A német Profi mezőgazdasági szaklap felmérésében bebizonyította, hogy a gazdálkodók csupán 15%-a csökkenti rendszeresen erőgépeik és vontatmányaik gumiabroncsainak belső nyomását, amikor a szántóföldre hajtanak. A gazdálkodók közel 40%-a soha, a többi csak esetenként fordít erre figyelmet. Itthon a helyzet e téren sokkal rosszabb, pedig érdemes lenne erre a látszólag lényegtelen tényezőre nagyobb figyelmet fordítani.
Kevés más eljárás nyújt a mezőgazdaságban ilyen tudományosan is bebizonyított többrétû kihasználhatóságot, mint az optimalizált gumiabroncsnyomással (a tudomány pontosabban gumiabroncs belsőnyomásként fogalmaz) való közlekedés. Függetlenül attól, hogy a mező-, és erdőgazdálkodó manuálisan, álló helyzetben félautomatikusan, vagy kényelmesen, menet közben optimalizálja az abroncsok nyomását, az ökonómiai és ökológiai nyereség mindig azonos:
• Nagyobb vonóerő!
• Magasabb terméseredmény!
• Alacsonyabb talajtömörítő hatás!
• Kevesebb gumiabroncskopás!
• Alacsonyabb üzemanyag-felhasználás!
• Magasabb utazási kényelem!
A bizonyított hasznosság ellenére a mezőgazdasági gyakorlatban még mindig tudatlanság tapasztalható, ha arról esik szó, hogy milyen befolyása van a gazdálkodás eredményességére a gumiabroncsnyomás optimalizálásának. Erre a kérdésre kívánunk írásunkban a részletekre is odafigyelő gazdálkodóknak hasznos információkat nyújtani.
Információk a „Talajvédelem a mező- és erdőgazdálkodásban” témakörhöz
A talajkímélésről, ill. -védelemről a mező- és erdőgazdálkodásban, az utóbbi években egyre gyakrabban folytak értekezések. Országunk Európai Unióba lépésével az uniós talajvédelmi rendelkezések is vonatkoznak ránk. A mező- és erdőgazdálkodókra gyakorolt politikai nyomás a talaj védelme érdekében egyre növekvő tendenciát mutat majd. Egyidejûleg a mező- és erdőgazdálkodás gépei egyre nagyobb teljesítményûek és nehezebbek lesznek. Ezek következményeként növekvő abroncsterhelések a talajon káros talajtömörítő hatásként jelentkeznek. Ehhez párosulnak olyan ökonómiai kényszerítő tényezők, mint a kötött szállítási határidők, függőség a bérmunka-vállalkozóktól, amelyek gyakran az időjáráshoz igazodó, talajkímélő megmunkálás lehetőségeit mellőzni kényszerítik.
A talaj hordozóképességének túllépése – kivált, ha az a talaj nedves állapotában történik – okozhat súlyos, és nagy mélységekig hatoló károkat a talajszerkezetben. A talaj hordozóképessége a felső és alsó réteg összetételétől és azok nedvességtartalmától függ. Főként a nedvességtartalom játszik kulcsszerepet a témában, amely tájegységtől, és évszaktól függően erősen változhat. A túlzottan magas tengelyterhelés így okozhat könnyedén – a felső talajréteg relatív száraz volta ellenére – a mélyebb talajrétegekben káros talajtömörödést. Sajnos pillanatnyilag nem áll rendelkezésre olyan gyakorlatias eljárás, amely a mélyebb talajréteg nedvességét könnyen meghatározhatóvá tenné. A németországi Rajna-vidéken, több gazdaságban végzett penetrométeresvizsgálatok rámutattak arra, hogy a talajok 90%-a mélyrétegû tömörödöttségben szenved, és erről a gazdálkodók zöme nem tájékozott.
Mi történik a talajban, ha hordozóképessége túllépésre kerül?
Túl magas tengelyterheléssel való közlekedés a talajon, annak káros tömörödéséhez vezet. Jelentős változás a talaj pórusszerkezetében következik be, amely a talaj összporozitás arányának csökkenésében jelentkezik. Különösen a talaj szellőzéséért, és átjárhatóságáért felelős durva szemcsék fokozott aprózódása következik be, amely hátrányosan hat a növények fejlődésére, és ezáltal a terméseredményekre. Reiner Horn professzor, a Kieli Növénytermesztési és Talajtani Intézet munkatársa kimutatta, hogy szélsőséges körülmények esetén akár 35% terméskiesés is adódhat.
