Minden élőlény, így a növények is speciális, a fajra, fajtára jellemző ökológiai igényeket támasztanak a környezetükkel szemben. Minden növényfajnál kimutatható az az optimális hőmérséklet, fény-, víz- és tápanyagigény, amelyek megléte a növény komfortérzetét biztosítja. Ha az adott környezet ettől bármelyik környezeti tényezőben eltér, a növény energiáinak egy részét nem a fejlődésre, növekedésre, termésképzésre fordítja, hanem a hiánytünet okozta stressz kivédésére. Könnyű belátni, hogy minél súlyosabb és gyakoribb a védekezési kényszer, a növények számunkra fontos teljesítménye – termés, minőség – annál inkább romlik.
Az egyes kutatóhelyeken végzett elemzések szerint az ökológiai feltételek hatása 20% körüli egy átlagos évjáratban. Ettől eltérő, kifejezetten kedvezőtlen körülmények ezt az arányt akár háromszorosára is növelhetik.
A növénytermesztésben járatos és tapasztalt szakemberek azt is tudják, hogy az egyes növényfajok alkalmazkodóképességében, stressztűrésében lényeges különbség van. Ezt bizonyítják az egyes szélsőséges évjáratokban a különböző növényfajok termésingadozásai, de kutatói igényességgel kidolgozottan is igazolható ez.
A száraz körülményeket a napraforgó tolerálja leginkább, a repce és a kalászosok közepesen, míg a kukorica a legérzékenyebb, így a legnagyobb termésveszteséget is a kukoricánál könyvelhetjük el.
Ezt bizonyítja a hírhedten aszályos 2012-es év, amikor is a NÉBIH kimutatása szerint a betakarított repcénél és a napraforgónál nem jelentkezett érdemi terméscsökkenés a 2011. évihez képest, a búzánál viszont 9, a szójánál 25, míg a kukoricánál már 41% volt, így a legnagyobb kárt akkor is a kukorica szenvedte el.
De hogy közelebbi „élményeket” is citáljak, elég, ha az idei, 2021. évi eseményekre gondolunk. Az országos termésátlagot ugyan még nem ismerjük, annyit azonban már tudunk, hogy ez az év is komoly megpróbáltatásokat okozott a termesztőknek az ország egyes tájain. Tavasszal a márciusi „rekordszárazság” után a talajok nem voltak ideálisak se a magágykészítés, se a kelés szempontjából. Az április-május az átlagosnál jóval hidegebb és szelesebb időt hozott, és bizony a várva várt csapadék is csak május végén, júniusban érkezett meg. Így a kukoricák sokat szenvedtek, sárgultak, lilultak még május végén is, és az igazi „fellélegzés”, azaz a normális fejlődés csak június közepén, a melegebb idő beálltával indulhatott meg. A csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, hisz míg az egyes vidékeken főleg a nyugati és délnyugati megyékben, illetve Észak-Magyarországon májusban és a júliusban is elegendő csapadék hullott, addig a középső országrészben és a déli megyékben jelentős szárazság uralkodott. Az augusztus és a szeptember is országszerte szárazabb volt a sokévinél – sokáig emlékezetes marad a gazdák kényszerű tehetetlensége a repcevetések előkészítésben és bonyolításában a szűnni nem akaró szárazság miatt! –, ami eltérő mértékben, de egyes vidékeken súlyos kényszeréréseket, idő előtti leszáradásokat, és ezáltal jelentős terméscsökkenéseket okozott. Emiatt azt gondolom, hogy a 2021-es év is a kukoricatermesztés „fekete könyvébe” kerül majd.
Fentiekre hivatkozva könnyen belátható, hogy a környezeti tényezőket tekintve a legnagyobb hatást a növénytermesztés számára az időjárás, az évjáratok alakulása okozza. (Az egyéb tényezők, mint pl. a talaj, vagy domborzati viszonyok változása csak hosszabb időszak, több száz vagy ezer év távlatában mutatható csak ki.)
A meteorológiai szakértők szerint, de saját tapasztalataink alapján is, az elmúlt 2-3 évtized időjárási eseményei globális klímaváltozásról tanúskodnak. Általános jelenséggé vált a melegedés, a „szárazulás”, a szélsőséges meteorológiai események gyakoriságának növekedése. Nem lehet kétséges, hogy a klímaváltozás legnagyobb mértékben a növénytermesztést sújtja, hiszen a növényzet kitettsége a legnagyobb. A növénytermesztésben elszenvedett károk természetesen továbbgyűrűznek a vetőmag-előállítás, az állattenyésztés, a feldolgozóipar területére is, és összességében jelentős gazdasági károkat okoznak az egész gazdaságban.
