Annak az érzékeltetésére, hogy milyen teljesítményt várunk el életük során az üszőktől, álljon itt egy grafikon (1. ábra)
A grafikon a Holstein fríz fajta szelekciós munkájának az eredményét mutatja, tehát a tejtermelés tekintetében New York államban 50 év alatt a 4200 literes tejtermelésről 10 300 l-re emelkedett. Viszont az egyoldalú tejtermelésre irányuló szelekciót nem kísérte a szaporodásbiológiai mutatók szintentartása (a genetikai korreláció negatív a tejtermelés és a szaporodásbiológia között), emiatt a 60%-os vemhesülési rátáról 33%-ra csökkent le 2001-re. Tehát itt rögtön egy ellentmonást fedezhet fel a tisztelt olvasó, mert az első bekezdésben magas tejtermelést és magas szaporaságot emlegettem. Mégis, mi az, amit tehetünk? A válasz egyszerû, a genotípus mellé olyan fenotípust rendelünk, amely a legnagyobb gazdasági hasznot hozza a számunkra. Ez annyit jelent, hogy a lehető legkisebb költséggel szeretnénk felnevelni az állatainkat, de úgy, hogy egészséges, megfelelő szervezeti szilárdsággal és kifejlett belső emésztőszervrendszerrel rendelkezzenek. Tehát az olcsó felnevelés nem jelenthet táplálóanyag-megvonást! Vegyük figyelembe, hogy ebben az időszakban a növendék állatainktól az életfenntartás mellett testtömeg-gyarapodást és méretbeli fejlődést is várunk. A tehenekkel szemben fontos kritérium a magas színvonalú tejtermelés melletti technológiatûrés, mivel a termelőtelepeken folyó nagy hatékonyságú termelés és takarmányozás jelentős pufferigényt tart az állatok kompenzáló képességére. Amelyik állat nem tudja a telepi technológia mellett a maximális genetikai szintjét kiaknázni, az előbb-utóbb technológiai selejt lesz. Tehát önmagában a genetikai háttér nem elegendő, ehhez párosulnia kell egyéb olyan tulajdonságoknak, amelyek garantálják a kiváló életteljesítményt (szaporaság, küllemi tulajdonságok stb.). E tulajdonságokat tudjuk befolyásolni az üszőnevelés folyamán mind negatív, mind pozitív irányba. Az üszők első elléskor 100–150 kg-mal kisebb súlyúak, mint a többször ellett tehenek. Az ellés utáni üszők laktációs görbéje különbözik a tehenekétől, a csúcstermelés nem szökik olyan magasra, és emiatt a laktáció eleji negatív energiabalansz sem okoz akkora problémát. A perzisztenciagörbéjük is „szebb” lefutású, mivel a laktáció középső fázisában csak átlagosan 4%-kal esik a tejtermelésük havonta, míg a teheneknek 8%-kal, a késői laktációban az üszőknek átlagosan 8–10%-kal csökken a tejtermelésük, míg a teheneknek 10–14%-kal. Tehát az üszők első laktációja nem terheli meg a fiatal állat szervezetét, mintegy így készítve fel a hosszú és magas színvonalú tejtermelésre.
1. Kondíció: Első és legfontosabb helyen emelném ki a kondíciót, amelynek bírálatát és ellenőrzését üszőknél a gyakorlatban Magyarországon nem sok helyen alkalmazzák. Csak az optimális ellés előtti kondíció kialakításával előzhetjük meg teheneinknél a különböző kondícióváltozásokkal kapcsolatos anyagforgalmi megbetegedések kialakulását. A kondíciót üszőkorban a takarmányadagok energia : fehérje arányának és nettó energiatartalmának beállításával tudjuk szabályozni, a mozgás és a külső környezeti tényezők (pl. hőmérséklet) korrekciójával. Hosszú távon a napi takarmányadagok beállításánál a kondícióbírálat (2. ábra) a legegyszerûbb, leggyorsabb és legpontosabb ismérv.
2. Növekedési erély, koraérés: A növekedési erély (intenzitás) az állat tömegének és méreteinek időbeli változását jelenti. Köztudott, hogy az üszők felnevelésénél nem törekszünk a növekedési erély maximális kihasználására. A takarmányozás színvonalával tudjuk legfőképpen befolyásolni. A koraérés az állatok fejlődési ütemére utal. Azt fejezi ki, hogy az állat milyen gyorsan megy át az egyes fejlődési szakaszokon. Az üszők másik – a koraéréssel szorosan összefüggő – tulajdonsága a tenyészérés. Tenyészérettségnek azt a fejlettségi állapotot nevezzük, amikor a tenyészállat reprodukciója a növekedés és fejlődés, továbbá a tejtermelés és a hasznos élettartam korlátozása nélkül végbemehet. Ez a fejlettség a kifejlettkori testtömeg mintegy 2/3 részének, fajtától, genotípustól függően 320–450 kg élőtömeg elérésekor következik be.
3. Takarmányfelvevő képesség: Köztudott, hogy a tejelő tehenek szárazanyag-felvevő képessége és tejtermelése egyenes arányban van egymással. Nagy tejtermelést csak nagy napi szárazanyag-felvétellel rendelkező (
A cikk szerzője: Muzsek András
