A nyári, hőstresszes időszakban e keverékek a silókukorica-szilázs részleges (pl. nagy tejtermelésű teheneknél) vagy akár teljes (pl. közepes- és kistejű teheneknél, tenyészüszőknél) helyettesítésére is alkalmasak lehetnek, főleg ha annak minősége valamilyen okból (pl. alacsony keményítőtartalom, mikotoxin-szennyezettség) nem megfelelő. A keverékekben lévő gabonaféléknek (pl. búza, tritikálé) kedvező a terméshozama és jó a szárazságtűrése, míg a fűfélék (pl. olaszperje) fehérjetartalmát és kiváló rostemészthetőségét kell kiemelni. Az ilyen típusú keverékek előnye főleg abban rejlik, hogy tavaszi betakarításukra hosszabb idő áll rendelkezésre, illetve a csapadékosabb időjárási körülményeket is jobban elviselik pl. a rozshoz képest.

Az elmúlt évek takarmánynövény-termesztés tapasztalatai arra hívják fel a figyelmet, hogy a jelenlegi formában megvalósított kukoricadara-kukoricaszilázs-lucernaszilázs/szenázs alapú takarmányadag-összeállítást rövid időn belül meg kell változtatni pl. az intenzív termelésű kérődző állatok esetében. Ennek része lehet olyan szárazságtűrő kukoricahibridek és egyéb alternatívák (pl. cirok) használata, melyek a klímaváltozás hatásaival szemben nagyobb ellenálló képességet mutatnak. A korai betakarítású gabonaszilázsok szerepeltetése a takarmányadagokban egyre népszerűbb (Orosz és mtsai, 2019), és nagyszámú publikált adat áll rendelkezésre takarmányozási értékükre vonatkozóan. A fent említett tényezők vezettek oda, hogy számos európai országban, így hazánkban is, pl. a rozsszenázs etetése elterjedt. A tavaszi időszakban jelentkező csapadékos időjárás – a szűk betakarítási időszak miatt – számos szarvasmarhatartó telepen problémát jelent az önállóan termesztett rozsnál és a gabonaszilázsoknál, míg a keverékszilázsok (pl. olaszperje-gabona) mérsékelhetik az időjárásnak való kitettség kockázatát.

Az olaszperje az egyik legintenzívebben növekvő fűféle, melynek táplálóanyag-tartalma, ezen belül főleg nyersfehérje- és cukortartalma, továbbá neutrális detergens rosttartalmának (NDF) emészthetősége kimagasló (Baldinger és mtsai, 2014). Az olaszperje a pillangósnövényekhez képest könnyebben tömöríthető és jelentős cukortartalma miatt erjedése kevésbé kockázatos. Ugyanakkor az olaszperje-gabona keverékszilázsok erjedőképességére, emészthetőségére és táplálóanyag-tartalmuk bendőbeli lebomlására vonatkozóan csak korlátozottan találhatunk hazai és külföldi irodalmi forrásokat. Az ilyen típusú keverékek elvi előnye a jó hozamban, a kedvező energiatartalomban és a kiváló rostemészthetőségben rejlik. Az NDF bendőbeli lebonthatóságának javulása pozitív hatással van a tejelő tehenek napi szárazanyag-felvételére, melynek tejtermelés-növekedésre kifejtett közvetlen hatása jól ismert a gyakorlati szakemberek számára, különösen a nyári hőstresszes időszakban.

A kettős termőterület-hasznosításból adódó gazdasági előnyöket (egységnyi területről elérhető nagyobb szárazanyag-hozam, kevesebb nitrogén- és foszforutánpótlás, az egy kg tejre jutó takarmányozási költség csökkenése stb.) szintén meg kell említeni.

Bevezető kísérleteinkben egy olyan olaszperje-gabonakeveréktáplálóanyag-összetételét, erjedőképességét és energiatartalmát határoztuk meg, amelyben 40% olaszperje + 20% két tritikálé fajta + 20% két őszi zabfajta + 15% őszi búza + 5% őszi árpa szerepelt.

A fű kalászhányása előtt betakarított olaszperje-gabona keverék közel 19% száraz anyagot, ezen belül 16% nyersfehérjét, 48% neutrális detergens rostot (NDF) és kb. 14% cukrot tartalmazott. 24 óra fonnyasztást (kb. 9 mm szecskahossz mellett) követően minisilókba töltöttük a keverékmintákat, majd a stabil, jól erjedt szilázs bontása az erjedés 90. napján történt. A 90. nap erjedést követően a keverék fontosabb táplálóanyag-tartalmát és egyéb vizsgált paramétereit az 1. táblázatban foglaltuk össze.

Eredményeink szerint a vizsgált keverék nyersfehérje- és NDF-tartalma kimagasló volt. A kedvező tejsav/ecetsav arány (közel 4), az egyéb illózsírsavak (pl. n- és i-vajsav) kis mennyisége, illetve a 4 értéket alig meghaladó pH miatt a szilázs kiváló minőségűnek tekinthető.

