Az évszázadok alatt összegyûlt ismereteknek manapság nagy hasznát veszik a kutatók a növényi eredetû hozamfokozók fejlesztésénél.
A növényi hozamfokozók fejlesztését és használatát jelentősen meggyorsította az a tény, hogy a nagy üzletláncok vélt és valós fogyasztói elvárásokat felkarolva egyre nagyobb igényt támasztanak a természetes anyagokat tartalmazó takarmánykiegészítők használata iránt az állattenyésztésben. Természetesen a hozamfokozó antibiotiku-mokra bevezetett korlátozások önmagukban is világszerte felgyorsították azokat a kutatásokat, amelyek a lehetséges alternatívák kifejlesztésére irányultak. Ebben a munkában meghatározó szerepe van az utóbbi években látványosan fejlődő biotechnológiai iparnak (Jakab, 2000).
A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a hozamfokozó antibiotikumok helyettesítésére széles körû lehetőség adódik, ugyanakkor az is látszik, hogy a készítmények hatásmechanizmusa és hatékonysága sokszor jelentősen különbözik. Az antibiotikumokat helyettesítő különböző növényi kivonatok, íz- és aromaanyagok, kifejlesztésére és azok takarmánykiegészítőként történő felhasználhatóságára az elmúlt időszakban rendkívül sok energiát fordítottak világszerte. Közismert tény, hogy a különböző növények és növényi részek eltérő hatást fejthetnek ki az állatokra. Mivel ezeket a növényeket a humán gyógyászatban, táplálkozásban már évek óta használják, így hatásuk egy része már bizonyos mértékben ismert. Az alábbi táblázat néhány növényt, azok felhasználható részét, fő összetevőjét és annak várható hatását szemlélteti. A táblázatból látható, hogy nagyon sok olyan növény létezik, amely rendelkezik bizonyos mértékû kedvező hatással.
A növényi eredetû takarmánykiegészítők fejlesztése során felhasználták az évszázadok óta alkalmazott hagyományos gyógyítás során szerzett ismereteket is. Az általános elvárások ugyanakkor nem változtak az új készítményekkel szemben, fontos az állatok termelési eredményének javítása, a jövedelmezőség növelése és az állategészségügyi státus fokozása.
Az esszenciális olajok növényekből víz- vagy gőz-desztillációval nyert illóolajok, amelyek aktív hatóanyagát az esetek többségében vegyi úton is elő lehet állítani (Williams és Losa, 2001). Az esszenciális olajok többek között antioxidáns enzimek termelésének serkentése és bizonyos mértékû baktericidhatás révén javítják a termelési eredményeket (Kamel, 2002). A különböző növényi kivonatok antimikrobiális hatását több in vitro kísérlettel tanulmányozták, és ezek során sikerült igazolni a termékek ilyen irányú aktivitását (Huang, 1999; Deans és Richie, 1987). A növényi kivonatok pozitív hatását a brojlertakarmányozásban, hasonlóan más gazdasági állatokhoz, abban lehet mérni, hogy sok esetben növelik a takarmányfelvételt, a táplálóanyagok emészthetőségét, ezen- kívül rendelkeznek bizonyos mértékû immunstimuláló, antibakteriális, kokcidiosztikus, antivirális, nyugtató és antioxidáns tulajdonsággal.
A gyógynövények bizonyos vegyületei rendelkeznek egyedi gyógyhatással. Azonban a gyógynövény kivonatok zömének gyógyító hatása szinergizmusra épül, amely egy elsődleges és egy másodlagos hatóanyagok közötti kölcsönhatás eredménye. A pontos hatásmechanizmus megértését gyakran még jobban megnehezíti, hogy a másodlagos hatóanyag nehezen azonosítható. A növények pozitív vagy negatív hatásáért a bennük levő biológiailag aktív vegyületek a felelősek, amelyeket különböző csoportokba szokás sorolni. Ilyen vegyületcsoportok például a tanninok, a nyálkaanyagok, szaponinok, glikozidok, keserû anyagok, alkaloidok, flavonoidok. A fent említett hatásokért felelős hatóanyagok koncentrációja és köre nagyon változó lehet a növény fajától, a termőhelyétől, a betakarítási idejétől, a feldolgozás és tárolás módjától és időtartamától függően (Wenk, 2000). A humán táplálkozásban is jól ismert oregánó például több mint harminc antibakteriális vegyületet tartalmaz, bár ebből csak néhány rendelkezik önmagában is antibakteriális hatással. A fahéj fenolkomponenseiről is bebizonyosodott, hogy erős antioxidáns tulajdonsággal rendelkeznek.
A növényi eredetû hozamfokozók széles skálájáról lehet ma válogatni, amikor természetes eredetû takarmánykiegészítőt kívánunk használni. A készítmények alkalmazásával az esetek többségében valamilyen mértékû többlethozamot lehet elérni a brojlerhizlalásban is, ami néha eléri, esetleg meg is haladja az antibiotikumokkal elérhető eredményeket. A világszerte elvégzett sikeres próbaetetések és a rutinszerû nagyüzemi felhasználások eredményei azt mutatják, hogy a növényi kivonatok hozamfokozóként történő felhasználása már nem kérdőjelezhető meg a brojlertakarmányozásban sem. A széles körû kutatómunka eredményeként várhatóan ennek a termékcsoportnak a jövőben világszerte tovább növekszik a jelentősége a takarmányozásban. Az alkalmazott termékek kiválasztásnál hozott jó döntések érdekében azonban nagyon sok további kérdés tisztázására lesz még szükség. Fontos volna, hogy a növényi kivonatok bevezetését a korábban az antibiotikumoknál megszokott hosszas szigorú, a kutatómunkára épülő vizsgálat előzze meg. Azt soha nem szabad elfelejteni, hogyha valami természetes eredetû az még nem jelent garanciát arra, hogy az egészséges is. A természetben számos mérgező vagy más kedvezőtlen hatású növényi anyag létezik. Gondoljunk csak például a mikotoxinokra, vagy a különböző mérgező növényekre, amelyek szintén természetes anyagok. A jövőben a fogyasztói biztonság érdekében meg kell határozni a növényi hozamfokozók összetételét és aktív hatóanyagát, a maradványanyagok kimutathatóságát az állati szövetekben és a felhasználásuk során fellépő esetleges veszélyeket. Az élelmiszer-biztonsági elvárásoknak és az ökonómiai hatékonyság növelésének történő megfelelés érdekében elengedhetetlen a további kutatások folytatása ebben a témakörben.
A cikk szerzője: Tóth Szabolcs
