Az elővetemény hatást gyakorol a kórokozók és kártevők elszaporodására, a gyomosodás mértékére. Közismert, hogy a kapások elősegítik a gyomosodást, a kalászosoknak pedig nagyon jó a gyomelnyomó-képességük. Továbbá a különböző növényeknek eltérő a víz- és a tápanyagigényük. Magyarország szárazságra hajló kontinentális éghajlata alatt különösen nagy jelentősége van a víz- és energiatakarékos termesztéstechnológiák alkalmazásának.

A szántóföldi növények vízigénye rendkívül különböző. A borsó, az őszi búza, őszi és tavaszi árpa, a len, a mák, a lencse, rostnövények, kender stb. vízigénye szerény 400 mm körüli. A kukorica vízigénye a közepesnél nagyobb, 450–550 mm, különösen ki tudja szárítani a talajt monokultúrás termesztéskor. A napraforgó is ki tudja szárítani a talajt, mert mélyebben gyökerezik mint a kukorica, a vízfelvétel szempontjából is kicsit „agresszívabb” növény. A burgonya vízigénye 550 mm, a cukorrépa még vízigényesebb, 550–600 mm vizet igényel, a legvízigényesebb és egyben a legjobban kiszárítja a talajt a lucerna, mélyen gyökerezik, az altalajvíz egy részét is képes felvenni, ugyanakkor pazarlóan bánik a vízzel.

A globális felmelegedés következtében a jövőben még nagyobb gondunk lesz a vízhiány, amely akár a növénytermesztés szerkezetén és a termesztéstechnológián történő változtatást is szükségessé teheti. Az öntözés növelése is lehetséges, de Magyarországon ennek is korlátai vannak. Maximum 360 ezer ha-t tudnánk a 4,5 millió hektár szántóból öntözni, azt is inkább a zöldség-gyümölcs növényeknél és vetőmagtermesztésnél célszerû a magas költségei miatt alkalmazni.

A kukoricát 1,2–1,3 millió hektáron (áru, siló, vetőmag) termesztjük, az EU-csatlakozást követően is az egyik legfontosabb növényünk, hiszen az Európai Unió kukoricából importőr. Természetesen az általa biztosított intervenciós ár, 101,31 euró, kb. 25 ezer Ft/tonna alacsony ár a 130–150 ezer Ft/ha-os költséghez képest, amely folyamatosan emelkedik napjainkban is.

A kukoricát korábban részleges monokultúrában is lehetett termeszteni, hisz azt elviselte, azonban az amerikai kukoricabogár és lárvája okozta súlyos kártétel miatt sem jöhet szóba a monokultúrás termesztés, hiszen az ellene való védekezés legfontosabb lehetősége és leghatékonyabb módja a vetésváltás. A kukorica a talajjal szemben is igényes, a gyenge termékenységû talajokon, továbbá a szélsőséges talajokon nem célszerû termeszteni. Az utóbbi másfél évtizedben a birtokméret csökkent, így nem könnyû a kukoricát vetésváltásba iktatni.

Az utóbbi száz évben a száraz, aszályos évjáratok gyakorisága 22,5%-ról 52,6%-ra nőtt, megduplázódott (1. ábra).

Debrecen térségében a csapadék 30 éves átlaga 565,5 mm. Ehhez viszonyítva az utóbbi 15 évből 9 év aszályos volt és a halmozott vízhiány eléri a 726,5 mm-t. A 2004. év kivétel volt, a sokévi átlagtól 147 mm-rel több csapadék hullott, ami kedvező volt a termésalakulás szempontjából, és még a 2005. évben is éreztetni fogja kedvező hatását, hiszen a talajok vízzel bizonyos mértékig fel tudtak töltődni.

A vetésváltás és a monokultúrás termesztés nagymértékben befolyásolja a termesztés hatékonyságát. Továbbá a vetésváltásnak jelentős szerepe lehet az aszály kedvezőtlen hatásainak mérséklésében, és az amerikai kukoricabogár elleni védekezésben is. (2. ábra)

A jövőben növelni kell a hüvelyes növények vetésterületét, azt az EU is támogatja (GOFR-növények termesztését támogatja, gabona, olaj, fehérje és rostnövények). Részben azért, mert fehérjehiány van Magyarországon is, részben, mert a hüvelyes növények kedvezőbbé teszik a vetésváltási rendszerünket.

