A szaporodás egyes fázisai jelentősen különböznek az állatok tápanyag-igényeinek szempontjából.
M inden vemhességi ciklus eredményességét nagymértékben a megelőző laktációs és választás utáni időszak történései determinálják. Laktáció alatt a koca veszít a testtömegéből, mivel a tejtermelés igényeit még a legkoncentráltabb takarmányozással sem tudjuk kielégíteni. Ez így el is fogadható, ha a testtömeg csökkenés mérsékelt szinten marad, nem haladja meg a 20, egyes újabb vélemények szerint a 10 kg-ot. A szaporodás – éppúgy, mint minden más életfolyamat – energia függőségû, ezen belül a szaporodás – főleg az ivarzás és a tüszőfejlődés – nagy energiaigényû folyamat. A választás utáni újra ivarzás idejére az energetikai folyamatokat pozitív irányba kell állitani. Ez annál könnyebb, minél jobban tudjuk mérsékelni a koca laktáció alatti testtömeg csökkenését.
Nagyon fontos a takarmányban az egyes tápanyagok mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya. Ha bármelyik fontos tápanyagból hiány adódik, az limitáló lehet a többi értékesülése szempontjából. Mégis ki kell emelni ilyen vonatkozásban az energia szerepét, mert az energiahiány abszolút limitáló hatású még abban az esetben is, ha minden más tápanyag optimálisan biztosított.
A szoptatás alatt törekedni kell arra, hogy a kocák maximális takarmányt, ill. energiát tudjanak felvenni. Hazai gyakorlatban ez a maximális takarmányfelvétel 4,5–6 kg mennyiséget jelent, ami nagyon kevés. Erre hajlamosit a gyakorlatban leginkább alkalmazott napi kétszeri etetés az elletőben. Kétszeri etetéssel ennél nagyobb mennyiség nem is igen etethető meg. Még akkor sem, ha a kocákat előzőleg a vemhesség utolsó szakaszában „gyomrosították”, azaz naponta csak egyszer etették. Angol szakirodalomban létezik az ún. Stotfold módszer, miszerint a kocának ellés napján 2,5 kg takarmányt adnak, majd 10 napon át napi 0,5 kg-mal növelik a fejadagot. Így a 11. napra állatonként naponta 7,5 kg takarmány felvétel érhető el. Ezután a kocákat egyedileg a szoptatott malacok száma szerint takarmányozzák, és 13-as alom esetén a laktáció csúcsán 10,5 kg a napi takarmányfogyasztás. Hazai gyakorlatot is tudok említeni. A Green 2000 Kft. egyik telepén (1500 koca) naponta négyszer etetnek az elletőben – 6, 10, 14 és 18 órakor-, és 7,5–8 kg takarmányfelvételt tudnak elérni. Az eredmény a kiegyensúlyozott 80%-os ellés és 10,7 született élő malacátlag. A szezonális eredménycsökkenés nem haladta meg az 5%-ot.
A szoptató kocatápnak az alábbi főbb beltartalmi értékekkel kell rendelkezni: energia DE 14,5 MJ, em. ny. fehérje 17–18%, lysin 1,1%, Ca 1,1%, P 0,7–0,8%. Különösen fontos a takarmány összetétel és a takarmányfelvétel biztosítása az egyszer ellett kocák – kocasüldők – esetében, hiszen azok a kihordott vemhesség után a malacok felnevelése mellett még intenzív növekedési fázisban vannak, és hatványozottabban kerülhetnek energia-deficitbe.
A kocák kondicióját az 5 pontos kondíció bírálati skála alapján ítélhetjük meg. Eszerint az elletőbe bemenő kocák átlagos kondíció értéke 3,5 körül kell legyen, míg a választáskor ez az érték ne csökkenjen 2,5 alá.
