Az új technológiával kapcsolatban felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy mi késztette a házigazdát a váltásra? A növekvő input árak és a csökkenő terményárak olyan makrogazdasági tényezőktől függenek, amelyeket mi nem irányíthatunk, azokat el kell fogadni. Még kevésbé tudjuk befolyásolni az időjárást, sajnos ki vagyunk téve a viszontagságainak. Tehát azon kell változtatni, amin tudunk: vagyis a termesztéstechnológián, ami mellé pedig meg kell találni azt a fajtát, ami sikeresen adaptálható a gazdaságunk adottságaihoz. Bényi gazda is ezt a szemléletet követve igyekezett a gazdaságának jövedelmezőségét megőrizni, sőt mi több, növelni.

Mivel évek óta szolgáltat is Bényi Ferenc, ezért tisztában van azzal, hogy egy szezon során melyik munkaművelet mennyibe kerül. Végül eljutott odáig, hogyha nagyobb profitot szeretne elérni, akkor a meglévő talajművelési technológiától el kell, hogy térjen és be kell, hogy fektessen más eszközökbe. A változtatás előtt a gazda felváltva alkalmazta a területein a hagyományos, többmenetes forgatásos, valamint forgatás nélküli talajművelést, ami elmondása szerint jelentős energia- és munkaráfordítással járt, és különböző körülmények miatt sok esetben nem is volt megfelelő színvonalon elvégezhető. Éppen ezért elkezdte keresni azokat a megoldásokat, amelyekkel ezek a ráfordítások mérsékelhetők, mindemellett a növény számára kedvező feltételek teremthetők. Így jutott el a talajvédő művelési irányzatig, amelyben a minimális művelési menetszám alkalmazása mellett fokozott figyelmet fordítanak a talaj minőségének a megőrzésére, javítására. Az irányzaton belül végül a sávművelés mellett döntött, mert véleménye szerint ezzel a technológiával biztosítható az elvárt termésszint, továbbá nagymértékben lecsökkenthetőek a munkaműveletek, ezáltal költség takarítható meg. Mindezen felül a talajra, és azon keresztül a növényre is pozitív hatással van a módszer.

A sávos művelési technológia (angolul „strip tillage”) lényege, hogy sávokban, csak a sorok alatti rész van megmunkálva a talajból. Az elővetemény összeaprított szármaradványai a sorközökben maradnak – majd a tenyészidőszak végére fokozatosan lebomlanak – ezáltal védelmet biztosítva az erózió és defláció ellen. A termésszint megtartása, sok esetben – a talaj jó kultúrállapotának köszönhetően – növekedése mellett, a kevesebb munkamenetnek és a kisebb felületmegmunkálásnak köszönhetően költséget takaríthatunk meg, így a gazdaság jövedelmezősége növelhető. A technológia elterjedésének egyre nagyobb létjogosultsága van a nagymértékben fejlődő műholdvezérlések, az automatikus helymeghatározásra épülő kormányzási rendszerek és az egyre pontosabb sorcsatlakozások jóvoltából.

Mi esetünkben a tavalyi főnövény lekerülése óta mostanáig 2 munkaművelet történt. Rögtön a kukorica lekerülése után egy rövidtárcsával végzett tarlóhántást követően november közepén alakította ki a gazda a sávokat. A sortávolság 76 centiméterre lett beállítva a gépen és sávonként a művelt munkaszélesség 25–27 centiméter volt. Az erőgép oldalsó tárcsái és a tömörítő henger segítségével a sávok 5–8 centiméteres bakhátnak lettek kialakítva. A művelési mélység 27–30 centiméterre lett beállítva. A gyökérzónába 300 kg/ha mennyiségben NPK 7–20–30 összetételű alapműtrágyát juttattak ki a sávműveléssel egy menetben. Bényi úr elmondása szerint, ha szükséges, akkor a vetésig még növényvédelmet fog végezni, amúgy nem tervez több munkaműveletet a területen. Ha a tarlóhántást nem veszem figyelembe – nagyon sok gazdaságban a tarlóhántás még az előző gazdasági évhez tartozik –, akkor egy menetben meg lett oldva a talajművelés, a műtrágyaszórás és a szemmel látható aprómorzsás magágy-kialakítás is. Ha a fentiek alapján számolunk egy kicsit, akkor kiderül, hogy a talajnak csak a 33–36%-a lett megmozgatva, ami a 24 hektár esetében 8–8,5 hektár talajművelést jelent.

Bényi gazda szerint a sávművelő eszköz esetében is – mint minden más művelő eszköznél – lényeges a könnyű használhatóság és a megfelelő kialakítás. Nézzük meg az ő eszközén keresztül, hogy hogyan is épül fel egy amúgy tipikusnak nevezhető sávművelő erőgép, és a talajművelésben közvetlen résztvevő elemek pontosan mire is szolgálnak (1. ábra).

