Megjegyzem, hogy répatermesztő üzemekben szórványosan előfordul a „gyomrépa”, melynek teljes életciklusa egy év, cukorrépa állományokból csak mechanikusan tudjuk kiírtani. A cukorrépa (ősének) leírását már a nyolcszázas években megtaláljuk, azonban hazai termesztése csak az 1800-as években kezdődött el Tessedik Sámuel munkásságának eredményeként. 1801-ben Gertinger J. Sámuel a cukorrépa gyökérterméséből kristálycukrot állított elő. 1808-ban Ercsiben felépül az első kis cukorgyár, azonban ez pár év után meg is szûnik. A cukorrépa-termesztés és a -feldolgozás csak a XIX. század második felétől stabilizálódik. A növény világszintû elterjedését (Japán, Kanada, Svédország stb.) nagymértékû alkalmazkodó képessége tette lehetővé. Legeredményesebben a mélyrétegû csernozjom talajokon termelhető, de váz, szerkezet nélküli, erősen kötött, és szikes talajok kivételével minden talajtipuson megterem, ahol a talajvízszint 1,5 m alatt van és a talaj pH-értéke magasabb, mint 5,5, és a vegetációs időszakban (április, október) kedvező eloszlásban 300–350 mm csapadék hull, vagy ezt öntözéssel biztosítani tudjuk. A magvak alacsony hőmérsékleten jobban csiráznak, valamint a növény tenyészideje hosszú, ezért március végén–április elején kell vetnünk. A korai vetés feltétele az őszi talaj-előkészítés–szántáselmunkálás, hogy tavasszal a talajt ne szárítsuk ki, közvetlenül vetés előtt sekélyen (4–5 cm) nyissuk meg, a magvakat 2–4 cm mélyre, 14–16 cm-es fellazításban vessük és vetés után zárjuk le azonnal a területet. Ha a talajt nem szárítottuk ki, optimális esetben 10–12 nap alatt a cukorrépa kisorol.

A növény kifagyása esetén (ez akkor következik be, ha a talaj menti hőmérséklet –4 °C-tól alacsonyabb) április végéig újravethetjük. A vetést követően azonnal, de legkésőbb egy héten belül el kell végeznünk a preemergens gyomirtást, melynek célja a korai magról kelő egy- és kétszikû gyomok kelésének megakadályozása.

A 150/2004. (X. 12.) FVM rendelet 2. számú melléklete tanyás gazdálkodás esetében a gyomirtó szerek használatát nem korlátozza, azonban integrált termesztésnél megtiltja a Sabet, Ro-Neet, Proponit, Adol, Venzar, magtermesztésnél a felsoroltakon kívül a Merkazin, Prometrin, Gesagard, Afalon és Linurex használatát. Így vetés utáni–kelés előtti kezeléssel a magról kelő egyszikû gyomok ellen 1,0–1,6 l/ha Frontier 900 EC, vagy 1,4–1,6 l/ha Dual Gold 960 EC-vel védekezhetünk. A kétszikû gyomok ellen kombinációs partnerként 3–5 l/ha Flirtet, vagy nem kombinált kloridazon hatóanyagú készítményt (Pyraminok, Betoxonok, Cerberusok) adhatunk ki. A kétszikû gyomok ellen preemergensen használható gyomirtók közül a libatopok ellen a metamitron (Goltix, Butix, Metron Stefes) a legjobb hatású, ezért erősen fertőzött területeken alkalmazása indokolt.

A cukorrépával szinte egy időben várható a magról kelő egy- és kétszikû gyomok kelése. A kikelt cukorrépában eredményesen csak a szik-, kettőleveles gyomok ellen védekezhetünk. A kétszikû gyomok ellen a desmedifam, fenmedifam, etofumesat, pyramin, vagy Flirt is jó hatású lehet, azonban erős labodafertőzésnél a metamitron kombinációs partnerkénti alkalmazása indokolt. A magról kelő egyszikû gyomok ellen etofumezátos kombinációkat kell alkalmazni. A cukorrépagyomok között speciális helyet foglal el a selyemmályva. Szik-kettőleveles fejlettségénél 30 g/ha Safari 50 DF- fel eredményesen irtható. A készítményt kiadhatjuk önmagában nedvesítővel, vagy az előzőekben vázolt posztemergensen alkalmazható kombinációkkal.

Gyakorlati tanácsok:

• A klopiralid (Lontrel) integrált cukorrépa-termesztésnél nem használható, ezért a mezei acatot az előveteményben, illetve tarlóján kell kiirtanunk.

• A szik-kettőleveles cukorrépa-állományok gyomirtásánál a fitotoxicitás miatt a herbicideket az engedélyezett alsó dózisban alkalmazzuk. A cukorrépa megültetésével növeljük a gyökérfertőzés veszélyét.

• Selyemmályva-fertőzés esetén a 30 g/ha Safarit a posztemergensen alkalmazott egyéb készítményekkel együtt permetezzük ki, a kezelés a gyom újrakelésekor megismételhető.

• A cukorrépa 4–6 leveles fejlettségétől az állomány záródásáig a sorközök mechanikus lazításával (kultivátorozás) a sorközök gyommentesen tartásán túlmenően biztosítjuk a talaj legfelső rétegének levegőztetését, ezzel csökkentjük a gyökérfertőzés veszélyét, elősegítjük a tápanyagfelvételt, a kapillárisok elroncsolásával segítünk a talaj vízkészletének megőrzésében.