A felső talajréteg káros tömörödésének látható jelei a mély nyomok, amelyekben esőzés után az esővíz megmarad, a talajba nem tud beszivárogni. Az alsó talajréteg káros tömörödöttségét nehezebb megállapítani. Talajszonda alkalmazásával lehetséges az esetleges tömörödések kimutatása. Kétséges esetekben szakértő segítségét kell kérni.
Amíg a felső talajréteg károsodásai megfelelő talajmegmunkáló eszközök alkalmazásával viszonylag könnyen rendbe hozhatók, addig a mély rétegû károkat nem, ill. csak magas ráfordításokkal lehet rendbehozni. A mélyebb talajréteg lazítása költséges mûvelet, és bizonyos esetekben nagyobb kárt, mint hasznot okozhat. Érdemesebb inkább természetes eljárásokat alkalmazni ilyen esetekben, mint például mélyre hatoló gyökerezésû vetemények alkalmazása (pl. mustár, olajretek stb.) vagy szervestrágyázás alkalmazásával a talajélet serkentése. Az utóbbiak természetes, közép- és hosszú távú hatást fejtenek ki a talaj tömörödöttségének javításában.
Mit tehet a mező- és erdőgazdálkodó annak érdekében, hogy a talajok káros tömörödését megakadályozza?
1. szabály: „Le a nedves szántóföldről, kerüljük a nedves talajon való közlekedést!”
A káros talajtömörödés megakadályozása érdekében fontos az aktuális talajállapot figyelembevétele, és az annak megfelelő agrotechnika kiválasztása. A talaj járhatóságának két fontos paramétere a talaj keménysége és nedvessége. A keménység a megmunkálás és nedvesség függvénye. Magától értetődik, hogy a talaj a magágykészítés, vetés időpontjában jelentősen labilisabb, mint tömörödött állapotban a betakarítás idején. A felső és alsó talajrétegek nedvessége főként az aktuális időjárási viszonyoktól függ, ami azonban nem befolyásolható.
Minél nedvesebb a talaj, annál alacsonyabb annak hordozóképessége, és annál gyorsabban szenvedhet káros talajtömörödést. Nedvességfelvétellel exponenciálisan nő a talaj sérülékenysége. Egy példa bizonyítja ezt: A talaj nyomászónájában fellépő 8 bar (ami nehéz szállítójármûvek szélsőséges terhelésének felel meg) nyomás okozta talajtömörödés 14% nedvességtartalom mellett (nedvesen morzsalékos barna erdőtalajon) megfelel, 1 bar okozta talajtömörödésnek a talaj 20% (megmunkálhatósági határ) nedvességtartalma mellett.
A gyakorlatban pillanatnyilag a józan ítélőképességére kell támaszkodniuk a gazdálkodóknak, hogy a talaj hordozóképességét megítéljék.
2. szabály: „Ki a levegővel a gumiabroncsokból!”
A talajterhelést mûszakilag befolyásoló tényezők a tengelyterhelés, gumiabroncsnyomás és legördülés. Az egyes mûszaki tényezők különbözően hatnak a talajra. Mindközül a legfontosabb tényező azonban a gumiabroncsnyomás. A talaj felső rétegében a levegőnyomással egyenes arányban növekszik a talajnyomás. Ez a közvetlen kapcsolat a levegőnyomás és talajnyomás között eredményezte a modern radiál gumiabroncsok szerkezetének kialakulását. Ezeknél az abroncsoknál majdnem teljes mértékben a levegőmennyiség viszi át a terhet a jármûről a talajra. Ezért lehetséges a korszerû, nagy térfogatú abroncsokkal nehéz munka-, és erőgépek megengedhetetlenül magas talajnyomás-terhelés nélküli üzemeltetése a szántóföldön.
Az abroncsnyomás csökkentésével az ellaposodik, azaz a járófelület megnövekszik, akár a kétszeresére is. A jármû tömege, és a jelentkező kerékterhelések ezáltal nagyobb felületen támaszkodnak, és oszlanak el a talajon. Az eredmény: A talajnyomás feleződik! A talajnyomás-csökkenés látható jele a nyomok mélységének csökkenése, amely az 50%-os mértéket is elérheti.
Nem lehet elégszer ismételni: A talajnyomásra döntő befolyással a levegőnyomás bír. Amennyiben az abroncsnyomás csökkentése helyett a kerékterhelést csökkentjük, úgy a kisebb terhelés egy kisebb felfekvési felületen hat a talajra, amely a talajnyomás csökkenésében csak elenyésző változást eredményez. Az alacsonyabb tömeg alkalmazásának tehát csak akkor van értelme, ha azzal a gumiabroncs nyomásának csökkenése is párosul.
