A mezőgazdaságban, különösen a növénytermesztés területén a termelési volumen, vagyis az anyagmozgatási feladat nem csökkent, sőt növekedést mutatott. A mezőgazdasági anyagmozgatásban jól szervezett és a korábbi gépesítési színvonalnak megfelelő szállító géplánc mûszaki elemei elavultak. Ez a probléma különösen az újabban alakult és bérelt területen mûködő vállalkozásoknál okoz szervezési és üzemeltetési problémákat.
Az anyagmozgatási eljárások alkalmazásakor a szállítási körfolyamat – rakodás-szállítás-ürítés-üresjárat – pontos teljesülése minden esetben alapvető követelmény. A szállítási körfolyamat megfelelő szintû alkalmazása a betakarítás során a követelményrendszer kidolgozását is szükségszerûvé teszi. A követelményrendszerek kidolgozását mindig az elérhető teljesítmény határozza meg.
Természetesen a gazdálkodók valamilyen szinten megoldják az anyagmozgatási feladatokat, csak az a probléma, hogy a betakarítás, a szállítás és a fogadás eszközrendszerének konkrét megvalósítása különböző mûszaki színvonalon történik. A feladat megoldásának a nehézsége abban is megnyilvánul, hogy a külföldön alkalmazott megoldások a mezőgazdasági termelés sokrétû körülményeiből következően csak megfelelő adaptáció végrehajtása után alkalmazható magyarországi termelési feltételek mellett. További probléma, hogy a mezőgazdaság anyagmozgatásának korszerûsítésében nem a közvetlenül ható piaci viszonyok (pl. a szállító eszközök ára) a meghatározók, hanem a technológia a szállítási körfolyamat egészének alkalmassága, és nagyfokú biztonsága a megtermelt termény értékeinek megóvása, valamint a teljes körfolyamat gazdaságossága.
Az anyagmozgatás időbeli eloszlása, a feladat nagyságának változása a kalászos gabonák termelési ciklusával függ össze. Ebből következően a növénytermesztés területén az anyagmozgatási feladat megoldása elsősorban a gabona-betakarítási időszakban jelent problémát. Az állattartó gazdaságok esetében a kalászosok melléktermékének (szalma) nagy mennyiségben és időhöz kötötten történő szállítása az alacsony térfogattömeg miatt jelentős szállítási- és rakodási kapacitást is igényel ugyanezen időszakban. A gabona-betakarításnál a betakarítás agrotechnikailag optimális rövid időszaka miatt a szállításnak kell illeszkedni az alkalmazott nagy betakarító kapacitások kihasználásához.
A kalászos gabonák betakarításakor alkalmazott anyagmozgató eszközökkel (szállító jármûvek, rakodógépek) szemben támasztott mûszaki-agrotechnikai követelmények szorosan kapcsolódnak a termény lekerülésének, s így a szállítási feladat csúcsidőszakához.
A betakarítási időszak során az anyagokat többször is át kell rakodni, így ~1,5–2-szeres anyagmozgatási többszörössel kell számolni. Adott feladat elvégzésénél az anyagmozgatási – mind a rakodási, mind a szállítási – feladatok idényhez kötöttek, tehát a rendelkezésre álló időszak rövidsége és az időjárás is korlátozhatja a feladatok végrehajtását. Az agrotechnikailag optimális időben el nem végzett anyagmozgatás a termés minőségét hátrányosan befolyásolja. A rossz időjárási körülmények között erőltetett szállítás viszont a talaj állapotában okoz gyakran maradandó változásokat. Természetesen a szemszállítás esetében az üzemméretet, a termőterület nagyságát is figyelembe kell venni. A rakodási teljesítmény a mezőgazdasági munkák során nagyon gyakran – a csúcsidőszaknak megfelelően – a betakarítási teljesítménnyel megegyezik. A szállítási teljesítményt alapvetően az elérhető sebesség, a szállítási távolság és a szállítóeszköz teherbírása határozza meg, ami a sebességgel és a teherbírással egyenes, míg a szállítási távolsággal fordított arányban változik. Ugyanakkor a szállítási távolságoknak a mindenkori birtok és a – gazdálkodási szervezeteknek megfelelő – területi elrendeződéséhez és nagyságához is igazodnia kell.
