Gyerekkorod óta mezőgazdasággal szerettél volna foglalkozni?
Szüleim agrármérnökök, akik egy nagyobb mezőgazdasági vállalatnál dolgoztak. Mindig volt egy kicsi földterületünk, amin dolgoztunk, így a testvérem is, én is az agráriumban nőttünk fel. Iskola mellett, a nyári szünetben, ha tudtunk, segítettünk. Lovaink is voltak, bátyámmal nagyon szerettünk lovagolni, sőt, díjugrató versenyeken is szép eredményt értünk el. Aztán elkezdtük felsőfokú tanulmányainkat, és sajnos már nem volt több időnk a lovaglásra. Kicsit hiányzik, talán újra lesz rá időm valamikor.
Hol végeztél?
Gödöllőn, a Szent István Egyetemen. A bátyám is ott tanult, ő gazdasági agrármérnök szakon végzett, én általános agrármérnökként szereztem diplomát 2008-ban. Időközben Hollandiában is éltem egy évet. Sok tapasztalatot szereztem, beleláttam a hollandok által végzett intenzív gazdálkodásba – ami egyébként már ott sem olyan nagy „divat”, hiszen a környezetnek nem tesz jót. Meg kell találni a környezetvédelem és az agrárium egyensúlyát. Mi is erre törekszünk a gazdaságunkban, extenzív gazdálkodást folytatunk. Az ottani tapasztalatokat így nem tudom átvinni itthon a gyakorlatba, mindenesetre sok hasznos élménnyel gazdagodtam.
Mivel foglalkoztok a Madarász Udvarházban?
Őshonos állatokat tartunk, rackajuhot, magyar szürkemarhát és mangalica sertést. Utóbbiból 12 anyakocánk van, rackából regisztrált anyajuhunk úgy 80, magyar szürkemarhából pedig 80–100 darab. Azért e becsült szám, mert épp ellési időszakban vagyunk. Ugyanez igaz a többi jószágra, az előbb említett számokhoz még hozzáadhatjuk az idei szaporulatot. A gazdaságunk Újszentmargitán és Bödönháton található, kétszáz hektárnyi legelőt bérlünk a Hortobágyi Nemzeti Parktól – ott legeltetjük a juhokat és a marhákat. 17 hektárnyi telephelyünk van, ahol telente az összes állatot öt istállóban helyezzük el. Vannak lovaink is, hidegvérű állatok, úgy 30-40 körüli a számuk. Ezenkívül takarmánynövényeket is termesztünk – így mostanra már önellátóak lettünk az állatok ellátásában. Tudni kell, hogy a környéken nem éppen a legjobb minőségűek a szántók, 10-20 aranykorona közöttiek, nehéz a munka rajtuk. De ezen az 50-60 hektáron termesztünk lucernát, kukoricát, őszi árpát, őszi búzát, napraforgót. És így el tudjuk látni a jószágokat.
Az egész család részt vesz a munkálatokban?
Nem, jobbára csak édesanyám és én. Édesapám 2010-ben elhunyt, én vettem át a gazdaság irányítását. A testvérem Budapesten él, a Vidékfejlesztési Minisztériumban dolgozik. Ketten végezzük tehát a munka oroszlánrészét, és bár van két alkalmazottunk, jó lenne még egy kis családi segítség…
Ha családi nem is, de más segítő kezek érkeztek, mikor részt vettetek a Vidéki Kaland Programban.
Igen, többen jöttek hozzánk. A program lényege, hogy a városi emberek, akik soha nem foglalkoztak agráriummal, egy kicsit belelássanak a gazdálkodók életébe, mindennapjaiba. Pozitív tapasztalat volt, és ha olyan nagy segítséget nem is tudtak nyújtani az „alkalmi” munkások, örülök, hogy belevágtunk, hiszen nagyszerű emberekkel ismerkedhettem meg. Nem is vártuk el tőlük, hogy százszázalékos segítséget nyújtsanak a városból érkezett vendégeink, hiszen négy-öt nap alatt, amit itt töltöttek, nem lehet beletanulni ebbe a szakmába. Igaz, előtte Kecskeméten el kellett végezniük egy tanfolyamot. Így tudtak segíteni a traktorozásban, a jószágok etetésében. Arra mindenképp jó volt ez a pár nap, hogy belelássanak, milyen munkát is végzünk mi itt.
Miért éppen őshonos állatokkal foglalkoztok?