A Meteorológiai Szolgálat internetes közzététele szerint (Szentimrei Tamás és Bihari Zita speciális interpolációra kifejlesztett eljárása alapján) 1901 és 2009 között a nyolcvanas évek elejétől intenzív melegedés kezdődött, és mára átlagosan elérte az 1,3 ⁰C-ot. Az évszakok közül a tavaszi átlaghőmérséklet 10,4 ⁰C. Ez 109 év alatt átlagosan 1,08 ⁰C-kal, illetve az utóbbi 30 évben 1,75 ⁰C-kal nőtt.
Ennél jelentősebb a megfigyelt nyári melegedés, mely az átlagos 19,7 ⁰C-hoz viszonyítva 109 év alatt átlagosan 1,178 ⁰C-kal, illetve az utóbbi 30 évben 2 ⁰C-kal nőtt.
Az őszi átlagos középhőmérséklet 9,9 ⁰C, míg a téli 0,0 ⁰C, melyek növekedése (0,67, ill. 0,65 ⁰C) sem a hosszú (109 éves), sem a rövidebb (30 éves) időtartamot tekintve nem éri el a szignifikáns változás szintjét.
Fontos a hőmérsékleti szélsőértékek változása is. Így például a fagyos napok (napi minimum hőmérséklet kevesebb, mint 0 ⁰C) száma 11 nappal csökkent, a hőségnapok száma pedig éves szinten (napi max. hőmérséklet nagyobb, mint 30 ⁰C) 6 nappal növekedett.
A csapadékváltozás országrészenkénti %-os értékei azt mutatják, hogy az ország területének legnagyobb részén jelentősen csökkent az elmúlt 50 évben a csapadékellátottság, de főként a Ny-i, D-Ny-i és a dél-alföldi területeken.
Az évszakok csapadékváltozása az éves átlagon belül nagyobb differenciákat takar! A növénytermesztési folyamatokat nagymértékben befolyásoló tavaszi évszakban a csökkenés jelentősebb mértékű, mint a nyári, őszi-téli hónapokban. Konkrétan, tavasszal az átlagos csapadék 136 mm, a mért csökkenés 100 év alatt 20%-os. Nyáron az átlagos csapadék 189 mm, amiben az elmúlt 100 év alatt nem lehet egyértelmű változást kimutatni. Ősszel az átlagos csapadék 138, míg télen 104 mm. A változás mindkét esetben a csökkenés irányába mutat, de nem szignifikáns. A csapadékszélsőségek előfordulási gyakorisága viszont jelentősen nőtt.
Az elemzések szerint a csapadékos napok száma kevesebb lett, viszont a napi 20 mm-nél több csapadékú napok száma nőtt. Súlyos probléma, hogy a száraz periódusok hossza jelentősen nőtt, és a leesett csapadék napi intenzitása is növekedett.
A klímaváltozás jelei tehát valós és tartós problémaként jelentkeznek a növénytermesztésben.
Hatásuk a növénytermesztés jövedelemtermelő képességét, annak stabilitását és gazdaságosságát érinti elsősorban, de jelentős kihatással van a piaci lehetőségekre, mozgásokra is.
A lehetséges kiváltó okok a tenyészidő folyamán – mint „közvetítő” lépések –, melyek a kukorica terméscsökkenéséhez vezetnek:
A termesztés korai szakaszában ilyen lehet a szárazság, a hideg, vagy éppen a túl sok csapadék.
A következmény a vetés előtti szakaszban a talajok kiszáradása, az optimális vetőágy létrehozásának korlátozása, ellehetetlenítése lesz, de ugyanígy a kelés is megszenvedheti a száraz, hideg, tömődött talajviszonyokat, a hatás pedig a rossz beállottság, a nem egyöntetű és nem intenzív korai fejlődésben, a nem megfelelő gyökérfejlődésben nyilvánul meg.
A korai szárazság káros hatásaként könyvelhető el a gyomirtás hatékonyságának korlátozottsága is. (Például, ha szárazság lép fel a kezelés után, vagy ha a túl sok csapadék miatt kifutunk az időből.)
