A tradicionálisan repcét termesztő gazdálkodókon kívül újabb termelők is belevágnak a repce termesztésébe.
A repce tavaszi kártevőinek évek óta magas egyedszáma kedvező esetben is
legalább egy védekezést követel meg.
Növényvédelmét tekintve mind a termelő, mind a méhész szempontjából külön odafigyelést igényel a növényvédelmi tv. 45. § (1) bekezdése alapján meghatározott „virágbimbó feslésétől a virágszirmok lehullásáig terjedő időszak”, valamint „a gazdasági növény virágzási idején kívüli időszak is, ha a táblát vagy annak környékét tömegesen virágzó mézelő növények borítják, vagy ha a gazdasági növényt a méhek egyéb okból látogatják”.
Az alkalmazható növényvédelmi technológiák hiányos ismerete, illetve azok nem előírásszerû alkalmazása már sok esetben vezetett méhpusztuláshoz, ezáltal pedig a méhész és a termelő közti polgári peres eljáráshoz. A következőkben egy rövid összefoglalót szeretnénk adni a védekezés lehetőségeiről az említett időszakban.
Jogszabályi háttér
A méhek védelmével, a méhkímélő technológia alkalmazásával kapcsolatban több jogszabály is [2000. évi XXXV. törvény a növényvédelemről, 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet, 89/2004. (V. 15.) FVM rendelet, 70/2003. (VI. 27.) FVM rendelet] tartalmaz előírásokat, melyeket most a termelők szempontjából tárgyalunk.
A növényvédő szerek méhveszélyességét a méhekre gyakorolt hatásuk (közvetlen kontakt toxicitás és kontakt hatóanyag-maradék-toxicitás) alapján három kategóriával fejezzük ki:
Méhekre kifejezetten veszélyes, mérsékelten veszélyes és nem veszélyes készítmények.
A 2000. évi XXXV. törvény a növényvédelemről tiltja a házi méhek által látogatott gazdasági növények méhekre veszélyes növényvédő szerrel való kezelését a bevezetőben említett időszakban, lehetővé teszi viszont a növényvédő szer engedélyében meghatározott méhkímélő technológia alkalmazását akkor, ha a gazdasági növényt a virágzás tartama alatt a károsítóktól csak háziméhekre veszélyes növényvédő szerrel lehet megvédeni.
Mindezek alapján a fenti időszakban – amennyiben a kezelés feltétlenül indokolt – a repce védelmére a termelők 2 alternatíva közül választanak:
1. Méhekre nem veszélyes rovarölő szer a virágzó növényállományban, vagy méhek közelében bármikor veszély nélkül felhasználható, mivel rendeltetésszerû alkalmazása (előírt dózis betartása stb.) eleve nem veszélyezteti a méheket. Jelenleg egy tiakloprid hatóanyagú készítmény engedélyezett (lásd táblázat).
2. A méhkímélő technológia alkalmazását az 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet határozza meg:
„Virágzó növényállományban méhekre mérsékelten veszélyes minősítésû növényvédő szer kizárólag a háziméhek napi aktív repülésének befejezését követően, a csillagászati naplemente előtt egy órával, legkésőbb 23 óráig használható fel (a továbbiakban: méhkímélő technológia), amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi.”
A méhkímélő technológiával engedélyezett növényvédő szerek körét az 1. táblázatban külön feltüntettük.
Ebben az esetben méhekre mérsékelten veszélyes szerekről van szó, amelyek közvetlen kontakt toxicitása 60–100% (a lepermetezett méhek 60–100%-a elpusztul), kontakt hatóanyagmaradék-toxicitása 8 óránál rövidebb ideig tart (a kijuttatás után 8 órával a méheket a készítmény már nem veszélyezteti).
Tehát itt nem a szerek kímélik a méheket, hanem a méhekre mérsékelten veszélyes szereknek az időzítése biztosítja a méhkímélő eljárást. Ezért is kötelező az esti permetezés előtt meggyőződni arról, hogy a méhek befejezték repülésüket. A védekezés befejezését tekintve a 23 órát pedig be kell tartani, mivel így biztosított a hatóanyagok lebomlása (szintetikus piretroidok) vagy felszívódása az epidermisz alatt lévő szövetekbe (foszalon) a méhek másnapi megjelenéséig.
Itt külön kiemelendő, hogy a jelenlegi jogszabályok alapján a termelőnek a fenti 2 esetben nincsen bejelentési kötelezettsége! Írásban ugyan nincsen meghatározva, de a méhész és a termelő kapcsolattartása és együttmûködése javasolható.
Bejelentési kötelezettsége van viszont a termelőnek a tv. 45. § (3) alapján: „A termelő köteles a védekezés helye szerint illetékes jegyzőnek legkésőbb a védekezés megkezdését megelőző munkanap 9 óráig írásban bejelenteni a vegyszeres kezelés tervezett helyét, megkezdésének időpontját, befejezésének várható időpontját, valamint az alkalmazásra kerülő növényvédő szer megnevezését, ha a gazdasági növény virágzása vagy az (1) bekezdésben foglaltak időtartama alatt a károsító elleni védekezés nem végezhető el a háziméhekre veszélytelen növényvédő szerrel, illetve méhkímélő technológiával.”
A bejelentés után a jegyző feladata, hogy haladéktalanul értesítse a méhesek tulajdonosait.
A méhkímélő technológiával végzett kezelés szükségessége
Átlagos időjárási viszonyok között a repce tavaszi kártevői elleni védekezések általában elvégezhetők méhkímélő technológia alkalmazása nélkül. Vannak esetek azonban, amikor meggondolandó a technológia használata:
1.) Előfordulhat, hogy a repcebecő-ormányosok betelepedése nem fejeződik be a virágzásig. Erről virágzásban hálózással győződhetünk meg. Ha a várható becőkártétel feltétlenül indokolja, a becőkárosítók (repcebecő-ormányos, repcebecő-gubacsszúnyog) ellen védekezés szükséges.
2.) Ha a védekezés időszerû (szárormányos, fénybogár), de a repce- tábla illetve a tábla környéke még a repce virágzása előtt tömegesen virágzó gyomokkal borított. A repcében jellemző korán virágzó gyomnövényeket (pl. piros és bársonyos árvacsalán, vadrepce, repcsényretek stb.) is előszeretettel látogatják a méhek.
3.) Ha agrotechnikai hibák, nem megfelelő magágy következtében nincs közel azonos fenológiai állapotú, egyöntetû állomány. Ha a virágzás kezdete után is jelentős még egy ideig a bimbós növények aránya, a repcefénybogár és későbbiekben a becőkártevők is veszélyeztethetnek.
Összefoglalás:
Méhkímélő technológiát akkor alkalmazzunk, ha nincs más lehetőségünk a védekezésre, valamint ha a várható kártétel nagysága a kezelést egyértelmûen indokolja. A növényvédelmet végző termelő és a szintén érdekelt méhész részéről egyaránt odafigyelésre, körültekintésre és nem utolsósorban együttmûködésre van szükség, amivel megelőzhetők a jelenleg még gyakori konfliktusok kialakulása.
A cikk szerzője: Farkas István
