A virágfertőzés akkor következik be, ha a tavaszi időjárás ködös, hûvös, csapadékos és emiatt elhúzódó a virágzás. A monília sebparazita növényi bőrszöveteken, légzőnyíláson nem jut be a növénybe, viszont sérüléseken, kisebb sebeken át könnyen fertőzhet. Gyümölcsrothadás általában jégverés, illetve gyümölcsrepedés után jelentkezik. A virágok sziromlevelei világosbarna színûek lesznek. A hajtások csúcsa a levelekkel együtt elbarnul, elszárad és mézgacseppek jelentkeznek. A gyümölcsökön a sebzések körül egyre nagyobbodó barna színû folt jelenik meg. A védekezést lombos állapotban kell elkezdeni és a fertőzött száraz ágakat az utolsó szálig visszavágni. Lombhullás után szedjük össze a fán maradt moníliás szemeket és semmisítsük meg, mert azok okozzák a tavaszi fertőzést. Ősszel és tavasszal a rügyfakadás előtt a lemosó permetezést el kell végezni réztartalmú szerekkel (Schweigertné, 1996).
Őszibarack
Kórokozó: Monilia laxa
Az utóbbi években gyakorlati jelentősége megnőtt. Gyakoribb lett a moníliás virághervadás és a gyümölcsök károsodása. A gyümölcsök sebzései (rovarrágás, héjrepedés stb.) nyitnak utat a kórokozónak. A fertőzött gyümölcsök akár egy évig is a fán maradhatnak, ahonnan tovább fertőznek.
Kajszi
Kórokozó: Monilia fructigena
A többi csonthéjasnál gyakrabban, de a kajsziban virágzáskor csak az igen csapadékos időben okoz kárt hajtásszáradással, moníliás ágfertőzéssel. Az új fajták érzékenyebbek a fertőzésre. Gyümölcsmolyok okozta sebzéseken és mechanikai sérüléseken keresztül a lédús fajták fogékonyak a gyümölcsrothadásra, amelyen a betegség klasszikus tünetei, a vánkos penészek gyorsan megjelennek.
Szilva
Kórokozó: Monilia laxa (Ehrenb.) Aderh. et Ruhl.
Konídiumos alakja: Monilia laxa (Ehr.) Sacc. et Vog.
A rothadó gyümölcs felületén szabálytalanul, elszórtan penészpárnák jelennek meg. A fertőzött gyümölcsök lehullnak vagy a fán maradva mumifikálódnak, belsejüket a gomba micéliuma teljesen átszövi. A kórokozó a fás részekbe is behatol, részleges vagy teljes ágelhalást okoz. A kórokozó a fertőzött gallyakban és gyümölcsmúmiákban telel át, micéliumalakban. A sérüléseken keresztül konídiumokkal fertőz.
Meggy
Kórokozó: Monilia laxa
A meggy legveszedelmesebb betegsége. Kórokozója virágfertőző, ezért a virágok elpusztulnak, ennek következtében a vesszőkön és ágakon rákos sebek keletkeznek. E kártételhez viszonyítva a gyümölcsrothadás kisebb jelentőségû, mivel a sebzést kiváltó cseresznyelégy előfordulása is kisebb mértékû.
Cseresznye
Kórokozó: Monilia fructigena
A cseresznyén gyümölcsrothadást okoz, ami a cseresznyelégy okozta sebek, jégverés és az egyenetlen vízellátás miatt keletkezett gyümölcsrepedés esetén válik jelentőssé (Soltész, 1997).
További általános tudnivalók
Az úgynevezett sztómákon és lenticellákon való behatolást is feltételezve azok a fajták ellenállóbbak, amelyeknél a sztómákban parenchimatikus szövetből álló dugószerû zárókészülék található. Az epidermisz vastagságának is lehet befolyása. Azt is feltételezik, hogy az oxálsav lassítja a micélium fejlődését és gátolja a spóraképződést, míg a tannintartalomnak erre nincs hatása. A moníliával szemben ellenálló fajtákat a bibében és a magházban keletkező antibiotikum-szerû anyag védi a virágon át történő erős fertőzéstől. Ezt a védőhatást csak a tartósan esős időjárás által biztosított intenzív vízfelvétel szüntetheti meg. Ezen alapszik a virágzás alatti antibiotikumos permetezés sikere is. A csonthéjasok késői virágzása nemcsak a fagykár elkerülésének nagyobb valószínûsége miatt kedvezőbb, hanem a melegebb időjárás révén a virágok kisebb moniliafertőzése szempontjából is. A meggynél és a meggy-cseresznye hibrideknél különösen nagy károkat okozhat a Monilia laxa fertőzése a virágokon keresztül.
A cseresznyénél inkább a gyümölcsök károsodása számottevő. A fogékonyságot a moníliás virágfertőzésre cseresznyénél ‘Bigarreau Moreau', ‘Durone Nero I.', ‘Larian', ‘Vega', ‘Ohio Beauty', ‘Venus' és a ‘Van' fajtánál említik. A fajták nagyobb repedési hajlama egyben a moníliafertőzésre való nagyobb fogékonyságot jelenti. A vékonyabb gyümölcshéj (pl.: ‘Stella', ‘Compact Stella' fajták) önmagában is fokozza az érzékenységet.