A korai hideghatás súlyossága a kukoricában a fejlettségi állapottól függ: például, ha 2 igazi leveles állapotban következik be a fagypont alattti lehűlés, a 2 levél lefagy ugyan, de mivel a tenyészőkúp épen marad – még a talajfelszín alatt –, új levél képződik, így a növény túléli a károsodást. Veszélyesebb a fagy hatása kukoricában annak 5-6 leveles korában, amikor a növekedési pont (tenyészőkúp) már kinőtt a talaj védelméből. Ha a növekedési pont elbarnult, elhalt, annak következménye biztosan a növény kipusztulása lesz.
Gyakran látni liluló kukoricát a gyökérváltás idején, amit tartósabb lehűlés vagy relatív tápanyaghiány okozhat.
A különböző fejlődési fázisokban fellépő stresszhatások eltérő mértékű terméskiesést okoznak.
Amerikai kutatások (Monsanto) szerint a virágzás körüli stressz az optimálishoz képest 63, míg a szemkitelítődés idején fellépő stressz a termés 48%-os csökkenését okozza.
Első esetben a meddő tövek számának és a betegségekre való fogékonyságnak a növekedése, míg a második esetben a szemszám és a szárszilárdság csökkenése is kíséri a termésredukciót.
A gyakori esőzések (pl. 2010-ben) a kukoricában a csőfuzárium felszaporodását okozták a hibridek ellenálló képessége szerint eltérő mértékben.
A növény igényeitől eltérő időjárási anomáliákra a növények genotípusuktól eltérő mértékben ugyan, de reagálnak, és az egyes fejlődési szakaszokban elszenvedett stresszhatások kumuláltan a termésben és/vagy annak minőségében jelennek meg. A jelen helyzetben e káros hatások kivédése, de legalábbis csökkentése a szakemberek elsőszámú feladata. Jól érzékelik ezt az agrárágazat vezetői, valamint az agrártudományok és kutatások irányító szaktekintélyei is. Nem csoda, hogy napjainkban az e tárgyban rendezett szakmai fórumok és rendezvények száma megnőtt, és a legnépszerűbb szaklapok is folyamatosan beszámolnak a klímakárok enyhítésére tervezett vagy kidolgozott programokról.
Tekintsük át a stresszhelyzeteket kiváltó okok csökkentésének lehetőségeit a kukoricában!
1. A biológiai alapok fejlesztése a nemesítés hagyományos és új módszereivel – továbbra is a legkézenfekvőbb és leghatásosabb módszer a nagyobb alkalmazkodóképességgel, stressztűréssel bíró hibridek kinemesítése.
Ennek jegyében a vezető hazai és külföldi nemesítőházak már évek óta hatalmas anyagi és szellemi erőket fektetnek be a szárazságtűrő fajták/hibridek kifejlesztésére.
A nemesítők eszközei között – melyek felgyorsítják, hatékonyabbá teszik a célirányos szelekciót – találjuk a precíziós DNS-térképezést, a dihaploid technológiát, a markergének használatát, a génszerkesztés alkalmazását, melyek mind a hatékonyságot és a nemesítési időszak rövidítését szolgálják.
A kutatók a kukorica 6 kromoszómáján azonosítottak olyan régiókat, melyek befolyásolják a vízhiányra adott választ, és a növények ellenálló képességét. Ezek lehetnek rezisztenciagének a gyökérrendszer erősítésére, vagy a sejteket védő vegyületek: cukrok vagy méregtelenítő fehérjék termelésére, vagy a sztómák működésére.
Az aszálytűrő hibridek kifejlesztésében a nemesítők három fő irány mentén dolgoznak, melyek a növények egyedfejlődésének különböző szakaszaiban javítanák a szárazságtűrést:
A komoly nemesítői eredmények már most jól látszanak, hisz évről évre jobb, stressztűrőbb, elsősorban a szárazságra kevésbé reagáló hibridek jelennek meg. Fontos a termelők nagyobb bizalma az új hibridek iránt annak érdekében, hogy a fajtaváltás felgyorsuljon, és a nemesítői munka eredményessége mielőbb érvényesüljön a köztermesztésben. Érdemes odafigyelni arra, hogy míg a világ legeredményesebb kukoricatermelő országában, az USA-ban a fajtaváltás 2-3 évenként megtörténik, addig nálunk ez az időszak még most is legalább 4-5-szörös hosszúságú!