2002 és 2004 között az Államkincstár több, őshonos állatokkal foglalkozó projektet támogatott, ennek volt egy része a falusi turizmus is. Édesapám akkor vágott bele és vett több jószágot. 2002-ben kezdődött nálunk az extenzív gazdálkodás. Az udvarház főépülete már megvolt, azt 1998-ban építettük. Jellegzetes épület, az U alakja kiemelkedik a tájból, lehetetlen eltéveszteni, a mediterrán típusra hajazó ház csodájára járnak. Egyelőre még nincs befejezve, lassan haladunk vele, hiszen nem csak a gazdaság fenntartása kerül sokba, de a hitelek törlesztése is.
Milyen terveitek vannak?
Szeretném fejleszteni az állatállományt és a fajtaösszetételen is változtatnék. Nemcsak őshonos állatokkal foglalkoznék, húsmarhát vennék, emellett pedig más tenyészállatokat is. Van halastavunk is, négyhektárnyi kiterjedésű, szeretnénk kihasználni azokat a lehetőségeket, amiket egy ekkora tó tartogathat.
Ezek szerint a mostani húsfeldolgozást bővítenétek.
Igen, hiszen ez az egyik fő profilunk. Árulunk friss húsokat és füstölteket is. Kistermelők vagyunk, általában magánszemélyeknek értékesítünk. A friss termékek között van sütnivaló kolbász és hurka, abárolt szalonna, bácskai hurka és kenőmájas a magyar szürkemarhából. A füstölt húsok között egyaránt van füstölt és pácolt marha és sertéscomb, füstölt kolbász, füstölt szalonna, megrendelésre füstölt csülköt is készítünk. Van egy büfékocsink, eddig talán ez a legnagyobb sikerünk. Gyakran megyünk Budapestre vele, például az Ízek utcája programra, és az a tapasztalat, a vendégek nagyon elégedettek az ételeinkkel.
A vendéglátást a birtokon is bevezetnétek?
Egyelőre nem fogadunk hivatalosan látogatókat, de ha valaki megnézné a gazdaságunkat, természetesen örömmel látjuk. Szeretnénk később az udvarházban vendégszobákat kialakítani, hiszen alkalmas rá az épület. Édesapám úgy tervezte meg a házat, hogy a jobb szárnyban a lovaknak alakított ki egy 17 boxos istállót. A bal szárnyban pedig a kétszintes, eredetileg magtárnak épült helyiségeket találunk, amelyeket át lehet alakítani vendégszobákká. Akár 15 szobás panzió is lehet belőle.
Miért szeretsz a mezőgazdaságban dolgozni, és miért ajánlanád más, fiatal pályakezdőknek is ezt a szakmát?
Mint minden vállalkozó, én is nagyon élvezem a szabadságot, azt, hogy a magam ura lehetek, hogy szabadon valósíthatom meg az elképzeléseimet, hogy a kreativitásomnak nem szab határt egy felettes. Nyilván, mint minden más szakmának, ennek is megvannak a maga árnyoldalai. Ki vagyunk téve az időjárás kénye-kedvének, sokszor késedelmes a támogatás, bonyodalmas a bürokrácia, az adminisztráció is sokszor megnehezíti a munkát. Ugyanakkor a sikerek mindig segítenek átlendülni a holtponton: ilyen volt például, mikor húsz hektárnyi szántót nyertem egy pályázaton, vagy a földosztás idején a hortobágyi területeinket kisebb veszteségekkel ugyan, de megtarthattuk.
Hozzá kell tennem, hogyha az ember háta mögött nincs szülői segítség, esetleg egy már meglévő, működő gazdálkodás, esetleg egy befektetőtárs, nagyon nehéz az indulás. Nulláról pedig pláne, hiába a fiatal gazda támogatás. Az a tízmillió forint, ha nincs a pályakezdőnek semmije, nem sokra elég. Hitel felvételét jó szívvel senkinek nem ajánlom – tanulva a saját példámból… Persze, jó, ha van banki segítség, de aztán meg évekig azt nyögi a gazdálkodó. Megváltozott az utóbbi években a földár is, rettentően drága lett, sőt, nem is nagyon találni eladó földterületet, olyan nagyot, amin biztosan jövedelmező gazdálkodást lehet folytatni.
Nagyon fontos az is, hogy ember jó munkaerőt és segítséget találjon maga mellé. Olyat, aki szereti az állatokat, aki igazán gondjukat viseli. Szerencsés vagyok, egy idősebb bácsi még akkor kezdett el nálunk dolgozni, mikor édesapám még élt. Nyolc éve van velünk, és maximálisan megbízom benne. Sőt, tanulok is tőle.
Ezt a munkát csak teljes odaadással lehet csinálni, nem lehet félvállról venni. Egész embert igényel a feladat. Bele kell rázódni, bele kell tanulni. Mert hiába végeztem én is két egyetemet, a gazdálkodás lényegét nem az iskolapadban, hanem itt tanultam meg, munka közben, akár a saját káromon is.
Hardi Judit
A cikk szerzője: Hardi Judit