Az anyagcsere-ketrecben ürükkel elvégzett emészthetőségi vizsgálatban (NAIK-ÁTHK, Herceghalom) a fontosabb táplálóanyagok (nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost, N-mentes kivonható anyag, NDF, ADF) emészthetősége 70%, vagy azt meghaladó volt, ami jó értéknek számít. Ezt követően – a kémiai és emészthetőségi adatok alapján – meghatároztuk az olaszperje-gabona keverékszilázs energiatartalmát a hazai- (Magyar Takarmánykódex, 2004) és az NRC (2001, USA) számolási menete alapján. Az erre vonatkozó adatokat a 2. táblázatban foglaltuk össze.

A 2. táblázat adataiból jól látszik, hogy az NRC (2001) regressziós egyenleteit használva kb. 5–10%-kal kisebb energiatartalmat kaptunk a Magyar Takarmánykódexhez (2004) képest. Ennek oka a két ország eltérő számolási módjára illetve a kalkulációnál figyelembe vett paraméterekre vezethető vissza.

A 2. táblázatban a vizsgált olaszperje-gabona keverékszilázs NRC (2001) alapján megállapított energiatartalmát az ezzel megegyező módszerrel számított fontosabb erjesztett tömegtakarmányokhoz hasonlítottuk, és a kapott adatokat a 3. táblázatban foglaltuk össze. A hazai energiaértékelés alapján végzett számításokra Bekő és mtsai (2019) már közöltek adatokat (lásd. ÁT Kft.; Partnertájékoztató Hírlevél; 2019; XIX. évfolyam, 10. szám), így ebben a közleményben erre nem térünk ki.

A vizsgált olaszperje-gabona keverékszilázs mind a hazai, mind az amerikai energiaszámolással megállapított adatok alapján kedvező energiaértékkel rendelkezik (pl. NEl). Külön előnynek tekinthető, hogy tejtermelési nettó energiatartalma csak 12%-kal marad el a 32–38% szárazanyag-tartalommal betakarított átlagos minőségű kukoricaszilázs értékéhez képest. Ugyanakkor az olaszperje kalászhányása előtt betakarított keverékszilázs energiatartalma 8–10%-kal meghaladta a viaszérésben betakarított fontosabb gabonaszilázsok energiaértékeit. A fenológiai fázis tehát meghatározó a gabonaszilázsok energiatartalmának értékelésében, mert a korai (kalászolás előtti) betakarítás eredményeként mért 71%-os látszólagos NDF-emészthetőség ellensúlyozta a keményítő hiányát a keverékszilázsban a viaszérésű gabonaszilázsokhoz képest. Az olaszperjét és gabonaféléket tartalmazó keverékszilázs a rozsszilázzsal megegyező energiatartalmúnak bizonyult, hasonló fenológiai fázisban betakarítva az alapanyagot.

Következtetések

Az elvégzett vizsgálatban a klímaváltozás okozta termesztési kockázat növekedése révén előtérbe kerülő olaszperje-gabona keverékszilázsok kémiai összetételére, erjedőképességére, táplálóanyag-tartalmának emészthetőségére és az ezekből megállapított, számított energiatartalmukra (NEm, NEg, NEl) közöltünk adatokat. Megállapítottuk, hogy a vizsgált keverékszilázs táplálóanyag-tartalmának (pl. rostfrakciók) látszólagos emészthetősége több esetben kimagasló (70% feletti értékek), és a kedvező időszakban (április vége-május eleje) végzett betakarításának köszönhetően kiváló erjedőképességgel rendelkezett. A keverékszilázs neutrális detergens rosttartalmának kedvező látszólagos emészthetősége (71%) javíthatja a kérődző állatok tej- és hústermelését. A kapott eredmények alapján célszerű lenne az NDF- és ADF-tartalom bendőbeli lebomlásának (in sacco) vizsgálata is, hogy a kedvező eredmények emésztés-élettani hatásait pontosabban lehessen értékelni. Az eddigi adatok arra engednek következtetni, hogy az olaszperje-gabona keverékszilázsok jól beilleszthetők akár a nagytejű tehenek takarmányadagjába, különösen a nyári hőstresszel terhelt időszakban. További, az ilyen típusú tömegtakarmányoknak a tejtermelésre és a tej összetételére gyakorolt hatásaival kapcsolatos vizsgálatokat kell végezni a kukoricaszilázs és/vagy egyéb takarmánykomponensek részleges helyettesítése mellett.

A közlemény elkészítését az EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Alemayehu Worku Babu1 – Dr. Tóthi Róbert1 – Dr. Orosz Szilvia2 – Prof. Dr. Fébel Hedvig3 – Dr. Húth Balázs1 – Dr. Tóth Tamás1, 4 1Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar;
2Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.;
3NAIK Állattenyésztési Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet;
4Széchenyi István Egyetem, Agrár- és Élelmiszeripari Kutató Központ

A cikk szerzője: Alemayehu Worku Babu