Az üzemgazdasági cél a tejtermelés fajlagos költségeinek csökkentése. Kísérletünk célja az volt, hogy egy hazai nagyüzemben igazoljuk – avagy elvessük – azt az állítást, hogy az élesztőkultúrák etetése valóban képes jelentősen növelni a tejtermelést.
A kísérletben vizsgált élesztőkultúra a Diamond V Mills, Inc. (Amerikai Egyesült Államok, Iowa állam, Cedar Rapids) által gyártott Diamond V XP ls® termék volt; a továbbiakban a termék nevét DVXP rövidítéssel helyettesítjük. A kísérletet 2004-ben az Agárdi Agrárgazdaság Rt. felsőcikolai tehenészetében végeztük. Magyarországon a korábbi években elsősorban az élősejtes élesztőkészítmények terjedtek el a gyakorlatban;
a DVXP élesztőkultúrára vonatkozóan főleg amerikai és nyugat-európai tapasztalatok állnak rendelkezésre (a terméket mintegy 60 éve gyártják és alkalmazzák a gyakorlatban, de Magyarországon csak néhány éve jelent meg a piacon). A külföldi tapasztalatok bemutatása végett röviden összegezzük négy, az elmúlt néhány évben végzett kísérlet eredményét.
Egy kanadai kísérletben DVXP-t etettek 56 gramm/állat/nap adagolásban 11 héten át (az ellést megelőző 3 héten, s az azt követő 8 héten keresztül) a kísérleti állatokkal. A negatív kontrollhoz képest a DVXP-kezelés a napi tejtermelést 1,8–2,5 kg-mal, a napi tejszárazanyag-termelést pedig 1,1–1,3 kg-mal növelte. (Robinson et Garrett, 1999; J. Anim. Sci. 77: 988-999.)
Az Ohio Állami Egyetemen a DVXP tejelő tehenek rostemésztésére és napi takarmányfelvételére kifejtett hatását vizsgálták: negatív kontroll, illetve 56 gramm DVXP állatonként és naponként. Az előkészítő csoportban a szárazanyag-felvétel napi 13,9 kg-ról napi 14,6 kg-ra nőtt; a laktáció első 30 napjában átlagosan 1,8 kg-mal, a 31. és 140. nap között pedig átlagosan 1,2 kg-mal volt magasabb a Diamondot fogyasztó tehenek szárazanyag-felvétele. (Wang et alia, 2001; J. Dairy Sci. 84: 204-212.)
A DVXP etetése javítja a tehenek hőstressztûrő-képességét is. Egy Szaúd-Arábiában végzett kísérletben 150 HF tehenet három ötvenfős csoportba osztottak be: negatív kontroll, pozitív kontroll (élősejtes élesztő etetésével) és DVXP-kezelés. A hőmérséklet a kísérlet alatt 22 és 45 °C között ingadozott. A tejtermelést az élősejtes élesztő tendenciaszerûen, a DVXP szignifikánsan* emelte; a napi szárazanyag-felvételt a kontrollhoz képest az élősejtes élesztő is már szignifikánsan* emelte, azonban a DVXP még a pozitív kontrollhoz viszonyítva is további szignifikáns* emelkedést eredményezett (* szignifikáns: p < 0,05). (Alshaikh et alia, 2002; Asian-Aust. J. Anim. Sci. 15: 352-356.)
A DVXP hatása nem rosszabb az élősejtes készítményekénél. Ezt igazolja egy Floridában végzett etetési kísérlet. 8300 HF tehén, napi háromszori fejés, switchback kísérleti elrendezés. Csak a legalább 50. laktációs napon túli tehenek vettek részt a kísérletben, így 5393 tehén tejtermelési eredményeit értékelték ki. Pozitív kontroll: 7–10 gramm/állat/nap Yea-Sacc1026 (a gyártó ajánlásának megfelelően); DVXP-kezelés: 56 gramm/álat/nap DVXP. A pozitív kontroll fejési eredménye 25,95 kg tej/nap, a DVXP-csoporté 26,93 kg/nap, az eltérés 0,98 kg/nap, amely p < 0,01 szignifikanciaszintnél statisztikailag szignifikáns eltérés. (U.S. Dairy Field Study, 2003; Report# DA222.)