A cseresznyével ellentétben a meggynél a Monilia laxa virágfertőzése okoz gyakori és erős kártételt. Ezért nagy jelentőséggel bírnak a viszonylag ellenálló fajták. Néhány közülük: ‘Latvijszkaja Nizkaja', ‘Nagy korai', ‘Korai Angol', ‘Mocanesti', ‘Ljubszkaja', ‘Sirpotreb', ‘Vlagyimirszkaja', ‘Plodorodnaja Micsurina', ‘Oblacsinszka', ‘Cigánymeggy 3', ‘Marculesti 29/1', ‘Maraska Savena', ‘Mettar', ‘Marasca di Pova', ‘Elegija', ‘Csengődi', ‘Pipacs 1' stb.).
A kajszi esetében is említhetünk kevésbé fogékony fajtákat. A korai virágzású ‘Ouardi', ‘Amabile Vecchioni', ‘Precoce d'Imola', ‘Goldrich' és ‘Monaco Bello' fajtákat kevésbé találták fogékonynak. Teljes érésben az előbbiek közül a ‘Monaco Bello' és az ‘Ouardi' könnyen sérülő gyümölcsei ugyanakkor érzékenyek a Monília laxa és a M. fructigena fertőzésére. A szakirodalom a ‘Sayeb', ‘Amal', ‘Docteur Mascle', ‘Luizet', ‘Tardif de Bordaneil' és az ‘Ampuis' kajszifajták virágainak nagyobb ellenállóságát szintén említi. Az új romániai fajták (pl.: ‘Neptun', ‘Mamaia', ‘Silvana', ‘Sulina', ‘Sirena', ‘Comandor', ‘Litoral') nagyfokú toleranciával rendelkeztek a moníliás fertőzéssel szemben. A moníliára érzékeny kajszifajták a szakirodalom szerint az alábbiak: ‘Rele d'Imola', ‘Rouge du Roussillon', ‘Veecot', ‘Hatif Colomer', ‘NJA-1', ‘Canino' és a ‘Bergeron'. A két utóbbi fajtánál a moníliás fertőzés után a fák gyorsabb pusztulását is megfigyelték. A gyümölcsök moníliafertőzéssel szembeni fogékonysága – miként azt a cseresznye és meggy esetében említettük – szoros összefüggésben van a repedésre való hajlammal.
Az őszibaracknál is szerepe van a M. laxa bibén át történő fertőzéseknek. A fertőzést követően a nektarinok (különösen a Nectared-sorozat) hajtáskárosodását figyelték meg, valamint komoly károkat okoz a gyümölcs sérülésein át támadó M. laxa és M. fructigena. A gyümölcsök fertőzésére a lapos gyümölcsû fajták érzékenyebbek, továbbá a fehér húsú fajták (pl.: ‘Champion', ‘Springtime') általában érzékenyebbek, mint a sárga húsúak. Itt kell megemlíteni, hogy sárga húsúak között is van különösen érzékeny fajta: ‘J.H. Hale', ‘Redtop', ‘Sunbeam', ‘Royal Gold', stb.). A sárga és fehér húsú csoporton belül is általában érzékenyebbek a késői érésû fajták, bár kivételek itt is lehetnek (pl.: a sárga húsú ‘Ginared').
A nektarin nagyobb moníliaérzékenysége a gyümölcshéj sérülékenységével magyarázható, amely az ágdörzsöléskor, jégveréskor és állati kártételnél egyaránt hamar bekövetkezik. A fehér húsú nektarinoknál még fokozottabb a veszély. Viszonylag ellenállóbb fajták a ‘John Rivers', ‘Fuzalode', ‘Silver Lode' és a ‘Nectarose'. A sárga húsú nektarinok közül pedig ellenállóbb a ‘Fuzless Berta' és a ‘Cavalier'. A moníliafertőzéssel szembeni fajtaérzékenység egységes megítélését elősegítheti a Bellini et al. (1984) által javasolt skála, ahol a nagyobb számok az erősebb fogékonyságra utalnak: 1 ‘Harrow Blood'; 3 ‘Loring, Harken', ‘Harbrite'; 5 ‘Hardired', ‘Harko'; 7 ‘Babygold 6 ‘Nectared 3'; 9 ‘Stark Earliblaze'.
A kajszi- és őszibarackfajták rövid kocsányú gyümölcsei a termővesszőkön ülnek, ezért a gyümölcsök moníliás fertőzéséből kiindulhat az ágak elhalása is, ez a jelenség különösen veszélyessé válhat, amennyiben a részlegesen mumifikálódott gyümölcsöket nem távolítjuk el. Szilvánál a virágon át történő fertőzés is előfordul. A ‘Ruth Gerstetter' fajtánál gyakori kártételről számolnak be, ugyanakkor jelentősebb a sérült gyümölcsök fertőzése által bekövetkező kár.
