A versenyképesség komplex fogalom, amelynek biológiai, technikai-technológiai, élelmezési stb. vonatkozásai, ismérvei vannak. A versenyképesség általában a közgazdasági (árak, költségek, jövedelem, piaci viszonyok támogatások és elvonások, másrészt a természeti (éghajlat, talajviszonyok, csapadék) és üzemi (üzemtípus, tagoltság, erőforrás-ellátottság) adottságok függvénye. A verseny eredményét piacgazdaságban az állam közvetlen – a támogatások és elvonások révén – befolyásolja. A termelők részéről két alapvető lehetőség kínálkozik a jövedelmek alakulására a költségek csökkentése, illetve a termelő árak emelése a jobb minőségû termékek előállításával. A költségek csökkentésében jelentős szerepet játszhat az üzemtípus, az üzemméret és az üzem berendezettsége.

A termelői árak befolyásolására kisebb lehetőség kínálkozik, mivel ez elsősorban piacfüggő kérdés.

Az üzemméret hatását az 1., illetve 2. táblázatban követhetjük.





Az 1. táblázatból látható, hogy súlyos gondot jelent a koncentráció alacsony foka. Az elaprózódott és kevésbé szervezett üzemi struktúra, valamint a technológiai hiányosságokra, a termelésből jelentős hányadot (kb. 40%) képviselő kistermelői állomány minőségére visszavezethető gyenge hatékonyság. Az EU élenjáró sertéshústermelő tagországaihoz (Dánia, Hollandia, Franciaország) képest lemaradásunk jelentős. A csatlakozással megszûntek a közvetlen ágazatspecifikus nemzeti támogatások, ideértve az árhoz kötött minőségi támogatásokat is. A magyar termelőknek ezért a jelenleginél élesebb versenyben kell helytállniuk az EU piacán. Ezt a helyzetet tovább nehezíti, hogy a harmadik országból behozott sertéshúsok vámszintje csökken. Ennek következtében a termelésben és feldolgozásban felgyorsulhat a racionalizálás, ebből következik, hogy az egyes állattartók kiszorulnak az árutermelésből.

A feldolgozóiparban ezáltal kihasználatlan vágókapacitások jönnek létre. A húsfeldolgozásban az életképesség legfontosabb feltétele a higiéniai, élelmiszer-biztonsági, állatjóléti és környezetvédelmi előírásoknak történő megfelelése. Az üzemek mûszaki állapotára zömében jellemző a technológiai homogenitás hiánya: egyaránt megtalálhatók a legmodernebb és a 20–30 éves elavult felszerelések.

Az üzemtípus szerinti csoportosítás költség- és jövedelemviszonyait a 2. táblázat reprezentálja.

A sertéshizlalás egyik meghatározó eleme az ún. sertésciklus, amely általában háromévente jelentkezik, amely kihatással van a kereslet–kínálat változására.

Az elmúlt időszakban ez rendkívül felgyorsult, először évente, majd éven belül jelentkezett és ezt a mozgást a termelők nem tudták követni. Ez a folyamat jelentősen befolyásolta a hizlalás költségeit. Ezt a nagyfokú bizonytalanságot eredményezte, hogy ennek kockázatát az átlag vagy átlag alatti  termelők nem tudták vállalni, ezért a ráfordításaikat igyekeztek a minimális szinten tartani.
A 2003. évet vizsgálva az egyéni vállalkozóknál 6%-kal csökkentek a költségek, a társas vállalkozásoknál a szinten tartás volt megfigyelhető. Az értékesítési árak az egyéni vállalkozásoknál az elmúlt 3 évben közel 120 Ft/kg-mal alacsonyabbak lettek. A társas vállalkozásoknál csak 84 Ft/kg volt a csökkenés 2003-ban. A sertéshizlalás mindkét üzemtípusnál veszteséges volt, az egyéni gazdálkodóknál 12,7 Ft/kg, a társas vállalkozásoknál 28,5 Ft/kg volt a ráfizetés.

