora zárható mûanyag zacskóba helyezzük, melyben vékony rétegben szétterítve elfér. Az így előkészített mintát ráhelyezzük egy olyan tartóra (praktikusan rácsra), melyen keresztül a levegő a zacskó mindkét oldalával érintkezni tud, meggyorsítva ezáltal a hőátadást. A felmelegedés- és a nedvességtartalom-mérések között tartsuk a mintát a tökéletesen záródó tartályban, ezzel elkerülve a minta száradását vagy visszanedvesedését.
  • Frissen szárított vagy nedvesített mintát jól záródó, szigetelt mintatartóba pihentessük legalább 24 órán keresztül. Ennyi idő elegendő a gabonaszemeken belüli inhomogén nedvesség kiegyenlítődésére.

    Ugyanez vonatkozik a nedves és száraz magok keverékeire is, csak a kiegyenlítődés a különböző nedvességtartalmú magok között történik.
  • A cikk szerzője: Gillay Bíborka

    Címlapkép: Getty Images
    NEKED AJÁNLJUK
    CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
    KONFERENCIA
    AgroFuture 2024
    Új rendezvény a fenntarthatósági követelményeről és innovációs lehetőségekről!
    AgroFood 2024
    Országos jelentőségű rendezvény az élelmiszeripari vállalkozások számára!
    Vállalati Energiamenedzsment 2024
    Tudatos vállalati energiamenedzsment a hazai cégeknek!
    Agrárium 2024
    Jön a tavasz kiemelkedő agráripari konferenciája!