ESZKÖZÖK ÉS MÓDSZEREK
A 2004. júniusban Felsőcikolán megkezdett kísérletben HF-tehenekből két csoportot alakítottunk ki: egy 90 tehénből álló negatív kontroll és egy 60 tehénből álló DVXP-csoportot (az eltérő méretet a helyi adottságok és a férőhelyek száma határozták meg). A kísérletben részt vevő összes állat kapott DVXP-kezelést az előváró, involúciós és fogadó csoportokban; átlagosan az ellést követő 30. napon kerültek a tehenek a két elkülönített kísérleti csoportba, amikortól kezdve a negatív kontoll nem kapott már DVXP-kezelést, míg a DVXP-csoport továbbra is kapta azt. A DVXP-kezelés abból állt, hogy az állatok takarmányát naponta egyszer 50 gramm/állat/nap DVXP-termékkel egészítettük ki. Mivel a kísérlet egy termelőüzemben történt, ezért elkerülhetetlenül voltak mindkét csoportban olyan állatok, amelyek még a kísérlet megkezdése előtt kerültek oda. A napi tejtermelési eredményeknél szeptember hónapban csak a 30–59 laktációs napokban levő egyedeket vettük figyelembe, októberben a 60–89 közöttieket, novemberben pedig a 90–119 közöttieket.
A két kísérleti csoportba a tehenek véletlenszerûen lettek kiválogatva (páros, ill. páratlan fülszám alapján), életkoreloszlásuk statisztikailag azonosnak tekinthető.
A tejtermelési eredményeket a kísérleti állatok laktációs napjai szerint csoportosítottuk. A mindkét csoport napi átlagánál magasabb, illetve alacsonyabb eredményeket a két kezelés szerint négymezős kontingencia-táblázatba rendezve, -próbát alkalmazva megállapítható a szignifikáns inhomogenitás (p < 0,001). Ezután a laktációs napok szerinti csoportátlagok szórásainak azonosságát F-próbával, majd az átlagok közötti eltérést t-próbával vizsgáltuk.
EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
2004. szeptember és november között, a 30–119 laktációs napú tehenek esetében a DVXP-kezelés átlagosan 10,6%-kal (5,2 liter/nap) növelte meg a tejtermelést, miközben a tej zsírtartalma 0,8%-kal, fehérjetartalma pedig 3,9%-kal csökkent (szignifikancia-ellenőrzés nélkül). Szeptemberben a 30–59 napos tehenek termelése 3,2 liter/nappal volt magasabb a DVXP-kezelés hatására (nem szignifikáns).
A szeptemberi eredmények alapján a két kísérleti csoport eredményeinek szórásai statisztikailag nem különböznek, ugyanakkor megállapítható, hogy a DVXP-kezelt csoport termelése szignifikánsan (p = 0,001) napi 1,84 literrel magasabb, mint a negatív kontrollé (grafikon).
Összefoglalva megállapítható, hogy a DVXP élesztőkultúrával etetett tehenek tejtermelése jelentős mértékben és statisztikailag szignifikánsan megnövekedett.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ezúton köszönjük az Agárdi Agrárgazdaság Rt. vezetőinek: Pócs János vezérigazgatónak, Gyulassy Józsefnek, és Lantay Gyulának, hogy lehetővé tették a kísérlet elvégzését, és kifejezetten köszönjük munkatársuk, Bozsó Péter folyamatos közremûködését a kísérlet gyakorlati kivitelezésében és az adatgyûjtésben.
A cikk szerzője: dr. Baross Rezső