Az AKII számításai szerint az önköltségek és hatásparitások, importárak változása miatt a sertéstartó egyéni gazdaságok megközelítőleg 20%-a termelés felhagyására kényszerülhet, míg a társas vállalkozások 20–30%-a veszteséges lehet, ami több mint 5 ezer család jövedelmi helyzetét befolyásolhatja kedvezőtlenül.

A csatlakozással az EU-ból származó olcsóbb árfekvésû termékek és húsipari alapanyagok, apróhúsok behozatalával a termelés visszaesése miatt Magyarország akár el is veszítheti nettó exportőri pozícióját.

A főbb költségek alakulásánál mind a két üzemi típusnál a takarmányozási költségek csökkentek, amelynek oka lehet a korszerûbb takarmányozási technológiák bevezetése (nagyobb élőtömeg-gyarapodás) és a takarmányárak csökkenése. Az alapanyagköltségnél a társas vállalkozások saját előállításon biztosítják a hízóalapanyagot, az egyéni vállalkozók pedig vásárolják.

Az élőtömeg önköltsége annak ellenére, hogy mind a két vállalkozási típusnál csökkent, még mindig drágábban termelnek, mint az EU-os sertéshizlalók.
A jelenlegi sertéshizlalást, húsfeldolgozást, valamint a főbb termékek piaci pozícióit meghatározó legfontosabb mutatóit a 4. táblázat hûen tükrözi.

Mindezek figyelembevételével összegzésképpen megállapítható, hogy amíg Magyarországon a sertésállomány közel felére csökkent, addig a világ fejlett és fejlődő országaiban a sertésállomány nőtt. Annak ellenére, hogy hazánk természeti adottságai igen kedveznek az abrak-növények termesztésére, megfelelő fajtákkal és szakértelemmel rendelkezünk.

A vizsgálat adatai az egyéni gazdaságok jobb versenypozíciójáról szólnak, mivel alacsonyabb önköltséggel, magasabb értékesítési árakkal és jövedelemmel termeltek. Továbbá megállapítható, hogy a társas gazdaságok a takarmányozásban, az egyéni gazdaságok pedig a termeléssel közvetlenül nem összefüggő egyéb költségek területén értek el csökkentést

A versenyképesség javítását alapvetően a következők határozhatják meg:

• a termékpálya (termelés, felvásárlás, feldolgozás, értékesítés) szervezettségének javítása, a hosszú távú kapcsolatok kiépítése, a kölcsönös biztosítási alapok létrehozása és a piaci rendellenességek kiküszöbölése,
• a hatékonyság és a piaci követelményeknek megfelelés javítása a tenyésztés és hizlalás korszerûsítésével (fajta, alkalmazott korszerû technológia, tartási körülmények), javítása az EU-források felhasználásával,
• az elsődleges feldolgozás javítása a közösségi beruházási támogatások segítségével és egy kiszámítható felvevőpiac létrehozása,
• a vertikális kapcsolatok és integrációk erősítése a termelés orientálásában a piaci információk visszacsatolásával,
• a higiéniai, élelmiszer-biztonsági, állatjóléti és környezetvédelmi előírásoknak betartása, illetve ennek megfelelése,
• költséghatékony és a minőségi előírások javítását elősegítő gazdálkodás,
• a termelő-, értékesítő és feldolgozó vállalkozások koncentrálása és szakosodása.

Mindezek megvalósításához hazánkban a genetikai és üzemi feltételek adottak a sikeres és versenyképes termeléshez. A természeti feltételek kimondottan kedvezőek (kukoricaövezet) az olcsó takarmánytermesztéshez, az üzemi struktúra és termékválaszték javítása alkalmas a differenciált piaci igények megvalósítására.

A cikk szerzője: Dr. habil. Salamon Lajos