Sajnos a gazdálkodók nagy része azon a véleményen van, hogy a talajkímélés az abroncsnyomás csökkentése nélkül, egyedül a széles gumiabroncsok, ill. ikerkerekezés alkalmazásával valósítható meg. Ez a nézet szintén téves! A széles gumiabroncsok csak nagyobb felfekvő felülettel rendelkeznek. Amennyiben egy ilyen abroncsnál az abroncsnyomást is csökkentik, úgy a felfekvő felület nagyarányú növekedése érhető el. Így a talaj védelme maximális mértékû lesz.
A probléma
A közútra visszahajtva a gépkezelőnek a gumiabroncsnyomást ismét emelnie kell annak érdekében, hogy a szükséges közlekedési biztonságot és stabilitást elérje. A gyakorlatban azonban sokan ennek a fáradtságnak a kiküszöbölése érdekében nem alkalmazzák a lehető legnagyobb nyomáscsökkentést a talajon. Inkább választanak egy „köztes” abroncsnyomást – amely sem a szántóföldön, sem a közúton nem nyújt megfelelő megoldást – és így ismert, ill. ismeretlen hátrányos tényezőket vonnak be a rendszerbe. Ez az a pont, ahol a gumiabroncsnyomás-szabályozó rendszereknek létjogosultságuk van.
A megfelelő gumiabroncsnyomás alkalmazásának előnyei
A megfelelő gumiabroncsnyomás alkalmazásának előnyei rendkívül sokrétûek.
Alkalmazási előnyök szántóföldön:
• Talajnyomás-csökkenés/sekélyebb nyomok
• Az alacsonyabb talajtömörítő hatásnak köszönhetően növekvő termésátlag
• Csekélyebb gördülési ellenállás
• Nagyobb vonóerő, és kisebb kerékcsúszás
• Az abroncsbordák jobb öntisztulása
• Növekvő területteljesítmény
• Jelentős üzemanyag-megtakarítás
• Jobb utazási kényelem
• Hosszabb szezonkihasználtság
Alkalmazási előnyök közúton:
• Csekélyebb gördülési ellenállás
• Kisebb abroncskopás, és alacsonyabb üzemanyag-fogyasztás
• Nagyobb utazási biztonság a közúti közlekedésben
Gumiabroncsnyomás-szabályozási rendszerek áttekintése
A megfelelő gumiabroncsnyomás alkalmazásának fent említett ökonómiai és ökológiai előnyei oly sokrétûek, hogy azt minden mező- és erdőgazdálkodónak feltétlenül ki kellene használnia. Állandóan a megfelelő gumiabroncsnyomással való közlekedés egy gumiabroncsnyomás-szabályozási rendszer alkalmazását teszi szükségessé. Egy ilyen rendszer alkalmazásának előnye legfőképpen abban rejlik, hogy a mező- és erdőgazdálkodó minden alkalmazási területnek, és körülménynek megfelelően választhatja ki és állíthatja be a legmegfelelőbb abroncsnyomást. A PTG Pösges & Tigges GmbH. német cég sikeresen fejleszt és forgalmaz már több mint egy évtizede gumiabroncsnyomás-szabályozó rendszereket, majdnem minden felhasználási területnek és pénzügyi lehetőségeknek megfelelően. Kezdve a teljesen egyszerû, álló helyzetben manuálisan állíthatóktól a kényelmesen, menet közben szabályozható rendszerekig. Ezek rendszerszerû áttekintése a következő:
I. Abroncsnyomás-szabályozás, álló helyzetben:
1. AIRBOOSTER: Kézi abroncstöltő és gyorsleeresztő készlet, az abroncsnyomás egyedi és egymás utáni beállításához.
2. AIRBOX (mobil) beépített: Félautomata rendszer, amely önállóan szabályoz minden rákapcsolt abroncsot, az előre beállított nyomásértéknek megfelelően.
II. Abroncsnyomás-szabályozás, menet közben:
1. AIRBOX/drive 1L + 2L: Kerékagyon kívülről elhelyezkedő, gyorscsatlakozós, forgó levegővezetékek a sárvédőn átvezetve. 1 vagy 2 vezetékes rendszer.
2. RDS/GW 1L + 2L: Központi légvezeték a (gyárilag) furatos tengelyen keresztül. Forgócsatlakozó a tengelyvéghez rögzítve. 1 vagy 2 vezetékes rendszer.
3. RDS/AS 2L: Sugár- vagy tengelyirányú forgóvezetékek a kiválasztott hajtótengelyhez, csak 2 vezetékes kivitelben.
Amennyiben a fent leírtak felkeltették a tisztelt olvasó figyelmét, kérjen további felvilágosítást a PTG Pösges & Tigges GmbH. magyarországi kereskedőjétől, hogy gazdálkodásának sikere ne a részletekben vesszen el.
A cikk szerzője: Dér Attila
