Ez a nemesítési eredmény csak mûvi úton állítható elő, a természet ezt reprodukálni nem tudja. Ilyen például a génmódosított kukoricafajta, ahol egy baktérium sejtjei által termelt méreganyag génjét ültették át a kukoricába, ezáltal a kukorica sejtjei méregtermelővé váltak és elpusztítják a károsító kukoricamoly egyedeket.
A genetikailag módosított fajták nemesítése, annak jövője igen sok lehetőséget tartogat a termesztők számára. Az európai fogyasztók egyenlőre félnek a GM-fajtáktól, félnek attól, hogy az új tulajdonságok az emberi szervezetbe, vagy takarmány útján az állatokba bejutva nem kívánt módosítást fognak létrehozni. Erre eddig a tudomány sem pozitív, sem negatív választ nem tudott adni. A mi szempontunkból a genetikailag módosított szervezetek zavaró hatása elsősorban az idegen beporzó növényeknél, kiemelten a kukoricánál, káposztarepcénél jelentkezik.
Az EU 16 GM kukoricafajtát vett EU-listára. A listán szereplő fajták az EU tagállamaiban termeszthetők, kivéve, ha egy adott ország kormánya „védzáradékot” bocsát ki, vagyis ideiglenesen tiltja országában a GMO termelését. Magyarország ilyen védzáradékot adott ki, és fenntart mindaddig, amíg a termesztési lehetőségek nem válnak szabályozottá. A szabályozás alapját az 556/2003. számú EU-rendelkezés határozza meg. Ennek legfontosabb előírásai:
• Nemzeti hatáskörben kell megoldani, mert ott ismertek legjobban a helyi körülmények (szubszidiaritás elve).
• Biztosítani kell az együttélés (koegzisztencia) lehetőségeit mind a GM-fajták, mind a mentes, hagyományos fajták termelőinek.
• A hagyományos termelési rendszerbe (GMO-mentes fajták) a beilleszkedés feltételeihez az új termelési rendszernek (GM-fajtáknak) kell alkalmazkodni.
Magyarországon évente mintegy 1,1–1,2 millió ha-on állítunk elő kukoricát és a termés – körülményektől függően – 5–8 millió tonna körül mozoghat. Ugyancsak mintegy 29–35 ezer ha között állítunk elő évi 300–350 hibridkukorica-fajta vetőmagját. Mind az árutermesztést, mind a vetőmagtermelést izolációs távolsággal kell elválasztani egymástól, és az esetleges GMO kukoricatermesztéstől. Az izolációs távolságot az EU 66/402 direktívája, és ez alapján a magyar 48/2003. (IX. 19) rendelet szerint 200, illetve magasabb szaporító fok esetén 400 méter. A magyar viszonyokat fentieken túl bonyolítja a jelentős csemegekukorica-termesztésünk, amiben az EU-n belül igen komoly szállítók vagyunk. Továbbá a kukoricabogár jelenléte, ami ellen ténylegesen, eredményesen csak vetésváltással tudunk védekezni, ez pedig tovább fokozza az eddig is sok gondot jelentő izolációs problémát.
Ha valakinek eddig nem tûnt problémásnak a GMO-helyzet, két témát kell még kiemelnünk a hazai sajátságok közül. Az egyik a földrajzi viszonyaink adottságai, és az idegen megtermékenyülés ezzel összefüggő esélyei (sík terület stb.). A másik a birtokszerkezeti viszonyok, beékelődő tanyák nagy száma és ezek következtében kialakulható idegen megporzás veszélye. Magyarországon tehát kiemelt jelentősége van a GM-fajták megfontolt alkalmazásának. Ha a hazai körülmények között körültekintés, szabályozás nélkül kerülne ki GM-fajta, nagy valószínûséggel bekövetkezne az idegen megporzás, a nem kívánt megtermékenyülések, amelyek egy visszafordíthatatlan folyamatként jelentkeznének.