A művelést az első vágótárcsa (1. ábra, 1. pont) kezdi, legfőbb szerepe a talaj megnyitása és az útjába kerülő szármaradványok átvágása. A következő elem a sávtisztító tárcsák (1. ábra, 2. pont), amely oldalirányba kidobják a szármaradványokat a sávból, ezáltal megtisztítva az utat a lazító kés előtt. A lazító kés (1. ábra, 3. pont) fellazítja a talajt a gyökérzónában, a beállított művelési mélységben. Az ide épített tápanyag-kijuttató eszközök segítségével a megfelelő mélységbe juttatható a tápanyag. Az oldalsó tárcsák (1. ábra, 4. pont) segítségével állítható be a pontos sávszélesség. Végül a sávművelés záró fázisaként a tömörítő kerekek (1. ábra, 5. pont) a felszínnek megadják a végleges formáját, elsimítják, tömörítik és lezárják a talajt.

Sikerült egy jó magágyat készíteni, most már jöhetnek a fajtaválasztással kapcsolatos gondolatok. Bényi gazda a szójafajta termőképességét helyezi előtérbe a fajtaválasztás során. Mindemellett igyekszik az éghajlatadottságoknak megfelelő tenyészidejű szóját választani a területeire. Tapasztalata szerint a középkorai és a középérésű szójákkal lehet a gazdaságában a legjobb eredményeket elérni, így általában ezek közül válogat. Véleménye szerint nagyon lényeges szempontok még egy fajtánál – bár nagymértékben befolyásolja az időjárás is – a szárszilárdsága és a pergési hajlama. Nagyon megnehezíti a betakarítást és mindemellett jelentős veszteségeket eredményez egy megdőlt állomány. Valamint nagyon szívfájdító azt hallgatni betakarítás előtt, hogy hogyan pattannak ki a magok a hüvelyből, szintén jelentős veszteségeket okozva. A technológiai váltásnak köszönhetően ebben az évben két fajta lesz a területén elvetve, ezáltal igyekszik megkeresni az új művelési módhoz legjobban alkalmazkodót, hogy a következő évben már nagyobb területen tudja a kiválasztott fajtát használni.

A beszélgetésünk során meggyőzően nyilatkozott Bényi gazda a sávos művelési technológiáról és összegyűjtöttük a technológia várható jótékony hatásait. Röviden azt mondanám, hogy a minimális talajmozgatásnak köszönhetően leginkább a költséghatékonysága és a talaj vízmegtartó és vízbefogadó képességének növelése az előremutató ebben a technológiában. A hátrányok között – ha ez hátránynak tekinthető – a magasabb technológiai színvonalat emelném ki. Ez a művelés már olyan pontosságot kíván, amit csak műholdvezérlések általi automatikus helymeghatározásra épülő kormányzási rendszerek és a pontos sorcsatlakozások tesznek lehetővé. Példaértékűnek találom azt a gondolkodásmódot, amit a gazda követ, miszerint igyekszik az új technológiához a megfelelő fajtát megtalálni.

A következő részben a vetéssel fogunk jelentkezni. Ha velünk tartanak, akkor megtudhatják, hogy a vetésig esett-e eső a területen. Ha továbbra sem érkezett csapadék, akkor megláthatják, hogy vizsgázik az új technológia, továbbra is tartja-e a nedvességet a talaj, ezáltal megfelelő körülményeket biztosítva a szójamag számára, vagy már az elején eldől, hogy jelentős termésveszteséggel kell majd számolni a betakarítás során.

KOMMENT

Vadász Attila, a Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület elnöke üdvözölte a szójatechnológiai sorozat elindítását:

„Bizakodva tekintünk e technológiai sorozat végeredményére, hiszen sokan régóta várták már, hogy valaki a gyakorlatban mutassa meg, hogy hogyan lehet, hogyan kell szóját termelni. A sávos vetésről (73–76 cm) személyes termelői tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy a hazai éghajlati és talajviszonyok között több év átlagában a 45 cm-es vetéseknek nagyobb a termésbiztonsága. Köszönhetően az időjáráson és a talajon túl a gépesítettségnek, a mi éghajlatunkon termeszthető fajták tulajdonságainak és nem utolsósorban a szakértelemnek, eseténként annak hiányának.

A sávos vetéshez megfelelő talajviszonyok a közepesnél jobb humusztartalommal rendelkező talajokat jelentik, amely területeken a kukorica a legtöbb esetben a fő növény. A sávos vetés nagyon komoly szakmai fegyelmet kíván, mint ahogy a szója termesztése is. Együtt a kettő kihívás elé állítja a termelőket, hiszen a szója a legkisebb technológiai hibára is komoly terméskieséssel reagál. Példaként említeném, hogy egy rossz időpontban végzett művelettel könnyen lehet függőleges „eketalpat” készíteni a talajban, amit bármilyen növény nehezen visel el! Bényi Ferenc gazdálkodói múltját, gondolkodását és felkészültségét ismerve megbirkózik ezekkel a kihívásokkal, ami által a végén kiemelkedő eredményt könyvelhet el. A sorozat tanító jellege pedig a technológiai kihívások leközvetítésében rejlik, amelyet a cikk szerzője részletgazdagon, hónapról hónapra az olvasó elé tár.”

A sorozat a hazai sikeres szójatermesztésért elkötelezett támogatói kör jóvoltából valósul meg:

A cikk szerzője: Farkas-Csamangó Tamás