Választás után a kocákat általában 24 órán át koplaltatják az apasztás megkönnyítése és a tőgygyulladás elkerülése érdekében. Ez alkalmazható, de nem feltétlenül szükséges, hiszen az elapasztás nem a takarmány hiánya, hanem a ki nem szopott tej negatív nyomása miatt következik be. Alapelvként kell elfogadnunk, hogy a javuló kondícióban van a legjobb szaporodás. A szoptatás alatti katabolikus állapotot anabolikussá kell változtatnunk. A választástól az ivarzásig maximális energia bevitelre kell törekednünk, hiszen a már említettek szerint a szaporodás nagy energiaigényû folyamat, és a kocák a választás után indítják be a ciklusos ivari mûködésüket. Az ekkor megetetett energia bizonyos határokon belül egyenesen arányos az ovulációs rátával, így a potenciális alomszámmal. Ezért ebben, a normálisan 4–7 napos időszakban szoptató kocatápot etessünk egyrészt annak magasabb energia- és tápanyag tartalma miatt, másrészt a takarmányváltozás elkerülése érdekében. A sertés ugyanis enzimatikusan emésztő állatfej, és minden takarmányváltoztatás néhány napos emészthetőség-csökkenést okoz.
A termékenyítés után következő egy hét a következő kritikus fázis. A folytatólagos magas energiabevitel ebben az időszakban növeli a korai magzatelhalás mértékét. Ezért a termékenyítés napjától váltsunk át vemhes kocatápra, és egy héten át etessünk létfenntartó takarmánymennyiséget – kb. 2 kg takarmány/nap/állat. A vemhes kocatáp legfontosabb beltartalmi összetevői: energia DE 13,5 MJ, em. ny. fehérje 12–13%, lysin 0,7, Ca 1,0%, P 0,7%. Mindenképpen jelentősen csökkenteni kell a fehérje mennyiséget, mivel a magas fehérjetartalom egyrészt szaporodásbiológiai zavarokat okoz – pl. cysta képződés –, másrészt a felesleges fehérje-etetés miatti N-ürítés jelentős energia felhasználást von maga után. A vemhesség első 80 napjában a magzatoknak és a magzati függelékeknek nincs különösebb mennyiségi táplálóanyag-igényük, mert ekkor nem a növekedésük, hanem a fejlődésük dominál.
A termékenyítés utáni 7–30. napig a kocákat a létfenntartó szint felett 10%-kal kell takarmányozni, és ekkor korrigálhatók az esetleges kondíció problémák. Általánosságban a kocák napi fejadagja 2,6–3 kg vemhes kocatáp. Azért szükséges a létfenntartó szintet kissé meghaladó energiabevitel, mert ekkor kell „tudatosítani” a kocával azt, hogy ellése után nem kell tartani a táplálék hiányától.
A vemhesség 30. és 80. napja között a takarmányozás létfenntartó szintû vemhes kocatápból. Ez kb. napi 2 kg fejadagot jelent – plusz mínusz 10% a kondíció függvényében. A nagyobb fejadagok etetését kerülni kell, mert a kocák ebben az időszakban hízlalhatók el. A kövér kocák viszont sok problémát jelenthetnek a született malacok súlya, az alom kiegyenlítettsége, a tejtermelés szempontjából.
A magzatok intenzív mennyiségi növekedése a vemhesség utolsó harmadában megy végbe (ekkor megkétszerezik addigi tömegüket). Ezért az utolsó hónap folyamán a vemhes kocáknak adott fejadag a létfenntartó takarmánymennyiség 1,5–2-szerese legyen. Célszerû ebben az időszakban már a szoptató kocatáp etetése. A koca ekkor nem hízlalható el!!!
Ha lehetőségünk van rá, az elletőbe történt betelepítéstől az ellésig célszerû a kocákkal ún. elletői tápot etetni napi mintegy 2,5 kg mennyiségben. Ennek a tápnak az a különlegessége, hogy magas rosttartalmú (8–10%) és savanyítót tartalmaz. A savanyító szerepe a húgyuti fertőzések megelőzésében van. A magas rosttartalom intenzívebb bélperisztaltikát idéz elő. Így egyrészt megelőzi az ellés körüli bélsárpangást, másrészt intenzívebbé teszi az elléskor a méh-kontrakciókat. A méh mindig olyan intenzitással funkcionál, mint a bél. Gyorsíthatók az ellések, és megelőzhető az MMA szindróma.
A cikk szerzője: Dr. Szerdahelyi András