Az EU az együtt-termesztésre (koegzisztencia) kialakítandó jogszabályokat nemzeti feladatként határozta meg. Ilyen jogszabályok készültek már Dániában és Németországban. E jogszabályok szigorú regisztrációs kötelezettséget írnak elő a fajtát forgalmazó „fajtatulajdonos” számára, és külön a GM-fajtát termelni szándékozó számára. A forgalmazónak a tervezett mennyiség bejelentésén, és a várható forgalmazási terület megjelölésén túlmenően kauciót kell befizetni az esetleges idegen megtermékenyülés, illetve az ellenőrzési feladatok következményeinek, illetve költségeinek fedezetére. A gazdálkodónak – amennyiben GM-fajtát kíván termelni – gondoskodnia kell arról, hogy a környező kukoricaállományhoz viszonyítva az előírt szigetelőtávolság meglegyen. Ennek érdekében el kell járjon a környező gazdaságok felé, bejelentve vetési szándékát, és megegyezve a gazdálkodókkal, hogy az izolációs távolság biztosítva legyen. A gazdálkodónak is kauciót kell letenni a megegyezés ellenére esetlegesen előforduló idegen beporzás kárának elhárítása érdekében. A jogszabályok abból indulnak ki, hogy minden gazdálkodónak jogában áll tevékenységét folytatni, de úgy, hogy szomszédjai számára kár ne adódjon. Ennek megfelelően a GM-fajta termelőjének meg kell egyezni a hagyományos termelőkkel, kölcsönösen megteremtve a megbízható termelés körülményeit.
Magyarországon egy munkacsoport jött létre az FVM-ben, az FVM irányításával, akiknek feladata az ún. koegzisztenciarendeletek elkészítése. Az új rendeletnek ez év második felére meg kell jelennie, hogy a piaci résztvevők a 2006. évre fel tudjanak készülni mindkét kukoricaféleség (vagy más idegen beporzó faj) biztonságos termesztésére. A jogszabályalkotó bizottságnak tehát olyan jogszabályt kell teremtenie, amely minden termelő számára – a már felsorolt általános és speciális magyarországi tényezők ellenére – biztosítsa a biztonságos termesztést. Ez volna tehát a technikai feltételek megteremtésének feladata, amit – bármilyen bonyolultnak tûnik – jó szándékkal, kölcsönös alkalmazkodási készséggel meg lehet oldani.
Kiemelt problémát jelent azonban most az, hogy az európai piac fél a genetikailag módosított fajták humán és állategészségügyi károsító hatásától. A tudomány eddig nem bizonyította be sem a GM-fajták károkozását, sem annak mentességét. E fenntartások miatt jelenleg Európában a GMO kukoricatermés értékesíthetetlen. Ugyanakkor ebből a termésből jelentős túlkínálat van az Amerikai Egyesült Államokból. Tehát, ha meg is tudjuk oldani az együttélés körülményeit, az értékesítés gondjai jelenleg még fennállnak.
Mindezekből adódik, hogy ma még nem beszélhetünk arról, hogy melyik termesztési eljárás a gazdaságosabb és olcsóbb. Lehet, hogy egy pl. totális gyomirtó szerre rezisztens GMO-kukorica termesztésével megspóroljuk a gyomirtás ismétlését, de az izolációs távolság megteremtésének követelményei, illetve a jelenlegi értékesítési problémákkal biztos, hogy nem lesz gazdaságosabb a GM-fajta használata. Van tehát feladat, amit le kell bonyolítanunk – mégpedig közösen – ahhoz, hogy e nemesítési eredmény gyakorlati hasznosításáról is beszélni tudjunk. Természetesen könnyebb a helyzet az önbeporzó fajok esetében (pl. szója), hiszen itt csak a mechanikai keveredést kell megakadályozni a termesztés, betakarítás, szállítás és feldolgozás körülményei között.
Addig is, amíg változnak a jelenlegi piaci viszonyok, amíg el nem készül az együttélés jogszabálya, ki nem alakul annak együttélési gyakorlata, vigyáznunk kell, hogy akaratunkon kívül ne következzen be GMO-fertőzés, előidézve a megfordíthatatlan folyamatot. Ehhez kérem a magyar gazdálkodók felelősségteljes figyelmét, attól vegyünk vetőmagot, akit ismerünk, akitől régóta megbízható vetőmagot kaptunk, elősegítve ezzel saját termelési eredményeinket. Azt szoktuk mondani, hogy a vetőmag bizalmi áru. Különösen bizalmi akkor, amikor egy hibás döntés, vagy ellenérdekû cselekmény veszélyeztetheti a hazai viszonylatban közel legnagyobb vetésterülettel rendelkező kukorica árutermesztés termésének értékesítését.
Ma már az EU-n belül Spanyolország és Portugália GMO-val fertőzött helyzetben van. Aminek első jele, hogy megjelentek azok a nyugat-európai vetőmag-termeltetők Magyarországon, akik eddig ezekben az országokban állították elő a hagyományos fajták hibrid vetőmagját és most keresik a magyarországi termeltetés lehetőségeit.
A cikk szerzője: dr. Hullán Tibor
