Ugyanakkor az állati közérzet (animal welfare) oldaláról vizsgálva legalább ugyanilyen fontos, hogy a nyulak komfortosan érezzék magukat. Mindkét szempontból alapvető elvárás, hogy a nyulak teljesítménye és egészségi állapota ne romoljon, szûk elhelyezés ne gátolja őket a normális viselkedésben.

Csoportnagyság

Intenzív nyúlhizlalásban ketrecenként 2–3 nyulat helyeznek el azért, hogy a férőhelyek maximális kihasználásával, az emésztőszervi megbetegedés továbbterjedését, illetve az agresszivitás miatti kártétel csökkenését érjék el. Bár a hizlalási és a felnevelési eredmények kedvezően alakulnak, de többen hivatkoznak arra, hogy a nyulak természetes (társas) viselkedéséhez nagyobb csoportokat kell kialakítani.

A csoportnagyság hatásának vizsgálatakor legtöbben egy holland kísérlet eredményeire hivatkoznak. A kutatók azonos (17 nyúl/m2) telepítési sûrûség mellett, a létszámmal arányosan növekedő alapterületû ketrecben 6, 12, 18, 30, 42 vagy 54 egyhónapos korban választott nyulat neveltek együtt. Bár a legnagyobb csoportokban néhány termelési tulajdonságban kissé gyengébb eredményt figyeltek meg, de a csoportok súlygyarapodása, testsúlya, takarmányfogyasztása, takarmányértékesítése, elhullása, a csontok szilárdsága, vagy a nyulak viselkedése hasonlóan alakult. Ugyanakkor megállapították, hogy ha csak egy agresszív nyúl is volt a ketrecben, akár az összes társán sebesülést találtak.

Saját tapasztalatunk szerint is az egyik legnagyobb gond, ha egy csoportban agresszív nyúl van. Ez akár az összes társán is sérülést okozhat – különösen a hizlalási időszak végén – amíg a ketrecből nem emelik ki, különítik el.

Telepítési sûrûség

A szakemberek véleménye többnyire megegyezik abban, hogy egy m2 ketrec alapterületen nem célszerû 16-nál több nyulat elhelyezni. Ez az általános megfogalmazás azonban pontosításra szorul.

Belga kutatók 2600 cm2 alapterületû ketrecben 3, 4, 5 vagy 6 nyulat hizlaltak. A telepítési sûrûségtől (11,6; 15,4; 19,3 és 23,2 nyúl/m2) függően változott a nyulak 11 hetes testsúlya (1. ábra). A két kisebb telepítéshez képest a másik két csoportban számottevően csökkent a súlygyarapodás és ezzel együtt a takarmányfogyasztás.

Ezek az eredmények megerősítik a bevezetésben tett megállapítást, amely szerint 16 nyúl/m2 felett romlik a hízónyulak termelése.
Francia kutatók 3 540 cm2 alapterületû ketrecbe 6, 7, 8, 9 vagy 10 egyhónapos korban választott nyulat helyeztek és 10 hetes (68 napos) korig figyelték termelésüket. A telepítési sûrûség sorrendben 16,9; 19,8; 22,6; 25,4 és 28,2 nyúl/m2 volt. Az első két csoporthoz képest a többi nyúl testsúlya csökkent (2. ábra).

A nyulak súlygyarapodása a választás utáni tíz napban megegyezett. A következő héten a legnagyobb telepítés már kedvezőtlennek bizonyult. A hizlalás befejező időszakában viszont már mind a három 19,8 nyúl/m2 feletti telepítést hátrányosnak találták (3. ábra).Az eredmények egyértelmûen bizonyítják, hogy a maximális telepítési sûrûség függ a hizlalási végsúlytól (életkortól). Amíg a korábbi kísérletben 11 hetes korig (2,5–2,6 kg testsúly eléréséig) történő neveléskor 16 nyúl/m2 felett, addig a második vizsgálatban 10 hetes korig (2,3–2,4 kg súly) tartó hizlaláskor csak 20 nyúl/m2 felett csökkent a súlygyarapodás. Az életszakaszonkénti termelés elemzése ugyanezt a megfigyelést erősítik meg. A választás utáni héten a 30 nyúl/m2-t megközelítő telepítés sem volt hátrányos, ugyanakkor a hizlalás befejező szakaszában  (3. ábra) már 20-nál több nyulat sem célszerû együtt nevelni.
A fenti eredmények alapján a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy 40 kg nyúl/m2 a maximális telepítés.

A Kaposvári Egyetemen végzett megfigyelések szerint a fiatalon leválasztott nyulak szívesen bújnak össze egy kis ketrecben, és szabad helyválasztás esetén akár 50–70 nyúl is eshet egy m2 ketrec alapterületre. Ugyanakkor a nagyobb ketreceket inkább elkerülik.

Ezek az eredmények vezettek minket arra, hogy a fiatalon választott nyulakból a szokásosnak akár kétszerese is betehető egy ketrecbe. Az ún. kétfázisos hizlalással kapcsolatos kísérletünk bizonyította, hogy ha 3 és 6 hetes kor között 2 vagy 3 nyúl helyett 4 vagy 6 nyulat tettünk egy kisebb vagy nagyobb hizlalóketrecbe, majd a ketrecenkénti nyulak számát megfeleztük, semmilyen hátrányt sem tapasztaltunk. Sőt több nyúl együtt tartása esetén jobban tudtak egymásra támaszkodni, egymást segíteni, hogy a súlyszelepes itatót elérjék.
A kísérleti adatok és megfigyelések alapján megállapítható, hogy a maximális telepítési sûrûség függ a hizlalási végsúlytól. Tekintettel arra, hogy nálunk 2,5 kg az átvételi súlyhatár, 16 nyúlnál többet nem célszerû egy m2 ketrecalapterületen nevelni. Fiatalkorban történő választáskor szóba jöhet a kétfázisú nevelés, a hizlalás első fázisában a szokásosnál kétszer több nyúl nevelése, majd a csoportok megfelezése.

A nagyobb csoportban történő neveléskor a legnagyobb kockázat a hizlalás befejező szakaszában – az ivarérés közeledtével – egyre gyakoribbá váló agresszív viselkedés. Éppen ezért meggondolandó egy alomnál nagyobb csoport együttnevelése. Ebben az esetben az almon belül kialakult dominancia-sorrend változatlan marad, ami csökkentheti az agresszivitás megjelenését.

Az elhelyezés szempontjából alapvető elvárás, hogy a nyulak nyugodtan tudjanak pihenni. Ez azt jelenti, hogy alváskor kényelmesen fekhessenek egymás mellett és szükség esetén ki is tudjanak nyújtózkodni. A ketrecekben levő itatók és etetőférőhely általában elegendő a víz és a takarmány (táp) szabad felvételéhez.

A cikk szerzője: Dr. Szendrő Zsolt