2. A termesztéstechnológiában rejlő lehetőségek
Vetésváltás
A mai növénytermesztési szerkezet túlságosan leegyszerűsödött, változatosabb vetésforgóra lenne szükség. Az már bizonyos, hogy a hosszú távú monokultúra időszaka lejárt, ami azt jelenti, hogy a kukoricát is legfeljebb 1-2 évig szabad egymás után termeszteni. (A főleg Debrecenben, Pepó Péter vezetésével lefolytatott vetésváltási kísérletek jól bizonyítják a tri- és a dikultúrás termesztés előnyeit, az aszályos és átlagos években mindig kimutatható jelentős terméstöbbletükkel a monokultúrához képest.)
Erre irányul az Európai Unióban a termőterületek nagyságához kötött, illetve attól függő vetésszerkezet-kialakítási előírás is.
Talajművelés
Száraz viszonyok között a legbefolyásosabb agrotechnikai tényező, mely felülírhatja a vetésidő és a tápanyag-visszapótlás hatásait.
Cél itt a talajban lévő víz megőrzése, a talaj vízbefogadó képességének javítása a talaj szerkezetességének és szervesanyag-tartalmának egyidejű növelésével. A megvalósítás műveleti elemei a gyors, azonnali tarlóhántás, a műveletek összevonása, a tarlómaradványok visszahagyása, a Birkás Márta professzor szerint oly fontosnak tartott „szalmakalap” biztosítása, a szervestrágyázás, mulcsozás, biológiai talajjavítók, kondicionálók használata, valamint a megfelelő talajszerkezetet biztosító régi és új eszközök – rövid tárcsa, különböző hengerek, kultivátorok, mulcskultivátorok, altalajlazítók – szakszerű alkalmazása. Úgy érzem, hogy az elmúlt néhány évben éppen ezen a területen értünk el jelentős javulást. Sokan már saját tervezésű gépekkel/gépkombinációkkal is próbálkoznak, és kiváló talajállapotokat érnek el. Ma már a kétkedők is elfogadják, hogy a szántás nem az egyetlen és mindenható eljárás, mert a rosszkor, rossz eszközzel és rossz kivitelezéssel végrehajtott szántás – főleg, ha még az elmunkálása is elmarad! – inkább árt, mint használ. Örömteli viszont, hogy a szerves anyagot gazdagító, a talaj szerkezetét és főleg a vízkészletét kímélő mulcsos művelés egyre inkább hódít, és az eke helyett sokszor használnak különböző mulcskultivátorokat. A középmély lazítók 2-3 évenkénti használata ugyancsak fontos, hogy a talaj vízbefogadó képességét növeljük, és a kapilláris vízmozgást a talajban elősegítsük. Az országban tevékenykedő gépgyártó és gépkereskedő cégek versenyt futnak az idővel és egymással, hogy a lehető legkorszerűbb talajkímélő gépeket kínálhassák. Érdemes lenne odafigyelni rájuk, és tanulni tőlük, vagy a már tapasztalatokkal bíró gazdatársaktól. Ha nincs pénz új eszköz megvásárlására, talán jobb megoldás a megfelelő eszköz vagy gépi munka bérlése, megrendelése, mint a mi saját, elhasználódott, a kívánt talajállapot elérésére alkalmatlan gépünk használata.
A vetéstechnológia a kukoricában hangsúlyosan a termesztés sikerének meghatározója!
A/ Vetésidő
Sokéves tapasztalataink szerint az optimális vetésidő-tartomány korai szakaszában vetett állományok érik el a legjobb termést, és a legkisebb szemnedvességet. Tudnunk kell ugyanis, hogy a jelentős szárítási költség miatt a betakarításkori szemnedvesség-tartalom is nagyon fontos tényezője a jövedelmezőségnek.
Kukoricában ezért úgy kell alakítani a vetésidőt, hogy a jellemzően fellépő kora júliusi hőséget és légköri aszályt elkerüljük/megelőzzük. Fontos a „több lábon állás: az arányos fajtaszerkezet kialakítása, a vetésidő-intervallum növelése az optimum tartományon belül! Az agrotechnikai kutatások szerint egyre több olyan új hibridet találhatunk, melyek a vetésidőre nagyon rugalmasan reagálnak. Ezek a még elfogadható legkorábbi és a legkésőbbi vetésidőkben vetve is kiegyenlítetten nagy terméseket hoznak, és a betakarításkori szemnedvesség-tartalmuk is elfogadható szintű profitabilitást biztosít. Figyeljenek tehát a nemesítőházak ajánlataira, és lehetőség szerint ezekből válasszanak, így a vetésidő-intervallum is széthúzható!