Az egyik legnagyobb szállítási feladat a növények betakarításához kapcsolódó anyagmozgatási munkák végrehajtása, amikoris viszonylag rövid idő alatt nagy mennyiségû és nagy értékû terményt kell megmozgatni. A szállítás szempontjából egyik legfontosabb terület a kalászos gabonák betakarítási technológiájához kapcsolódik. A betakarításhoz kapcsolódó szállítási feladatok jelentős hatást gyakorolnak mindkét technológia gépeinek kihasználására. A hazai gyakorlat napjainkban is a közvetlen, egyfázisú szállítási technológiát alkalmazza, míg a kétfázisú technológiai változat gyakorlati alkalmazása elhanyagolható, bár növekvő mértékû. A jelenleg alkalmazott közvetlen vagy egyfázisú szállítási technológia jellemzői, hogy a szemestermény átadása-átvétele álló helyzetben történik, s mivel ez az átvétel szakaszos jellegû, egy-egy szállítóeszköz rakománya csak több arató-cséplő gép ürítésével biztosítható. E közvetlen kapcsolat, illetve a szakaszos terményátadás miatt jelentős időveszteségek adódnak mind a betakarítógépek, mind a szállítóeszközök munkavégzésében.
Kisebb üzem és termőterület esetén a betakarítás az arató-cséplő gépek egyedi üzemeltetésével történik még akkor is, ha a betakarítás agrotechnikailag optimális időszaka nem tartható be és az minőségromlást eredményez. Ezekben az esetekben a szállítás traktoros pótkocsikkal történik. Mivel a betakarítási teljesítmény ilyen esetekben alacsony, a táblán álló cserepótkocsis megoldás a leggazdaságosabb megoldás. Ez az eljárás kalászos gabona betakarításban jól alkalmazható.
A nagyobb termőterületû vállalkozások – 300–1000 ha között – a betakarításra több közepes vagy néhány nagy teljesítményû arató-cséplő gépet alkalmaznak. A szállítási kapacitás meghatározásánál már nagyobb teljesítményre kell számolni, és emellett figyelembe kell venni a szállítási körfolyamat végén jelentkező fogadó- (tisztítási- és szárítási) kapacitást is. Így a közepes üzemeknek az jelent az anyagmozgatás terén nagy és pillanatnyilag megoldatlan problémát, hogy a termelési volumen és a betakarítási teljesítmény magas, a betakarítási időszak rövid, a minőségi károk csökkentése miatt viszont jelenleg még nem rendelkeznek megfelelő tisztítószárító-kapacitással. Az esetek többségében a kalászos gabona esetén az anyagot bérszárítóra, vagy közvetlenül a nagykereskedő felvásárló telepére szállítják. A szállítás nagy távolságra történik közúti szállítóeszközökkel, a fuvarozást is rendszerint bérvállalkozók végzik. Mindezekből következik, hogy mind a fuvaroztató, mind a fuvarozó a szállítóeszközök maximális kihasználásában érdekelt. Ugyanakkor az alkalmazott nagy teherbírású közúti jármûvek, kamionok a mezőgazdasági viszonyoknak megfelelő jó minőségû földúton is csak korlátozottan, míg a szántóföldön egyáltalán nem képesek mozogni. Ebben az esetben az a gyakorlati megoldás, hogy az arató-cséplő gép a magtartályában összegyûlt anyagot kiviszi a tábla egyik vagy mindkét végén várakozó szállító jármûhöz, és ott üríti ki a terményt. Ez a megoldás jelentősen csökkenti az arató-cséplő gépek teljesítményét és jelentős taposási kárral jár. A közepes nagyságú gabonatermő területtel rendelkező vállalkozások esetében a kalászos gabona betakarítás anyagmozgatása pillanatnyilag nem tekinthető megoldottnak, szükséges a kétfázisú szállítási technológia alkalmazásának kidolgozása, mûszaki-technikai feltételrendszerének kialakítása.