A kukoricát 15 évig trikultúrában (borsó–búza–kukorica–kukorica), bikultúrában (őszi búza–kukorica–kukorica–őszi búza) és monokultúrában termesztettük. 15 év átlagában a trikultúrás kukorica termésátlaga 11,42 t/ha, a bikultúrás kukorica termésátlaga 10,17 t/ha, míg a monokultúrás kukorica termésátlaga csak 9,84 t/ha volt (3. ábra, köv. oldal).

A monokultúrás kukorica termése korábban a száraz, aszályos évjára-tokban a vízhiány miatt csökkent, akár 2–4 tonnával a vetésváltásban termesztett kukoricához viszonyítva, napjainkban ehhez még hozzá kell számítani az amerikai kukoricabogár és lárvája kártételét is, ami kritikussá teheti a kukoricatermesztésünk biztonságát (4. ábra, köv. oldal).

Hosszabb időintervallumot vizsgálva láthatjuk, hogy a monokultúrás kukorica termése közel 2 t/ha-ral kisebb a trikultúrás kukoricához viszonyítva.

Az elővetemény a mûtrágyaigényt is befolyásolja. Trikultúrában – búza elővetemény után már 50–60 kg/ha N-nel (és a hozzá arányosan tartozó P, K-mal) elértük a legnagyobb termést, míg bikultúrában búza elővetemény után 60–80 kg, bikultúrában kukorica elővetemény után 80–100 kg, monokultúrás termesztésnél 100–120 kg nitrogénnel értük el a legnagyobb termést (agroökológiai optimum) (5. ábra).

Tri- és bikultúrában kedvezőbben alakult a talajélet, a talaj fizikai, kémiai tulajdonsága is. A monokultúrás termesztésnél jelentős volt a talajsavasodás mértéke, amit a N mûtrágyázás váltott ki. Száraz, aszályos évben monokultúrás termesztésnél a mûtrágyázást nem követte megfelelő termésnövekedés, így a N egy része felhalmozódott, majd az altalajvízbe mosódott (6. és 7. ábra).

Monokultúrás termesztésnél 3-4 mg/kg-mal csökkent a kukoricaszem Zn-tartalma, ami csökkentheti takarmányozási értékét is (8. ábra).

A kukoricáról, mint elővetemény is érdemes szólni, hiszen a gabonafélék magas aránya miatt elkerülhetetlen a kukorica – őszi búza, vagy kukorica – hüvelyes növény (borsó, szója stb.) vetésváltása. A kukorica a viszonylag késői lekerülése és nagy szártömege miatt csak közepes elővetemény más növények számára, sőt az aprómagvú növények számára kifejezetten kedvezőtlen (pl.: lucerna, cukorrépa stb.), vagy a nagy szármaradvány miatt a burgonya számára is kedvezőtlen. A kukorica, mint kapásnövény a gyomok elszaporodását is jobban lehetővé teszi a kalászosokhoz viszonyítva. Mindenesetre fontos, hogy ha kukorica után őszi búzát akarunk vetni, akkor csak igen korai, maximum korai kukoricát vessünk, hogy legyen idő az őszi búza talaj-előkészítésére és a vetése időben megtörténhessen, ha hüvelyes növény (pl.: borsó) következik a kukorica után, akkor (de más esetben is) a tökéletes szárzúzásra, tárcsával további aprításra és a talajba való tökéletes beforgatására ügyeljünk, mert ellenkező esetben nehezen bomlik le a szármaradvány és nem csak az utána következő növény vetését, hanem a növény fejlődését is akadályozza.

A kukorica okszerû vetésváltásának a kialakítása a jövőben létfontosságú és a termesztőktől több évre előre való megtervezését teszi szükségessé.

A fenti eredményeket az OTK és T 043256 OTKA kutatások alapján állapítottuk meg.

A cikk szerzője: Dr. Sárvári Mihály