A szilva esetében szintén leszögezhető, hogy a gyümölcsök moníliás fertőzését elősegíti a fajták gyümölcsének sérülékeny héja, a késői, csapadékos időszakban történő érés, valamint a túl sûrû, egymást érő gyümölcsök. A fajták érzékenységi kategóriákba sorolása Cobianchi és Watkins (1984) rendszere alapján szintén megtörtént (9-es érték jelenti a legnagyobb érzékenységet) (Soltész, 1997).
A védekezés lehetséges formái
A monília elleni védekezés nagyon összetett, és a fentiek alapján egyértelmû, hogy nem korlátozódhat egyszerûen a vegyszerekkel történő fellépésre. Az ültetvények helyes kialakításával, a faj, majd pedig a fajon belül a fajták megválasztásával is védekezünk. Továbbá sok múlik a metszésen, a megfelelő gyümölcsritkításon. Sajnálatos, hogy vannak olyan tényezők, amelyeket nem tudunk kiiktatni, mint például a szélkár. A jégverés ellen védelmet nyújtanak a gyümölcsösök fölött kifeszíthető hálók.
A gyümölcsfavédelemben még mindig nagyon hatékony gombaölő szer a ‘bordói lé', amelyet rendszerint 1-2%-os töménységben használunk. Az őszibaracknál és mandulánál csak virágzás előtt, a többi gyümölcsfánál rügyfakadás előtt alkalmazható, továbbá tavasszal és nyáron megismételhető több alkalommal a kezelés. Készítése rézgálicból és mészből házilag is történhet. A rézgálic vagy kékkő kristályos alakban és préselten (mint brikett) beszerezhető, továbbá a felhasználandó mész lehet oltatlan égetett mész vagy oltott, úgynevezett ‘szalonnás mész'. Az égetett meszet felhasználás előtt megoltjuk, amikor 1 kg mészhez 2–3 liter vizet használunk. Végül mintegy 2,5–3 kg oltott meszet kapunk. Ez az úgynevezett ‘szalonnás mész', mely hordóban vagy gödörben eltartható. Az eltartás alatt az oltott meszet néhány újjnyi víz alatt tartjuk, hogy a kiszáradását megakadályozzuk (ellenkező esetben mészkővé alakul vissza!). A bordói lében a mész rendeltetése az, hogy a rézgálic savanyú vegyhatását közömbösítse, s megszüntesse annak perzselő hatását (Mohácsy, 1949). Az oltott mészből általában ugyanannyira, oltatlan mészből félannyira lesz szükség, mint amennyi a felhasznált rézgálic, hiszen kevés mész esetén a permetlé perzselővé válhat, a túlságosan sok mész viszont rontja a permetlé gombaölő hatását. Ezért arra kell törekedni, hogy csak annyi meszet használjunk fel, amennyi a savanyú vegyhatás megszüntetéséhez, illetve a lúgosság eléréséhez éppen szükséges. 100 liter elkészítése úgy történik, hogy kimérjük a kívánt erősségnek megfelelő mennyiségû rézgálicot (pl. 1 vagy 2 kg), s azt az oldódás gyorsítása céljából összetörjük, majd 50 liter vízben feloldjuk. Közben lemérjük a rézgáliccal azonos tömegû oltott meszet. Az oltott meszet kevés vízzel felhígítjuk, illetve péppé keverjük, majd zsákvászondarabon vagy szitán át egy (100 liternél nagyobb ûrtartalmú) hordóba szûrjük. A leszûrt meszet víz hozzáadásával 50 literre egészítjük ki, majd az így nyert mésztejhez folytonos keverés közben, lassan hozzáöntjük a külön elkészített rézgálicoldatot. Az elkészített bordói lé vegyhatását (pl. lakmuszpapírossal) ellenőrizni kell. Jó a kapott permetlé akkor, ha gyengén lúgos hatású, így a piros lakmuszpapírt megkékíti. Az elkészített bordói levet az elkészítés napján fel kell használni, mert állás közben védőhatása csökken, később perzselővé válhat. A bordói levet egyes szerekkel keverhetjük, de mészkénlével, kénporral, valamint olajos és szappanos szerekkel nem (Mohácsy, 1949).
A védekezés további lehetőségét nyújtja az őszi és kora tavaszi faápolási munkák során a fertőzött ágrészek és a gyümölcsmúmiák eltávolítása, továbbá azonnali elégetése. A gyümölcsmolyok elleni hatékony védekezéssel csökkentjük a monília fertőzési lehetőségét is. Természetesen számos permetszer áll rendelkezésre, amelyek felhasználhatók, azonban hangsúlyozni szükséges, hogy az őszi és tavaszi lemosó permetezések nélkül (amelyeket a fent említett bordói lével is elvégezhetünk), nem lehet elég hatékony gyümölcsfáink védelme.
Felhasznált szakirodalom:
Mohácsy M (1949): A gyümölcstermesztés kézikönyve.
Atheneum Könyvkiadó N.V., Budapest
Soltész M. (1997): Integrált gyümölcstermesztés. Mezőgazda, Budapest
A cikk szerzője: Dr. Iváncsics József egyetemi docens