Az 1000 ha, vagy annál nagyobb termőterülettel rendelkező vállalkozások általában rendelkeznek saját tisztító-, szárító-, illetve tárolókapacitással. Ezt a tényt, valamint az időegység alatt elszállítandó volument figyelembe véve a gépcsoportban üzemelő arató-cséplő gépektől a szemszállítás nagy teherbírású, 40–42 t összgördülő-tömegû terepjáró, és alacsony nyomású gumiabroncsozású futómûvel szerelt pótkocsis tehergépkocsiból álló szerelvények alkalmasak. A terepjáró képesség, tehát hajtott mellső és hátsó tengelyek, valamint a kis fajlagos talajterhelést eredményező alacsony nyomású gumiabroncsok alkalmazása a kalászos gabona betakarításban előnyösen kihasználható. Ha az időjárás csapadékos, a betakarítást gyakran nedves talajviszonyok mellett kell végezni, ezért az alacsony nyomású gumiabroncsozás alapvető követelmény, de a gumihevederes járószerkezetek alkalmazása ez esetben biztosan megtérülhet.
A szállítási technológiát – a vállalkozás méretétől függetlenül – a rövidebb távolságoknál a traktorvontatású, egy- és kéttengelyes pótkocsikkal, valamint a billenőszekrényes-tehergépkocsis szerelvényekkel végezték el. Az utóbbi évek gazdasági hatásai jelentős befolyást gyakoroltak az anyagmozgatási technológia módjaira és eljárásaira. Megfelelő tőkeerő szükséges a már meglévő egyfázisú szállítási eljárások megváltoztatására, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági vállalkozások számára a terményféleségek szállítása során az újabb technológiai elemek alkalmazását.
A kalászos gabonák betakarításában jelentkező nagy mennyiségû melléktermék, így szalma esetén egyre inkább terjedő nagybálás technológia jelenti a szalmabetakarítás termelékeny, élőmunka takarékos módszerét. A kialakult hazai nagybálás technológiák anyagmozgatása többnyire a már meglévő rakodó- és szállítóeszközökre épül. Ezek kialakítása – speciális adapterek alkalmazásával – megfelel a hatékony nagybála rakodás és szállítás követelményeinek. A nagybálák szállításánál az egyéb anyagok szállítása esetén alkalmazott kétlépcsős technológiákra alapoznak. A szállítási technológia első lépcsőjében a bálázással párhuzamosan bálafelszedő-szállítóeszközzel történik a bálák tábláról történő lehordása, míg a második lépcsőben – a bálázástól függetlenül – történik a bála elszállítása a tárolóhelyre.
A mezőgazdasági anyagmozgatásban hosszú ideje megfigyelhető irány a tehergépkocsis szállítás arányának növekedése a nagyobb szállítási távolságok esetén (~30–100 km), míg a traktoros pótkocsik segítségével végrehajtott szállítás a kisebb (~5–30 km) távolságok esetén. Az elkövetkező években várhatóan tovább csökken a tehergépkocsis szállítás aránya a traktorvontatású szállítóeszközökkel szemben. A szállító jármûvek energetikai és gazdaságossági kihasználását több irányban is befolyásolhatják a gazdálkodók. A teljesítmények növelését lehetővé teszik a nehéz és középnehéz univerzális traktorok jelentős arányú elterjedése az anyagmozgatás területén is, mivel e gépek lehetőséget biztosítanak a ~10–20 t teherbírású mezőgazdasági pótkocsik alkalmazásához, mindamellett a szállítási sebesség is növekszik (~30–40–50 km/h traktoros pótkocsik esetén is). A traktoros szállítás jelentőségét indokolja az is, hogy a traktorok évi munkaidejük ~35–40%-ban szállítási munkákat végeznek. Az anyagmozgatási folyamatokban való részvételük csökkentése kedvezőtlen hatást gyakorol a traktorok éves kihasználására, ami a traktoros munkavégzés költségeit is növelheti.
A kalászos gabonák betakarításához kapcsolódó szállítási feladatok optimalizálását az adott termesztéstechnológia határozza meg, vagyis az esetek többségében a szállítási feladatot ennek kell alárendelni. A szállítási folyamat optimalizálását a mezőgazdaságban a betakarítási vagy egyéb más mezőgazdasági munka teljesítményének, kapacitás kihasználásának kell alávetni. Tehát az adott szállítási körfolyamatban a szállítási teljesítménynek vagy szállító kapacitásnak minden esetben jóval nagyobbnak kell lennie, mint a betakarítási teljesítménynek.
A cikk szerzője: Kassai Zsolt