B/ Tőszám – a termés egyik meghatározó eleme.
Kukoricában az optimális tőszámigény nagymértékben genotípus függő. Így a flexibilis csőképzésre való hajlam esetén inkább az alacsonyabb tartomány: a max. 65 000 tő/ha ajánlható, míg ez a sűrítésre jól reagáló hibrideknél a környezeti és agronómiai feltételek függvényében lehet nagyobb, akár 75–80 000 tő/ha is (megfelelő elővetemény, vízellátottság, tápanyag-visszapótlás esetén).
C/ Egyenletes tőeloszlás
A legújabb amerikai kutatások tapasztalatai bizonyítják, hogy a kukorica mennyire meghálálja az egyenletes tőeloszlást. Ez esetben a kelés és fejlődés is egyenletes és kirobbanó lesz, ami az egész állomány kondícióját egységessé teszi. Ellentétes esetben az eltérő fejlettségű növénykék, mint egymás konkurensei viselkednek, ami heterogenitáshoz vezet. Az elmúlt években itt is óriási fejlődés tapasztalható, hisz egyre több termelő használja a precíziós vetőgépeket és követi a preciziós eljárások, eszközök fejlesztőinek tanácsait.
A termesztéstechnikában rejlő új lehetőségek
Ide sorolható mindenekelőtt a sávos művelés vagy strip-till. Ez egy új, magas színvonalú technikai és műszerezettségi feltételeket igénylő technológia, melynek feltételei: a GPS-RTK rendszer és egy speciális művelő egység/kocsi használata. Lényege, hogy a művelet során a termelő csak egy sávot művel, „mozgat”. Az új eljárás GPS alapú helymeghatározáson alapul, a termelő ugyanis ugyanabba a művelt sávba juttatja ki a műtrágyát, ahova a vetés folyamán a vetőmagot teszi. Ugyanazzal a vetőgéppel vethetjük az összes növényt (a vetésforgóban). A legfejlettebb országokban (USA, nyugat-európai országok) már széleskörűen használják; nálunk a KITE gesztorságával indult be az ún. „pilot” (kísérleti) program.
Az eddigi tapasztalatok szerint ezzel az új talaj- és energiakímélő módszerrel a szükséges technikai háttér birtoklása esetén hatékony eredménynövelés érhető el. Bízzunk benne, hogy a kísérleti programban részt vevő termelők kedvező tapasztalatokat szerezhettek.
Növénytáplálás
Az egyik legköltségesebb és legnagyobb szakértelmet igénylő beavatkozás, mellyel a növényzet kondícióját, ellenálló képességét és teljesítményét növelni tudjuk. Napjainkban ezen a területen is óriási fejlődés tanúi lehetünk, hiszen megjelentek a növények igényeit mennyiségben és időben kiszolgáló „okos” műtrágyák. A makro tápanyagok (N, P, K) mellett felértékelődött a mezo (Ca, Mg, S) és a mikroelemek (kukorica esetében a Zn, a Cu, Fe, Mn) jelentősége is, és a műtrágyagyártók arra törekednek, hogy termékeik ezeket is tartalmazzák. Az elmúlt évek nagy vívmánya a biológiai eredetű talajjavítók, -kondicionálók, és a lombtrágyaszerek széles körű választéka és használata, melyek mind a talaj biológiai életének javítását, a „vissza a természethez” vagy a „fenntartható gazdálkodás” filozófia térhódítását is jelenti.
A folyékony halmazállapotú, viszonylag kis mennyiségben kiszórandó, de értékes tápanyagokat koncentráltan tartalmazó lombtrágyák éppen arra hivatottak, hogy növényeink stresszes, főleg aszályos körülmények között is gyorsan felvehető és hatékony tápanyaghoz jussanak.
Növényvédelem
Kukoricában az elsőrendű növényvédelmi feladat a gyomirtás hatékony megoldása. A tavaszi, egyre gyakrabban előforduló csapadékhiány miatt a termelők nagy része a célzott korai poszt vagy a posztemergens kezelést választja. A kukorica kórtani szempontból kevésbé érzékeny növény, nagyobb problémát inkább a rovarokkal szembeni védekezés jelent. S bár az EU-s szigorítások miatt nagyszámú hatóanyag kerül évről évre kivonásra, a kukoricát leggyakrabban károsító rovarok – úgymint moly, gyökérbogár és gyapottok bagolylepke – elleni védekezés a kémiai, agrotechnikai és biológiai módszerek ötvözésével, azaz integrált módon eredményesen megoldhatók.
Öntözés
Az aszályokkal terhelt időjárásunkban a legkézenfekvőbb megoldás lehetne és kellene, hogy legyen!
Feltételei a magas szintű technológia, speciális eszközellátottság, és az öntözési lehetőség.
Az öntözés előnyei között az évjárattól független megbízható termést, és a termesztési kockázat minimalizálását könyvelhetjük el.
Az öntözés gazdaságosságát a realizált többlettermés és az öntözési költségek határozzák meg.
Az átlagos terméstöbblet kukoricában az öntözés hatására (20 éves összesített kísérleti adatok szerint, Debrecenben, Pepó Péter és munkatársai kísérletei) 4,37 t/ha aszályos feltételek között, 1,04 t/ha átlagos feltételek között, és 0,29 t/ha csapadékos feltételek között.
A többletköltségek (a beruházás amortizációja, az üzemeltetés költségei, szolgáltatási díjak, a többlettápanyag és növényvédő szer költsége) leszámítása után az elérhető profit a terményárak függvényében legkevesebb 300–350 ezer Ft (ha az előrejelzett 80–90 ezer Ft/tonna terményárak érvényesülnek!)
Kívánatos lenne tehát az öntözés kiterjesztése legalább az 1970-es, 80-as évek nagyságrendű szintjére – ami akkor 300–370 ezer ha volt –, ami máris óriási előrelépést jelentene a termésbiztonság növelésében és a jelenlegi termésingadozások csökkentésében. Természetesen tudjuk, hogy az öntözés megvalósításához jelentős tőke és szakértelem szükséges, de hatékony állami támogatással és kormányzati akarattal, az ágazati pénzek szükséges átcsoportosításával megoldható lehet – mint ahogyan a napjainkban meghirdetett pályázati lehetőségek is bizonyítják! – és ezzel elérhetnénk, hogy legalább a legveszélyeztetettebb régiókban az öntözéses termesztés alapjait megteremtsük.
A szaksajtóban rendszeresen előkerülő téma, hogy a hasznosítható vizeinket itthon, nekünk kellene felhasználnunk, még mielőtt más országok felhasználják. Pillanatnyilag a hazánkat elhagyó vízmennyiség több, mint amennyi az országba belép, tehát mindenképpen lenne forrás az öntözővíz biztosítására.
Összefoglalásként elmondható, hogy:
A stressztűrő és ezen belül is a szárazságtűrő kukoricahibridek kifejlesztése és termesztésbe vonása a legfejlettebb nemesítői technikákkal a jövőben is nélkülözhetetlen. A nemesítéssel párhuzamosan folytatott további agrotechnikai kutatások a fajtaadaptációhoz nyújtanak szakmai alapokat.
Az elmúlt évek klimatikus változásaira tekintettel a növénytermesztésben a vízmegőrző és vízbefogadó talajművelés gyakorlatának kiterjesztése továbbra is az egyik leghatásosabb módszer.
Színvonalbeli változást, egyben környezet- és költségkímélő megoldást kínál a precíziós vetés és a sávos művelés bevezetése.
A termésnövelés és kockázatcsökkentés legkézenfekvőbb lehetősége az öntözés kiterjesztése/támogatása.
A fentiekben taglalt lehetőségek bármelyikének, de lehetőség szerint minél többnek a megvalósítása nagyban elősegítené a kockázatok és a termésingadozások csökkentését, továbbá ezzel egy stabilabb, kiszámíthatóbb kukoricatermesztési kultúra elérését. A lehetőségek közül jó néhány már rendelkezésre áll, csak élni kell vele, bátran és szakszerűen alkalmazva azt.
A legfontosabbról pedig még nem is beszéltem: ez pedig a termelők hite, elszántsága, és akarata, melyek nélkül a legkorszerűbb genetikával és technikával se mennénk sokra. De mivel a gazdatársadalom sokszor bizonyította már leleményességét, bátorságát és elkötelezettségét, minden remény megvan arra, hogy ha legyőzni nem is tudja a természet erőit, káros hatásaikon úrrá lehet és jelentős mértékben korlátozni tudja azokat.
dr. Kiss Erzsébetgenetikus szakmérnök
A cikkel azonos címmel megjelenő online lapozható kiadványunk elérhető ide kattintva!
A cikk szerzője: Dr. Kiss Erzsébet
